|
2010-05-01 09:00:27, szombat
|
| |
| |
,,A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak" (Ézs 55,12).
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához. A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg, akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar lenne.
Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
