Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Szülés - megállott az idő
  2010-01-28 20:33:22, csütörtök
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.

Tizedik fejezet A születés

Én-Rimmónban egy kora reggel Sálom ezekkel a szavakkal keltette fel Máriát:
- Úrnőm, hírem van a számodra. Rossz hír. Anna, Fámuel leánya küldte egy sékábitával, aki válaszra vár.

Mária lehorgasztotta a fejét, és nagyot sóhajtott:
- Már öt napja érzem, hogy rossz hír utazik felém. A lelkem állomásról állomásra, forrásról forrásra követte útját. Felkészültem rá, mondjad csak.
- Háromágú korbács ez a hír. De a te királyi szíved nem fog megvonaglani, ha rád csap.
- Lemeztelenítettem vállamat, úgy fogadom.
- Hát először: a király összeesküvés hamis vádjával elcsapta Simont, a főpapot. Ezentúl nem számíthatsz Simon pártfogására, s ez annyit j elent, hogy halálos veszedelem környékez. Mert mi lesz, ha Heródes király tudomást szerez egy bizonyos királyi házasságkötésről? Őrültség lenne tovább is itt maradni Erzsébet nénédnél, amikor a király katonái talán már a nyomodban vannak. Anna azt tanácsolja, hogy tüstént menj el innen, és...
- Csapj le másodszor is rám! A tanács várhat. Hogy sajog az első ütés!
- A második az, hogy gazdámat, Zakariást halálra kövezték. Az ellensége, Rúben, Abdiél fia azt a szörnyűséges vádat olvasta rá, hogy Asmodeus démonnal cimborál. A vére bosszúért kiált: magában a Templom Szentélyében omlott ki.
- Zakariás istenfélő ember volt - mondta Mária remegő hangon -, és mindig nagyon kedvesen bánt velem. Arra fogom tanítani a gyermekemet, hogy tisztelje az emlékét, még akkor is, ha mások gyalázzák vagy átkozzák a nevét. Ó, micsoda gyötrelem szakadt erre a kedves házra! Erzsébet nénémet becsmérlik majd, mert egy hitehagyott pap özvegye! A kis Jánost pedig messziről elkerülik, mert egy varázsló fia! A második szíj vérző sebet hasít a húsomba. De ne kímélj, sújts le a harmadikkal is!
- A harmadik az, hogy egy bizonyos király, aki majdnem hajótörést szenvedett, végre hazatért Itáliából, s egy római bíróság halálra ítélte, annak a hamis vádnak az alapján, hogy apja életére tört. Esküszöm, hogy ilyen ocsmányul nem bántak el szerető szívű fiúval, amióta először koronáztak királyt ebben az országban! Az öreg királynak még meg kell várnia a császár engedélyét, mert anélkül nem végeztetheti ki. De ez már nem sokat számít. Máris halottnak tekintheted szegényt.

Hosszú csend következett. Végül Mária felemelte fejét:
- A harmadik szíj csontomig hasít... a harmadik szíj a szívemet marcangolja.. De kibírom, mert a gyermekemnek élnie kell.
- Drága, kicsi leányom.. Királyném!

Még vagy egy óra hosszat beszéltek. Mária minden szalmaszálba belekapaszkodott, hogy felszínen tartsa süllyedő reményeit. Talán a császár nem engedi meg a kivégzést, talán Heródes meghal, vagy felébred benne a lelkiismeret, talán Jeruzsálem felháborodott népe betöri a börtön ajtaját, és kiszabadítja az ártatlanul elítélt foglyot. De bármit mondott is Mária, Sálom mindig ezt felelte:
- Tekintsd halottnak.

Sálomnak nagy nehezen sikerült meggyőznie őt arról, hogy azonnal menekülnie kell,mert élete veszélyben forog.
- De hová mehetnék Én-Rimmonból? - kérdezte csüggedten Mária.- A templomi szüzek otthonába nem térhetek vissza, Atyámhoz, Kochehába pedig nem merek visszamenni.
- Emmauszba kell menned. Én majd elkísérlek, lesz, ami lesz.
- Mit beszélsz? Az emmauszi Józsefhez menjek, akinek feleségül kellett volna vennie engem?
- Igen, Józsefhez, Héli fiához. Csakis nála lehetsz biztonságban. Gondolj a gyermekedre.
- De Sálom, én nem lehetek az ő felesége.
- Nem, az embereknek azonban azt kell hinniük, hogy a felesége vagy.
- Tudja az igazságot?
- Nem tud semmit.
- De hát hogyan lehetnék még színleg is a felesége, hogyan fogadhatna el engem névleges feleségének is, amikor már gyermeket várok?
- Bízd magad a könyörületességére, és ő nem fog elutasítani. A legmelegebb szívű ember az egész Judeában.
- Nagyon nehezen szánom el magam...
- Nincs más kiút.

Máriából ismét kitört a fájdalom keserűsége:
- Miért ítélték el az én királyomat? Hogy tehettek ilyet?
- Gonosz szellem szállta meg az apját. Ez az oka mindennek, én mondom neked.
- Senki sem mentheti meg az királyomat? Senki? Sálom, esdve kérlek, ne vedd el tőlem az utolsó reménysugarat...
- Egyedül az Úr mentheti meg - mondta Sálom.
- Bár kinyújtaná erős karját!
- És mindenható kezét!
- Hagyj most magamra, kedves Sálom. Mindjárt megadom a választ Kénának, a rékábitának.

József épületfával kereskedett, de már visszavonult az üzleti élettől. Fiatal korában ácsmunkával kereste meg a kenyerét. Jómódú családja a polgárháborúk alatt tönkrement, később azonban csinos vagyont szerzett, megházasodott, és gyermekei nem szenvedtek hiányt semmiben. Kisebb birtokot vásárolt Emmausz falu határában, Jeruzsálemtől északnyugatra, úgy húsz mérföldnyire. A két-három hold terjedelmű szőlőhöz és gyümölcsöshöz egy fatelep is csatlakozott, amelyet Jósué, a legidősebb fiú vezetett. Jakab, a legkisebb is ott dolgozott. József úgy végrendelkezett, hogy a fatelepet meg a birtok felét ez a két fia örökölje. Két másik fia - Simon és Júda - szintén épületfával kereskedett, de ők Galileában tevékenykedtek, ahol apjuknak erdőbirtoka volt a Galileai-tó keleti partján. Ezt a birtokot meg az emmauszi birtok másik felét nekik szánta örökségül József. A három idősebb fiú- Jószé, Simon, Júda - szorgalmas, iparkodó ember volt, a vagyongyűjtők fajtájából, feleségük is becsületes,takarékos asszonyok. Valóságos véd- és dacszövetséget kötöttek egymással, és mindent elkövettek, hogy apjuktól távol tartsák a kétes spekulánsokat, az élősködőket. Mindenáron meg akarták akadályozni, hogy József szertelen bőkezűsége apassza a családi vagyont. De hasztalan próbáltak apjuk lelkére beszélni, ő már csak megmaradt olyannak, amilyen világéletében volt. Jakab, a legfiatalabb, merőben különbözött testvéreitől. A fatelepen nem sok hasznát lehetett venni, mert gondolatai szüntelen a szent élet meg az üdvözülés körül forogtak, és napjainak felét azzal töltötte, hogy térdre borulva imádkozott.

József egy délután valamelyik szomszédját látogatta meg, s amikor este hazatérve éppen ki akarta nyitni a kaput, valaki a nevén szólította. Megfordult, s a rékábita Kénát pillantotta meg, aki a szokásos üdvözlés után így szólt:
- Bizalmas beszélnivalóm volna veled, Héli fia.

József udvarias meghajlással tessékelte befelé:
- Menjünk a fügefám alá, ott nagyon kellemes ilyenkor. Lépj be, Kéna, sivatag ura. Szívesen látlak. Egyél, igyál, a legjobbat ajánlom fel neked, ami csak van a házamnál.

Amint elindultak a fügefa alá, Kéna így szólt:
- Bocsáss meg, uram, amiért illetlen sietséggel közlöm veled, mit mondani kívánok. De kénytelen vagyok, mert szavamra, az ügy nem tűr halasztást.
- Hát akkor kezdd csak el!
- Visszahoztam valakit, aki megtévedt. Miriámot, a menyasszonyodat. A mi fekete sátrainkban keresett menedéket, mivel tudta, mennyire szeretjük az atyját, Joákimot, aki örökös birtokul adta az Állkapocs Kútját.

József meglepődött, de nem mutatta.
- Jól van Miriám? - kérdezte.
- Jól. Nem panaszkodhat ránk.
- Mivel viszonozhatnám a kedvességeteket?
- Azzal, hogy szeresd őt. Az atyja kedvéért, aki az én jótevőm.
- Nem kérsz nehezet, mivel tisztelem-becsülöm Joákimot. Köszönöm szívességedet. Kérlek, hozd ide Miriámot!

Kéna éles kiáltást hallatott, s kisvártatva megjelent a kapuban Mária, szép fehér szamáron ülve. Leszállt, odament Józsefhez, és a lábához borult. József tüstént felemelte, leültette a fügefa alatti padra, majd elsietett, hogy szólítsa a cselédeket. Végre talált egy szolgát, és megparancsolta, hogy azonnal hozzon vizet, törülközőket, frissítőket. Mire visszament a padhoz, Kéna már nem volt ott. Még hallotta a vágtató szamara patáinak dobogását, de hamarosan az is elhalt a távolban.

Mária szólalt meg elsőnek:
- Uram, azt hallottam rólad, hogy igazságos és könyörületes szívű ember vagy.
- Leányom, egyedül csak Isten igazságos és könyörületes.

Mária zavartan hallgatott, nem tudta, hogyan folytassa. Végre összeszedte minden bátorságát, és felsóhajtott:
- Látod, uram, miként van a te szolgálód.
- Látom, leányom - mondta szánakozva József.
- Alá van írva a házassági szerződésünk?
- Elkészült, alá is van írva, de még nem érvényes, mert a mátkapénzt nem kapta meg a gyámod, a főpap.
- Mondd uram...irgalmas leszel hozzám? Megmentesz-e engem és magzatomat a haláltól?
- A haláltól? Hogyhogy a haláltól? Összevissza beszélsz, leányom. Azt mondd meg ,mit kívánsz tőlem?
- Szeretném, ha a mátkapénzt egy fél sékel híján odaadnád Simonnak, a főpapnak. Ő a teljes összeget fizetné be a kincstárnak, de az elszámolásban feltüntetné, hogy a fél sékel még jár neki.
- Ki eszelte ki ezt a manipulációt, és miért van rá szükség??
- Anna gondolta ki, Fánuel leánya,, aki a gyámanyám volt. És azért van rá szükség, mert...mert szükség van rá.
- No de leányom, hogy is mondjam csak... Más volt a helyzet, amikor aláírtam a házassági szerződést. Gyermeked lesz -mástól.
- Nem kérem tőled, hogy vegyél feleségül. Nem kívánom, hogy mint feleség éljek veled. Azt szeretném, ha a világ azt gondolná, hogy házastársak vagyunk, és hogy a gyermekemnek te vagy az apja. Így a kincstár gyarapodna a mátkapénzzel, de a szerződés mégsem volna kötelező rád nézve. Ha elutasítod kérésemet, két lelket ítélsz kegyetlen halálra.
- Ki a gyermek apja.
- A világ szemében te leszel az apja.
- Kéna úgy mondta nekem, hoegy megtévedtél. Ki csábított vétkezésre, leányom?
- Nem vétkeztem. Nem tévedtem meg, csak elkóboroltam, mint a bárány a nyájtól.
- Hogy lehet ez?
- Elmondok annyit, amennyit szabad. Hét hónappal ezelőtt, amikor még Lüszia leányod házában voltam, egy gazdagon öltözött hírnök keresett fel. Üdvözölt engem, és én megkérdeztem a nevét. Azt válaszolta: ,,Ma hétfő van, nevezz hát engem Gábielnek,aki a hétfő angyala." Azután azt mondta: ,,Üdvözöllek, magas kegyen álló úrnő! Az Úr legyen veled, te vagy a legáldottabb minden asszony között". Szavai zavarba hoztak. Megkérdeztem: miért jött tulajdonképpen. ,,Ne félj úrnőm - felelte -, mert megnyerted egy dicső király kegyét, és ha az Úr is úgy akarja, fiat fogsz szülni neki. A te fiad lesz a nagy, a megígért, fia a Legfelségesebbnek, és az Úristen neki adja majd a Dávid fia trónusát." Az a szerződés ugyan alá van írva, de még nincsn érvényben - felelte az ismeretlen. - Te Miriám vagy, Mikál ágának legfiatalabb lányivadéka, minélfogva Mikál szent hatalma rád szállott, és te szerelemben egyesülni ogsz azzal a dicsőséges királlyal, akinek én a vőfélye vagyok. És akit majd szülsz neki, azt Isten Fiának fogják nevezni." Ekkor előjött Simon, a főpap, aki addig az ajtó mögött rejtőzött, és így szólt hozzám: ,,Gyermekem, az igazság hirnöke ő. Ne kételkedj a szavában." Szolgálód vagyok - mondtam erre -, legyen úgy, amint te mondod.
- És ezután?
- Nem mondhatok többet. És amit elmondtam, ne mondd el soha senkinek.
- A király a múlt héten letette Simont a főpapi tisztségről. Szégyenszemre vissza kell térnie Egyiptomba, még mielőtt letelik a hónap.
- Hallottam. Nagyon sajnálom őt. Anna azonban biztosított arról, hogy Simon még hajlandó elintézni a szerződés ügyét, mielőtt végképp távozna.
- Sokat kérsz tőlem.
- Többet, mint gondolnád. Azt kérem, hogy az életedet tedd kockára értem.

József fontolgatta magában a dolgot.
- He ha befogadlak, mit mondjak a szomszédaimnak?
- Majd megkérdezzük Sálomtól, a szolgálómtól. Ő teljes bizalmamat élvezi, és sokkal találékonyabb nálam.
- És most hol van ez a furgangos eszű némber?
- Itt ül a kapud előtt, a platánfa alatt.

Amikor Mária tapsolására megjelent Sálom, József minden kertelés nélkül nekiszegezte a kérdést:
- Mit mondjak a szomszédaimnak, ha az úrnőd felől kérdezősködnek?
- Nem kell nekik mondanod semmit. Ha pedig a szolgáid meg a nőcselédeid engem faggatnak majd ügyes célzásokkal - nem hazugságokkal - a kellő irányba terelem gondolataikat. Azt fogják hinni, hogy te titokban feleségül vetted úrnőmet, és Jeruzsálembe vitted, a városfalhoz ragasztott kis házadba, ahol a nagy ünnepeket szoktad tölteni, azután pedig egy időre Lüszia leányod gondjaira bíztad, akinek házában a szent függönyhöz való lent fonta. És tetted mindezt azért, mert féltél szomszédaid csipkelődéseitől, hogy lám, lám, öregember létedre fiatal lányt vettél feleségül. Mihelyt azonban megtudtad, hogy az úrnőm gyermeket vár, érte küldtél, és titokban ide hozattad. Erre majd jóindulatúan nevetnek, dicsérik szerénységedet, bölcsességedet, és gratulálnak, hogy idős korodra is maradt nemzőerőd, és Jószé fiad tanúsítani fogja, hogy te ezen meg ezen a napon Jeruzsálembe vitted a mátkapénzt..
- Jól van. Hadd higgyék, ha kedvük tartja - hagyta rá József, majd Máriához fordult, megfogta a kezét, és azt mondta:
- Öregember vagyok valóban, és az Úr nagyon megáldotta az életemet. Szemedben az igazságot olvasom, és úgy érzem, nem tagadhatok meg tőled semmit. Nevezzenek hát a feleségemnek, nevezzenek e ház úrnőjének. És bár mellettem fogsz aludni a hálószobámban, nem kell tartanod semmitől. És ha majd megszületik a gyermeked, s majd beszélni tanul, hívjon engem így: ,,Atyám", és én azt fogom mondani neki: ,,Fiam".
- Az egekben lakozó Úristen áldjon meg, József, mert most bizonyságot tettél róla, mennyire szereted őt! - kiáltott fel Mária.

Majd eszébe jutott valami:
- Még egy kérésem volna hozzád, uram. Gábriel, a hírnök azt mondta nekem, hogy gyermekem Betlehemben fog megszületni. Elviszel-e Betlehembe, ha majd közeledik az órám? Ürügyként azt lehetne felhozni, hogy meg akarjuk tekinteni Dávidnak, a te ősödnek a házát.
- Mihelyt szólsz, együtt elmegyünk Betlehembe. De cserébe nekem is van egy kérésem. Te most majd tekintélyben fölötte fogsz állni menyeimnek és két özvegy unokahúgomnak. Kérlek, légy hozzájuk kedves, tiszteld a korukat. Kormányozd őket, de hadd higgyék, hogy ők kormányoznak téged. Eleinte nem fognak örülni, ha megtudják, hogy pénzt költöttem új feleségre, és hogy az új asszony már az én gyermekemet hordozza a méhében.
- Bízom benne, hogy kedvedért megszeretnek.


Augustus császár Rómában, a palotájában így szólt a császárnéhoz, Líviához:
- Ez a mi idumaeai barátunk, Heródes, képtelenséget kívánt tőlem. Nem teljesítem a kérését.
- És miért nem?
- Azért, mert Antipatrosz bűnpere elejétől a végéig koholt vádak alapján folyt. Ez világosan kiderül abból a magánjellegű feljegyzésből, amelyet Varus küldött nekem. És most itt vannak ezek az állítólagos új bizonyítékok - egyetlen eredeti dokumentum sincs köztük. Valóban megkaptad Salómétól azt a levelet, amelyet itt Heródes idéz?
- Találtam egy levelet a judeai ügyek titkos mappájában, de csak nemrég kerülhetett oda, nem tudom, hogyan. Akmé nem készíthetett róla másolatot, mert a mappához hozzá sem férhetett. Különben is már négy hónapja Kürénébe utazott, hogy meglátogassa a szüleit. Heródes titkosszolgálata elég gyatrán működik.
- Úgy gondolod, hogy ez az új bizonyíték is hamis?
- Persze. Valósággal bűzlik róla.
- De drágám, akkor miért járuljak én hozzá Antipatrosz kivégzéséhez?
- Azért, mert Heródesnek többel tartozol, mint Antipatrosznak. Meg aztán nem bolond a vén Heródes. Bizonyára nyomós oka van rá, hogy eltegye láb alól Antipatroszt. A Szüllaiosz ügyben már úgyis hibát követtél el... tanácsom ellenére cselekedtél akkor, emlékezz csak vissza -, és most nem engedheted meg magadnak, hogy másodszor is megbántsd az öreget.
- Miféle nyomós okra gondolsz?
- Őszintén szólva nincs határozott elképzelésem. Vallási természetű okra gyanakszom. Ezek a zsidók furcsa emberek. Roonaik, az idumaeaiak vagy edomiták pedig még náluk is furcsábbak. Talán ez az öreg Athénodórosz meg tudja mondani. Ő a világnak abból a sarkából származik, és a héber babonák terén afféle szakértőnek számít. Szerintem Antipatrosz és Heródes Philipposz félreállítása után Arkheaosz lesz Heródes utódja. És ha jól ismerem azt az ostoba fiatalembert, hamarosan fölingerli a zsidókat, jönnek majd Jeruzsálemből a követségek és az ellenkövetségek, lázongások törnek ki, megbomlik a békesség. Nekünk meg meglesz az az elégtételünk, hogy végül is letehetjük a trónról Arkhelaoszt, és közvetlen ellenőrzésünk alatt álló provincává nyilváníthatjuk Judeát. Viszont ha Antipatrosz lesz a király, ilyen reményt nem táplálhatunk, mert Antipatrosz éppen olyan okos, mint amilyen energikus. Márpedig minél tovább marad független Judea, annál nehezebb lesz szervesen beleilleszteni a birodalmi rendszerbe. Semmi kifogásom a zsidóság, mint nép ellen. De mint fanatikus szekta, rendkívül veszedelmesek, mert új hívőket toboroznak a görögök, a szírek, a keletiek között, és befogadják őket, mint ősüknek, Ábrahámnak szellemi fiait. Vajon tudod-e, hogy a Heródes palesztinai területein élő hárommillió zsidón kívül még majdnem négymillióan vannak ebből az energikus és takarékos fajból, szanaszéjjel birodalmad többi részében? És az utóbbiak között talán egymillióra tehető azoknak a száma, akik Palesztinából származtak, a többi áttért. Ha ez a szekta továbbra is ilyen gyors ütemben növekszik, hamarosan elnyeli Görögország és Itália régi vallási kultuszait. Mert egy zsidó számára igen nagy érdem, ha saját hitére térít valakit. Az újonnan megtért viszont hasznot húz a kölcsönös segítségnyújtásnak abból a kiválóan megszervezett rendszeréből,amelyet a judaizmus kifejlesztett. És a zsidók okosan csinálják: csak olyan idegeneket térítenek meg, akik intelligensek és iparkodók. Szinte megtiszteltetés, ha valakit bevesznek maguk közé. Nincs más választásunk: előbb-utóbb szét kell zúznunk a jeruzsálemi templom hatalmát, mert az a templom a központja a világ bármely részén élő zsidók összetartozásának és becsvágyának. Küldjek most Athénodóroszért?
- Légy szíves.

A tárzusi Athénodórosz a könyvtárból került elő. Derűsen mosolyogva, hosszú fehér szakállát cirógatva csoszogott be. Ama nagyon kevesek közé tartozott, akik sohasem riadtak meg, ha váratlanul hivatta őket a császár. Jól tudta, ki a birodalom valódi kormányzója, ezért Líviát egy fokkal szertartásosabban köszöntötte, mint Augustust, ezen a császár is, a császárné is mosolygott.
- Megint valami irodalmi vagy történelmi problémát tartogattok a számomra, hogy legyen min köszörülni az elmémet? - kérdezte.
- Eltaláltad, derék Athénodórosz - mondta Lívia. - Egy kis vita támadt köztünk, azt akarjuk, hogy te döntsd el.
- Felséges Asszonyom, hadd jelentsem ki előre, hogy neked van igazad.
- Mint általában? - nevetett Lívia.
- Mint általában. De a császárt nyilván meg lehet győzni.
- Figyelj ide, Athénodórosz, elmondom, miről van szó. Egy kiskirálynak, aki a te szeretett városodtól néhány száz mérföldre uralkodik, van egy fia. Szereti ezt a fiát, dédelgeti, társuralkodónak veszi maga mellé - ám egyszerre csak halálra ítéli méghozzá koholt vád alapján, és a mi engedélyünket kéri, hogy végrehajthassa a halálos ítéletet, oly módon, ahogy ő akarja. Mi lehet ennek a magyarázata? Nos, mit gondolsz?

Athénodórosz megdörzsölte horgas orrát:
- Egy-két fontos elemet nem közöltél. Feltehetem-e, hogy a szóban forgó herceg a legidősebb vagy éppen egyetlen fiú?
- Feltételezheted.
- Az apa egyike alattvaló-szövetségeseidnek, és tiszteletbeli római polgár?
- Az.
- Ebben az esetben egyikőtök azon a véleményen van, hogy az a király mániákus gyilkos, nemde?
- Igen, és azt is megmondom, hogy én vagyok ezen a véleményen - mondta Augustus. _ Hacsak nincs valami nyomós oka arra, hogy fiát kivégeztesse. De valódi bizonyítékok alapján nem merte perbe fogni, mivel attól félt, hogy gyanúba kever valakit, akit vagy takargatni akar, vagy nem akar bántani.

Athénodórosz a császárnéhoz fordult:
- Te azonban, Lívia Úrnő, finom asszonyi megérzéseddel arra gyanakszol, ugye, hogy az okot valamely barbár keleti babonában kell keresni?

Lívia összecsapta a tenyerét:
- Athénodórosz, micsoda remek koponya vagy te! Neked ajándékozom a Hékataiosz-kéziratomat, amelyre már régóta áhitozol.

Athénodórosz arca fölragyogott:
- Hátigen, Caesar, úgy látszik, Lívia Úrnőnek most is igaza van, mint rendesen. Mint tudjátok, egyszer maga Zeusz Atya is hasonlót cselekedett, legalábbis így beszélik a misztikusok. Rövid időre teljes hatalommal és dicsőséggel ruházta fel a fiát, Dionüszoszt, felültette olümposzi trónusára, villámokat adott a kezébe, de aztán könyörtelenül elpusztította. Hasonló históriát találunk Apollón és fia, Phaethón mítoszában, valamint Daidalosz pelaszg napisten és fia, Ikarosz legendájában. Mindkét ifjú egy ideig királyi hatalmat élvezett, és a mítoszköltők szerint elővigyázatlanságuk okozta halálukat. Ám fölöttébb bajos mentséget találni az isteni apák viselkedésére, mivel mindkét napisten közvetlen oka volt a tragikus balesetnek. Héreklészről mint archaikus napistenről is azt regélik, hogy sorban megölte fiait, mégpedig mindig a legődősebbet. A mítoszköltők azt állítják, hogy őrültségi rohamaiban tette. Nos, nem akarom a szót szaporítani. Mindazoknál a közel-keleti népeknél, amelyek Agénórt vagy annak fivérét, Béloszt tartják ősüknek, általános szokás a legidősebb vagy egyetlen fiúnak királyi hatalommal való felruházása, majd bizonyos idő múlva feláldozása és elhamvasztása. A minap a zsidó Szentírásban ugyanerre a szokásra hivatkozó utalást találtam: Moáb egyik régi királya ily módon áldozta fel legidősebb fiát Bélosznak. Így engesztelik ki a napistent vallási válság idején, vagy amikor az egész országot veszedelem fenyegeti, vagy ha a király magára vonta az istenség haragját. Társus történetében több ilyen esetet találunk. Nos, visszatérve a szóban forgó királyra, ő a ti szövetségesetek, ennélfogva nem meri elegendő ok nélkül csak úgy megölni a fiá, aki már római polgárnak született, hiszen ezzel haragotokat vonná magára. Ezért hamis bizonyítékokat kovácsol ellene, felségárulással vádolja, és az engedélyeteket kéri, hogy kivégeztethesse, oly módon, ahogyan akarja. A legidősebb fiú megölése a népeknél - a Deltában lakó egyiptomiakat is beleértve - éppoly szigorú vallási kötelesség, mint a körülmetélés meg a disznóhústól való tartózkodás. Ugyanannak a vallásos gondolatnak három láncszeme ez.

Augustus, akit kissé bosszantott, hogy Athénodórosz ilyen könnyedén fejtette meg a rejtvényt, megjegyezte:
- Csak nem akarod azt állítani, te nagy tudományú férfiú, hogy az általad említett három vallási eltévelyedés között logikai összefüggés van?
- De igenis azt állítom, Caesar - felete Athénodórosz. - Széth egyiptomi isten vadkan alakját ölti magára, és darabokra szaggatja fivérét, Oziriszt. A szíriai Apollón ugyanezt teszi Adónisszal. Mind a kettő napisten. Mind a kettőnek szent állata a vaddisznó, ennélfogva annak húsát ne szabad fogyasztani, csak egészen különleges alkalmakkor. Ami a körülmetélést illeti: Palesztinában és Szíriában régente általános volt, hogy a megölt ellenség fitymáját diadalmi jelként felajánlották a napistennek, azaz a ,,Szent Királynak", amikor az feleségül vette a holdistennőt, a ,,Szent Királynőt". És ha a király megbetegedett, a királyné kövakő késsel körülmetélte a legidősebb fiúgyermeket, hogy elfordítsa az Ég haragját, amint az a héber Mózes és fia, Gerson történetében is olvasható. Innen származik az a szokás, hogy a fiúgyermekeket körülmetélik a születésüket követő nyolcadik napon. Ez az engesztelő rítus kapcsolatban állt egy másikkal, amelyet szerencsére ma már nem gyakorolnak: azon a napon lemészároltak minden elsőszülött fiút és hímnemű állatot. A nyolcas szám, mint tudjátok, a növekedés, a gyarapodás kifejezője. Továbbá, az előbőr vagy fityma...
- Anthénodórosz, mi igazán nagyon kedvelünk téged - vágott közbe Lívia kedvesen. - Csodálatra méltó pontossággal ítéled meg az ügyet. De kérlek, ne folytasd régiségtani értekezésed olyan témáról, amely nem hölgy fülének való.

Athénodórosz bocsánatkérően mosolygott, meghajolt a császári pár előtt, és szakállát babrálgatva kiporoszkált a teremből.
- Nos, láthatod... - mondta a császárné.
- Kedvesem, elismerem, hogy igazad volt De mégsem engedhetjük meg, hogy egy ártatlan ember, aki ráadásul még tehetséges lovastiszt is, ilyen barbár módon haljon meg. Egy jelentéktelen királyocska miatt...
- Nem? - mondta Lívia hidegen. - Hát annyit ér a te híres elved? Nem azt hangoztattad folyton, hogy nem avatkozol bele a veled függő viszonyban lévő szövetségeseid vallási abnormitásaiba mindaddig, amíg azok nem fenyegetik a békét?
- Igen, igen... De hogy valaki a tulajdon gyermekét akarja elpusztítani... Szörnyűség.
- Nagyon dicséretre méltó cselekedet, ha a nép javát szolgálja. A római történelemben szép számmal találni olyan nemes apákat, akik megölették fiaikat.
- A gonosz fiaikat.
- Honnan tudhatnánk, hogy valóban gonoszok voltak? Talán hamis bizonyítékok alapján ítélték el őket. Én mindenesetre azt tanácsolom neked, ne utasítsd vissza Heródes kérését, ha nem akarsz kellemetlen háborúba bonyolódni. A kincstár nincs annyira tele, hogy háborút engedhetnél meg magadnak. Magam is sajnálom Antipatroszt, de mit tehetünk? Ez a végzete. És Akmét is sajnálom, mert neki is meg kell halnia, hass lássa Heródes, hogy jóakarattal vagy irányában. Nem mintha nagy kár lenne azért a ringyóért.

Így aztán Lívia akarata győzött, mint máskor is. Augustus pedig felsóhajtott:
- Még hogy vallási kötelesség! Amilyen a körülmetélés vagy a disznóhústól való tartózkodás! Herculesre, jobb Heródes disznajának lenni, mint a legidősebb fiának!


Heródes király gyötrelmes fájdalmat érzett a beleiben. Makhaón,az orvos bevallotta neki, hogy kínjait enyhítheti ugyan, de betegsége gyógyíthatatlan, és halála nem lesz könnyű.
- Elélek még néhány esztendeig?
- Ha pontosan betartod útmutatásaimat, egy évet ígérhetek, de többet nem.
- Elég lesz - mondta Heródes, és még aznap Egyiptomba küldött mesterembereket. Faragtatott velük egy nagy, aranyozott sast, amely a Nap szent madara. Ezt felerősítette a Templom keleti kapuja fölé, jó magasra, és felajánlotta Jehovának. Alája pedig azokat a szavakat íratta, amelyeket Isten mondott Mózesnek:

Sasszárnyakon hordoztalak, és magamhoz hoztalak.

Ezzel Heródes zavart akart támasztani. Mert bár nem ez az egyetlen passzus Mózes öt könyvében, amely Jehovát sassal azonosítja, sohasem ábrázolták madár alakjában, és a római katonai zászlók miatt a sas az idegen elnyomás szimbóluma lett. De különben is tiltották a mózesi Törvények, hogy Istenről bármiféle faragott képet készítsenek.

Heródes fia, Arkhelaosz mint a trón várományosa igyekezett megnyerni a szanhedrin jóindulatát. Amikor az új főpap felkereste, és könnyek között kérlelte, beszélje rá atyját a sas eltávolítására, megígérte, hogy mindent elkövet az ügy érdekében. El is ment Heródeshez öccsével, Philipposszal - aki nem téveszendő össze a tudománykedvelő Heródes Philipposz herceggel, Simon főpap unokájával -, de alig kezdtek bele mondókájukba, a király dühödten rájuk rivallt, feltápászkodott karosszékéből, arcukba köpdösött, és megpofozta őket. Még szerencsésnek mondhatták magukat, hogy nem az életükkel fizettek merészségükért. Heródes még aznap megváltoztatta végrendeletét: Arkhelaoszt és Philipposzt kizárta a trónutódlásból, és legfiatalabb fiát, Heródes Antipaszt tette meg örökösévé.

A főpap közölte a szanhedrinnel, hogy Heródes nem hajlandó a sast eltávolítani. Erre Júdás, Szaraphaiosz fia, Matthiasz, Margalóthosz fia, valamint más, hazafias érzelmű farizeusok arra buzdították tanítványaikat, hogy szedjék le a sast. Néhányan felmásztak a kapu legtetejére - fényes nappal -, onnan kötélen leereszkedtek addig, amíg a sassal egyvonalba jutottak, és fejszével kezdték csapkodni a szobrot. A többiek - köztük azok a fiatal cádokiták, akik Zakariást megkövezték - odalent kivont karddal őrködtek, hogy társaik zavartalanul végezhessék munkájukat. A sas nagy robajjal zuhant le a földre. Ebben a pillanatban érkezett a helyszínre futólépésben Karmi, a templomőrség parancsnoka egy osztag lévitával meg kelta dárdásokkal, akiket erősítésül kért a királyi palotából. Letartóztatta a mintegy negyven főnyi csoportot, és Heródes elé vitette az egész társaságot. A király magában mormogva gubbasztott a trónszékén, mint valami vén oroszlán a vackán, majd dühösen felcsattant a hangja:
- Ki parancsolta nektek, hogy távolítsátok el a sast?
- Maga az Úristen parancsolta az ő szolgájának, Mózesnek a szája által - felelték alázatosan.
- Borzalmas szentségtörést követtetek el, ezért most meg kell halnotok!
- Mi nekünk a halál? - mondta az egyik fiatal farizeus. - A lélek halhatatlan. És ha majd a testünk sírban fekszik, megkapjuk méltó jutalmunkat azért, hogy engedelmeskedtünk a Törvénynek.
- Nagyon tévedtek! - ordította Heródes. - Hullátokat nem temeti el senki, de nem ám! Tűz emészti meg a tetemeteket - a tűz, hallod? -, hamvaitokat pedig szétszóratom egy undok helyen, ahonnan nincs feltámadás!

Heródes ezután gyaloghintón felvitette magát a Pogányok Udvarába, s ott szenvedélyes beszédet mondott az összeverődött tömegnek. Megvádolta a főpapot, hogy lázadásra uszított. Az emberek már-már attól tartottak, hogy most mindjárt lemészároltatja az egész szanhedrint. De aztán a Szentélyből előjött a főpap, gyászköntösben, leborult Heródes előtt, kegyelemért esedezett, és megígérte, hogy kiszolgáltatja neki azokat, akik tanítványait e botrányos cselekedetre ösztönözték.

Heródes úgy tett, mintha a főpap könyörgésére némileg megenyhült volna. Megparancsolta, hogy azokat az embereket, akik csak őrködtek, agyon kell kövezni, de a tisztességes temetést nem tagadta meg tőlük. Tűzhalálra csak azokat ítélte, akik ledöntötték a sast, meg a tettre bujtogató két farizeust, valamint Rúbent, Abdiél fiát, aki feltüzelte a fiatal cádokitákat. Ezeket elevenen megégettette palotája udvarán, felajánlva őket áldozatul atyái Istenének. Így érte utol a bosszú azokat, akik Zakariást megölték. Azon az éjszakán - március tizenharmadikán - történetesen holdfogyatkozás volt, ami nemcsak meglepte, hanem meg is örvendeztette Heródest, mert az égi jelenség éppen kapóra jött neki.

Másnap, Arkhelaosz az alábbi üzenetet küldte a királynak:
,,Atyám, te gyűlölsz engem, de én szeretlek. Nagyon fontos hírem van a számodra. Meg fogod látni, mennyire vágyom rá, hogy visszafogadj a szeretetedbe."

Heródes magához hívatta.

Arkhelaosz örömet színlelve, könnyes szemmel áradozott, mennyire boldog, hogy újra láthatja, majd magánkihallgatásért esedezett.

Heródes siketnéma szolgáin kívül mindenkit kiküldött a teremből, és felszólította fiát, beszéljen röviden, csak a lényegre szorítkozzon.
- Atyám, Betlehemben történt, két-három hónappal ezelőtt. Mindenki arról beszél ott. Az efratai Betlehemre gondolok, nem a galileaira.
- Történt, történt... De mi történt, te kelekótya?
- Egy gyermek született a barlangban... abban, amelyet Tammúz barlangjának neveznek. A betlehemiek azt beszélik, hogy ő az a Gyermek, akit a próféták megjövendöltek.

Heródes szúrós tekintettel hajolt előre székében:
- Kik a szülei?
- Senki sem ismeri a nevüket. Csak annyit tudnak róluk, hogy mindketten Dávid házából valók, és ellátogattak Betlehembe. Az asszony fiatal és szép. Akkor jött rá a vajúdás, amikor a várostól még némi távolságra voltak. Bevitték abba a barlangba, s ott szült. A szolgálója, aki a szülésnél segédkezett, kikiabált a közelben legeltető kénita juhászoknak, hogy hozzanak vizet. A babonás pásztorok képzeletét nagyon felizgatta, hogy gyermek született abban a barlangban, méghozzá azon a napon, amelyet arrafelé ,,a Béke Napjának" neveznek. Odacsődültek, és látták, hogy a csecsemő egy aratókosárban fekszik, amilyet a Tammúz-kultuszban szoktak használni. De mindenekfölött a bábának az a kijelentése izgatta fel őket, hogy az asszony szűzhártyáját épségben találta. Mert eszükbe jutott Ézsaiás próféciája: ,,Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat." Ez persze ellentmond a természet törvényeinek, de hát én csak azt mondom el neked, amit hallottam. A szülők három napig a barlangban maradtak, majd éjnek idején útra keltek a gyermekkel. De az alatt a három nap alatt tizenöt mérföld körzetből odagyűltek a kéniták meg a parasztok, hogy hódoljanak a csecsemő előtt, és énekelgessenek neki. Az apáról azt hallottam, hogy idősebb, szelíd modorú férfi, úgy mondják, jómódú ember benyomását keltette.
- Többet nem tudsz?
- Miközben a barlanghoz értek, az öreg férfi azt mondta fiatal feleségének: ,,Olyan különös vagy most. Hol nevetsz, hol meg sírsz. Miért?" ,,Azért - válaszolta az asszony -, mert lelki szemeimmel kétféle embereket látok.A tőlem balra állók sírnak és jajgatnak, a jobbfelőliek nevetnek és ujjonganak." És még egy képtelenséget hallottam. A pásztorok azt állítják, hogy aznap déltájban, mielőtt a barlangbeli születésről értesültek, hirtelen megállt az idő. Egyikük ebéd után leguggolt a folyó mellé, hogy kezet mosson. Közben megpillantott egy gémet szárnyalni a völgy fölött. A madár hirtelen megállt a levegőben, mintha láthatatlan kéz fogta volna meg. Az ember akkor társa felé nézett, akik még nem fejezték be ebédjüket, ott ültek a nagy tál körül, amelyben árpakásával főzött birkahús volt, és pásztorszokás szerint puszta kézzel eszegettek belőle. No mármost: akik éppen belenyúltak a tálba, nem húzták vissza a kezüket, akik szájukhoz akarták vinni a falatot, azoknak a keze félúton megállt a levegőben, mintha hirtelen megbénult volna, akik pedig az imént kezdtek rágni, azoknak a szája egyszerre mozdulatlanná vált. Egy másik juhász a folyónál birkáit itatta, az állatok szája a vízben volt, de nem ittak. Mint később mesélte emberünk, ez a különös káprázat hozzávetőleg addig tartott, amíg ötvenig számol valaki. Utána lassan minden visszatért a rendes kerékvágásba, közben zeneszó hangzott a dombtetőn levő Tammúz-barlang felől, és egy hang ezt kiáltotta: ,,A Szűz gyermeket szült! Ébred a Világosság!" Hát ennyit tudok, atyám.
- Rendkívüli história, annyi bizonyos - szólalt meg elgondolkodva Heródes. - Nagyon köszönöm, fiam, hogy elmondtad nekem. Még az idő megállásáról szóló részlet is hasznos, mert megerősíti a gyermek születésének napját. A nomád kéniták ugyanis azt állítják, hogy amikor a Nap télközepén megáll, és összeszedi ellankadt erőit, azon a napon az egész természet is ugyanazt teszi. Ezért nevezik azt a napot a ,,Béke napjának". A babona meg még a szent könyvekbe is belekerült, emlékezz csak vissza arra, hogyan aratott győzelmet Józsua az öt amorita király fölött. Pedig csak rosszul értelmezték az ősrégi költemény szavait: ,,Nap, még állasz Gibeon fölött!" Ez a költemény valójában azt ünnepli, hogy abban az évszakban születik meg a napisten. Ami a szűztől születést illeti, nem tartom kizártnak. Több hiteles szent tanúsítja, hogy a szűzhártya áttörése nélkül is előfordulhatott fogamzás. Hát, fiam, most alkalmat adok neked, hogy bebizonyítsd okosságodat. Az a gyermek, ha életben marad, mérhetetlen baj fog okozni országunknak, mivel születésének körülményei egybevágnak a nép ajkán élő Messiás próféciákkal. Hacsak erélyesen közbe nem lépek, amíg nem késő... Nos, mit tanácsolsz?

Arkhelaosz gondolkodott egy ideig:
- Atyám, azt javaslom, hogy bocsáss ki egy rendeletet, és a főpappal is írasd alá. Ez álljon benne: mivel az utóbbi időben számtalan panasz érkezett hozzád, hogy sokan csalárd módon Dávid híres nemzetségéhez tartozónak mondják magukat, össze kell állítani az igazi Dávid-ivadékok pontos jegyzékét. A jövőben csakis azok a személyek tekinthetők a Dávid-nemzetség tagjainak, akik igazolni tudják, hogy nevük a lajtsomban szerepel. Rendeld el, hogy az összeírást Betlehemben kell megejteni három hét múlva, minden Dávid-házból való családfő köteles rajta személyesen megjelenni azokkal a fiaival, akik a legutóbbi összeírás óta születtek, ha jól emlékszem, tizenöt éve volt ilyen utoljára. Nos, a szóban forgó gyermek szülei is kötelesek megjelenni, és megérkezésük nyilván ugyanolyan feltűnést fog kelteni,mint amikor először jártak arra. Adj nekem katonákat, és én majd elintézem a többit.
- És ha nem jelentkeznek?
- Akkor sem az ő nevük, sem a gyermek nem kerül a lajtstromba, és ha a gyermek felnő, nem nevezheti magát Dávid fiának.
- Három hét múlva, azt mondod? Rövid határidő ez azoknak, akik Babilóniában, Kisázsiában meg Görögországban laknak.
- Az ő összeírásukat később is el lehet rendelni, mégpedig a lakóhelyükön.

Heródes a térdére csapott, és elégedetten jelentette ki:
- Jól kieszelted! Ezennel visszahelyezlek rangodba, édes fiam. És ha ügyesen el tudod intézni ezt az ügyet, magam mellé veszlek társuralkodónak. Szívem szerint való ember vagy.

Mielőtt még Arkheloasz visszatért, Heródes állapota válságosra fordult. Betegségének tünetei a következők voltak: némi hőemelkedés, az egész testre kiterjedő tűrhetetlen viszketegség, állandó hasmenés, bűzös lehelet, haslob, dagadt lábak, a légzést is gátló kiszáradt torok. Amikor Makhaón és a többi orvos fájdalomcsillapító szereti már nem használtak semmit, Heródes szégyenszemre elkergette őket, mezitláb, hiányos öltözékben kellett elhagyniuk a palotát. Egy ideig egyedül próbálta kúrálni magát, de egyre rosszabbul lett, más orvosokat hivatott. Végül elhatározta, hogy a kallirhoéi esszénusok gondjaira bízza magát. Kallirrhoéban az esszénusok főorvosa előírta neki, hogy rendszeresen igyék abból a meleg gyógyforrásból, amely a Holt-tengerbe hordja a vizeit, és vegyen ülőfürdőket egy szentelt olajjal megtöltött nagy cserépkádban. Heródes azonban kihányta a vizet, és elájult a fürdőkádban, amikor kihúzták, szeme felakadt, és már halottnak látszott. De még mindig szívósan viaskodott a halállal.

Amikor József Emmauszban értesült az összeírásra vonatkozó rendeletről, nem tudta, mitévő legyen. Mária gyermekét nem hagyhatja otthon, mert ez annyit jelentene, hogy nyilvánosan megtagadja az apaságot, ha meg magával viszi, esetleg nagy veszélynek teszi ki. Elmondta aggályait Máriának, aki habozás nélkül ezt tanácsolta:
- Vigyél el minket magaddal, József és bízzál az Úrban.
- De nem irathatom be a gyermeket Dávid házának tagjai közé!
- Ne törődj most ezzel. Még tíz napunk van, mielőtt Betlehembe kell utaznunk. Sok minden történhet tíz nap alatt.

És történt is. Amikor Heródes csüggedten visszatért Jeruzsálembe, Augustus levele várt rá. Feltépte a pecsétet, és diadalmasan felkiáltott. Augustus sajnálkozva vette tudomásul, hogy kedves barátjával szemben immár még egy fia viselkedett szeretetlenül, méghozzá az a fia, aki mindeddig semmi jelét nem adta hűtlenségének, az árulásra vonatkozó bizonyítékok azonban kétségtelenül bűnösségére vallnak, minélfogva Antipatrosz bármilyen módon és bármikor kivégeztethető, ámbár Lívia és ő maga is inkább az örökös száműzetés irgalmasabb bűntetését tanácsolja.

Bármily módon! De Széth, az igazi Jehova csupán egyfajta módon bemutatott áldozatot fogad el, és azt is csak egy bizonyos helyen, Mózes Első Könyvében ezt mondja az Isten Ábrahámnak: ,,Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok néked." Azon a hegytetőn áll most a Templom, és a mostani Égőáldozatok Oltára volt az a kő, amelyre Ábrahám rákötözte a mit sem sejtő Izsákot. Igen- gondolta Heródes -, feláldozza Antipatroszt, elsőszülött fiát, akit sajnál, és lelke mélyén igazán szeret. De meg kell tennie, egyedül ez az áldozat elégítheti ki Jehovát, csak így lesz hajlandó megújítani a szövetséget, amelyet Ábrahámmal kötött. Lehet, hogy Jehova ismét beéri egy kossal, lehet, hogy ragaszkodik Antipatrosz feláldozásához... Mindegy. Annyi bizonyos, hogy utána kigyógyítja testét minden nyavalyától, és visszaadja régi erejét, fiatalságát, mint ahogyan Ábrahám is megújhodott, és megadja neki, hogy végső győzelmet arasson ellensgein. De még ez a nagy áldozat is csak akkor lesz eredményes, ha előbb a Templom hegyét megtisztítja a hamis papok gyülevész hadától. Kardélre kell hányni őket, amint egykor az elszánt Illés lemészároltatta Baál papjait. Széthnek vérhullámokon kell visszahajóznia a dicsőség révébe.

Heródes összehivatta tisztjeit, és nagy summa pénzzel ajándékozta meg őket, hogy biztosítsa további hűségüket. Azonkívül fejenként ötven drachmát osztott ki a közkatonáknak.
- Fiaim - mondta nekik -, nemsokára munkám lesz a számotokra.

Ezek a katonák valamennyien idegenek voltak. A testőrség részint edomitákból, részint petrai nabateusokból állott (Heródes anyja nabateus vérből származott). Augustus engedélyével Heródes még három külön ezredet szervezett - az egyiket belga keltákból, a másikat trákokból, a harmadikat galata gallokból. Ezek mind ugyanazt a napistent imádták, különböző néven. Az edomiták Kozinak, meg Nimródnak nevezték a nabateusok Uri-tal Duszaresznek, a trákok Dionüszosznak, a galaták Eszunak, a kelták Lugosznak.


  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Tanulni kell a valódi mosolyt
  2010-01-28 18:05:06, csütörtök
 
  Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Több pénz, vega élettel
  2010-01-28 18:04:08, csütörtök
 
  Megnéztem az elejét a linknek, melyet az Állatokról menüpont alá tettem fel. Ki kellett kapcsolnom, amikor megláttam, hogy az elevenen megnyúzott állatok még élnek, emelgetik a fejüket, szinte szembenéznek kinzóikkal.

Nekünk 1967-ig apa megteremtette a jólétet, nagyon sok munkával. Disznót vágtunk, nyulakat, tyúkokat tartottunk, így hétvégén mindig volt elegendő hús, melyet apa készített el.

Amikor a nyulat tarkón vágta, hogy elaltassa, anyám azt kiabálta magán kívül apának, hogy gyilkos. Ő mai napig nem eszi meg a csirkét meg a nyulat, bár a csirke mellehúsával már kivételt tesz.
Apa azt mondta nekünk: nem szabad odanéznünk, amikor elaltatja az állatot - megöli -, mert érzi, hogyha valaki sajnálja, s akkor a szíve tovább él.

Mostanáig úgy tartottam, hogy az apró-lábas jószág levágásra van szaporítva, de az ilyen felvételek és az állatkínzások elveszik az ember kedvét a húsfogyasztástól.

1992-ben tanultam a jóga konyha készítményeit, volt, amit tudtam is alkalmazni a háztartásban, mint a szójagranulátumot. Szeretem a szójafasirtot, a szójából készült ételeket. Mellette fogyasztottam abonett kenyeret, sok sajtot, gyümölcsöt.
Megtanultam a vitaminok mennyit érnek - apa is tanította hajdanán természetjáró tanfolyamok keretén belül -, így szerettem meg a fekete retket, a fekete ribizlit, csipkebogyót, ismét előtérbe kerültek a vitaminos szörpök, teák, gyógyteák, amilyeneket gyermekkoromban fogyasztottam. Azt sem tudtam soha, mi az a betegség.

1992-ben jártam Pesten egy hollisztikus ideggyógyászból átképzett természetgyógyásznál, akinek ebédjét a lányom kavargatta a rezsón: növényeket fogyasztott, zöld növényeket. Ő már a jóga konyhát kívülről ismerhette, tudta, mennyi és milyen ásványi anyagokra, vitaminokra van a szervezetnek szüksége egy nap alatt. Ült kinn egy asszony, akinek Xanaxot írt fel. Rákérdeztem, miért írt fel gyógyszert. Azt felelte: van, akinek szüksége van rá, nekem nem szabad gyógyszerrel mérgeznem a testemet, s elmondta, hogy Miskolcon nagy a sötétség.

Most nem tellik jóga élelmiszerre, a csirák akkor is drágák voltak. Szívesen áttérnék a vega étkezésre, kiegészítve zöldségekkel, sajtokkal, van is kihordásos ebéd ötszáz forintos áron, de azt sem tudom megfizetni.

Elhatároztam, hogy áttérek előbb-utóbb a hús nélküli étkezésre. 		 
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1173
  • e Hét: 2322
  • e Hónap: 8563
  • e Év: 60829
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.