|
2010-04-20 20:39:27, kedd
|
| |
| |
Kisfaludy Károly A Barátsághoz
"A Egek legszebb szüleménye,
Csak jobb lelkek érzeménye,
Oh drága hív barátság!
Nálad nélkül gyászos éltünk,
Soha nem teljes örömünk,
Nem édes a boldogság.
A szív nehéz gyötrelmének,
Búvának és sérelmének
Föllegét elszéleszted!
És az élet boldogságát,
Már hervadozó virágát
Gyámolítva éleszted.
Minden nemes, magas, jó, szép
Általad csak egészen ép,
Mert az érzést neveled,
És az élet fogházán túl
A sors nehéz vas karjábúl
A lelket fölemeled.
Az ember minden érdemét,
Neked köszöni kellemét,
S mint a hajnal harmatja
A száraz földet virítja,
A lelket is úgy índitja
A barátság malasztja.
Ha ifjúban a szerelem,
Ez ártatlan gerjedelem
Legelőször lángot vet,
Kétszer boldog, midőn látja:
Vele érez hű barátja,
S szerencséjén részt vehet.
Lenyomva a sors kezétől,
Megbántva az emberektől
A jobb ember sanyarog;
Átkozza bús születését,
Kínos számkivettetését,
Léte alatt csikorog.
Könnye kenyerét áztatja,
Villám éjjelét mutatja,
Már-már bedől sírjába:
De rátalál barátjára.
Felejtkezik fájdalmára,
Felvidul hív karjába`.
Boldog, kiben uralkodik,
Kebelébe bezáródik
E szent s tiszta indulat!
Ballagjon ő a sors jobbján,
Vagy szerencse kínzó balján,
Végre talál nyugalmat.
Az élet nagy örvényében,
Ezerféle veszélyében
A barátság maga áll,
Mint a habzó tengerekben,
Az oríitó fergetegben
Egy erős, magas kőszál.
Örömének virágai,
E szent frigynek szép napjai
Soha el nem hervadnak,
Rózsa láncza s kötelei
Két szép szívnek bilincsei
Soha el nem szakadnak.
Sem az idő vasfogával,
Mindent dúló hatalmával
Változást benn` nem tehet;
Sem a hideg sír félelme,
Rettenetes ijedelme
Akadálya nem lehet.
Boldog, a kit életében,
E világ nagy tengerében
Az örökös végezet -
Hogy életét szerethesse,
Rendült sorsát kedvelhesse -
Egy rokon szívhez vezet" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
