|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-05-17 21:44:24, hétfő
|
| |
| |
Szia drága barátom!
Ezzel a kis versikével szeretnék elköszönni tőled! Bogi
"Könnyes szemmel írom ezt a pár mondatot,
Talán ez az utolsó alkalom, hogy valamit mondhatok.
Elmegyek s ti nem jöhettek velem,
De ne feledjétek a szívem örökké szeret.
Kedves Barátaim most elbúcsúzom innen,
S hogy visszatérek egyszer remélem, hiszem.
...Mikor együtt sírtunk vagy együtt nevettünk,
Mi mindig tiszta szívből őszintén szerettünk.
Mikor bánatos voltam mellém álltatok,
S hittem, hogy ezt a percet sohasem várhatom.
De eljött s elindulok most már,
Elbúcsúzom, mert indulnom kell tovább.
De mégis visszatart egy érzés a boldogság talán,
Vajon mikor ringatózunk újra a boldogság taván?
S e mondatattal a torkom elszorul,
És a tiszta ég is a viharra beborul...
Felidézem utoljára a sok szép emléket,
Mindig tudni fogom hogy mi van felétek.
Remélem azért még valaha egymás karjába borulunk,
S nem, mint soha nem látott idegen, némán elfordulunk...
Arcom könnyes lesz s a szemetekbe nézek,
Higgyétek el nekem hogy nélkületek félek.
Szeretett Barátaim, ti boldog nappalok,
Könnyes szemmel köszönöm azt mit nekem adtatok!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-17 20:37:40, hétfő
|
| |
| |
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú /Vassné, Marikától/
"Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!" |
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-17 20:32:51, hétfő
|
| |
| |
Kisfaludy Károly: A legszebb gyöngy. /Vassné, Marikától/
"Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke;
Melynek remegő tükrében
A szív magát képzeli,
S adóvevő
örömében
Fájdalmait öleli.
De a nagy világ zajában
Az csak ritkán láttatik,
A romlott szív birtokában
Soha nem találtatik.
Csak szelíd s jó embereknél
Fakad égi forrása,
Érzékeny s meleg szíveknél
Tenyészik szent áldása.
Mely jó isten adománya
Ez a ritka drága kincs?
Mely szent érzet alkotmánya
Hogy el földön mása nincs?
Egykor szívem nagy ínségét
Barátomnak beszéltem,
S érettem hullatott könnyét
E szép gyöngynek ítéltem." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
162 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5520
- e Hét: 11321
- e Hónap: 44475
- e Év: 278222
|
|
|
Offline
