Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Jézus rabbi tanítói
  2010-02-02 19:23:07, kedd
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.

Tizenkettedik fejezet Leontopoliszban

Heródest rengetegen kísérték el utolsó útjára: illendően síró-rívó rokonok, barátok, szabadosok és rabszolgák, annak a sok görög és szír közösségnek a képviselői, amellyel barátságos viszonyban állott, edomiták és nabateusok százai, a hivatásos siratók nagy csapata mellett, magánhadseregének katonái, akik hosszú éveken át hűségesen szolgálták. De a hithű jeruzsálemi zsidók között szájról szájra járt a jelszó, azon a napon senki se gyászoljon, még akkor se, ha történetesen a saját családjában történt haláleset. És amikor véget ért a temetés, tüntetők nagy ellenprocessziója vonult fel a Templomban, hogy megsirassa azokat az ifjakat,akiket rabbijaikkal együtt Heródes elevenen megégettetett, amiért a Templom keleti kapujáról leverték az aranysast. A gyászoló tüntetők iszonyatos lármát csaptak, és éjjel-nappal folyt a siratás. Végül Arkhelaosz elvesztette türelmét, és utasította a jeruzsálemi helyőrség főtisztjét, keresse meg Karmit, a templomőrség parancsnokát, és mondja meg neki, hogy azonnal vessen véget a tűrhetetlen zenebonának. Karmit felismerték, amint a Templom felé tartott, és a tüntetők valóságos kőzáporral fogadták, úgyhogy kénytelen volt visszavonulni. A siratás pedig még hevesebben folytatódott.

Időközben a hitbuzgó zsidók szokásos áradata özönlött fel Jeruzsálembe, a húsvéti ünnepekre. Megérkezésük alkalmat szolgáltatott arra, hogy három templomudvarban tömeggyűlést rendezzenek. Két követelést hangoztattak: le kell tenni a távollevő új főpapot, akit Heródes nem sokkal halála előtt nevezett ki, s aki közismerten feslett erkölcsű ember volt, továbbá el kell kergetni az összes idegent, akik Jeruzsálem falai között telepedtek meg. Az utóbbi követelés nem nacionalista idegengyűlöletből fakadt, mivel Júda népe vendégszerető hajlandósággal viseltetett az idegen letelepültek iránt, és a Törvény is arra kötelezte, hogy sohase feledje el azt az időt, amikor maga is vendég volt az egyiptomiak földjén. Más rugója volt ennek a követelésnek. Nem akarták tovább tűrni a kelta és a galata katonákat, akik oly brutálisan viselkedtek a hippodron-ügyben, sem a trákokat, akik a betlehemi mészárlást végrehajtották. Az is felháborította őket, hogy a palotában lakik Arkhelaosz anyja, a szamáriai származású Malthaké, aki - mint mondották - Heródes rossz szelleme volt élete utolsó időszakában. A szamaritánusokról ugyanis meg kell jegyeznem, hogy bár dicséretes pontossággal teljesítik a mózesi Törvények előírásait, a zsidók még az idegeneknél is idegenebbeknek tekintik őket. Asszír - szerintük ciprusi - bevándoroltaktól származnak, akik sok évszázaddal azelőtt telepedtek le Sekhemben, miután a város efraimita lakosságát az asszírok fogságba hurcolták. Az új telepesek felvették az izraelita vallást, hogy kiengeszteljék azt az istent, akinek városát és szentélyét elfoglalták. Abban az időben ugyanis sok oroszlán garázdálkodott azon a vidéken. A zsidók meg a szamaritánusok között akkor kezdődött az engesztelhetetlen gyűlölség, a mikor a szamáriai papok meg akarták akadályozni, hogy Nehemiás újra felépítse a jeruzsálemi Templomot. Azzel érveltek, hogy a vallási kultusznak Jeruzsálembe centralizálása - amelyre a mózesi könyvekben egyébiránt sem lehet igazolást találni - meg nem érdemelt politikai hatalmat adna a zsidóknak Szamária felett, és a zsidók minden bizonnyal visszaélnének ezzel a hatalommal. A zsidók természetesen rossz néven vették a szamaritánusok beavatkozását. Amikor újjáéledt a templomi kultusz, és az efraimita parasztság Jeruzsálembe kezdte hordani áldozati ajándékait, a szamáriai papság a Garizim hegyén rivális templomot emeltetett. Ezt később a Makkabeus Hürkanosz János leromboltatta mint bálványimádó helyet: a szamaritánusok ugyanis Jehova mellett tovább tisztelték Jehova egykori társát is, Aseerát, a galambistennőt. Azóta a szamaritánusok nem látogathatták a jeruzsálemi Templomot, még a Pogányok Udvarába sem tehették be a lábukat. A zsidó-szamaritánus viszonyt jól jellemezte ez az ortodox mondás: ,,Szamaritánus kenyeret enni annyi, mint disznóhúst enni."

Ha Arkhelaosz józanul gondolkodik, akkor vagy egyszerűen nem vesz tudomást a tömeg tiltakozásáról, vagy pedig figyelmezteti a népet, hogy tartsa tiszteletben az idegenek megszerzett jogait. De egyiket sem cselekedte, hanem kivezényelte kelta katonáit, hogy kergessék szét a gyűlést. A kelták sok embert lemészároltak, sokat a pánikba esett tömeg taposott agyon. Mintegy háromezren pusztultak el. Ezért történhetett meg, hogy amikor Arkhelaosz néhány nappal később nagy kísérettel elindult Rómába, hogy az ország tervezett felosztásához a császár jóváhagyását kérje, egy másik hajón a tőtörvényszék ötventagú küldöttsége is a birodalom fővárosába utazott. Ők arra akarták rábeszélni Augustust, hogy az egész királyságot alakítsa át egyetlen császári provinciává, ha ezt a provinciát egy általuk választott főpap kormányozná a főtörvényszékre, a naegy szanhedrinre, valamint a görög városok képviselőiből álló tanácsra támaszkodva, akkor megszűnne mindaz a bonyodalom, amelyet Augustus egyik legutóbbi szenátusi beszédében ,,a zsidó probléma" megjelöléssel foglalt össze. Ezek a követek ugyanaznap érkeztek meg Rómába, mint a heródiánusok. Amikor másnap reggel mindkét társaság a palotába ment, hogy tisztelegjen a császárnál, három-négyezer zsidó kereskedő meg írnok csődült össze asszonyostul-gyerekestül az úton. Bátorító kiáltásokkal fogadták a főtörvényszék delegációját, Arkhelaoszt viszont szidalmazták és lehurrogták.

Philipposz herceg mint királyság ideiglenes ügyintézője, Jeruzsálemben maradt., Varus szíriai főkormányzó erőteljes védelme alatt. Antipasz és Salóme elkísérte Arkhelaoszt, de amikor látta, hogy a római zsidóság mily barátságtalan ogadtatásban részesítette, kezdte megbánni, hogy egyezségre lépett vele. Valamiféle kompromisszum természetesen jobb lett volna, mint az a javaslat, amelyet a főtörvényszéki delegáció hozott magával, de idegesítette őket, hogy Akkhelaosz miatt veszélyben forog a tervük. Antipasz kiügyeskedte, hogy a nyilvános audencia előtt egy órával a császár magánkihallgatáson fogadja. Ki akarta játszani testvéreit. Arra kérte Augustust, hogy Heródesnek azt a végrendeletét hagyja jóvá, amely akkor készült, amikor Arkhalaosz és Philipposz kegyvesztett volt. Megmutatta az okmány hitelesített másolatát, és kijelentette: mostanáig nem tudott erről a végrendeletről, amelyben atyja őt tette meg a királyság egyedüli örökösévé, másként semmi szín alatt sem egyezett volna bele törvényes örökségének felosztásába.

Lívia tanácsára - mert ő is jelen volt a kihallgatáson - Augustus figyelmeztette Antipaszt, hogy nem helyes felrúgni egy esküvel megerősített egyezséget, még akkor sem, ha azt valaki ilyen vagy olyan körülményektől nem tudva kötötte meg. Határozottan kijelentette, hogy kizárólag annak az egyetlen eredeti végrendeletnek van törvényes ereje, amelyet a Vesta-szüzek őriznek. Éppen ennek a végrendeletnek az alapján - mondotta - kívánja jóváhagyni a legutolsó, aláírás nélküli végrendeletben foglalt utólagos rendelkezéseket, amelyekben az elhunyt bizonyos összegeket és vagyontárgyakat hagyományozott Lívia Úrnőre, őrá és családja némely tagjaira. Az Antipasz által felmutatott végrendelet megfogalmazása ugyanis - folytatta - a sietség, a kapkodás határozott jeleit mutatja, a másikban felsorolt hagyományozások egy része hiányzik belőle, ennélfogva ő nem hajlandó törvényes erejűnek nyilvánítani, ugyanis az okmány azt a benyomást kelti, hogy az örökhagyó nem volt szellemi képességeinek teljes birtokában, amikor aláírta. Mivel azonban az eredeti végrendeletben megnevezett főörökösök - név szerint Antipatrosz király, Heródes Philipposz herceg, valamint örököseik - vagy nem élnek már, vagy lemondtak örökösi igényeikről, s mivel ilyen esetre a végrendelet nem tartalmaz intézkedéseket, nos, az aláírás nélküli végrendelet-fogalmazványt kell mérvadónak tekinteni arra vonatkozólag, hogy Heródesnek közvetlenül halála előtt mi volt a végakarata.
- Csupán egy dologban vagyok hajlandó bizonyos engedményt tenni neked - fűzte fejtegetéseihez a császár. - Mivel Antipatrosz után nem maradt örökös (és itt hadd jegyezzem meg, hogy mélységes szomorúsággal értesültem az ifjabbik Antipatrosz rejtélyes meggyilkolásáról), a trón egyelőre maradjon betöltetlenül. Így hát nem kell rám neheztelned, mert Arkhelaosz fivéred sem kapja meg tőlem a királyi címet. Meg kell elégednie azzal, hogy ethnarkhosz lesz.

Az ethnarkhosz afféle kisebb cím volt, így hívták azt a tisztviselőt, aki Alexandriában a zsidók ügyeivel foglalkozott.

Lívia állítólag Salóme unszolására vette rá Augustust, hogy így döntsön. Mint már említettem, Salóme egy apró királyságot - más néven toparkhiát - kapott a fililszteusok majdani területén. Most megígérte Líviának, hogy ezt végrendeletileg rátestálja, ha gyakorolhatja a haszonélvezeti jogot arra az egy-két esztendőre, ami még hátra van életéből. Salóme ugyanis betegeskedett.

A magánkihallgatás végeztével Augustus nyilvános kihallgatáson fogadta a két testvért, és megismételte döntését. Utána azonban négyszemközt közölte Arkhelaosszal:
- Tíz éven belül neked adom a királyi címet, ha kiérdemled.

Majd a főtörvényszék küldötteit bocsátotta maga elé. Azok éles szavakkal keltek ki Arkhelaosz ellen, és kifejtették, hogy Heródes királyságából provinciát kell szervezni, amelyet egy képviseleti alapon választott testület kormányozna. Olyan nyomós érvekkel támasztották alá előterjesztésüket, hogy Augustust majdnem sikerült meggyőzniük. Már-már arra gondolt, hogy megmásítja előbbi döntését. A követekhez intézett válaszában elismerte, hogy Arkhelaosz húsvét hetében sajnálatos módon elragadtatta magát, és meggondolatlanul cselekedett. Beszédét mégis így fejezte be:
- Tudós zsidó férfiak, nem teljesíthetem a kérelmeteket. Őszintén megmondom, főképpen ama sok ezer hittestvéretek miatt, akik most elözönlötték a palotámhoz vezető utakat, és olyan ügybe avatkoznak bele, amely a legcsekélyebb mértékben sem tartozik rájuk. Ti azt kívánjátok, hogy a senatustól kérjek politikai anatómiát Palesztina számára...
- A birodalom keretein belül, Caesar! - szólt közbe a delegáció vezetője.
- Igen, ez magától értetődik. De ezek a tüntetők nem palesztinai születésűek, vagy közülük csak igen kevesen születtek ott. Mai megmozdulásuk arra int engem, hogy ne növeljem meg a ti főpapotok világi hatalmát, ami egyben vallási hatalmának megnövekedését is maga után vonná. Honnan tudhatom én azt, hogy ha kérelmeteket teljesítem, nem válik-e Jeruzsálem a mi római hegemóniánk ellen irányuló, az egész világra kiterjedő zsidó összeesküvés fókuszává? Mindenütt élnek zsidók, valamennyien jómódúak, és üzleti ügyekben nagyon összetartanak.
- Jaj, Caesar, nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy a zsidók mind jómódúak és összetartók. Te csak az itáliai, a kisázsiai meg az egyiptomi zsidó kereskedő-kolóniákat ismered. Az egész világon sok százezer szegény zsidó él, és magában Palesztinában is számos szakadár tan bontja meg vallásunk egységét. Világméretű összeesküvéstől tartasz? Biztosíthatlak, Caesar, hogy mi, jeruzsálemiek, békés emberek vagyunk, és egyáltalán nem kívánjuk kiterjeszteni vallási befolyásunkat. Már azt is bánjuk, hogy a Makkabeus-királyok erőszakkal a judaizmusra térítették az edomitákat. Annak sem örülünk, hogy újabban sok görög tér át a mi hitünkre önként, mert többnyire nem vallási meggyőződésből, hanem üzleti számításból csatlakoznak hozzánk. A világban szanaszét élő zsidók pedig éppoly békés természetűek, mint mi, és nincs köztük egy sem, aki fegyverforgatásból élne.
- A damaszkuszi Nikolaosz nem így beszél. Tőle tudom, hogy szent költőitek valami hódító Messiást ígértek nektek, aki majd megdönti a mi hatalmunkat. És ti mindennap várjátok ezt a Messiást. Megengedem, hogy ennek a városnak a zsidói túlnyomó többségükben kereskedők, könyvelők meg effélék, nem pedig katonák. De ez nem jelent semmit. Gazdag embereknek manapság nincs szükségük arra, hogy maguk menjenek el harcolni, amikor zsoldoscsapatokat is bérelhetnek.
- Őszinte voltál, Caesar, mi is őszinték leszünk. Valóban keringenek közöttünk bizonyos próféciák egy királyról, aki majd megszabadít minket az idegen elnyomatástól, mint ahogyan egy Dávid nevű király megszabadította őseinket a filiszteusoktól, vagy háromszáz esztendővel Róma alapítása előtt. De ezek a jövendölések nem tartalmaznak határozott időpontot. Némely teológusunk szerint már be is teljesedtek, ötven évvel a római köztársaság megalapítása előtt, Kürosz perzsa király személyében, aki felszabadította népünket a méd Daraiosz király elnyomása alól. Ha eleget teszel kérelmünknek, senki sem fogja várni többé ezt a feltételezett királyt, márcsak azért sem, mert nem lesz idegen elnyomatás, amely alól fel kellene szabadulnunk. Népünk becsületével teljesen összhangban áll, hogy megmaradjunk Róma kliens-országának - mint ahogyan a régi időkben kliensei voltunk Asszíriának, Perzsiának, Egyiptomnak. Számunkra csak az a fontos, hogy békében élhessünk és megtarthassuk ősi intézényeinket. Ha teljesíted kérésünket, bőségesen viszonozzuk majd a nekünk nyújtott katonai és tengeri védelmet.

Augustus azonban attól félt, hogy Lívia megsértődik, ha tovább hallgatja a követeket. Ezért udvarias szavakkal elbocsátotta őket:
- Tudós férfiak, remélem, egyszer majd szakítok időt a ti szent irodalmatok tanulmányozására, bár úgy hallom, nem egykönnyen lehet elsajátítani.

Joákim, Mária apja, aki a küldöttség egyik vezetője volt, alázatosan megjegyezte:
- Caesar, én immár hatvanöt esztendeje tanulmányozom a szent iratokat, de jó néhány rendkívül fontos vallási kérdést mind a mai napig nem bírtam elmémmel felfogni.

Ha a császár történetesen azt mondja akkor Joákimnak: soroljon fel néhány ilyen bonyolult problémát, a felsorolásból aligha maradt volna ki a Messiás eljövetelének kérdése. Úgy vélem, ezen a helyen a lehető legpontosabban tisztáznom kell a ,,Messiás" fogalmát, mert ellenkező esetben Jézus életének története veszítene tiszta szépségéből.

A héber Messiás szó megfelel a görög ,,Khrisztosz"-nak, jelentése ,,A Felkent". Következésképpen csak felkent királyra vonatkoztatható, más személyekre nem, bármilyen nagy dicsőséget szereztek is akár szellemi képességeik, akár haditetteik révén. A szorgalmasan búvárkodó Zakariás, Joákim sógora, ak igyekezett összeegyeztetni a messiási próféciákat, befejezetlenül maradt tanulmányában öt Messiát különböztetett meg: Dávid Fiát, József Fiát, az Ember Fiát, a Nagy Főpapot és a Szenvedő Szolgát. Zakariás - kora legtöbb intelligens teológusához hasonlóan - azt próbálta kideríteni, hogy valóban öt különböző Messiásról van-e szó. Hátha négy van - vagy három, vagy kettő - vagy éppenséggel csak egy, akire elfogadható módon rá lehet ruházni a másik négy ember címét és sajátosságait.

Az öt közül Dávid Fia volt a legnépszerűbb koncepció. Ez a Messiás - úgymond - egyeduralkodó lesz a szó köznapi értelmében, ugyanazon a területen, amelyen egykor Dávid uralkodott. Ő lesz az a Pásztorkirály, akit megjövendölt Ezékiel próféta, s a tizenhetedik és tizennyolcadik zsoltár szerzője, Zakariás és Malakiás próféta, Ézsaiás Könyve második részének szerzője, a Szibilla Orákulumai, Salamon Zsoltárainak szerzője, Esdrás és még sokan mások. Szűz anyától fog megszületni a judeiai Betlehemben - az efratai Betlehemben - egy háborúkkal, éhinségekkel és természeti csapásokkal teli időszak, az úgynevezett Messiás Gyötrelmei után, amikor a zsidók a nyomorúság mocsarában fetrengenek. Ismeretlen, szegényes hajlékból szólítja el és keni majd királlyá az örökifjú Illés próféta, akiről ezt írta Ben-Szira, a Prédikátor: ,,Te vagy az, aki készen áll az Időre, amint megjövendeltetett, hogy az emberek haragját lecsillapítsa az Úr tüzes haragja előtt, az apák szívét gyermekeik felé fordítsa, és helyreállítsa Izrael törzseit." Illés fogja előkészíteni az utat a Messiás számára, aki azután majd fiatal szamáron diadalmasan bevonul Jeruzsálembe. Ez lesz a jel egy véres háborúra, amelyet Izrael elnyomói indítanak Jeruzsálem ellen: elfoglalják a várost, és lakosságának kétharmadát lemészárolják. A Messiás azonban, akit isteni csodajelek bátorítanak, az Olajfák Hegyén összegyűjti és végső diadalra vezérli megmaradt híveit. A győzelem után újra egyesíti a szétszórodott törzseket, és békén uralkodik négyszáz, vagy mások szerint ezer esztendeig, és Egyiptom, Asszíria meg a többi ország uralkodói hódolva járulnak trónja elé, Jeruzsálem újjászentelt városában. Az lesz a Mennyek Országa, az Égi Királyság, a soha nem látott bőség birodalma, az új aranykor.

József Fia vagy Efraim Fia is harcos Messiás: győzelme után szintén az egyetemes béke jegyében fog uralkodni. Ő is a judeiai Betlehemben, ősanyjának, Ráchelnak a lakóhelyén szüetik, de főleg az északi tíz törzs uralkodója lesz, amelyek elszakadtak Roboámtól, egész Izrael utolsó királyától. Mivel Sekhemet a szamaritánusok beszennyezték, némelyek szerint ez a Messiás Galilea szent hegyén, a Tábor-hegyen fogja magát kinyilatkoztatni, mások viszont úgy vélekedtek, hogy visszatér Sekhembe, megtisztítja azt, és ott fejti ki tevékenységét.

József Fia tehát ellentétes elképzelés volt Dávid Fiával szemben, akinek kultusza Jeruzsálemben összpontosult. Az északiak ugyanis azon a véleményem voltak, hogy Jákob áldása, amelyet Mózes Első Könyve szerint mondott a fiaira, nem jogosította fel Júdát - akiről a zsidókat elnevezték - az Izrael fölötti állandó hegemóniára. A jákobi áldásnak vagy inkább próféciának ez a meglehetősen homályos passzusa így hangzik:

Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri
pálca térdei közül, míg eljő az, aki ezeket birtokolja,
és a népek néki engednek.

Amikor ez bekövetkezik - vélekedtek az északiak -, akkor Júda a királyi jogart meg a vezéri pálcát átadja a Messiásnak, aki szükségképpen József ivadéka lesz, hiszen Jákob megjövendölte, hogy Józseftől származik majd Izrael Pásztora. Kősziklája és a rá váró áldások ,,meghaladják az őshegyek áldásait, az örök halmok kiességeit". Ezzel a harcos József Fával egy bűnbánatra felszólító igehírdető alakja kapcsolódott egybe - talán Illés.

De mit jelentett az, hogy ,,Józse"? Talán Izrael egész szent nemzetségét, amelyet Mózes vezetett ki Egyiptomból, nem pedig Efraim és Manasse két törzsét, amelyet később József nevével jelöltek, és amelynek tagjait - kevés kivétellel - hétszáz esztendőben korábban fogolyként Asszíriába hurcolták, ahonnan soha többé nem tért vissza. Ebben az esetben Dávid Fia azonos lehet József Fiával, és a Júdának szóló áldás azt jelentheti, hogy Júdának meg kell tartania a törzsi szuvarenitását, s majd amikor eljön az ideje, hegemóniáját kiterjeszti egész Izraelre.

Hogy a harcos Messiáson Dávid Fiát kell-e érteni, vagy József Fiát, sehogy sem tudták eldönteni. Volt ezzel kapcsolatban még egy talányos prófécia. Ézsaiás jövendölése szerint a Messiás Edomból fog jönni, amely Ézsaiás idején nem volt zsidó terület - pontosabban Bocrából, bíborszínű ruhákban öltözötten. Bocra viszont az edomiták fővárosa, eszerint a Messiás egy edomita herceg lesz. Mások nem fogadták el ezt a magyarázatot, szerintük a Perzsa-öböl partján fekvő Bosztráról van szó, ahol már évszázadok óta foglalkoznak bíbor festék előállításával.

A harmadik Messiás az Ember Fia. Ez a prófécia azonban meglehetősen bizonytalan hagyomány, Dániel apokaliptikus könyvének hetedik részéből merítették, ahol Dániel lát egy bizonyos Ember Fiát,akinek az ősz hajú Napok Öregje örök hatalmat ad a világ valamennyi népe, országa, és nyelve fölött. Dániel szerint az Ember Fia nem földi király, és nem szamáron, hanem viharfelhőn ülve vonul majd be Jeruzsálembe. Mindamellett úgy lehet felfogni, mint az első két Messiás valamelyikének szellemét vagy annak kisugárzását,aki az égben hajtja végre azt,amit ugyanakkor a földön hajt végre a testet öltött Messiás.

A negyedik Messiás pap-király, akit egy judeai fővezér szolgál. Céljainak, törekvéseinek tanulmányozására a legalkalmasabb szöveg Lévi Testamentuma, e a költői szépségű, bár nem kanonikus mű. Ennek a Messiásnak, mivel főpap lesz, szükségképpen Lévi törzséből kell származnia, nem lehet sem Júda, sem József ivadéka. Szentesíti majd fővezérének hódításait, egyetemes békét teremt, megreformálja a naptárt, felülvizsgálja a kánonba felvett szent iratokat, és megtisztítja bűneiktől az embereket. Ezt a Messiás-koncepciót vajmi bajosan lehetett összeegyeztetni a többivel. De Zakariás, hűséges cádokita lévén, nem ejthette el, mint ahogy kereken elutasította azt a farizeusi nézetet, hogy az ezer esztendő elteltével mindenki feltámad halottaiból, és a végítélet napján Jehova bírói széke elé kerül minden lélek, aki valaha élt.

A listát a Szenvedő Szolga koncepciója zárta be. A farizeusok egy kis létszámú, pesszimista beállítottságú csoportja igen behatóan tanulmányozta ezt a kérdést, és úgy vélekedett, hogy a Szenvedő Szolga az igazi Messiás. Véleményüket Ézsaiás Könyvének ötvenharmadik részére alapozták. Ez a Messiás nem lesz dicsőséges hódító, mint Dávid Fia vagy József Fia, hanem meggyötört, csúnya, megvetett ember, a nép bűnbakja, bűnösnek tartják, becstelen halálra ítélik, némán áll vádlói előtt, akik a sírba taszítják, de halála után mégis diadalt arat. Zakariás próféta Könyvének tizenkettedik részében olvashatók az alábbi szavak, amelyek e Messiás halálára utalnak: ,,És reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után." A cádokita Zakariás azonban az elutasított próféta tipusának fogta fel a Szenvedő Szolgát, s nem tekintette a szó igazi értelmében vett Messiásnak - azért sem, mert csak a halála után nyeri el a királyságot, márpedig a halál utáni királyság fogalmi ellentmondás. Mindazonáltal úgy gondolta, hogy a teljesség kedvéért beveszi értekezésébe a Szenvedő Szolgára vonatkozó szövegeket is, más, idevágó kommentárral együtt. Az utóbbiak között voltak olyanok, amelyek arra emlékeztettek, hogy amiképpen Illés próféta feltámasztotta a sareptai özvegyasszony fiát, vagy Elizeus próféta a sunamita asszony fiát, úgy ez a Messiás is meghal ugyan, de Jehova feltámasztja.

Igen figyelemre méltó volt az a feltétel, hogy a Messiásnak királyi örökösnek kell lennie, akit egy próféta majd elszólít szegényes otthonából, és királlyá ken. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy királyi örökös vagy pompás palotában lakik, ahol rangjának kijáró tisztelet övezi, vagy pedig valamelyik trónbitorló vetélytársa legerősebb várának tömlőcébe záratja, ahová semmiféle próféta nem juthet be, hogy a hagyományos módon királlyá nyilvánítsa, és a szentelt olajjal királlyá kenje. Jézus esetében mégis úgy adódott, hogy a szegényes otthon, az ismeretlenség feltétele pontosan beteljesült. Alig néhányan tudtak a létezéséről, és Márián, Józsefen meg a volt főpapon, Simomon kívül senki sem ismerte származásának titkát. Ő maga - jóllehet már gyermekkorában észrevette, hogy bizonyos belső erőkkel rendelkezik, amelyek nincsenek meg pajtásaiban, s bár néha hirtelen révületben tisztán látta eljövendő sorsát - serdülőkoráig mit sem sejtett kilétéről. Akkor anyja elmondott neki mindent, de ő még bizalmas barátainak sem árulta el a titkot, egészen addig, amíg be nem töltötte életének harmincadik esztendejét.

Hétéves korában egy csoport kisfiú vezetője volt. Ezek zsidó kofaasszonyok gyerekei voltak, s ott szoktak játszadozni a leontopoliszi piactér bódéi meg sátrai között. Jézus korához képest alacsony növésű, de izmos, széles vállú fiucska volt, sápadt arcából mélyen ülő, csillogó szempár világított, hajának színe vörösesfeketébe játszott. A gyerekek többnyire azzal szórakoztak, hogy dramatizált jeleneteket adtak elő a régi zsidó történelemből. A jeleneteket gondos megtervezés után, nagy pontosságra törekedve játszották el, mert Jézus tekintélye révén teljes fegyelmet követelt tőlük, s ők félve, de ugyanakkor boldog örömmel engedelmeskedtek neki. Mint Mózes, ő vezette ki őket zsákmánnyal megrakodva Egyiptomból a pusztába, mint Gedeon kelepcébe csalta a midianitákat, és a Jordánon átkelve, kétszáz mérföldnyire üldözte az ellenséget, mint Dávid elmenekült a mániákus gyilkos, Saul király udvarából, és titokban tanácskozott Saul fiával, Jonathánnal, aki neki szinte testvére volt. Játszótársaiban mindig fel tudta keltenia valóság illúzióját, mert olyan szuggesztív erővel magyarázott el minden egyes jelenetet, hogy végül teljes átéléssel az események igazi résztvevőinek érezték magukat.

Egy napon valamelyik játszópajtásának húgocskája szemére vetette, hogy nem akar esküvőt, temetést meg általában olyasmit játszani,amivel a többi gyerek szokott szórakozni a piactéren.
- Furulyáztunk, de te nem táncoltál. Gyászoltunk, de te nem sírtál velünk.

A szemrehányásra csak ezt tudta felelni:
- Az én játékaim jobbak.

Végül megsajnálta a kislányt, és megkérdezte tőle:
- Hát mit szeretnél most játszani velem, Dorkasz?
- Tudod mit? Játsszunk Noé bárkáját, meg azt, amikor a galamb kirepült a bárkából, hogy szárazföldet keressen.

A fiúcska leült, és sárból meg kis náddarabkákból bárkát formált, majd nekilátott, hogy állatfigurákat gyúrjon, s azokat párosával vagy hetesével berakta a bárkába.
- Nem ilyen játékbárkát gondoltam - mondta duzzogó hangon a kislány. - Hanem igazi bárkát, amibe mi magunk is beszállhatunk.
- Türelem, Dorkasz. Előbb hadd legyenek készek a madarak meg a többi állat.

Ujjai fürgén dolgoztak, a kislány figyelmesen nézte. Amikor az utolsó állatfigura is elkésézült, Jézus felállt, ünnepélyes komolysággal meghajolt a lányka előtt, majd így szólt:
- Mindjárt megnyílnak az égnek csatornái, Dorkasz. Gyere, szálljunk be a bárkába! Én vagyok Noé, te pedig a feleségem vagy. Fiaink és asszonyaink mögöttünk jönnek az állatokkal. Jöjj be velem!

Megfogta a kezét. Úgy tette, mintha beszállnának, Dorkasz ujjai görcsösen fonódtak az övéire, valóban úgy érezte, hogy most igazi bárkába lép, amelynek három fedélzete van, mint annak a bárkának, amelyről Mózes Első Könyvében esik szó, a bárka tetején vadul dobol az eső, odalent bőgnek, ordítanak, visítoznak, bégetnek az állatok. Végre elállt az eső, odapillantott arra a sárból formált galambfigurára, amelyet Jézus a másik kezéen tartott - ó, a galambnak tollai nőttek, mozog, illegeti magát, majd huss! Kirepül a bárka ablakán...Dorkasz rémülten felsikoltott, a fiú elengedte a kezét - abban a pillanatban megszűnté a varázs. A bárka visszaváltozott nílusi iszapból fabrikált játékhajóvá, a galamb pedig szárnyatörötten hevert a földön.
- Dorkasz, Dorkasz, hát nem tudtad megvárni az oaljfalevelet? - mondta sajnálkozva Jézus.

Valamiféle látnoki képesség is lappangott benne. Egy egyiptomi fiú egy napon ,,elszabadult tevét" játszott, és teljes erejéből nekirohant Jézusnak, úgyhogy mind a ketten a földre estek. Jézus feltápászkodott, és csak annyit mondott:
- Ó jaj, ez a teve sohasem fejezi be a futását.

És valóban így is lett. Az egyiptomi fiú továbbfolytatta a játékot, és nagyokat bőgve berontott a kipányvázott málhás állatok közé, azok megriadva eltaposták, és egy öszvér úgy megrúgta, hogy szörnyethalt.

Máskor meg ,,Jerikó kikémlelését" játszották annak a háznak a lapos tetején, amelyben József lakást bérelt. Jézus volt Káleb, egy Zénó nevű fiú a társa, azt játszották, hogy mint kémek elrejtőznek a Ráháb házának tetején száradó lenszalmában, majd a Ráháb szerepét játszó kislány kötélen leengedi őket a földre. Zénó lába azonban megcsúszott, mielőtt a kötelet jól megfogta volna, és húsz lábnyi magasból lezuhant, s fejét beverte egy kőbe. A jerikóiakat megszemélyesítő fiúk rémülten felkiáltottak:
- Meghalt! Meghalt!

És valamennyien elfutottak onnan. Jézus ott maradt a tetőn, lábát lógatva ült a szélén, s mélyen elmerült gondolataiban. A szerencsétlenül járt fiú szülei kirohantak a szemközti házból, és hangos jajveszékelésbe törtek ki. Az anyja felmutatott Jézusra, és ezt kiabálta az összecsődült szomszédoknak:
- Nézzétek, szomszédok, nézzétek! Ott ül a fiam gyilkosa, az ács fia. Ő taszította le az én ártatlan gyermekemet a tetőről. Az én fiam a második áldozata. Az első az egyiptomi fiú volt, akit megátkozott, amiért játék közben feldöntötte.

Jézus erre leugrott a tetőről, s egy homokrakásra huppant. Méltatlankodva mondta Zénó anyjának:
- Asszony, én nem taszítottam le a fiadat, és nem átkoztam meg az egyiptomi fiút!

Félretolva az embereket, odalépett a játszótársához, akinek olyan fehér volt az arca, akár a mész. Megfogta a kezét, s rákiáltott:
- Zénó! Zénó! Felelj nekem! Letaszítottalak?

És a holtnak vélt fiú azonnal válaszolt:
- Nem, Káleb. Megcsúszott a lábam. De most menjünk, rejtőzzünk el a hegyekben, és három nap múlva térjünk vissza a mi urunkhoz, Józsuához!

Ezzel talpra ugrott, épen, egészségesen, és orcájára visszatért az élet színe.

Jézust akkoriban kezdte József iskolába járatni a legközelebb lakó rabbihoz. Nem is sejtette, hogy a fiú már tud héberül meg görögül olvasni. A piacon ezen a két nyelven érintkeztek egymással az emberek, volt ott egy hivatásos levélíró, akinek Jézus apró szívességeket tett, s az viszonzásul megtanította írni-olvasni. Jézus csodagyermek volt, amilyen gyakran akad a zsidók között: amit egyszer hallott vagy olvasott, azt többé nem felejtette el.

Reggel korán, még a többi tanuló előtt érkezett meg az iskolába. A rabbi megsimogatta a fejét, és idézett a Szentírásból:
- Meg vagyon írva: ,,Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem... Énáltalam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot...Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak." És te valóban szorgalmas vagy, korán jöttél, fiam.
- Majd kurta fohászt mondott: - Áldott vagy te, Urunk és Istenünk, a világ királya, aki megparancsoltad nekünk, hogy foglalkozzunk a Törvény igéivel.

Jézus tudta, mit kell válaszolnia, mert József megtanította rá:
- És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek szépsége mirajtunk, és áldd meg a mi kezünk munkáját.
- Mit gondolsz fiam - kérdezte azután a rabbi -, milyen tudományra vonatkoznak Salamon szavai?
- Gondolom, hogy mindenekelőtt az ábécére.
- Jól mondtad - dicsérte meg a rabbi. - Hát akkor lássunk hozzá iziben. Megtanítlak az ábécére.

Volt egy doboza, abban tartotta a fából készült faragott betűmintákat.
Kivette az egyiket, és rányomta egy agyagtáblára.
- Látod, ez az első betű. Alef a neve. Mondd te is: alef.
- Alef - ismételte engedelmesen Jézus.
- Jól nézd meg. Ez az alef. Ismételd meg a nevét.
- Alef.
- No még egyszer!
- Alef.
- Nagyon jól van. Most rátárhetünk a következő betűre, amelynek béth a neve.
- De rabbi - kiáltott fel Jézus csalódottan -, még nem tanítottál meg az alefre. Mi a jelentése ennek a betűnek? A piaci levélíró azt mondta, te tudod.

A tanítómester meglepődött:
- Alef alefot jelent, vagyis ökröt.
- Igen, rabbi. Tudom, hogy az alef ökröt jelent. De miért olyan a formája, amilyen? Hasonlít egy, nyakán jármot hordó örör fejéhez, az igaz. De miért hajlik meg furcsa szögben?

A rabbi elmosolyodott:
- Türelem, fiam, türelem. Előbb tanuld meg a betűk felismerését, azután eltöprenghetsz a formájukon, ha kedved van hozzá. De alefről elmondok neked valamit. Feljegyezték, hogy réges-régen, még az idők kezdetén, civakodás támadt az ábécé betűi között. Mindegyik többre tartotta magát a többinél. Az Úr elé járultak, és hosszasan bizonygatták a maguk vélt igazát. Csak az alef nem szólt, nem követelt semmit. Az Úrnak tetszett ez, és megígérte az alefnak, hogy vele fogja kezdeni a Tízparancsolatot. És így is lett, mert a Tízparancsolat így kezdődik: ANOKHI ADONAI - ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened". Megszívlelendő lecke ez, fiam, a szerénységről. Nos, menjünk tovább. Ez a béth. Mondjad utánam: béth.
- Ha parancsolod, hát mondom: béth. De én már ismerem az ábácé huszonhat betűjét, és le is tudom írni mindegyiket a megfelelő sorrendben. Mégpedig kétféleképpen: régi és új formájukban. Kérlek, nem felelnél arra, amit az alefről kérdeztem? Mert ha az ábécé valóban elmés találmány, bizonyára minden betűjéhez fűződik egy-egy igazság, nem? Vajon az ökör türelmetlenül bökdös a fejével? Vagy talán holtan rogyott össze útközben?

A rabbi felsóhajtott, majd határozott hangon kijelentette:
- Eredj haza békével az apádhoz, kis Jézus, még mielőtt megjönnének a többiek. Mondd meg neki: azt üzenem, küdjön téged olyan tanítóhoz, aki többet tud nálam.

Jézus szomorúan ment haza, és átadta az üzenetet, József nem tudta mire vélni a dolgot.
- De hát csak most voltál először nála. Miért küldött mindjárt vissza?
- Azért, mert megkérdeztem tőle, miért olyan az alef alakja amilyen, és ő nem tudta megmondani.

József megtanácskozta a dolgot Máriával. Úgy döntöttek, hogy Jézust egy másik, tudományáról híres rabbinál fogják taníttatni, aki a város túlsó végében lakott.

Másnap Jézus elment hozzá. Ez a rabbi történetesen már tudott arról, miket kérdezett a fiú első mesterétől, mert az elmesélte neki. Elhatározta, hogy ő bizony nem engedi meg a tanítás kialakult gyakorlatának megbolygatását, s nem tűr el semmiféle szemtelen kérdezősködést.
- A napnál is világosabb, hogy a gyerek csak ugratott téged - mondta az első iskolamesternek. - Biztosan a semmirekellő levélíró biztatta fel.
- Talán igazad van. De nagyon eredeti észjárású gyermeknek látszik, és nem tudok róla ilyen rosszaságot feltételezni.

Jézus belépett az iskolaterembe, tisztelettel köszöntötte új mesterét,a többi fiúval kórusban felelt az áldásra, majd keresztbe vetett lábakkal ő is leült a szőnyegre. A rabbi éles hangon rászólt, hogy álljon fel.
Felállt.
- Tanulni jöttél hozzám?
- Igen, rabbi.
- Előbbi tanítódtól, a tudós Hóseás rabbitól úgy hallottam, hogy te már ismered az ábécét.
- Így is van, rabbi.
- Hiszen akkor te kész tudós vagy! Talán már a szent irodalmat is tudod magyarázni, he?
- Isten kegyelméből megtettem az első lépést, rabbi.
- Hogyhogy az első lépést?
- Az alef betűvel kezdtem.
- Csodálatos, csodálatos! És minden bizonnyal ki is találtad, miért olyan a formája, amilyen?
- Egész éjjel imádkozva gondolkoztam a kérdésen, rabbi, és reggel megadatott nekem a felelet.
- Kegyeskedjél megvilágítani elménket a te csodálatos bölcsességed fényével.

Jézus elgondolkodva ráncolta a homlokát, majd így szólt:
- Megmondom, rabbi. Az alef az ábécé első betűje, és az alef szó ökröt ejelent. Az ökör pedig az ember legelső és legbecsesebb négylábú jószága.
- Bizonyítsd be állításodat. Miért nem a szamár a legbecsesebb?
- A szemmelverést tiltó parancsolat az ökröt a szamár előtt említi.
- Szemtelenség! És miért nem birka? Gondoltál-e a birkára?
- Gondoltam bár a birkát nem említi a parancsolat. De nyilvánvaló, hogy az ökör értékesebb amit Jákob két házasságának jelképes példázata is bizonyít. Mert Jákob előbb Leát vette feleségül, ami tehenet, és csak azután Ráchelt, ami anyajuhot jelent.

A tanítómester lenyelte egyre növekvő mérgét.
- Folytasd, türoszi Hirám! Biztatta.
- Én úgy gondolom, hogy az alef egy fekvő ökör, amelyet feláldoztak, és amelynek a nykában még ott a járom. Ez annyit jelent, hogy az irodalom tanulmányozását áldozattal kell kezdeni. Fel kell ajánlanunk az Úrnak a mi legelső és legbecsesebb birtokunkat, amelyet a járomba fogott ökör jelképez - vagyis kötelességtudó munkánkat. Addig kell fáradoznunk, amíg holtan le nem roskadunk. Ez a felelet adatott nekem.
- Mondd csak, milyen minőségben jöttél te ebbe az iskolába? Mint tanuló, vagy mint törvénytudó bölcs? - kérdezte a rabbi azzal a csöndes iróniával, amelytől a tanítványai jobban féltek, mint dühös ordítozásától.
- Hallottam egy mondást: ,,Pazarolj, ahol gyűjtesz, gyűjtsél, ahol pazarolsz" - felelte nyugodtan Jézus. - Te megkérdezted tőlem, hogy az ábécé első betűjének miért olyan a formája, amilyen. És én elmondtam neked ezt a magyarázatot, amely fohászkodásomra adatott. Ez volt az én pazarlásom. Ha most te viszonzásképpen hajlandó vagy pazarolni, úgy azt szeretném megtudni tőled, hogy az ábécé utolsó betűjének miért olyan a formája, amilyen?

A rabbi megragadta a pálcáját, és fenyegetően megindult Jézus felé. Arca a dühtől egészen elsápadt:
- Az ábécé utolsó betűje! A tav betűt gondolod, Jézus rabbi?
- Nem én vagyok a rabbi, te vagy a rabbi. Igen,a tav betűt gondolom.
- A tav az utolsó betű, és formájának okát nem kell messze keresni. Mert a tav olyan, mint a kereszt, és a keresztre feszítés gyalázata vár az olyan szégyentelen tanulókra, akik vitatkozni merészelnek tanítóikkal. Jézus, az ács fia, vigyázz, mert a kereszt árnyéka már rávetődik az utadra!
- Igazán sajnálom, ha megbántottalak volna - hebegte Jézus. - Majd megkérem atyámat, küldjön engem más iskolába.
- De elébb még kiverem belőled a bolondságot. Mert meg vagyon írva: ,,Bolondság lakozik a gyermek szívében, de a javító pálca kihajtja belőle." A bolondos és arcátlen gyermekhez nincs türelmem, az okos gyermek pedig fél a pálcámtól.

Jézus nem hátrált meg:
- Rabbi, fontold meg jól, mit beszélsz. Jusson eszedbe a tudós Hillél figyelmeztetése: ,,Az indulatos mester nem tud tanítani, és a megfélemlített gyermek nem tud tanulni."

A rabbi most már képtelen volt uralkodni magán. Teljes erejéből lesújtott Jézus fejére, úgyhogy a pálcája eltörött.

Jézus nem tért ki az ütés elől, nem is védekezett, tekintetét mereven a feldühödött emberre szegezte. A rabbi visszament a helyére, és megpróbálta folytatni a tanítást. De egyszerre csak a szívéhez kapott, és holtan fordult le a székéről.

Jézus iskoláztatása egy időre abbamaradt, mert Leontopoliszban nem akadt rabbi, aki a tanítását elvállalta volna. A járókelők még hónapok múltán is mutogattak rá, és fejcsóválva mondogatták egymásnak:
- Ez az a fiú, aki arcátlan kérdéseivel megölte tanítómesterét! A tudós rabbi haldokolva megjósolta neki, hogy kereszten fogja végezni életét.


  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
A C vitaminról
  2010-02-02 14:54:34, kedd
 
  A C-vitamin hatása az emberi szervezetre

A C-vitamin a legismertebb vitamin. Elsődleges hírnevét a skorbut megelőzésében játszott szerepe miatt szerezte, de mára kiderül, az egyik legfontosabb vitamin az emberi szervezet számára.

A XIX. századig a tengerészek gyakran szenvedtek ínyvérzéstől, vérszegénységtől és izületi- és csontfájdalomtól, sebeik nehezen vagy egyáltalán nem gyógyultak. A titokzatos betegség a skorbut nevet kapta. James Lind orvos bizonyított egy régi hiedelmet, mely szerint a betegség nem támadja meg azokat, akik citrusféléket fogyasztanak. Később a tudományos magyarázat is alátámasztotta a vizsgálatokat. A hosszú hajóutakon a tengerészek nem fogyasztottak friss gyümölcsöt és zöldséget, és mivel éppen ezek a C-vitamin források, hiányállapot lépett fel és megbetegedtek.

Szent-Györgyi Albertnek sikerül izolálnia a C-vitamint, vagy tudományos nevén az aszkorbinsavat. Munkásságát 1937-ben Nobel-díjjal ismerték el. A C-vitamin vízben oldódó vitamin, amely az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen a sebgyógyuláshoz, a vasfelszívódáshoz, az íny, a fogak, a bőr, a porcok és a csont egészségéhez, égési sebek és fertőzések gyógyulásához. Ismert még öregedésgátló, antioxidáns és immunerősítő hatása, csökkentheti a koleszterinszintet. Hiánya a mai napig ínybetegségeket, fertőzéseket, foghullást, ingerlékenységet, sebesedést, csontgyengülést, bőr alatti vérzéseket, zavart gondolkodást, fáradtságérzetet, skorbutot okozhat. A dohányzás, a stressz és a betegség következtében fellépő legyengülés megnöveli a szervezet C-vitamin szükségletét. Túladagolása is előfordulhat, ami vesekőképződéshez, hasmenéshez, puffadáshoz vezethet. Ajánlott napi szükséglet felnőttek számára: 60 mg.

A C-vitamin a szervezetbe a táplálékokkal kerül, azonban a főzés és sütés csökkenti a zöldségek és gyümölcsök vitamintartalmát. A legjobb C-vitamin források a friss és nyers zöldségek és gyümölcsök.

Remek C-vitamin források a citrusfélék, a zöldségek, a csipkebogyó, a kiwi, a paprika, a fekete ribizli, az eper, a káposzta, a brokkoli, a burgonya, a paradicsom, a petrezselyem, a málna, az áfonya és a savanyú káposzta.

A most olvasott Egyperces eredeti változatát a www.activia.hu honlapon találhatja meg. Ha további érdekességekre is kíváncsi az egészséges életmóddal kapcsolatban, látogassa meg az oldalt!

Forrás: Krisztina egypercese		  
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
Vámos Miklós: Sírfelirat
  2010-02-02 14:51:57, kedd
 
 

Hogy én ki voltam?
Vándor voltam és bandukoltam,
Madárdal-forma bájos zűrzavar:
A tél kezdetén is új tavaszt akar,
Csak a folt a többi közt az erdő közepén
Fák közt a fény erdő ünnepén.
Ennyi voltam én,
Csak
Ennyi voltam én.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gottfried Keller: Téli éj
  2010-02-02 14:50:50, kedd
 
 

Szárny se rebbent, megfagyott a csönd,
néma földön villogott a hó,
tiszta volt a csillag sátra fönt
s nem hullámzott, dermedt volt a tó.

Egy fa nőtt a mélyből, ágbogán
megfagyott a víz a tó felett.
Törzsén felkúszott a hableány
és a zöld moszat között átlesett.

Fenn a vékony jégen álltam én,
örvénylett a víz vak mélye lenn,
s néztem ott a lányt, lengett felém
szép, fehérlő teste meztelen.

Láttam én, hogy felfelé figyel
és a jéglapot tapintva sír...
arcát már sosem felejtem el,
bennem él, míg el nem rejt a sír.


Ford.: Radnóti Miklós
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gyilkolás szavakkal
  2010-02-02 14:49:35, kedd
 
 

Vannak emberek kik gonoszak, folyamatosan gyilkolnak,
Nem kell kard, hisz itt vannak a szavak,
Igaz vagy hamis - mindegy, ha csak a rosszakarat hajtja azt.
Kifogyhatatlan fegyver, pontos, messzire hord - forgasd csak,
S egy nap gyilkosok gyilkosa lehetsz majd,
Akkor is, ha azt hiszed,
Ahhoz, hogy gyilkolj, te gyenge vagy.		  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1178
  • e Hét: 3500
  • e Hónap: 9741
  • e Év: 62007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.