|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:55:32, vasárnap
|
| |
| |
Bohókás vers a télről
"lenge lépte
lankadó lusta
térbe lopta
a telet
bohókás kedvének
teljében fehér
fényével lepte be
a földet
pihegve látta
lomhán lebeg
lehelet fátyla
az éjben
pihe palástja
patyolat stólája
csillogott villogott
a térben" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:42:55, vasárnap
|
| |
| |
Reményik Sándor Télelő
Pécs, 1928 november 14
"Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba...
Vajjon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?
Nem. Kettőnek is sötét a sötét.
Ez télelő, - sötétedik hamar...
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?
Nem. Országoknak is éjszaka az éj.
Talán, talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok...
Ha visszahozná mult novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután...
Akkor talán, talán, talán
Fénybeborulna most is a szobám." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:40:29, vasárnap
|
| |
| |
Petőfi Sándor TÉLI VILÁG
Pest, 1845. február
"Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
a borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:38:00, vasárnap
|
| |
| |
Petőfi Sándor A PUSZTA, TÉLEN
Pest, 1848. január
"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.
Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:35:04, vasárnap
|
| |
| |
Babits Mihály EGY TÉL BUDAPESTEN
"Az utczán, hűvös éjben
Áll három pőre lány.
Tüzes szemük beesve,
Az arczuk halovány.
S szól egyik: "Szép legények!
Rám nézzetek csupán:
A testem oly igéző,
Ölelni jól tud ám!"
S szól másik: "Víg legények!
Felém jertek csupán,
Elmúlathattok vélem,
A lelkem oly vidám!"
S utolsó: "Bús legény!" - szól -
"Engem csókolj csupán.
Legalább kínzó csókom
Eléget úgy talán!"
Igy hív a szerelemre
A három pőre lány,
Az utczán, hűvös éjben,
Az arczuk halavány... " |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:32:58, vasárnap
|
| |
| |
Wass Albert TÉL
"Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:29:16, vasárnap
|
| |
| |
Thomas J.Redfield: Utolsó gyermekkori emlékem a télről
"A Tél hideg síkján,
a lét keskeny hídján,
házunknak udvarán,
hóembert építek én.
Szén szemeivel néz reám,
Csak mosolyog, üresen és ostobán.
De mégis többet lát, mint én,
örök utazó ő, ki mindig visszatér.
A seprű, meg a répa,
ékes dísze és nagy orra,
melyet tőlem kap az útra,
de ő itt hagyja, újra meg újra.
Végül a sálam, mert még megfázik,
egyetlen dolog lehet, mi hiányzik.
Nevet még nem adtam,
s jaj, milyen hideg van,
Halálnak hívlak, egyetlen társam. " |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-03 21:26:28, vasárnap
|
| |
| |
Juhász Gyula: Magyar tél
"A kicsi kocsma ablaka világos,
Fehérvirágos, mint a temető,
Hol a nap éppen vérködösen áldoz
S a hold sápadt sarlója egyre nő.
Az este jő és a fehér keresztek
Nagy békessége integet felénk,
Szelíd magánya a mély, ősi kertnek,
Hol megpihen majd minden nemzedék.
A tünde ég pásztortüzei lassan
Kigyúlnak rendre és az ég alatt,
A temetőben és a kocsmazajban,
Egy néma angyal halkan áthalad.
A szárnyakat hallják egy pillanatra
A vén ivók s bús holtak, csöndbe lenn,
A Bodri szűköl, a havat kaparja
S a kakukkóra megáll hirtelen.
Babona, bánat, borok és botorság,
Mind összekapnak és a kocsma zug,
Fölzengenek az átkok és a nóták
És döngetik a temetőkaput!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
232 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2585
- e Hét: 8386
- e Hónap: 41540
- e Év: 275287
|
|
|
Offline
