|
2010-02-23 15:32:12, kedd
|
| |
| |
Link
Hiányzik a kedvesem..
Lehullni készülő, remegő könnycseppen, Napfény csillan
Szív összeszorul, s mikor a gondolat elsuhan, egy lélek sír
Bíborszínű alkony még ébren talál, gondolat tartós, nem illan
Szépen rajzol, fest, aranyszínű tollal, ékes betűvel egy nevet ír
Egy érzés, kellemes dallam, lelkem húrjain pendül
Dobhangot, szívem elég heves dobbanása adja
Édes zene megrészegít, mikor felcsendül
Hangja lágy, mint lehulló rózsaszirom sóhaja
Alkonyi égbolt vörösen izzó fénye engem ragyog
Állok arcom az égre emelve, hol tölgyek őrzik a völgyet
Most a csend ölel körül, magam vagyok
Felhők egy arcot formálnak, egy bájos kedvest
Hiába nyújtom kezem kezét keresve, csak a levegőt markolom
Hiányzik, forró nap hagyott hűvös, csillagtalan hajnalhasadást
Miért fáj a nincs, a nem lehet, mikor ölelni akarom
Grafitom kezembe fogom, s csak egy arcot rajzolok semmi mást
Megszoktam már, vele vagyok egész, s most, mint öreg fa megcsonkulva
Pár hétig, csak az éji álom hozza el tüzes szekéren, akkor forrót álmodom
Vibrál, izzik a levegő, ég a mindenség test a testhez fordulva
Szájszéle számhoz simulva, tüzes hév, s mindenütt csókolom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
