|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2010-01-26 15:18:13, kedd
|
| |
| |
Gyönyörű estét kívánok mindenkinek!!!!
Leszáll az este. Csend borul a tájra. Halvány fényükkel kigyúl,
A csillagok fáklyája.
Madárka röppen át a hold előtt,
Fa levelek suttognak a szélbe,
Elringat mindenkit az éjszaka varázsa,
Lelkünkbe költözik az isteni béke.
Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,
Ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.
Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,
Hogy szép legyen az éjjeled szívből kívánom..
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: SZÉP ESTÉT,JÓ ÉJSZAKÁT!!!! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-26 15:16:09, kedd
|
| |
| |
Ma megint sírtam, könnyes a két szemem.
Talán a múló idő, vagy a sors, mi végtelen,
juttatja felszínre a tévelygő álmokat?
Néha megújult erővel rázza a vállamat,
Mikor elhalkuló zokogással lehajtom fejem,
Hogy ne lássa senki, mennyit könnyezem.
Az öregség gondolata gyengíti szívemet?
Vagy a fojtó, üres magány, miben elveszek?
Mi ez hát, hogy nem tudok harcolni ellene?
S legyőzi büszkeségem, pedig erő kellene,
hogy megmutassam magamnak, nem félek,
akkor sem, ha sárba tapossák az emlékek,
a valaha meglévő érzést, s női mivoltomat,
Miben akad némi szerény erény, de fojtogat
a keserűség, mely körbezár és összefog.
Már minden józan gondolatom megkopott,
Tudatom is cserbenhagyja az összeroppant
testet,
S nem marad más belőle, csak egy örök vesztes.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: FÁJDALOM,BÚCSÚZÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-26 15:11:20, kedd
|
| |
| |
Egy dolog van a világon, mely mindennél nagyobb,
Az érzés ami láthatatlan, mégis fényként ragyog,
Egy kötelék mi összeköt, és kibékít egy életre,
És ha igaz amit érzel, az összetart majd évekre.
Ha kinézel a rétre, meglátod a csodát,
Elméd üstjének, a legédesebb borát,
Miből ha iszol, jókedv siklik majd rajtad,
A boldogságtól leszel részeg, mert ezt te akartad.
Nézz végig a világon, de csak a jót figyeld,
Segíts másokon, és a többi embert tiszteld,
Rájössz hogy köztünk jár, minden hol velünk van,
Szerelemben, boldogságba, örömben és mosolyban.
Hisz léteznek csodák, amik újabb csodákat szülnek,
Érzelmek, mik egymásból újra, és újra feltörnek,
BARÁTSÁG, ami pótolhatatlan egy életre,
Hisz BARÁT nélkül, egy ember sem élhetne!
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: BARÁTSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-26 14:29:29, kedd
|
| |
| |
A férj és a feleség az ágyban fekszenek.
Feleség:
-Drágám mond azt, hogy szeretsz!
Férj:
-Szeretlek.
Feleség:
-Mond azt, hogy imádsz!
Férj:
-Imádlak.
Feleség:
-Mond azt, hogy nem tudsz nélkülem élni!
Férj:
-Nem tudok nélküled élni.
Feleség:
-Most mondj valamit magadtól is!
Férj:
-Aludj már!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EGY KIS MÓKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-26 14:18:12, kedd
|
| |
| |
A könnycsepp
Bánatunkból születik, majd lelkünk tükrén várja,
Míg ki nem csalja onnan e folyó áradása.
Szemünkből kiszaladva folyik végig arcunkon,
Ez egy könnycsepp, de mit rejt: Tengernyi Fájdalom!
Tengernyi fájdalom, mi képezi a bánatot,
Mely ezernyi könnycseppet az útjára indított.
Így éli le minden könnycsepp rövidke életét,
Mely bánattal a szívünkben, szemünkből útra kélt!
Így egy átvirrasztott, könnyekkel teli éjszaka,
Lesz megannyi könnycseppünk bölcsője, s majd sírja!
Érzések szívünkben, melyek lelkünket átjárják,
Visszatérő emlékekkel fájdalmunk táplálják.
Evvel kiváltva belőlünk a harmatcseppeket,
Melyek kicsordulásig lelkünk tükrén csücsülnek.
S mint záporeső felhőkből, úgy hullnak szemünkből,
De a bánatot mégsem pusztítják ki lelkünkből.
Ellenben a boldogsággal, mely kialudni tűnik,
Ha úgy érezzük, hogy bánatunk már meg nem szűnik.
Hisz az emlékek nem szürkülnek, mindig visszatérnek,
Erről könnybe lábadt szemeink őszintén mesélnek!
Most a fájdalom ölel át, szorít karjaival,
Kiélezett nyílvesszővel sajgó szívembe nyilall!
Folyton rám törnek emlékek: reggel, délben, este,
De felejteni nehéz, s tudom, hogy nem is menne.
Próbáltam már lépni, de ezt nem követte siker,
Mert rég hozzám nőt a súly, melyet a lelkem cipel.
Így itt maradtam, hol a magány fulladásig ölel,
S egy életen át velem marad végtelen hűséggel.
Mosolyom nem őszinte, szememben tükörképem,
S könnyeim életét minden éjjel végignézem!
A könnycsepp
Bánatunkból születik, majd lelkünk tükrén várja,
Míg ki nem csalja onnan e folyó áradása.
Szemünkből kiszaladva folyik végig arcunkon,
Ez egy könnycsepp, de mit rejt: Tengernyi Fájdalom!
Tengernyi fájdalom, mi képezi a bánatot,
Mely ezernyi könnycseppet az útjára indított.
Így éli le minden könnycsepp rövidke életét,
Mely bánattal a szívünkben, szemünkből útra kélt!
Így egy átvirrasztott, könnyekkel teli éjszaka,
Lesz megannyi könnycseppünk bölcsője, s majd sírja!
Érzések szívünkben, melyek lelkünket átjárják,
Visszatérő emlékekkel fájdalmunk táplálják.
Evvel kiváltva belőlünk a harmatcseppeket,
Melyek kicsordulásig lelkünk tükrén csücsülnek.
S mint záporeső felhőkből, úgy hullnak szemünkből,
De a bánatot mégsem pusztítják ki lelkünkből.
Ellenben a boldogsággal, mely kialudni tűnik,
Ha úgy érezzük, hogy bánatunk már meg nem szűnik.
Hisz az emlékek nem szürkülnek, mindig visszatérnek,
Erről könnybe lábadt szemeink őszintén mesélnek!
Most a fájdalom ölel át, szorít karjaival,
Kiélezett nyílvesszővel sajgó szívembe nyilall!
Folyton rám törnek emlékek: reggel, délben, este,
De felejteni nehéz, s tudom, hogy nem is menne.
Próbáltam már lépni, de ezt nem követte siker,
Mert rég hozzám nőt a súly, melyet a lelkem cipel.
Így itt maradtam, hol a magány fulladásig ölel,
S egy életen át velem marad végtelen hűséggel.
Mosolyom nem őszinte, szememben tükörképem,
S könnyeim életét minden éjjel végignézem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÁJDALOM,BÚCSÚZÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
685 db bejegyzés |
| e év: |
1568 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 447
- e Hét: 3761
- e Hónap: 7794
- e Év: 67047
|
|
|
Offline
