Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Új-Főnix a zsidóknál
  2010-01-20 23:03:51, szerda
 
  (A Főnix jelenlegi elméletét, melybe Mici Mackós báb is belekeveredett Anna főszereplővel, mint báránnyal az Anna felébredése daljátékban írtam meg. A bárányos Anna történet 1983-ban kezdődött körülbelül. A Főnixes történet érdekessége, hogy a már időközben ebből felemelkedett csövesek, bábok, névtelenek ismételték az összes írást, mint a Bibliában megtalálható egykori Dél népét, Sába királynővel az élen található narancs FIDESZ-es Orbán, aki a daljátékban megtalálható "kívánj a tóra ezüsthajót" szöveg szerint Ezüsthajó Kft-t üzemeltetett, miközben felesége házakat vásárolt fel Olaszliszkán a fórumozók szerint.
A Talmud e részében megtalálható neveket, melyek többezer évvel ezelőtt voltak, jelenleg is a Sötétség létrehozta. Vannak Mózesek, volt pártbizottsági kommunista tagok, van betlehemi Szalma, sakk-kártyának megfelelő Makkabeusok, egyiptomi skarabeusz-jeles népek. A sakk-kártyáról, melyek egykor a táncdalfesztiválosok indítottak el, én a Kertész leszek című dal kertész, fa ültető figuráját ismertem fel, de volt első Ádám, második Ádám, mint első és második Éva is. Dávidok ekkor, mint akik nem értenek semmihez, kitermelésre kerültek.
A jehovák JHVH Elveszett világok című könyvben kiadott űrhajóval közlekedő Isten nevében prófétálnak, keverik az egykori Jehova focizó kutyával,de hogy mégis egyiptomi, ezt mutatják a királyi termek is.)

Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Ötödik fejezet Mikál örökösnője

Miután Heródes megdöntötte elődjét, Makkabeus Antigonosz királyt, először egy merőben ismeretlen babilóniai zsidót emelt a főpapi tisztségbe, akinek Ananél volt a neve, és Cádók házából származott. Hamarosan azonban elcsapta, és Mariamme testvérét, a Makkabeus-család egyik tagját ültette helyébe, aki tizenhét esztendős volt mindössze. A tömeg lelkesedése nem ismert határt,amikor ez a gyermekember a főpapi szertartásokat végezte a sátoros ünnepen. A nagy lelkesedés azonban halálos ítéletet pecsételte meg. Egy este a jerikói nyilvános fürdőben Heródes udvaroncai két csapatra oszolva vidám alábukási versenyt rendeztek, a gyanútlan ifjú is csatlakozott hozzájuk, s hogy, hogy nem - vízbe fulladt. Ismét Ananél lett a főpap, de nem sokáig. Utána egymást váltogatták a főpapok, míglen Heródes úgy gondolta, hogy Simon, Boéthosz fia lesz a legalkalmasabb e tisztség betöltésére.

Simon Aleandriában született, s bár lévita volt, nem származott főpapi családból. Alacsony termetű, okos, szerény, egyenes gondolkodású idealista volt, Alexandria egyik legbecsületesebb tudósa, akiről úgy tudták, hogy vallási dolgokban nincsenek előítéletei. Heródes egyszer megbízta, hogy vizsgálja át egy bizonyos papjelölt családfáját, akinek családja már több nemzedék óta Armeniában lakott. Simon lelkiismeretesen feltárta j elentésében a családfában talált hézagokat, mit sem törődve azzal, hogy az aspiránsnak számos rokona ült a szanhedridben, s így az ő genealógiájuk is hézagossá vált. E szanhedrin-tagok között előzékenyen vállalkozott arra, hogy bebizonyítsa, miszerint a király családja messze előkelőbb, mint azt ő maga gondolná. Heródes úgy vélte, hogy Simon képességeihez Alaxandria kicsi. Elterjesztette magáról, hogy halálosan szerelmes Simon leányába, nem tud nélküle élni. De hogyan vehetné feleségül - kérdezte fivérétől, Ferorastól -, ha az apját nem emeli magas méltóságra, hogy többi felesége ne nézhesse le szíve választottját? Így aztán letette az akkori főpapot, a cádokita Józsuát és Simont nevezte ki a helyébe. Simon leánya történetesen csinos volt, s így a világ elhitte, hogy a kinevezése a királyi házasság előjátéka. Senki nem sejtette, hogy Heródes elhatározása mögött másfajta szándék lappang.

A király tisztelettel és nagylelkűen bánt Simonnal, é s az hűséges odaadással szolgálta, mivel végtelenül nagy hálával viseltetett iránta. A főpap a Kanthera-családból származott, ez a név a skarabeusbogarat jelenti, amely Egyiptomban a halhatatlanság szimbóluma. Ősei tulajdonképpen farizeusok voltak, de a görög filozófia annyira átitatta őket, hogy az eredeti héber szent iratokat egy barbár korszak furcsa maradványainak tekintették. A Törvény előírásait pontosan megtartották ugyan, de csak azért, mivel ily módon akarták emlékeztetni a felvilágusulatlan tömegegeket arra, hogy ,,az Úr félelme a bölcsesség kezdete". Vagyis úgy gondolták, hogy az összhang még egy barbár vallásban is jobb az ateista anarchiánál, vagy az egymással versengő kultuszok marakodásánál. Lelkük mélyén sajnálkoztak a zsidók konzervatív felfogásán, amely szerint Jehova egyedüli, magányos isten, nincs kapcsolata semmiféle más istennel, és népe az egyetlen, a választott nép. Ez a merev nézet megvetést vagy féltékenységet támasztott az idegenekben aszerint, hogy a zsidóság sorsa, hanyatló vagy felfelé ívelő tendenciát mutatott.

A Kanthera-család számára Jehova csupán az olümposzi Zeusz különleges, helyi jellegű változata volt. És szívből kívánták, hogy megszűnjenek mindazok a különbségek, amelyek Jehovát elválasztják Zeusztól, illetve a neki megfelelő római, egyiptomi, szíriai, perzsiai és indiai istenségektől, mert akkor a világ népei békességben élnének egymással. Isten-koncepciójuk oly nagyvonalú és elvont volt, hogy hozzá képest Jehova nem látszott többnek holmi törzsi démonnál. A zsidóknak - úgymond - valahogy közös alapra kellene jutniuk a szomszédos görögökkel. Ó, de hát a görögök még meglett korukban is annyira gyerekesek,mókázó kedvűek és tiszteletlenek! A zsidók pedig már gyermekkorukban olyan komolyak, öregesek és ájtatoskodók! Ha másként lehetne, milyen boldog lenne mindenki! Meg kellene engedni a fiataloknak, hogy kedvükre élvezzék az életet, és népies módon képzeljék el az isteneket és istennőket, mint sudár termetű, ragyogó arcú,természetfölötti erővel rendelkező, ugyanakkor nagy emberi szenvedélyeket is érző férfiakat és nőket, akik később, amikor már felnőttekké válnak, fokozatosan be kellene avatni őket az ősi mítoszok erkölcsi és történelmi értelmébe, míg végül idős korukban megtudnák, hogy az istenek és istennők csupán metaforák, hogy Isten nem más mint a fizikai természet fölött álló halhatatlan bölcsesség, válasz minden elképzelhető kérdésre.

Hillél tanítását követték, aki a főtörvényszék egyik társelnöke és korának legnagyobb tiszteletben álló teológusa volt. Hillél azt tartotta, hogy a Szentírást képletesen kell értelmezni, mivel alig akad benne olyan szövegrész, amely pontosan azt jelentené, amit a szavak kifejezni látszanak. Így például a ,,szemet szemért, fogat fogért" ősi törvény nem azt jelenti, amit a barbár törvény kódexekben - vagyis hogyha valaki (akár véletlenül is) kiveri szomszédja szemét, akkor az övét is ki kell venni, vagy ha kiüti szomszédja fogát, akkor büntetésből neki is ugyanazt kell elszenvednie.

- Az elveszett szemet vagy fogat nem pótolja, ha tettes szemét, vagy fogát kiverik - jelentette ki Hillél. - Az Úr az ő bölcsességében úgy rendelte el, hogy a sérelmet szenvedett személyt a kárnak megfelelően pénzzel, jószággal, vagy földdel kell kárpótolni.

Simon nem volt teljesen olyan, mint nemzetségének többi tagja. Abban egyetértett velük, hogy - elméletileg - Homérosz, és Hésziodosz műveit istenektől ihletett vallási szövegeknek lehet tekinteni, amelyek éppúgy megfelelnek céljuknak, mint Mózes könyvei, hiszen egy igazi filozófus bármilyen szögre felakaszthatja a maga szürke köpönyegét. Ugyanakkor azonban azt is vallotta, hogy gyakorlatilag a zsidó szent iratoknak, főleg a prófétai könyveknek, van egy óriási előnyük: fenntartják a jövőbe vetett hitet s az emberiség tökéletesedésének hitét. Van-e más nemzeteknek olyan irodalmi terméke, amelyről ugyanezt lehetne elmondani? Még Jehova egyedülvalóságának eszméje is helyeselhető: Jehovát úgy lehet felfogni, mint annak az őseredeti, egyedüli igazságnak a tipusát, amelyet az egymásnak ellentmondó, helyi igazságok mindenütt elhomályosítottak, zavarossá tettek. És ami a zsidókat illeti, egy vonatkozásban valóban egyedülállók: ők az egyetlen nép a világon, amely Isten eszméjét állandóan a szívében hordozza.

Heródes nem volt sem filozófus, sem költő.Mulatságosnak találta, hogy Simon megosztja csodálatát Platón és Ezékiel próféta között. Ő maga a hatalom nyers gyakorlásában hitt - ezt a hatalmat a zsidóság szentélyének birtokbavételével szerezte meg, majd kiterjesztette azáltal, hogy a szomszéd népeket olyan isten szolgálatára kényszerítette, akit királyi hatalmával a saját nagyságának eszközévé tett. Mindamellett lelke mélyén azt a misztikus hiedelmet melengette, hogy Jehova nagyszerű kiengesztelése által egy napon majd megújul ifjúsága, és valamiféle halhatatlanság lesz a jutalma. Nem az az ember volt, aki visszariadt volna bármilyen elszánt vagy akár természetellenes tettől, ha azzal olyan dicsőséget szerezhet nevének, mint Héraklész, Ozirisz, Nagy Sándor és más halandó uralkodók, akik világraszóló cselekedeteik révén istenné magasztosultak.

Simon nem ismerte Heródes törekvéseit a maguk teljességében, de néha észrevette benne a nagyravágyást, amelyet ha hébe-hóba megengedte magának, hogy eltöprengjen rajta - nagyon, de nagyon vallástalan vonásnak kellett bélyegeznie, persze csak gondolatban. Rosszallása azonban sohasem ért el olyan fokot, hogy lemondjon a főpapi méltóságról. Mi lelte ezt a Heródest? - tűnődött néha. Talán azt képzeli magáról, hogy ő a megígért Messiás? A római birodalom katonai ereje elegendő biztosíték ahhoz, hogy Heródes ne kezdhessen elhamarkodott hódító vallásháborút. Igaz, a maga akaratát kényszerítette a törvénytudókra sok esetben, amikor a Törvényt többféleképpen lehetett értelmezni, de azért korántsem vádolható azzal, hogy dacol a Törvénnyel. És bármennyire nyomasztónak érzi is, hogy királyi becsvágya korlátok közé van szorítva, egész életén át oly sokszor legyőzött Jehova alázatos szolgájának kell maradnia. Ugyanakkor kénytelen azt is belátni, hogy nem több kis királyocskánál, aki a római birodalom kliense, végül neki is meg kell halnia, mint bárki másnak. Csak nem gondolja, hogy erényei jutalmául elevenen felszáll a mennybe, mint Énókh vagy Illyés próféta? Nem, nem - a római légiók hatalma és a mózesi Törvény tekintélye között igen szűk az a terület, ahol Heródes ambíciói érvényesülhetnek.

Mihelyt Antipatrosz lett a trón várományosa, Simon szoros barátságot kötött vele. Antipatrosz Alexandriában Simon egyik rokonának tanítványa volt. Jobban ragaszkodott a Törvény betű szerinti értelmezéséhez, mint a Kanthera-család tagjai, bár hajlandó volt elfogadni a könyörtelen szigorúságú szakaszok Hillél-féle, liberális tolmácsolását. De a görög filozófiával szemben ellenérzéssel viseltetett, mivel úgy vélekedett, hogy az veszélyezteti a Szentírás tekintélyét. Apja, Antigonosz király leányával házasította össze. Felesége azonban már nem élt. Házasságukból egy fiú meg egy leány született. A fiú, akit szintén Antipatrosznak hívtak, Egyiptomban nevelkedett, a Kanthera-család felügyelete alatt. Csendes, szorgalmas ifjú volt. A leányt, aki a Küprosz nevet kapta, gyermekkorában eljegyezték Arisztobulosz fiával, a későbbi hires Heródes Agrippa királlyal. Antipatrosz - mármint az idősebbik - Arisztobulosz serdületlen leányát jegyezte el. Felesége tehát nem volt, így nagyon egyedül érezte magát. Apja bíztatta, hogy szándékában áll megfelelő feleséget keresni a számára, addig tartson szeretőket. Ezt Antipatrosz nem akarta, azon farizeus felfogást vallotta, hogy gyermeknemzési szándék nélkül asszonnyal hálni olyan cselekedet, amely nem tetszik az Úrnak, amint azt Ónán története is bizonyítja. Viszont attól a gondolattól is viszolygott, hogy egy zsidó vagy edomita nőtől gyermekei legyenek, mivel a törvényes házasságon kívül született fattyúk nem lehetnek Izrael gyülekezetének tagjai. Görög, főníciai vagy más idegen ágyasokról hallani sem akart, mivel a Törvény tiltotta az ilyenekkel való nemi érintkezést.

Néhány hónappal Alexandrosz és Arisztobulosz kivégzése előtt, egy tavaszi reggelen Antipatrosz meglátogatta Simont fényűzően berendezett templomi lakosztályában, amely Izrael Udvarára nézett.
- Nyugtalan a lelked - mondta Simon, mihelyt magukra maradtak. - Ritkán látlak derűsnek mostanában. Homlokod redőkbe vonva... Aggódom miattad.

Antipatrosz éppen csak megnedvesítette ajkát a borral, amellyel a főpap megkínálta. A tálból felmarkolt néhány tejes mandulát, szórakozottan széttördelte őket, és a darabocskákat mértani ábrákká rakosgatta össze az elébe tett aranytányéron.
- Igen, Simon, nyugtalan az én lelkem - szólalt meg nagyot sóhajtva. - Szomorú dolog, ha valaki király Izraelben vagy király fia és helyettese, de alattvalói lenézik, mert felkapaszkodottnak tartják. Atyám nevében kiadott rendelkezéseimet végrehajták ugyan, de csak ímmel-ámmal. Az imént, amikor keresztüljöttem az udvaron találkoztam néhány előkelővel, akik olyan gúnyos alázatossággal köszöntöttek, hogy minden egyes üdvözlő szót korbácsütésnek éreztem. Tudom, mit gondoltak magukban: ,,Ugyan mi jogon ült az apja Izrael trónjára? Ellenségeinknek, a pogány rómaiaknak köszönheti királyi címét. Ez a fia pedig? Egyetlen csöpp Makkabeus-vér sem csörgedezik ereiben. Pogány edomita nő az anyja, annak az átkozott Zabidosznak az unokahúga" Ha szigorú vagyok hozzájuk, mint elnyomójukat gyűlölnek, ha elnéző vagyok, megvetnek, mint gyönge akaratú puhányt. Pedig én tudom, a csontjaimban és a véremben érzem, hogy az ő fajtájukhoz tartozom, hogy Jeruzsálem az én városom is, a világ legcsodálatosabb városa. Azért jöttem most ide hogy megkérdezzem tőled: remélhetem- e egyáltalán, hogy valaha is meg tudom nyerni népem szeretetét és bizalmát?

Simon oly hamar válaszolt, mintha már várta volna a kérdést:
- Megmondom herceg. A fenség a fenség tudatából fakad, mint ahogyan a szabadság lényege a szabadság tudatában rejlik. Tudd magadat királyinak, és homlokodról a fenség aranyfénye sugárzik. Hidd magadat felkapaszkodott jövevénynek, és földre nyom ólomsúlyával saját hiedelmed.
- Sovány vigasz - mondta Antipatrosz- Nem változtathatok helyzetemen azzal, ha elhitetem magammal, hogy legalább az anyám Makkabeus volt.

Simon szárazon felnevetett:
- Hercegem, ugyan kicsodák-micsodák ezek a királyi Makkabeusok? Őseik még százötven esztendővel ezelőtt asztalosok voltak Modeinban. A Makkabeus szó, mint tudod, kalapácsot jelent. Ez volt a ragadványneve Júdásnak, az asztalos Matathiás fiának, aki a Szeleukida-uralom elleni lázadást vezette. Testvéreire is efféle szerszámneveket ragasztott az apjuk. Így lett például Eleázár neve ,,Avaran", vagyis lyukasztó ár. A Makkabeusok leszármazási táblázata, ha az ember visszafelé keresgél, két vagy három nemzedékkel Matathiás, az asztalos előtt, annyira tele van lyukakkal, akár egy rosta. Még az sincs bizonyítva, hogy Matathiás lévita volt. Semmiképpen sem származott Áron nemzetségéből.
- Mindezek ellenére a Makkabeusok bátorságuk és erényeik révén királyi méltóságra küzdötték fel magukat.
- Atyád ugyanezt tette.
- Az előkelők mégis csúfolják egymás között. Nekik ő ,,Az askaloni Heródes", meg ,,az edomita rabszolga", és visszautasítják mint idegent és mint bitorlót. Így beszélnek: ,,A Makkabeusok felszabadítottak minket egy idegen járom alól. Ez az askaloni pedig egy másik, erős igát rakott a vállunkra."
- Sohasem említette atyád, hogy te ezerszer nemesebb származású vagy mint a Makkabeusok? Nem mondta meg neked, hogy egyenes ágon Kálebtől, Jefunné fiától származol, aki Józsua idején meghódította Hebront?
- Célozgatott rá, hogy kálebiták vagyunk, de én nem vettem komolyan. Dús lakoma után elméjében csapongva kergetik egymást a szeszélyes gondolatok.
- Pedig igazat mondott. Tőlem tudta meg. A te dédapád nagyapja betlehemi kálebita volt, aki Askalonba menekült. Dédapádat onnan rabolták el gyermekkorában az edomiták, és később fejedelemségre emelték.
- Nem azért mesélted ezt neki, hogy a kedvében járjál?
- Herceg, én inkább vonnám magamra a király haragját, mintsem, hogy eljátsszam jó híremet tudóstársaim között.
- Nem vádoltalak hazugsággal. Csak arra gondoltam, hogy talán egy régi legendát mondtál el neki, amelynek történeti valóságát nem bizonyítottad be.
- Nem szokásom az ilyesmi.
- Kérlek, bocsáss meg.
- Megbocsátok. Neked is elmondom bizonyító érveimet. De csak akkor tudod követni gondolatmenetemet, ha kivered fejedből azt az elképzelést, hogy Káleb ősöd judeabeli volt, Júda dédunokája, a fattyú Pérec révén. Káleb ugyanis hebroni kénita volt, márpedig Hebron a régi időkben Edom szívének számított. Au a genealógiai táblázat, amely a Krónikák Első Könyvének második részében található, újabb keletű betoldás. Megbízhatóbb az a mítosz, amelyet mi Egyiptomban megőriztünk. Eszerint Húr, Káleb fia és a kenizzita Hecron unokája feleségül vette Miriámot, Áron nővérét, bár az nem volt ,,sem szép, sem egészséges", és nem sokkal utóbb meghalt a pusztában. Húr segített Mózesnak a refidimi csatában. Káleb egyike volt annak a tíz harcosnak, akik Józsua támadása előtt kikémlelték Kánaán földjét. Átvonult Hebronon, amely akkor az anákok kezén volt, felkereste Makpelá barlangjában ősének, Ábrahámnak a sírját, és ott bátorítást nyert attól a papnőtől, aki Ábrahám állkapcsából mondott jövendöléseket. Amikor megkezdődött a támadás, Káleb elfoglalta Hebront, elkergette az óriásokat, és feleségül vette Azuba Jériótot, a"s Sátorfüggönyök Elhagyott Asszonyát". Később a betlehemi Efratát is nőül vette.
- Hogyan értelmezed ezt az elbeszélést?
- Úgy, hogy a kálebiták edomi kéniták voltak (a kenizziták a kéniták egyik ágát alkotják), akik eredetileg Hebront birtokolták, de onnan kiszorította őket egy magas termetű északiakból álló törzs. Akkor a Sinai-sivatag szélére menekültek, a hecroni midianitákkal együtt, akik szintén Miriám istennőt imádták, mint ők maguk. A Ráháb néven is ismert Miriám a tenger istennője volt, az ő jele a skarlát fonal. Amikor Izrael fiai Mózes vezérletével megérkeztek Egyiptomból, a kábebiták szövegségre léptek velük, és később részt vettek Kánaán elfoglalásában. A midianiták azonban nem akartak belemenni a kockázatos vállalkozásba, s így a velük való szövetség felbomlott. Miután a kálebiták kimémlelték a vidéket, elfoglalták Hebront, és ismét összeházasodtak Ábrahám jóshelyének papnőivel, akiket az óriások vad menekülésük során otthagytak. Majd uralmukat kiterjesztették néhány mérfölddel észak felé, Efratáig, vagyis Betlehem környékére. Gondolom, aligha vonhatod kétségbe, hogy magyarázatom józanul hangzik?

Antipatrosz zavartan nézett maga elé. Simon folytatta fejtegetéseit:
- De anubt at efratai kálebiták később beleolvadtak szövetségeseikbe, a benjáminitákba, ugyanúgy szívódtak fel a hebroni kálebiták a maguk szövetségeseibe, vagyis a júdeaikba. És egy vagy két évszázaddal később Hebront a zsidó királyságba kebelezte be a kálebita Dávid, mert Dávid kálebita volt, Húrtól származtatta magát. Akkor a törzsi genealógiát oly módon változtatták meg, hogy Káleb Júda leszármazottja legyen. Később még egy betoldást eszközöltek, miáltal Kenáz, a kenizziták névadó őse, Káleb egyik fia lett, ami képtelenség. A kálebiták azonban mind a mai napig makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ők kenizziták és Edom fiai. E törzs történetével kapcsolatosan kialakult kedvezőtlen zsidó nézetre jellemző, hogy a krónikás milyen neveket adott Káleb és Azuba Jériót gyermekeinek: ,,Makaccsás", ,,Visszaesés" és ,,Pusztítás". Nyilvánvaló, hogy nem akarták elfogadni a zsidó hitben bekövetkezett változásokat, és mivel még sátorlakók voltak, elkerülték a babilóniai fogságot oly módon, hogy valamennyien Edom földjére menekültek, ahonnan nem sokkal később edomitákból álló fegyveres kísérettel tértek vissza. Egyik nemzetségük, Szalma nemzetsége, elindult , hogy visszafoglalja Efratát Főnöke feleségül vette a betlehemi papnőt, és te, hercegem, az idősebb ágon ettől a nemzetségfőtől származol.

Antipatrosz megint mandulát markolt ki a tálból, é s ötágú csillagokat kezdett kirakni belőlük.
- Nem tudom megcáfolni az érvelésedet - jegyezte meg vontatott hangom. - De nagyon kínos arra gondolnom, hogy a Szentírásban betoldások vannak.
- Nem jobb-e elhinni, hogy betoldások akadnak benne, mint elfogadni egy történeti valótlanságot? Nos, én elmondtam mindezt a királynak. Származását be is bizonyítottam azoknak a kutatásoknak az eredményével, amelyeket Askalonban, Dórában, Hebronban és Betlehemben végeztem. Megállapításaimat olyan genealógiai adalékokkal támasztottam alá, amelyeket a babiloni, petrai és damaszkuszi kollégáim bocsátottak rendelkezésemre. A ferizeus tudósokkal azonban nem vagyok képes elfogadtatni, annyira elfogultak Heródessel szemben. De van itt még egy másik nagyon is fontos történelmi titok, amelyről sohasem beszéltem vele, és nem is fogok.
- Úgy értsem, hogy nekem elmondod?
- De csak akkor, ha megígéred, hogy nem közlöd senkivel, amíg atyád életben van.
- Felcsigázod a kiváncsiságomat. De miért vagy hajlandó nekem elmondani azt, amit atyám előtt eltitkolsz?
- Azért, mert atyád teljesen elégedett azzal a jogcímmel, amelynek alapján a trónt birtokolja. De ha tudná, amit én tudok, nyugtalanná válna, és esetleg veszedelmes akcióba kezdene.
- Igazán nem tudom, meghallgassalak-e vagy sem. A titok birtokában engem kevésbé fenyeget a veszély, hogy a vesztembe rohanok, mint őt?
- Ahogy gondolod. De figyelmeztetlek: nyugtalan marad a lelked mindaddig, amíg meg nem tudod azt a valamit, ami a trónhoz való jogodra vonatkozik.
- Simon - fakadt ki Antipatrosz -, neked mint atyám barátjának nincs jogod ahhoz, hogy ilyen nehéz választás elé állíts. Nem akarok tudni olyan államtitkokat, amelyeket el kell hallgatnom atyám előtt.

Hirtelen elbúcsúzott.

Simon visszament az asztalhoz, és elgondolkodva szemlélte azokat az egymásba illeszkedő háromszögeket meg csillagokat, amelyeket Antipatrosz rakott össze mandulaszemekből. Azután gyors mozdulatokkal összekuszálta az ábrákat, nehogy valamelyik szolga mágikus abrakadabrának vélje azokat. ,,Nagy baj lenne, ha most egyenesen a királyhoz menne, és jelentené,amit mondtam! - dünnyögte. - De nem fogja tenni, ha Isten is úgy akarja. A horog már a szájába akadt, ebben biztos vagyok. Ha Isten is úgy akarja, a horgászzsinór nem fog elszakadni!"

Két nappal később ismét beállított Antipatrosz, izgatottan, sápadtan:
- Simon, kész vagyok megesküdni a titoktartásra. Szavaid annyira megragadtak, hogy nem bírok aludni tőlük.
- Herceg, nagy hibát követtem el, nem lett volna szabad előhoznom a dolgot. Esküt nem kívánok tőled. Puszta szavad is elegendő biztosíték nekem.

Ezek után beavatta Antipatroszt egy olyan történeti elméletbe, amelyet mindennek lehetett nevezni, csak éppen ortodoxnak nem.
- Izraelben - mondotta - minden régi törzsfő vagy király a női ág jogán uralkodott, úgy került hatalomra, hogy feleségül vette a terület tulajdonosnőjét, aki örökség jogán bírta a földet. Ilyen házasságot kötött Ádám Évával, Ábrahám Sárával, Hágárral és Keturával, Izsák Rebekával, Jákob Leával, Ráchellel, Bilhával és Zilpával, József Aszenáthtal, Káleb Efratával és Azubával, Húr Miriámmal, Dávid a kármeli Abigaillal és a hebroni Mikállal és utána minden egyes Dávid-házbeli király Mikál valamelyik matrilineáris leszármazottjával.

Azt is elmondta Antipatrosznak, hogy a monarchia megszűntével Mikál női ágát kisajátította magának Éli háza, vagyis az Árontól származott papok idősebbik ága, azért nevezik őket most Dávid örököseinek vagy Királyi Örökösöknek.

Simon az alábbi ünnepélyes szavakkal fejezte be fejtegetését:
- Herceg, most hadd mondjam meg azt, amit nem közöltem atyáddal, Heródessal. Csakis olyan királynak van igazi jogcíme Izrael trónján, aki nemcsak kálebita, hanem Mikál örökösnőjének férje is. És az örökösnő sohasem az elsőszülött - hanem mindig a legfiatalabb leány,nem pedig a legidősebb.

Antipatrosz eleinte hitetlenkedve hallgatta, és ellenkezni próbált:
- Erről az elméletről egyetlen szót sem találni sem a szent iratokban, sem a kommentátorokban.
- De azok találnak, akik tudnak a sorok között olvasni.
- Különösnek és valószínűtlennek érzem az egészet.
- Nyilván jól tudod, hogy például Egyiptomban a fáraó mindig a testvérhúgát vette feleségül.
- Tudom hát, de sohasem jutott eszembe, hogy az okát firtassam.
- Megmondom az okát: az ország tulajdonjoga mindig szigorúan anyáról leányra száll. Ugyanígy volt valaha Kréta szigetén, Ciprus szigetén, Görögországban. Sőt Rómában is, amikor ott még királyok uralkodtak.
- Hogy miként volt Krétán, Cipruson meg a régi Hellaszban, arról nem tudok semmit. De abból, amit az iskolában tanítanak, világosan kiderül, hogy Rómában nem így volt.
- Az iskolában tanított történeteknek mindig az a céljuk, hogy dicsőítsék a meglevő intézményeket, és elhalványítsák a régi, kiszorított intézmények emlékét. Mindjárt elmagyarázom, mire gondolok. Nyilván emlékezel még arra a történetre, amely elmondja, hogyan űzték el a Tarquinius-dinasztiát, és hogyan alapította meg Lucius Brutus a római köztársaságot. Amikor latin retorikát tanultál, tanítómestered bizonyára iratott veled szónoklatott erről a tárgyról, nem igaz?
- Igen, minden tanuló kapott ilyen feladatot. Várj csak, hogyan is van ez a história...Az első Tarquiniust egy bizonyos Tullius követte az uralkodásban, jóllehet Tarquinius Superbus, vagyis a Dölyfös Tarquinius. És ez a Tullius Tarquinius egyik leányát vette feleségül, úgy emlékszem, két leánya volt...
- Nos, miért nem a fia lett az első Tarquinius közvetlen utóda? Miért nem fordult elő a korai római királyságban egyetlenegyszer sem, hogy a királyt a fia követte volna a trónon? A magyarázat egyszerű: azért, mert a királyi jogcím nem a férfi, hanem a női ágon öröklődött. Az lett a király, aki feleségül vette elődjének legfiatalabbik leányát. Mivel a testvérházasság, amely Egyiptomban meg volt engedve Rómában vérfertőzésnek számított, a király fia rendszerint egy idegen fejedelemlányt vett feleségül, és örökre búcsút mondott hazájának. A Dölyfös Taequinius esete rendhagyó volt. Ő végül mégis megszerezte magának a trónt, úgy, hogy feleségül vette Tullius leányát, Tulliát.
- A történetírók úgy mondják, hogy Taequinius Suberbus bitorlónak tekintette Tulliust.
- Ez természetes. És abban sem volt semmi rendkívüli, hogy Tarquinius Superbus Tullia segítségével ölte meg Tulliust. Éppen ellenkezőleg: abban a régi korban minden király el lehetett rá készülve, hoegy mihelyt tisztségének ideje lejár, megöli őt a veje. De Tullia beszennyezte magát apja vérével, és emiatt kénytelen volt visszavonulni a magánéletbe. Így Tarquinius elvesztette a trónra való jogot. Ezt csak oly módon szerezhette volna vissza, ha feleségül veszi a következő törvényes örökösnőt, Lucretiát, unokafivérének, Collatinusnak a feleségét, aki Numa király feleségének egyik nővérétől származott. Nem Lucretia szépsége, hanem jogcíme volt az, amely Taequiniust vonzotta. Mert Lucretia volt az ősi Carmenta királyi ház egyetlen élő örökösnője. (Illete rajta kívül még ketten lettek volna, de azok nem jöhettek számításba - Taequinius nővére, Tarquinia, Lucius Brutus anyja, aki koránál fogva már nem szülhetett gyermekeket, és Tullia, aki apja vérével szennyezte be magát.) Tarquinius elrabolta Lucretiát, hogy erőszakkal feleségévé tegye, Lucretia azonban inkább az öngyilkosságot választotta. Így aztán sem Collatinusnak, sem Taequiniusnak nem volt többé joga a trónra, és a monarchia megszűnt, mivel Taequiniusnak nem voltak leányai, Brutusnak meg Collatinusnak pedig nővérei. Tarquiniust a felbőszült nép elkergette, Brutus és Collatinus viszont társuralkodók lettek - Brutus mint Taequinia fia, Collatinus mint Egeria fia, ez az Egeria Numa király azonos nevű nővérének a leszármazottja volt. Királynak azonban nem nevezhették magukat, mivel házasságkötés révén ilyen jogcímet nem tudtak maguknak szerezni, ahelyett felvették a consul címet, ami tanácsadót jeent,. Lucretia nem csupán egy asszonyt ölt meg, amikor végzett magával: Carmentát is megölte.
- Carmentát?
- Ez egy arkadiai istennő, akit Evander király vitt Itáliába a trójai háború előtt. Az istennő a föníciai Bübloszból költözött Arkadiába. Az ,,istennő" szón természetesen egymást követő papnők sorát értem, a papnőket az istenség megtestesülésének tartották. Ugyanúgy, ahogyan Miriám (vagy Rákáb) a Mikál-ág egymást követő leszármazottaiban ölt testet.
- Most már értem az elméleted - mondta Antipatrosz. - Mielőtt azonban megvizsgálnám, hogy áll-e a zsidók történetére is,meg kell jegyeznem, hogy a Krónikák Első Könyve szerint Éli háza nem tekinthető az Áron-nemzetség idősebbik ágának. És nincs-e ez a ház isteni átok alatt Éli óta?
- Az az átok csak legenda. Hatszáz évvel ezelőtt, Jósiás király uralkodása idején toldották bele a szövegbe. Éli fia Abjátár, Dávid király főpapja a király halála után hűséges maradt Adóniához, a törvényes trónörököshöz, akit Salamon Cádók nevű papjának segítségével kitúrt a hatalomból. Cádók pedig Salamon segítségével kitúrta Abjátárt. Azóta a cádokitk mindig magukat tekintették törvényes főpapoknak.
- De hát Cádók Eleázártól, Áron idősebbik fiától származott, Abjátár meg Eleázár öccsétől, Ithamártól! Nem így van? Éppen tegnap olvastam a Krónikák Első Könyvét.
- Nem, herceg, az a rész is betoldás, ugyanabból az időből, Sámuel Első Könyvéből világosan kitűnik, hogy Éli, Abjátár őse származott az eredeti papi családból, a Királyok Második Könyvéből pedig nem kevésbé világosan megállapítható, miszerint Cádók nem tartozott ebbe a családba. Cádók tehát éppoly bitorló volt, mint Salamon, és leszármazottai meghamisították a genealógiai táblázatokat. Hitelt érdemlő okot kell találniuk, amellyel megindokolhatják Abjátár kitúrását. Mesét költöttek valamiféle ,,Isten emberéről", aki megjövendölte, hogy a főpapi tisztség el fogja hagyni Éli házát, mivel Éli elnézően bánt gonosz fiaival, és hogy egész nemzetsége koldusbotra jut majd. A cádokiták azonban otrombán csinálták a dolgot. Célravezetőbb lett volna, ha csupán egyetlen históriát koholnak, és ahhoz ragaszkodnak. Tehát ha vagy azt állítják, hogy Cádók az idősebbik, Abjátár pedig a fiatalabbik ágból származott, vagy azt, hogy Abjátár az idősebbik ág sarja volt ugyan, de Éli átka miatt elvesztette ősi kiváltságait. Ők azonban azt is állították, hogy Abjátár a fiatalabbik ághoz tartozott, meg azt is, hogy elvesztette azokat az ősi kiváltságokat, amelyeket mint az idősebbik ág tagja élvezett. A kettő kizárja egymást. Mint már említettem, a szövegeket Jósiás király idejében hamisították meg, majdnem négyszáz évvel Salamon uralkodása után, amikor Jósiás a cádokiták segítségével minden papi hivatalból kiszorította Abjátár ivadékait.
- Elviselhetetlen számomra az a gondolat, hogy a történeti valóságnak meg nem felelő passzusok csúsztak be a szent iratokba. De még szörnyűbb arra gondolni, hogy hamisítások is vannak bennük.
- Hidd el, még mindig jobb ha az ember lenyeli az efféle keserű pirulát, mint ha logikai képtelenségek elfogadásával gyöngíti értelmét. Nem gondolod?

Antipatroszt azonban nem egykönnyen lehetett meggyőzni.
- Meglehet, Rómában és más nyugati városokban meg szigeteken valóban olyan volt az utódlási törvény, amilyennek leírtad. De azt még be kell bizonyítanod nekem a Szentírásból, hogy az egészen korai időkben, Ábrahám korában, vagy akárcsak Saul és Dávid idejében tekintetbe vették-e egyáltalán az anyai ági leszármazást.
- Könnyen be tudom bizonyítani - mondta Simon. - Az idevágó szövegrészt Mózes Első Könyvének tizenkettedik részében találod meg. Amikor Ábrahám Egyiptomban tartózkodott, saját feleségét, Sárát, nőül adta a fáraóhoz. Szerintem nem a fáraó volt az, hanem Pharosz pelaszg király, akit a görögök Próteusznak neveznek. Sára Ábrahám apjának, Thárénak volt a leánya, de mégsem számított Ábrahám nővérének, mivel már nem apai, hanem anyai ágon tartották számon a leszármazást az Égei-tenger mellékén, és az asszonyoknak több férjük is lehetett. Izsák felesége, Rebeka hasonlóképpen lett egy gérári király felesége, még első férje életében. Az imént már említettem, hogy Júda magába olvasztotta Kálebet. Ezt sem akarod elhinni. Nos, az eseményt, ha homályosan is, megőrizte az az elbeszélés, amely elmondja, hogyan közösült Júda a saját menyével, Thámárral, miután meghalt a fia, a gonosz Hér (akin a kálebitákat kell érteni). Thámár ugyanis pálmafát jelent, és Hebron régi istennőjének ez volt az egyik címe. A történet megtalálható Mózes Első Könyvének harmincnyolcadik részében. Ugyanez a fejezet azonosítja Thámárt Ráhábbal, Thámár eljátssza a parázna nő szerepét, ikreket szül Júdának, és Ráháb skarlát fonalát köti Zerách csuklójára, akit aztán kitúrt jogaiból a testvére, Pérec. Ezt a fattyút, Pérecet tették meg a júdaiakk Káleb dédapjává, így akarván bizonyítani, hogy a kálebiták becstelen senkiházik. De Zerákh edomita volt, egy bölcsességésről híres nemzetség őse, következésképpen ikertestvérének, Pérecnek szintén edomitának kellett lennie. De menjünk tovább. Barzillai történetéből világosan kitűnik, hogy Dávid azért lett Izrael uralkodója, mert feleségül vette a tizenkét törzs örökösnőit (Lévi törzsének kivételével). Az északi törzsek rosszallták, hogy királyi kíséretével nem járta sorba a törzsi szentélyeket, hanem Júda törzsére pazarolta kegyeit, és állandóan Jeruzsálemben tartózkodott. Panaszkodásukra a király kihívó választ adott: a tíz északi örökösnővel megszakított minden házastársi érintkezést, és szerelmével egyedül Júda örökösnőjét boldogította, aki valószínűleg Egla volt, Mikál legfiatalabb leánya.

Antipatrosz mélyet sóhajtott, és némi töprengés után így szólt:
- Nos, hadd bizonyosodjam meg afelől, hogy valóban jól értettem-e fejtegetéseidet. Azt mondtad, hogy atyám a kénita - tehát edomita - Kálebtől származik, akinek fiait Júda törzséhez sorolták, és egyikük, Szalma, később Betlehem ura lett. Néhány évszázaddal később ennek a háznak a fejét a Makkabeusok elűzték Betlehemből, feltehetően azért, mert bálványimádó lett. Az edomiták rátörtek a városra, elrabolták az unokáját, az én dédnagyapámat, mert kálebita vér folyt az ereiben, és fejedelmükké tették, Mivel Dávid királyi ága kihalt, Izrael trónja visszaszállt a Szalma-nemzetségre. Ezt elmondtad atyámnak is. Azt azonban már nem közölted vele hogy a hagyományok értelmében jogcíme csak akkor tökéletes, ha feleségül veszi a még most is létező Mikál-ág örökösnőjét, aki egy Éli házából való lévita leánya.

Simon némán bólintott.
- De miért nem beszéltél atyámnak Mikál örökösnőjéről?
- Több okból. Az első: Éli gyűlöli atyádat, és sohasem egyezne bele a házasságba. A második: már csak azért sem adnák hozzájárulásukat, mivel atyádat idegennek tekintik. A visszautasítás annyira felbőszítené őt, hogy hamarosan levágott emberfejek gördülnének lefelé Jeruzsálem meredek utcáin. A harmadik: ha netán mégis sikerülne feleségül vennie az örökösnőt, akkor a te anyád meg az én leányom, akik most a király első asszonyai, minden befolyásukat elvesztenék az udvarnál. A negyedik: a király ragaszkodnék hozzá hogy a leány apját főpapi tisztségre emelje, és akkor én kénytelen volnék lemondani, aminek nem örülnék. Az ötödik: ha a házasságból gyermek születne, utódlás tekintetében háttérbe szorulnál te is meg az unokám is, pedig nagyon remélem, hogy egyszer majd ő lesz a te fiatalabb uralkodó társad. A hatodik: a király most boldog, mivel nem tud semmit. A hetedik: azt a leányt apja az én gyámságom alá helyezte, és nem férne össze a lelkiismeretemmel, hogy feleségül adjam a királyhoz, mivel jól tudom, mennyi baj forrása lenne egy ilyen házasság.
- Jól van, megértem, hogy miért nem akarod atyámhoz adni a lányt. De nem tudom megérteni, miért avattál engem a bizalmadba. Talán azt kívánod, hogy én vegyem el a lányt? No de ha Éli háza nem tűrné, hogy atyám vegye feleségül, akkor nekem sem engedné meg.
- Igaz, de ha te vennéd el, a házasságot titokba lehetne tartani. Ellenben, ha atyád...
- Nem volna illő olyan házasságot kötnöm, amelynek révén erősebb jogcímem lenne a trónra, mint atyámnak.
- De csak elvi értelemben, hercegem. A politikai hatalom, amellyel atyádat a rómaiak ruháztak fel, az övé marad, és te továbbra is a fiatalabb társuralkodó szerepét töltöd be mellette. Egyébiránt tudomást sem szerezne a titokról. Senki sem tudná, csak te meg én és még egy-két teljesen megbízható ember.
- Képtelenség, merő képtelenség... És minő haszonnal járna rám nézve ez a jogcím?
- A fenség tudatát oltaná beléd, amely téged erőssé tenne, ellenségeidet pedig megszégyenítené. Éreznék, hogy jog szerinti királyuk előtt állnak. Sőt, a kedvedért még azt is megtanulnák,hogy szeressék és tiszteljék atyádat.
- Ki az a leány?
- Templomi szűz, tehát az én gyámságom alatt áll. Anyja Hanna, a lévita Joákim felesége.
- Furcsán adod tudtomra, hogey Joákim az apja.
- A törvény szerint ő az apja, de a lány régebbi törvény hatálya alatt született. Nem érted meg, mire gondolok! Olvasd el újra a gazdag sulamita (helyesebben sunamita) asszonynak és fiának meg Hannának, Sámuel anyjának történetét. A leány bizonyos értelemben az Úr gyermeke. Mindenesetre anyai ősei révén örökölte a jogcímet. Az, hogy Hanna Joákim felesége, genealógiai szempontból merőben jelentéktelen körülmény.
- Mondj még valamit a lányról.
- Fiatal, szép, jólelkű, fennkölt, őszinte. Királyi méltósággal viselkedik.
- A neve?
- Miriám.
- Mi a szándékod, Simon? Hogyan vehetném feleségül titokban? Két nap leforgása alatt az egész világ megtudná.
- Mindenre gondoltam. Amíg el nem ismerheted királynédnak, úgy kell feltüntetni a dolgot, mintha valaki másnak lenne a felesége. Ártatlan cselfogás, nem árt sem neki, sem másnak. Bízzál csak rám mindent!
- Elvegyek valakit, akit a nyilvánosság előtt nem merek feleségemnek elismerni?
- Ne félj, nem tart sokáig a titkolózás.
- Mire alapozod ezt a kijelentésedet?
- Félek, atyád már nem sokáig él Ezt a szomorú hírt nemrég közölte velem bizalmasan az orvosa. Tudod, a kószi Makhaón.

Antipatroszt valósággal letaglózta a hír. Neki erről sejtelme sem volt.
- Beteg az atyám? Nem tudom elhinni... Hiszen könnyebben hordja a vállán a maga hetven esztendejét, mint sokan az ötvenet! Szegény... Bár csak éltetné az Úr még sokáig! Megmondta neki Makhaón, hogy...
- Makhaón bölcsen nem szólt neki semmit. A király beleiben daganatot fedezett fel, amely a halál biztos hírnöke. Legfeljebb egy-két év, és bekövetkezik a vég, amely nagyon gyötrelmes lesz. Ennek tudatában bátorkodtam a házasságkötésedről beszélni.
- Ha atyám halála ennyire közel van, inkább elhalasztom ezt a házasságot.
- A leány már házasságra érett. Nem halogathatom sokáig az esküvőjét.
- Erőszakos vagy.
- Sürget az idő. Jelenleg azonban Miriám lent fon a szent függönyhöz, úgyhogy néhány hónapig ennél a munkánál tarthatom.
- Hiszed-e - kérdezte némi hallgatás után Antipatrosz , hogy nyugodt lelkiismerettel mehetek bele ebbe a házasságba? Nem vétek-e az Úr és atyám ellen?
- Efelől megnyugtathatlak. Jogod van atyád beleegyezése nélkül is házasságra lépni. Ézsau esete erre a klasszikus példa. Ézsau szomorúságot okozott szüleinek, mert idegenekkel házasodott, de nem tilthatták meg neki, hogy azt vegyen el, akit akar. Arra sem kényszeríthették, hogy kergesse el asszonyait. És nincs olyan törvény, amely téged arra kötelezne, hogy magánügyeidről részletesen beszámolj atyádnak.
- No de hogy az ember tulajdon feleségét másvalaki asszonyának tüntesse fel...
- Ábrahám - olvasd csak el figyelmesen a történetet - nemcsak eltitkolta Sárával kötött házasságát, hanem megengedte neki, hogy feleségül menjen az egyiptomi fáraóhoz. És hasonlóképpen Izsák nemcsak eltitkolta Rebekával kötött házasságát, hanem megengedte neki, hogy feleségül menjen a gérári Abimélekhez. Én természetesen nem azt mondom neked, hogy olyan messzire menj a félrevezetésben, mint ez a két patriarcha tette. Miriám névleges férje semmiképpen sem kap engedélyt a vele való nemi érintkezésre, nem úgy, mint a fáraó meg Abimélek, akiktől a történet szerint ez az engedély nem tagadtatott meg.
- Megvetek mindenfajta cselt meg furfangot, és megvetem azokat is, akik ilyenekhez folyamodnak.
- Ej, ej, hercegen, túlságosan kategorikus ez a kijelentés. Ha így gondolkodol, nemcsak Ábrahámot és Izsákot veted meg, hanem Jákobot is, akinek egész életét keresztül-kasul szőtték a cselek, és aki nem habozott becsapni öreg, vak apját, hogy az Ézsaunak szánt áldás az övé legyen. Jákobból mégis Izrael lett, és hallatlanul vakmerőnek kellene lenned, ha nyíltan kijelentenéd, hogy megveted Izraelt. Arra gondolj, hogy elvégre te vagy a király legidősebb fia. Elsőszülöttségi jogodnál fogva te öröklöd a trónt, mind a zsidó, mind a római törvény szerint. Atyád már rád adta áldását, és uralkodó társává fogadott. Mire való hát ez a finnyásság? Ézsau felingerelte apját, mert idegen nővel kötött házasságot. De én olyan hajadont kínálok neked feleségül, aki a saját törzsedből való. Csakis e házasság révén lehetsz Izrael igazi királya.
- Simon, szavaid józanok, elismerem. De nem kerülte el a figyelmemet, hogy hangodban szenvedély vibrált, bár igyekeztél azt visszafojtani. Valld be, hogy nem csupán azért unszolsz a veszélyes lépésre, mert a boldogságomat kívánod!

Simon nem felelt. Ivott a borból egy kortyot, és kis szakállát babrálgatta.
- Simon, olyan különösen ragyog a szemed. Még sohasem láttam ennyire csillogónak. És hogy remeg a kezed, amint szakálladdal játszol! Mondd meg őszintén, mit forgatsz elmédben. Filozófus vagy, és szigorú filozófiai elvek szerint élsz. Féken tartod a reményt, meg az örömöt, mint a rakoncátlan csődöröket szokás. De azok szilajul harapdálják zablájukat, ágaskodnak, ficánkolnak, és szájuk tajtékzik.
- Jól van, herceg - szólalt meg végül Simon érdes hangon -, megmondom. Jeruzsálem világrészek találkozási helyén fekszik. Erődként uralkodik azokon az egymást keresztező országutakon, amelyeken oly sok nép menetelt már a történelem hajnala óta. Jeruzsálem félúton fekszik India és Hispania között, egyforma távolságra van az északi Fehér-tenger fagyos tájaitól , ahol a finn farkasemberek laknak, és a déli Punt országán túl elterülő elviselhetetlen forróságú sivatagoktól, ahol a majomemberek iszonyatosan ordítozva döngetik szőrös mellüket, és ahol összekeveredik Kelet és Nyugat. Jeruzsálem az ismert világegyetem központja. Itt mi központi helyet foglalunk el a Térben. És az Idő tekintetében? Az egyiptomiak egy nép életét nyolcezer évre teszik. Nos, a mi időszámításunk szerint két esztendő hiányzik Ádám négyezredik születésnapjához.
- Én másként hallottam. Nekem úgy mondták, hogy a negyedik évezred másfél évszázaddal ezelőtt telt le, Makkabeus Júdás korában.
- Júdás tévesen számolt. Ádám napjának delelőjén vagyunk. A negyedik évezred vége gyorsan közeledik, és eddig mindegyik évezred végét valamilyen nagy esemény tette nevezetessé. Az első é vezred végén elevenen az égbe ragadtatott el Énókh, a Tökéletes, a Könyvek Őrzője. A második évrezred végén ünnepelte meg nagy pompával Salamon király az Első Templom felavatását, amikor is a Mindenható látható jelét adta pártfogó kegyelmének Ó, herceg, nem dobogtatja-e meg szívedet a büszkeség és a reménység, ha arra gondolsz, hogy vajon mit tartogat számunkra az Úr adakozó nagylelkűségében e negyedik évezred végén, népünk sorsának fele útján? Ádámot az Úr saját kezével alkotta meg, Énókh, a Könyvek Őrzője bűntelen volt, Ábrahám rendíthetetlen hittel engedelmeskedett az úrnak, Salamon, akit álmában megkérdezett az Úr, hogy milyen ajándék után sóvárog leginkább, a bölcsességet választotta. Mind a hárman népünk patriarchái, és leszármazási vonaluk azonos. Hátha ez a negyedik évezred egy olyan király megjelenésével zárul, aki elődeinek minden tulajdonságát egyesíti magában: isteni származású lesz, mint Ádám, bűntelen, mint Énókh, erős hitű, mint Ábrahám, és bölcs, mint Salamon?

Antipatrosz arcán zavart mosoly játszadozott.
- Sohasem hittem volna, Boéthosz fia - jegyezte meg csodálkozva -, hogy ekkora hévvel tudsz beszélni a negyedik milleniumról. Nem tudom, mit felelhetnék neked. Legfeljebb egy kérdést tehetek fel: hogyan vélekedsz Mózesről? Mert Mózes leszármazási vonala nem azonos a többi patriarcháéval, de hogy hasonlóan magasztos személyiség volt, azt senki sem tagadhatja. És sem születése, sem halála, sem pedig életének egyetlen jelentős eseménye nem kapcsolódik az ezredév végéhez. No és mit lehet mondani Noé patriarcháreól, akivel minden bizonnyal egy új korszak kezdődött?
- Bölcsen szóltál! - felelte Simon nagyon komolyan. - Ha nem említetted volna Noét és Mózest, talán nem is tudtalak volna teljesen meggyőzni érvelésem helyességéről. De éppen az ő esetük teszi megcáfolhatatlanná azt, amit mondtam. A dolog úgy áll, hogy a negyedik millennium vége egybeesik egy Főnix esztendővel. Mint te is tudod, a háromszázhatvanöt napból álló napévből minden évben hátramarad néhány óra. Nos, ezek a maradékidők ezernégyszázhatvan esztendő alatt egy teljes évet tesznek ki. Egyiptomban ezt nevezik Főnix-évnek vagy Nagy Szóthiszévnek, mivel a Mennyei Madáre akkor hamvasztja el magát Óníhéliopoliszban, pálmafából rakott máglyán, és hamvaiból feltámad az új Főnix. Mózes Héliopoliszban imádta a Mindenhatót, és amikor paptársaival eltávozott abból a városból, éppen véget ért az a Főnix-korszak, amely Noé patriarchával kezdődött - Noéval, aki Énókhhoz hasonlóan méltónak ítéltetett arra, hogy az Úrral járjon. Az új Főnix-korszak a Sinai-hegyen kezdődött, a mózesi Törvény bevezetésével. Ez a korszak most közeledik a végéhez - a régi Főnixnek meg kell halnia, és új Főnixnek kell születnie. Most tehát nemcsak a Térnek , hanem az Időnek is a keresztútján állunk: nemcsak Ádám napjának delelőjén hanem azon a ponton is, ahol a Főnix-vonal és a millenium-vonal metszi egymást. Ilyen körülmények között nem természetes-e, hogy királyom legidősebb fiának olyan házasságot kívánok, amely a lehető legnagyobb áldások özönég ígéri Izraelnek és az egész emberiségnek?
- Csakhogy én edomita vagyok, és Ézsau egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát Jákobnak, meg elveszítette az atyai áldást is.
- Ézsau kényszerűségből cselekedett, az a tál lencse az éhhaláltól mentette meg. Jákob pedig gonosz dolgot művelt, amikor Ézsauval megfizettette azt, amit a vendégjog szerint ingyen kellett volna adnia. Az áldást meg egyenesen ellopta, márpedig meg van írva, hogy a tolvajnak négyszeres kártérítést kell fizetnie. Maga Izsák is úgy gondolkodott, hogy Ézsau nem veszítette el örökre sem az áldást,sem az elsőszülöttségi jogot. Világosan kiderült ez Mózes Első Könyvének huszonhetedik részéből, ahol Izsák azt mondja Ézsaunak: ,,A te öcséd jöve álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat..." ,,És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról." És Ézsaiás kibővíti ezt Könyvének hatvanharmadik részében, a Messiásról szóló látomásban: ,,Ki ez,ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke?" És jő a válasz: ,,Én,aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra." Ézsaiás ismét kérdez: ,,Miért veres öltözeted és ruháid, mint a bornyomó ruhái?" És ismét jő a válasz: ,,A sajtót egyedül tapostam (ezt úgy kell érteni: Jákob nélkül)...és megváltottaim esztendeje eljött."
- Ki a megváltott?
- Edom lett megváltva. Az idézett szövegrésznek az az értelme, hogy Jehova eredeti népe nem Izrael fiai, hanem az edomiták. Miután Jákob kitúrta Ézsaut, Jehova gyermekeivé fogadta Izrael fiait, és csodálatos jósággal viseltetett irántuk, ők azonban fellázadtak ellene. Most az edomiták kérik, hogy emlékezzék meg róluk, és így kiáltanak hozzá: ,,Mi a tieid vagyunk. Te sohasem voltál az ő Istenük. Nem őket nevezték először a Te neveddel. Ők eltiporják a Ze Szentélyedet."
- Így hát a megígért Messiás edomita lesz? - ámuldozott Antipatrosz.
- Hogyan lehetne különben a Második Ádám?? Mert Edom és Ádám uegyanaz a személy. Hebron Vörös Embere. Vagy hogyan lehetne a Második Dávid? De anyjának Lévi törzséből kell származnia, , Áron eányának kell lennie. Mivel pedig Káleb, Edom Testamentumában az a jövendölés olvasható, hogy ,,a Messiás Lévi törzséből származik, mint főpap, és Júda törzséből, mint király: és szentséges szent lesz az ő személye."

Melle szinte zilált a felindulástól, s ajkáról Lévi Testamentumának prófétai sorai áradtak.

Akkor majd új papot támaszt az Úr,
Akinek kinyilatkoztatja igéit,
És aki az igazságosság ítéletét fogja végrehajtani
Ezen a földön a napok számtalan sokaságán keresztül.

Csillaga az égen fog ragyogni mint egy királyé,
Úgy árasztja a tudást, mint a nap a fényt,
Nevét magasztalják széles e világon,
És elűzi a sötétséget, mint a nap tündöklése.

Mindenütt béke honol az ő napjaiban,
Ujjong az ég, és örvendez a föld.
A Mindenható dicsősége jár mellette,
Bölcsesség és szentség nyugszik rajta.

Az Úr Isten fenségét ajándékozza
Fiainak az igazságban mindörökre.
Senki sem lesz utódja az emberi nemből.
Papsága minden embert tanít a földön,
És kegyelem által kezdődik el az a világosság,,
Amelynek vége a bűn vége lesz.


  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Ne menj el még, kismadár(ének)
  2010-01-20 11:11:14, szerda
 
  (Dél népének dala ez, akik 1995-ben készültek el innen, lejárt az idejük.)

Mondtam neked, mit dúdolt a szél,
Eldaloltam, hogy rólam beszélt,
Azt suttogta: időm lejárt,
Mondtam neked jó éjszakát.

Mondtam neked: itt nem élhetek,
Elrejtettem a szívemet,
Fehér galamb készen áll,
Az időn túli otthon vár.

Elviszi majd a szíve,
A tüzes dél, várja már
Odafenn, hívja már az örök-fény.
Otthonra lel, valahol
Új otthon vár, kismadár
Szabadon élhet, míg a világ áll,
Otthonra lel, valahol új otthon vár,
Kismadár szabadon élhet, míg a világ áll.

Figyelj, kicsiny vándor-madár,
Ne menj el az Idő-folyón,
Láthatod, mily szép a föld,
Csendesülnek a folyók.

Hattyú úszik kis patakban,
Boldogan él a szabadban,
Itt a földön is tűz a nyár,
Ne menj el még kismadár.

Ó ne menj el kérlek, ne menj még,
Maradj itt mellettem kismadár
Maradj még, ó ne menj el, kérlek
Maradj itt mellettem, te vagy az én kedvesem.


Miskolc, l995. Tatárdomb, Üllő u. 5. Link		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Bécsi szállodában a bűnözők
  2010-01-20 09:25:52, szerda
 
  A. M-t és K. I-t láttam egy bécsi szálloda halljában. Nagyon féltem Marianntól, nem is értettem, hogyan kerültem vele összefüggésbe akár álomban is, s hogy kerültek Bécsbe.

(A. M. felemelését négy éve ismételték Pereces rendbe hozatalával együtt. Ekkor a mexikói Annás P.-né elköltözött élettársával másik faluba családi házba. K. I. mexikói filmsorozatok hősének hasonmásaként anyjától kerül elválasztásra, hiszen ezek olyan családba születnek meg, amit megérdemelnek.)		  
 
0 komment , kategória:  Éjszakáim, álmaim  
Bükkábrányban jártam
  2010-01-20 09:24:05, szerda
 
  Álmomban láttam egy családi házat, mely közepén ketté volt elől repedve, elé két fenyőfa volt ültetve és a Bükkábrány nevet mondtam.  
 
0 komment , kategória:  Éjszakáim, álmaim  
Jungista mese, Az első könny
  2010-01-20 09:21:14, szerda
 
  1995-ben egyszer mentem ambíció terápiára a Szentpéteri kórházba és az első három könyvanyagomat addigra átolvasó jungista orvos ezt mondta nekem:
- A kislány megy az erdőbe, találkozik a rókával, a farkassal - itt nagyot sóhajtott - és a turulmadárral, akik megszeretik és nem bántják őt. Azután találkozik a kígyóval, akinek elárulja, merre van a másik három és a kígyó megöli őket.

Nem értettem ezt a mesét, sem a kislányt, ahogyan engem neveztek 37 évesen.

A végtelen mesére gyűlt bábkirályok története volt ez a fehér-Ízisszel, melyet jöttek kérdezni 1995-ben, hogy itt lakik-e, mert ide volt bejelentve.
Nem tudtam, hogy hellenisztikusan Ízisz-Jézus leplező pokoljárató írás is született. Régi az Ízisz elmélet, Szombathelyen gazdag zsidókkal saját szentélye van most is. Azt még kevésbé tudhattam, hogy az álomban beavatást tartó jungisták a Bibliába tették a debreceni Bibliában megtaláltak szerint Íziszt, mint egykori Ízisz-Ozirisz egyiptomi misztériumának Jézusos átiratát, illetve abból merítették Jézus történetét. Ő a napbaöltözött asszony, melyet állítólag Jung ki is dolgozott.

Johanna, a farkaskutya története a Vörös Oroszlán misztikus karmikus szülöttjai, a farkasok és zsidó alkémisták története, emelése mellett kezdődött, akiknek megírták, hogy nagyon szép születésük és életük lesz, külön védettséget élveznek. A mese szerint az énekes Johannát elvarázsolta a farkasok varázslója, mert nem akart a felesége lenni, addig lesz kutya, míg egy Ember reá nem ejti három csepp könnyét.

Mentem be a jungista orvoshoz, leültem hipnózisos állapotban, mely miatt segítséget szerettem volna kérni, s döbbentem láttam, hogy könnycsepp gördült le az orvos arcán. Ekkor jutott eszembe a mese. Iszonyatos volt!

Mindenkit összezúznak, aki törődik velem, vagy megszeret, vagy figyelmes irántam. Hatalmas anyagom megsemmisült, pedig Magyarország történelme volt leírva benne, könyvek, régi tanok alapján írtam őket.

  
 
0 komment , kategória:  Kelet örökségek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 198
  • e Hét: 356
  • e Hónap: 2715
  • e Év: 54981
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.