|
2010-01-03 05:44:05, vasárnap
|
| |
| |
Közelítő tél
(Kerék Imre Berzsenyi átiratára alázattal)
Hervad már körben az ég alatt
minden. Sárga levél zörög.
Véresen haldoklik fönt a Nap,
ami élet, elenyész,
mint a kis nefelejcs. De addig még
kék színét mossa a fönti ég.
Nincsen már labirint, s elfújta a
szél lépteid neszét.
Persze majd lesz tavasz, s tele lesz
madarak dalával a kert.
Áttöri a szárazat a zöld, s
minden kivirul.
De ami emberi, az nem éled
újra meg, örökre elveszik.
Mégis szép, ahogyan ölelsz ameddig
lehet élvezzük ízeit.
Kerék Imre, nagyszerű költő barátom küldött a szél-járásnak három gyönyörű verset. Az egyik Berzsenyi átirat volt, s nagyon tetszett. Hát beleírtam egy kicsit én is. Imre Sopronban él, somogyi gyerek volt valaha, verseiben tavaszi szélzúgást érzek, érett gyümölcsök ízét, s nagyon közel engedi magához a színeket, ezért ír olyan nagyszerűen festményekről. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
