|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2010-03-23 10:38:33, kedd
|
| |
| |
Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. (János 1, 12)
Hinni annyit jelent, mint Jézust befogadni. Először is szabaddá kell tennünk a szívet mindattól, ami ővele nem egyeztethető össze. Azután az embernek le kell mondania a maga dicsőségéről. Jézus nem elégszik meg valami kis sarkocskával az életünkben. Ő a dicsőség Ura; az ő igénye: mindent vagy semmit! A központi helyet akarja elfoglalni és maga mellett nem tűrhet meg ott senki mást. Hinni annyit jelent: Jézust egyedüli és kizárólagos Úrnak ismerem el, aki előtt minden másnak meg kell hajolnia.
Vannak, akik Jézust még nem akarják befogadni. Mások viszont szívesen hajlandók lennének erre, de kételkednek abban, hogy ilyen nagy dologra képesek. Ezek a félénk és csüggedt szívek csak a maguk nagy méltatlanságát látják, nem értik meg, hogy Jézus hozzájuk is betérhet. Az ilyeneknek mondjuk bátorítólag: ne féljetek, az a fontos, hogy igazán akarjátok őt! S mivel a legtöbben nem akarják őt befogadni, annál inkább örül azoknak, akiknek szíve vágyakozik utána. ,,Biztosságba helyezem azt, aki arra vágyik" (Zsolt 12, 6).
Igénkben az áll, hogy ,,akik hisznek az ő nevében". A hit ragaszkodik az Úr nevéhez, mert az azt jelenti: Jézus, a bűnökből szabadító. Neked is kész bebizonyítani ezt, csak bátran szegezd neki a Jézus-nevet. Az ő nevének dicsőségéért neked is szabadító Istened lesz (Zsolt 79, 9). - Azoknak, akik befogadták, hatalmat, szó szerint teljhatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, tehát jogosan nevezik magukat így. Mások viszont -igen sokan - csak bitorolják ezt a nevet és Istent atyjuknak nevezik, holott Isten nem tudja őket gyermekeinek elismerni, mivel Jézust mint Szabadítót nem fogadták be. Csak az sorolhatja magát Isten gyermekei közé, aki Jézusban találta meg az üdvösség egyetlen lehetséges alapját. Milyen sokan csak szájukkal nevezik Istent atyjuknak, mondogatva például a Miatyánkot, de valójában nem fűzi őket semmi szívbeli kapcsolat Istenhez. Nem újjászületés vagy az Istentől nyert új élet alapján lettek Isten gyermekeivé. Csak betolakodók és egyszer majd hallaniok kell a rettenetes szót: ,,Nem ismerlek titeket!" Ha atyátok vagyok, hol az én dicsőségem? Hiszen ti önmagatokat dicsőítettétek! - Csak a bűnösként Jézushoz közeledő lélek nyerhet befogadást Isten családjába.
--------------------------------------------------------------------------------
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-03-23 09:51:03, kedd
|
| |
| |
K I F E L E L ?
Megdöbben-e szívünk, mikor
halljuk, számban egyre fogyunk,
s a népek nagy családjában,
öncsonkító nemzet vagyunk?
Kinek fáj az, ha hazánkban,
kevesebb a drága gyermek?
Mert sok szülő nem akarja
felnevelni nemzetünknek.
Talán nem is gondol arra,
ily szemlélet hová vezet,
ha komfortos életében
nyűgnek tartja a gyermeket.
Évről - évre világra sem
jöhet sok tízezer élet.
Ki felel, ha így egy napon
leírják a magyar népet?!
Nem lesz, aki ugart szántson,
nem lesz, aki magot vessen.
Végül nem lesz az sem, aki
sírt ásson és eltemessen!
Pecznyík Pál Link 
1986.
.jpg)
Ha elmegyek innen!
Ha elmegyek innen, gyümölcsvirágzáskor,
vagy egy őszi napon, sárga lombhulláskor,
és földi utamnak végéhez érkezem,
mindent - mi itt szép volt - elenged két kezem.
Ha elmegyek innen, hol születtem, éltem,
Atyám oltalmában, hol nyugodni tértem,
s ajkamon oly sokszor, magyar ének zengett,
mivel hazám e hon, s népem ez a nemzet.
Ha elmegyek innen, észrevétlen, csendben,
testem odújából kiröppen a lelkem.
E szürke sár odút, elfödi egy sírhant,
mert a földi élet, csak a sírpartig tart!
Ha elmegyek innen, égi hívó szóra,
testem sátorában, megáll a szív-óra.
Atyám hajlékodba, ó fogadj be engem,
örökké áldhasson, imában a lelkem.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2000.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magzatvédelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-03-23 09:45:52, kedd
|
| |
| |
,,Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézs 42,16).
Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!
Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.
 Monda Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához,
hanemha én általam. János 14:6. Link
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2010. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
88 db bejegyzés |
| e év: |
862 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2594
- e Hét: 6821
- e Hónap: 17874
- e Év: 79175
|
|
|
Offline
