|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 18:49:07, szerda
|
| |
| |
Pünkösdi búcsú 2010
Május 20: Budapest - 4-es főút - Püspökladány - Ártánd (határállomás) - Nagyvárad - Király-hágó - Kolozsvár (rövid séta az óvárosban) - Torda - Nyárádtő - Ákosfalva - Balavásár - Szováta - Székelyudvarhely - Hargita hegység: Tolvajos-tető - Csíkszereda - Csíkkozmás - Kézdivásárhely - szállás
Május 21: Gelence (a “régi" templom a Szt. László legenda freskóival) - Kézdivásárhely (főtér a jellegzetes udvarterekkel, babák és céhek múzeuma) - Nagy-Csomád ikerkrátere: Szent Anna-tó (rövid túra a tó körül) - Mohos-láp (rövid séta a tőzegmohalápban) - Csernáton (falumúzeum, skanzen, gépkiállítás, Damokos-kúria) - szállás Gelencén
Május 22 Csíksomlyó (részvétel a hálaadó körmenetben a gelencei keresztaljával; a kálvárián keresztül felkapaszkodunk a Jelenések-hegyére, majd a szabadtéri szentmise után meglátogatjuk a csodatévő Szűz-Mária szobrot a székesegyházban) - Csíkszereda (rövid séta a központban) - Csíkkozmás - Nyerges-tető (1848-49-es emlékoszlop, székely hősök sírjai) - Kászonújfalu - szállás Gelencén
Május 23 Kézdivásárhely - Csíkszereda - Gyergyószárhegy (Lázár grófok reneszánsz kastélya, ahol Bethlen Gábor gyermekeskedett, az alkotó tábor kiállítása) - Gyergyói-havasok: Pongrácz-tető (rövid pihenő) - Békás-szoros, Gyilkos-tó (séta a vadregényes sziklaszorosban és a legendákkal átszőtt tónál) - Gyergyószentmiklós- Madéfalva (turulmadaras emlékmű) - Kézdivásárhely - szállás Gelencén.
Május 24: Búcsú Gelencétől - Csíkszerda - Székelyudvarhely - Korond (ismerkedés a székely fazekassággal, vásárlási lehetőség) - Kolozsvár - Kalotaszeg: Körösfő (rövid pihenő, vásárlási lehetőség) - Nagyvárad - Ártánd (határállomás) - Püspökladány - 4-es főút - Budapest. Érkezés a késő esti órákban
Találkozó: Budapesten reggel 06.00 órakor a Déli pályaudvar CBA élelmiszeráruház feloli oldalán (Mercure hotel mögött). Indulás bepakolás után azonnal. Budapesten kívüli egyéb felszállási lehetoségrol érdeklodjenek az irodáknál!
Szállás: Gelencén a faluturizmus keretein belül magánházaknál, kétágyas szobákban fürdoszoba használattal. Az erdélyi magyar házigazdák hagyományos vendégszeretetére számíhat minden kedves idelátogató, aki a falusi életformát kívánja megismerni.
Ellátás: boséges reggeli és estebéd falusi vendégloben. A tájra jellemzo ízek.
Gelence: Székelyföld délkeleti zugában a Háromszéki havasok nyugati lábánál, az ezeréves határnál megbúvó székely falu. Az ősi templomban látható Szent László legenda freskósorozatáról vált ismertté a település
A Csíksomlyói Pünkösdi búcsú 2010 programja
Csíksomlyón a búcsújárás 1567 pünkösd szombatján kezdődött, amikor István gyergyóújfalusi pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor május 15-én (PÜNKÖSD SZOMBATJÁN) a székelyek a Hargita Tolvajos-tetőjén (ott, ahol a 3-as kereszt áll) legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította és hitük elhagyására akarta őket kényszeríteni, hogy vegyék fel az unitárius vallást a római katolikus vallás helyett. A férfiak, amíg harcoltak, addig a nők és a gyermekek a csíksomlyói kegytemplomban imádkoztak, hogy Szűz Mária tartsa meg őket az ősi vallásukban a római katolikus vallásukban. Amikor a férfiak legyőzték János Zsigmond seregét a Tolvajos-tetőn (ott, ahol a 3-as keresztet is van) a kalapjukba nyírfaágat tettek a győzelem jeléül és úgy mentek vissza a csíksomylói kegytemplomhoz, hogy hálát adjanak a Szűz Anyának, hogy megsegítette őket és megtartotta az ősi vallásukban a római katolikus vallásukban.
És azóta vissznek haza a zarándokok nyírfaágat a csíksomlyói Pünkösdi zarándoklatukkor és a hagyomány szerint azóta imádkoznak annyi Miatyánkat, Üdvözlégyet és Hiszek egyet, ahány levél van a nyírfaágon, hogy a Szűz Annya Őket is megsegítse. Azóta évről-évre több 100.000-en zarándokolnak ide Csíksomlyóra Máriához a magyarok nagyasszonyához és a székelyek védŐszentjéhez. E napon minden év Pünkösdjén 560-700.000 zarándok jön el Csíksomlyóra Mária lábához a Kárpát-medencéből, a Moldvai csángók Bákó megyéből, Nyugat Európából és Kanadából.
Csíksomlyó, a kegyhely Május 17-23. a Zarándoklat Hete!
Május 22-a Pünkösd Szombatja, a búcsús Zarándoklat Napja!
A csíksomlyói búcsú ünnepi és liturgikus rendje; szentmisék rendje:
- reggel 6 - 7 és 8 órakor a kegytemplomban. Az ünnepi búcsús szentmise kint a Kissomlyó - és a Nagysomlyó - hegy közötti térségen, a szabadtéri oltáron lesz megtartva. A pünkösdszombati zarándoklat Csíksomlyóra ősi alapokon, történelmi pilléreken épül fel. Elsődleges célja a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, immár 568 éve. (1442-től.)
Mint zarándoklat, - ezzel egyidőben - bűnbánati gyakorlat is: Az út fáradalmának, a nagytömeges zsúfoltságnak, a nap hevének, a vízhiány miatti szomjazás kellemetlenségének önkéntes vállalása, türelmes elviselése által vezekel a keresztény ember személyes bűneiért. Az imádságban, a közös szentmiseáldozatban való részvételben, szentgyónásban, szentáldozásban megtisztul a lélek, felmagasztosul hitbeli és emberi mivoltában. Ezt jelenti a búcsús zarándoklat Csíksomlyóra
Pünkösdi Búcsú ünnepi programja - Csíksomlyó
CsíksomlyóMájus 21 - 24
Május 21 - péntek, 1900 órakor - nyitó szentmise.
Éjszaka virrasztás a Kegytemplomban.
Május 22 - szombat, Pünkösdi Nagybúcsú
Szentmisék: 700, 800, 1900 órakor a Kegytemplomban
1230 ünnepi szentmise a Hármashalom oltárnál
Éjszaka virrasztás a Kegytemplomban.
Május 23 - vasárnap, Pünkösd ünnepe
Szentmisék: 700, 800, 1030, 1900 órakor a Kegytemplomban
Május 24 - hétfő, Pünkösd másodnapja
Szentmisék: 800, 1030, 1900 órakor a Kegytemplomban
Ki tudja merre visz a végzet ...
Videó link Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdély |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 18:30:26, szerda
|
| |
| |
Pünkösd 2010
Pünkösd:
Az egyház születésnapja,
A természet újjászületésének ünnepe
Ebben az évben Május 23. -án vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét.
és egyben az egyház születésnapját. . Piros Pünkösd a Húsvét utáni 50. nap
Sok településen szokás volt, hogy a lányok és asszonyok biborvörös ruhában öltöztek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: receptek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 18:09:16, szerda
|
| |
| |
Keresztury Dezső: Esti Imádság
"Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 18:01:24, szerda
|
| |
| |
Pünkösdi népszokások
Az egyházi ünnepek közül talán a Pünkösdhöz kapcsolódik a legtöbb népszokás. E szokásokban tetten érhető a tavasz fölött érzett öröm, a természet ébredése. Abbahagyja a lusta téli nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a fák és bokrok levelei, zsong és zsibong az élet. Jól tudták a régiek, hogy ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák beköszönte előtt kicsit pihenni és ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.
Pünkösdi-király-választás
A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig uralkodott, azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai e hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható.
A Pünkösdi királyné járás
A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királyné járás is, amikor a falu legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés.
Pünkösdölés
Ez a szokás hasonló a pünkösdi királyné járáshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nem csak lányok voltak a szereplői. Volt, ahol király és királyné párost jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A gyerekek, vagy fiatalok csapata végigjárta a falut, s énekelve, táncolva adományt gyűjtött. Jellegzetes pünkösdi énekek voltak. Meghozta az isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királyné asszonykát. -vagy- Mi van ma, mi van ma piros pünkösd napja. -vagy- Pünkösdnek jeles napján?
Mátkálás
Komatál küldést jelentett. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának volt ez a megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.
Török basázás, borza király, rabjárás
Ezek a szokások Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek. Egy égetnivaló kisfiút felöltöztettek társai szalmával kitömött nadrágba, hogy úgy nézzen ki, mint egy török basa. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. Szintén erről a területről ismert szokás, amikor körbevisznek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányok után körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy Segéljék ezeket a szegény katonarabokat. Persze ők is ajándékokkal térnek haza.
A csíksomlyói búcsú
A székelyek nagy ünnepét, a csíksomlyói búcsút, hagyományosan pünkösdkor tartják. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. A búcsú története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál.
Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság több ezer hívő eljön ide a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.
Étkezési szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokás volt a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.
Pünkösdi babonák, hiedelmek
- Budaörs német népe pünkösd reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat.
- Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert.
- A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, vagy pünkösd szombatján este a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a tudatban, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás, igézés. Fürdés után pedig a füzek lombjai alatt fésülködtek meg.
- Régi szőregi hiedelem szerint pünkösd éjszakáján a boszorkányok karikában szoktak táncolni. Ez a karika a boszorkányok tánchelye. Itt még a fű sem zöldell ki, meg van égve. Aki belelép, gyógyíthatatlanul megbetegszik. A bűbájosok pünkösd hajnalán "harmatot húznak". Ez a boszorkányok vize.
- A kiszomboriak az ünnepen kenyeret szoktak elégetni. Hamuját a gabonaföldre szórták, hogy az aratás gazdag legyen.
- Pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek.
- A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
- Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.
- A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek.
- Májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót, tartja a hiedelem
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:42:40, szerda
|
| |
| |
Somogyi Imre:Jöjj Szentlélek
"Jöjj Szentlélek, mennyekből,
Hószín galamb Istentől,
Áldott égi szeretet,
Töltsd be árva szívemet!
Ó, Szentlélek, drága fény,
Téged bírni vágylak én!
Jöjj, foglalj el teljesen
E csodás szép ünnepen!
Szép tavasznak reggelén
Tündököljön hit, remény:
Hogy te ápolsz engemet,
S mennybe viszed lelkemet! "
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:36:39, szerda
|
| |
| |
Naszádos József: Pünkösdi éltető lélek
"Szétáradó áldó kéz!
Áraszd szét az élet leheletét,
a konkoly magját törjed szét,
emeld fel érzelmek tengerét!
Ki viseli a kereszt jelét,
ontsad arra ki szíved melegét,
rázd fel álmából azt, ki henyél,
leheletét tisztítsa zúgó szél!
Lángnyelvektől fénylő éj!
Kábult tekintetet ne kímélj,
ezredévek múltán is kísérj,
ne emlék, perzselő lélek légy!
Ha a fény, a tűz, a szenvedély,
már szívekben összeér,
mi egyetlen hangzattal felér,
akkor és úgy boruljunk eléd.
Addig? Lendületre kész,
harcos lelkű Valens nemzedék
legyen a Keresztény nép,
ki megújulásra mindig kész!
Pajzsként hordja hitét,
hitében ne legyen rettegés,
éltesse őt hűséges remény,
hirdetve Isten szeretetét!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:32:51, szerda
|
| |
| |
A pünkösdi rózsa
Debrecen, 2007. 05. 27.
Szuhanicsné Bencsik Éva /evavicus/
"A pünkösdi rózsa kihajtott az útra,
mikor arra jártam, szakítottam róla.
Szakítottam róla, elviszem te neked,
nyisd ki az ablakod, vesd reám szemedet!
Látod ezt a rózsát? Így lángol a szívem,
elébed borulok, letérdelek híven.
Nem érdekel engem más a nagyvilágon,
te vagy az életem, minden titkos álmom!
Olyan a te ajkad, mint harmatos kehely,
amikor csókollak, könnyes szemmel ölelj!
Pilláid lehunyva, szoríts a karodba,
mert elemészt vágyam, érted remegek ma!
Olyan vagyok én is, milyen ez a rózsa,
elhervadó szirma csendben hull le róla.
Úgy alélok bele szerelmes öledbe,
mintha rózsaszirom hullana földre le..." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:26:30, szerda
|
| |
| |
Arany János : Az ünneprontók részlet
1877 július 21
Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
"Imára! imára!"
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.
De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?...
Szembe' Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.
"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom."
Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva;
Füle táján két kis szarva gidának,
- Mintha neki volna szarva magának -
Sípján már billeg az újja.
"Ide, a Jebuzéus pofádat!
Mert megkeserűli a hátad."
"Uraim, de papolnak ott-benn..."
"Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep
Enyém, ha szidom; ez az Isten!"
Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra;
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.
De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat."
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja -
Az egész tivornya kifáradt.
Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
Verik bizony a nagy üres levegőt; -
Gyors híre szaladt e csudának.
Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
S kezeit töri, szíve szakadtán.
Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is - íme, közelget az éj -
Nyújtják kezöket nagy-epedve;
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.
Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész örjöngő csoport.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:23:15, szerda
|
| |
| |
Balassi Bálint: Borivóknak való
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből
Németül
/Kahlau, Heinz/Für Weintrinker
Herrliche und segenreiche Pfingstenzeiten,
wenn die Himmel sich gesund und strahlend breiten,
wenn die Winde leicht den frohen Wanderer begleiten!
Rosen öffnest du in diesen hellen Tagen,
machst die Kehlen stummer Nachtigallen schlagen,
machst, daß Baum und Busch die allerschönsten Kleider tragen.
Wenn Jasmin und Flieder ihre Blüten zeigen,
wenn die Quellen reiner aus den Bergen steigen,
bäumen sich die raschen Pferde auf im Frühlingsreigen.
Aus dem Winterschlaf erlöst du ihre Glieder,
saftig grüne Gräser gibst du ihnen wieder,
in den Adern jagst du neue Säfte auf und nieder.
Und sogar die sonst so braven Grenzsoldaten,
weit und breit bekannt für ihre kühnen Taten,
sich in Wiesenduft und Sonnenschein jetzt wohlig baden.
Einer will im tiefen Gras den Rappen pflegen,
einer lädt zum Freudenmahl, den Frühlingssegen,
einer bringt zum Waffenschmied den blutverbrannten Degen.
Überall will sich durch dich die Welt erneuern,
auch das Himmelslicht erwacht zu neuen Feuern,
alle Wesen regen sich, um deine Macht zu feiern.
Eine solche Zeit in Gottes Huld zu leben
und dem Herrn von Herzen alle Ehr zu geben -
Freunde, laßt uns liebesfroh den Krug zum Mahl erheben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-19 17:20:41, szerda
|
| |
| |
Áprily Lajos: Rapsonné erdejében 1956
Ádikának, Zsolcikának, Bandikának, Gyurikának:
a négy unokámnak
Meredek sziklán három patak között épült
Rapsonné vára. Rapsonné asszony,
hogy várából kikocsikázhassék,
széles kőutat építtetett az ördöggel.
Két domb aranyban és egy völgy ezüstben
egyeztek meg az építés megkezdése előtt.
De mikor fizetésre került a sor,
Rapsonné asszony az ördögöt kijátszotta.
Az ördög erre társaival a sziklautat
szétrombolta.
Székely rege
1
Csuda tájon, falum felett
az erdőn három ér eredt:
Szilas, Rakottyás és Juhod,
ha arra jársz, megláthatod.
Lebzselgettünk partjuk gyepén
kis pajtásom: Dénkó meg én,
kalandra vágyó két kamasz,
én nyolc, Dénkó csak hét arasz.
Hevertünk éberen, hanyatt
nefelejcs-színű menny alatt,
elnéztük fenn a mély eget,
a szálló hőscincéreket,
a vércsét, mely szitálva sírt,
a sast, amely kört szárnnyal írt.
S én szóltam: - Hej, Dénkó fiam!
Ha most itt volna jó nyilam! -
Hason feküdtünk más helyen,
s vízből nézett a végtelen.
Nagy ördögbordák álltak ott
(közöttük béka lakhatott)
meg óriás acsalapik.
- Dénkó, itt kígyó lakhatik! -
Mohos kövön, tajték felett
vízirigó ült s billegett.
Göbékben kristályfodron át
pisztrángot lestünk s ingolát,
vízcsurgató sziklák alatt
figyeltük a pettyes halat,
hogy ugrik és hogy penderül
s a habba vissza hogy merül...
De merre tűnt a sasmadár?
Mögöttünk kőhegy állt: a vár,
nagytitkú hely, ősrégi rom,
alig van már belőle nyom.
A sasnak rajta fészke volt,
s ha kisbárányt, nyulat rabolt,
a vároromra szállt vele,
fiainak ott tette le.
S ki vára volt a sziklavár?
A nép közt róla monda jár,
a vének szája így mesélt:
Ott fenn Rapsonné asszony élt...
Hevergettünk a vár alatt,
s Rapsonnén járt a gondolat.
S itt-ott úgy szólt a víz-zene,
mintha csengettyű csengene,
másutt meg egy-egy hang kivált,
a versenyben mélyebbre szállt,
loccsant a hab, gyöngyöt vetett:
három patak beszélgetett.
A Szilas szólt: - Testvéreim,
hallgassátok meg híreim.
Tegnap, mikor felbútt a hold,
s megfényesült a vártető,
a sűrűben reccsent az ág:
itt járt a vén Hurokvető.
Megbújva ment, hol több a nyom,
a nyúl- és őzcsapásokon,
tett-vett, babrálgatott sokat:
kikötötte a hurkokat.
A parton nem volt még setét,
jól láttam szakállát, szemét,
övszíján cifra szilke volt,
szíjról levette, rám hajolt,
merített, itta friss habom:
no, eltikkadhatott nagyon.
Testvéreim, feljebb, ahol
vén bükkfa dőlt az árkon át,
megismertem hajnal körül
Rapsonné régi pásztorát.
Bocskorral lábalt át a fán,
s járkált, keresgélt mindenütt,
gombászott: kékhátút szedett,
kenyérgombát és keserűt,
aztán eltűnt a sűrüben,
mert megpiroslott fenn a vár,
s jött egy juhász. Testvéreim,
Rapsonné népe erre jár...
- Figyeljetek, testvéreim
kelt szó Rakottyás gyöngyein -,
éjfél felé a Kő mögött
egy szarvas rajtam átszökött.
Zaj verte fel, hang űzte meg:
fiatal, friss leánysereg.
Követ raktak, gyepes mohát,
vizemen úgy szökdöstek át,
s bár féltették a lábukat,
megpreckeltem bokájukat,
hogy gyöngyös lett a kis topán.
A rétre mentek azután,
volt ott liliom, tulipán,
vadszegfű és harangvirág -
pirosak, kékek és lilák.
Repdestek ott a rét felett,
s mindegyik nagy csokrot szedett.
Hová tűnhettek el velük?
Mit gondoltok, hol van helyük?
Higgyétek el beszédemet:
Rapsonné távol nem lehet...
És megszólalt a bölcs Juhod:
- Hallgassatok meg, társaim.
Én a Küküllőig futok,
s távol vannak forrásaim.
Sokat látok, figyelgetek,
mióta Isten napja süt,
de ma csudát láttam, csudát:
leányt, fiatalt, gyönyörűt.
Ahol a nagy zúgó alatt
vizem széles teknőbe gyűl,
vadrózsa közt levetkezett
s jött a fövényen - egyedül.
Erdőnknek karcsúbb őze nincs,
bűbájosabb lány nem lehet,
hacsak nem egy: a kép, amit
a testéről vizem vetett.
Madár se járt az ég alatt,
szitakötő se leste meg,
de láttam én: a parti fű
a látására hogy remeg.
Míg mosta arcát és szemét,
a tükrös szintemig hajolt.
Ráismertem, testvéreim:
Rapsonné asszony lánya volt!...
Rakottyás szólt: - Öreg Juhod,
te mindent tudsz. Azt is tudod,
hogy akik itt éltek közel,
egy éjjel merre tűntek el?
- Mióta Durmó s rém-hada
lerontott várat, vár-utat,
Rapsonné s népe bujdosik,
s új várhelyet keres-kutat.
Barlangban, odvakban lakik,
vén fát választ búvóhelyül,
de ha Rapsonné kürtje szól,
mindenfelől egy helyre gyűl...
- De hát Durmó manó-király
az utat mért rontotta le?
- Ő építette. S asszonyunk
huncut tréfát játszott vele.
Két domb arany, egy völgy ezüst,
ilyen kötést tett volt a Rút,
s gonosz népével érte jött,
mihelyest elkészült az út.
Rapsonné két mellére tett
két tallért, melle közibe
egy szép ezüstöt: - Itt a bér,
Durmó, vidd el, de ízibe:
két domb arany, egy völgy ezüst! -
Durmó olyant káromkodott,
s úgy megzúdultak társai,
a vár sziklája megrogyott.
Egyet rogyott, s roppant a fal,
kettőt, s a sok torony ledőlt,
hármat rogyott, s terítve volt
az út kövétől lent a föld.
Azóta népe bódorog,
s Rapsonné asszony hontalan.
De minden évben egy napon
megújító hatalma van.
Aranytéglákból újrakel
s csillagmezőkig nő a vár,
és hajnalig csillog-ragyog,
sárgábban, mint a holdsugár.
Pünkösd-másodnap éjjelén
ragyogást lát, ki arra jár,
s muzsikát hall, ha jól fülel:
Rapsonné tartja udvarát!
Akit manapság láttatok,
csapatostul vagy egyedül,
jó híve mind: a jelre vár,
s pünkösdkor udvarába gyűl...
Elcsendesült s elhalt a szó.
Csak patakvíz szól, suhogó,
csobogás, csengés elvegyül
fülemnek érthetetlenül.
- Dénkó! Hallottad? Aluszol?
- Én? Hallom: kecskebéka szól.
S locsogást hallok, patakot,
csuda, hogy el nem altatott.
- Szökjél, táncolj, Dénkó fíam!
Kurjongass, énekelj vigan!
Pünkösd-másodnap éjjelén
csudát látunk! Eljössz?
- El én!
Mit tudsz?
- Ennyit mondok neked:
Rapsonnét is meglesheted...
- Aj! Rapsonnét!
S Dénkó dalolt,
ugrándozott, jókedvű volt.
A nap már ferde fényt vetett,
a réten sáska cserregett,
még zúgott egy-egy sárga méh,
s megindultunk hazafelé.
2
Pünkösd másodnapján
gyönyörű a hajnal,
hangos pünkösdölők
indulnak a dallal:
"A pünkösdi rózsa
kihajlott az útra,
gyere bé, viloja,
szakassz egyet róla..."
Megindultunk mi is
frissen, kora reggel,
csilingelő szavú,
cifra gyermekekkel.
Százszor mondják a dalt,
soha el se vétik,
elkísértek vele
a falu végéig.
Bennem azon túl is
szólott a nótája:
"Hej, páva, hej páva,
császárné pávája..."
S ilyen szót is hozott
szívem muzsikája:
Rapsonné pávája,
Rapsonné leánya.
Mentünk, mendegéltünk
s nem is néztünk vissza,
vállamon nagy íj volt
s kenyeres tarisnya.
Túró s rozskenyérdúc
volt a tarisnyában,
s már a hegy ösvényét
rótta fürge lábam,
s néha hátraszóltam:
- Dénkó, szaporábban! -
Magas fatetőkön
nagy ülök figyeltek,
bokrokban a rigók
aj, hogy énekeltek!
Pintyek vetélkedtek,
vígan egy a mással,
szajkók repültek fel
nagy rikoltozással.
Közbe-közbe Dénkó
egy kicsit "szusszantott",
de megeredt újra,
s nagyokat rikkantott.
Hosszú nyúl szökött fel
rikkantása miatt,
s én utána lőttem
egy jó szeges nyilat
(szegét tűhegyesre
reszelő fente meg).
- Dénkó, itt a vacka,
lapogasd meg: meleg.
Nyerget értünk. Balra
bükkerdő homálya,
lenn patakos katlan,
úrnőnk "tartománya".
S vára? Gyapjas felhő
lengett fenn a fényben,
s árnyékában állott
hidegen, keményen.
Én csudálva nézem,
titkokat keresve,
Úristen, gondolom,
milyen lesz ma este?!
S már az aljban járunk
suhogó Juhodnál.
- Dénkó, pár pisztrángot
jó volna, ha fognál. -
Felgyűri az ingét,
s puszta kézzel fogja,
s kő alól a gyepre
lábamhoz kidobja.
Én tüzet lobbantok,
s jó bükkfa-parázson
Dénkó pisztrángjait
megpirítjuk nyárson.
Húsukat rárakjuk
hagymás rozskenyérre.
Ujját nyalja Dénkó:
- Fáin volt ebédre!
- Dénkó, csendesebben,
tudod, mire jöttünk.
Ki tudja, kik járnak
titkon körütöttünk.
Szemünket nyissuk ki
s ritkábban a szájunk...
- Jól van, jól. De estig,
mondd meg, mit csinálunk?
Itt hevet süt a nap,
lólégy is van bőven.
- Gyere, járjunk egyet
benn a bükkerdőben.
(Hányszor megjártalak,
titkok búvóhelye,
csudálatos világ:
Rapsonné erdeje!)
- Oda pillants: mókus! -
súgom a fülébe,
s Dénkó a kalapját
feldobja elébe.
- Fészek! - s mászik is már,
földön a kalapja,
a fiatal bükkfát
térddel szorongatja.
S mikor a fa bogja
lesúrolta bőrét,
öt szajkó-fióka
rátátotta csőrét!
- Pelyhesek! - s leszökött
egy dombos mohára.
- Ott odú van, Dénkó -
mutattam egy fára.
Bumm! már meg is csapta
környékét egy kővel,
azután elkezdte
szurkálni vesszővel.
De futott is mindjárt
onnan nyakra-főre:
vinnyogó bőregér
repült ki belőle...
Édesgyökereknek
gyökeriből ettünk,
forrásnak kéregből
csorgót készítettünk.
Árok volt az erdőn,
két lik a martjában,
fel is mászott oda
Dénkó hamarjában.
Beszólt: - Hu! - Egyszerre
nagy suhogás hallik,
s Dénkó pofon ütve
legurul az aljig.
Csudálkozik: ilyent
borzliktól ki várna?
Bagoly tanyája volt,
s jól megcsapta szárnya.
De ki se józanult
még az ijedtségből:
őzsuta lobbant ki
a lomb sűrűjéből.
- Nyilat neki! - Én csak
bámultam utána,
s ez járt az eszemben:
Rapsonné leánya...
Tisztáson kinéztünk:
még az ég világolt,
de a rengetegben
pára és homály volt.
S amikor kiértünk
a nagy sűrűségből,
falunk iránt a nap
lehajolt az égről.
Hívtak a virágok
esti fénybe szőtten,
kövér füvet termő
Kápolnásmezőben.
S mi, mint vad, ha szomjan
patakszagot érez,
törtettünk a fűben
Rapsonné hegyéhez.
Néha meg-megálltunk,
gyönyörűre várva,
s reácsudálkoztunk
nagy szemmel a várra.
3
Hirtelen egy furcsa széltől
elzsibbadt a testünk,
s ott egy mohos kőre dőlve
bódulatba estünk.
S mégis: mintha mentünk volna...
Dénkó szólt ijedten:
- Nézd csak, nézd csak, nő a szikla,
nő a szürkületben. -
"Valamikor megrogyott volt" -
gondoltam szavára,
s én is szívdobogva néztem
a növekvő várra.
De a szirtes elejének
nem vághattunk vakon
(csak a hajnalmadár kúszik
meredek falakon).
A Rakottyás felé tértünk,
sűrű mogyorósban,
kapaszkodó ösvényeken
hágtunk csapantósan.
S mikor fent a szarvastanyát
utunk megkerülte,
egyszerre csak búgni kezdett
a Rapsonné kürtje.
Lezúgott a hegytetőkről
a Küküllő-partig,
elzengett a völgyek útján
falunkig: Parajdig.
Kisfenyőskő, Nagyfenyőskő
túlról visszaverték,
esti rigók, fülemilék
ámultan figyelték.
Megnyűgözött lábbal álltunk
fenn az erdőháton,
mert a vár felől arany fény
szitált át a fákon.
S ahogy megnőtt körös-körül
alulról az éjjel,
úgy nőtt meg az a ragyogás
kápráztató fénnyel.
S mikor a hold sugarai
tündökölni kezdtek,
az a fény s a hold világa
együtt versenyeztek.
De már pengetést is hallok
ott a ragyogóban.
- Dénkó! - józanítom. - Dénkó!
ott benn zeneszó van. -
S futok az iránt, amerre
benn a pengetés szólt,
falhoz tapadunk, s a falban
egy picinyke rés volt.
Látom: lányok csokra libeg
ékesen középen,
pengető szép hangszerszám van
mindenik kezében.
- Dénkó - mondom (mondhatom, mert
nem mozdul a szája) -,
mondd meg, melyik a sok közül
Rapsonné leánya!? -
Meglobbantam: megkeresem!
Bükkfa állt mögöttem,
s én az alsó görcsös ágra
hirtelen felszöktem.
Villás ágakon s bogokon
csúcsig kapaszkodtam.
Dénkó is mászott utánam,
megbátorodottan.
Egy-két bőregér suhogott
odafenn felettünk,
egy nagy ág a várba hajlott,
ott leereszkedtünk.
Összebúttunk megriadva
túl a fal tövében,
a szemünket is behunytuk,
úgy sajgott a fényben.
De mikor a sajgó szemünk
újra látott végre,
én istenem, mire nyílt ki?
Száz gyönyörűségre!
Amerre lát, mindenfelé
valami csudás van -
Rapsonné ma ünnepet ül
a nagy ragyogásban.
Vén bükk alatt áll a trónja,
gyökéren a lába,
jobbja felől, balja felől
két gyönyörű páva.
Szél suhog a feje felett
a bükk-koronában,
ül, mint egy kevély királynő,
sötét tafotában.
Néha mintha szomorúság
szállna a szemére,
pedig a szél rózsaszirmot
lebegtet feléje.
Néha felnéz, felinteget:
őriző hiúza
ott sétálgat a bogokon
jobbra-balra kúszva.
Karéjosan telepedve
előtte a népe,
szól a zene, s ének is szól
a pengő zenébe.
Keresgetem, hogy hol ered
annak a nótája -
s lányt látok a páva mellett:
Rapsonné leánya!
Rapsonné int, s vége szakad
éneknek, zenének.
- Álljon ide hopmesterem,
s jöjjenek a vének! -
Mozgás támadt mindenfelől,
kürtök riadoztak,
s hopmester úr és a vének
ott felsorakoztak.
(Hű, de hosszú hopmesternek
a két lábaszára!)
- Jelentsd: készen van-e minden
a nagy lakomára?
- Készen, felséges asszonyom,
mihelyt Fürge bort hoz,
hozzálátunk, ha akarod,
az éjféli torhoz.
- Úgy látszik, a komissió,
hopmester úr, késett...
Krónikásom, jöjj közelébb:
mi a jelentésed?
- Durmóékkal összecsaptunk
tizenhárom ízben:
- A gazokkal! S volt sebesült?
- Megsérültek tízen.
- Meggyógyultak? - Van, aki még
kornyadoz sebével.
- Mért nem öntözgette sűrűn
árnyika levével?
Udvarbíró, találtál-e
vétkest vagy hibázót?
- Durmó-fival barátkozott
össze két leányzód.
- Ide jöjjetek, gonoszok!
Valljátok a vétket?
Hagyjátok el mindörökre
a Rapsonné-népet!
S más nem hágta át a törvényt?
- Filkó, a mihaszna,
vadászott, s egy hiúzodat
minap megnyilazta...
- Tudjátok: a hiúzokat
törvényeim védik!
Fosszátok meg a nyilától
Filkót három évig! -
Hopmester úr a fejével
rábillentett: jól van!
De még vének többen álltak
innen s túl a sorban.
Egyiknek bot a kezében,
az lehet a pásztor,
itt-ott zöld van a haja közt
a mohán hálástól.
Csak toportyán-űző lehet
nagyszakállú társa,
ahogy ott áll, csillagba szúr
rettenetes nyársa.
A harmadik: mintha fehér
sapka volna rajta,
bajsza is ősz - és bozontos,
mint a pele farka.
Ujjasa sem akármilyen:
vidrabőrből varrta.
Szurkozott fát tart az egyik,
szigonyt másik marka.
Túlfelől áll Hurokvető
meg a vár ispánja,
a legszélen meg Rapsonné
óriás csobánja.
- Pásztorom, te következel:
hogy telelt a jószág?
- Jó tele s jó tavasza volt,
nem bántotta kórság.
S panasz-szóra érdemes baj
talán nem is lenne,
ha a medve egyszer-másszor
kárt nem tenne benne.
Pedig hát ez a nagy nyársú
öldöshette, ráért.
Bizony, ha valaki felel,
ő felel a kárért.
A minap is, ahogy jöttem
lefelé a vápán,
fut a csorda s egy ökörnek
medve ül a hátán!
Nyársas mordul: - Irtanám én
magját is a vadnak!
De egyedül irtogatom,
s fene sokan vannak!
- Ha sokan: gyűjtsd s eresszed rá
a Durmó-fiakra!
- Gyere, segíts! Hadd lássam meg,
hogy tépnek cafatra! -
Így vetettek szót egymásnak,
de Rapsonné intett,
s elhallgattak, mint akiket
varázs-szél legyintett.
S szól az ősznek: - Vén halászom,
hol hagytad a horgod?
Megköszönöm, hogy hűséggel
láttad el a dolgod.
Akármerre bujdokoltam
rengeteg erdőben,
pisztrángokkal, lepényhallal
elláttál te bőven.
Amit itt a tartományban
kis patakok adtak,
kifogtad - a gyönyörűket
vajon hol foghattad?
- Nem Juhodban, nem Szilasban,
sem a Rakottyásban,
messze innen: szakadékos,
szurdukos Békásban.
Ott tanyáznak mély göbékben,
ahol zuhogó van,
s nappal is felpenderülnek
a tajtékozókban.
Éjjel elöl megy legényem
s fáklyával világít,
ott a pisztráng felvetődik,
mert a fénye ámít.
Én mindig mellette járok
evvel a szigonnyal,
s mihelyt a hal egyet szökik,
megdöföm azonnal.
A maiért messze jártam:
móduvai végen.
Felség, fogyaszd jóízűen
éjjeli ebéden...
Hurokvető, ispán, csobán
következtek szerre,
jelentették, mit végeztek,
ki arra, ki erre.
Vadászának megköszönte:
jól végezte dolgát,
várispánnak a hűséget,
csobánnak az ordát.
- Jó híveim, míg valami
új otthont találunk,
védjétek és őrizzétek
drága tartományunk!
Intett egyet, és a vének
a helyükre mentek.
- Muzsikát! - s a hangszerszámok
új nótára pengtek.
- Jöjjön a tánc, hopmester úr,
van időnk éjfélig.
Vigadjanak, akik holnap
bús sorsukat élik! -
S apródfiúk, szép leányok
gyülekezni kezdtek,
s egy nagy tarka koszorúba
összeölelkeztek.
Látom: Rapsonné mellett is
megmozdul a páva,
s megmozdul a páva mellett
Rapsonné leánya.
S ahogy megy a koszorúba
táncolni középen -
jaj, megpillant a hopmester
ott a fal tövében.
- Dénkó! - Dénkó menekülne
kapaszkodva, kúszva,
de hát az a hosszúlábú
a bükkről lehúzta.
Aj, csődül a fiatalja!
Rettentő a lárma:
- Emberfiak! Idegenek!
Hogy jöttek a várba? -
Reszketett a horgasinunk,
féltünk mind a ketten.
De már vittek Rapsonnéhoz
a nagy csődületben.
Egyet intett, s körös-körül
iszonyatos csend lett,
öregje és fiatalja
félkörbe sereglett.
Vár úrnője ránk tekintett
szigorú szemével:
- Feleljetek: hogy kerültök
palotámba éjjel?
Te felelj, te kormosképű!
Durmó fia vagy tán? -
Nagy szipogva mondta Dénkó:
- Fel-mász-tunk a nagy fán...
- S hogy tudtátok, hogy összegyűl
pünkösdkor a népem? -
Szóltam: - A Juhod beszélte
túl a vár tövében.
- S kik vagytok? Te, amint látszik,
legény vagy a gáton.
- A gyári raktáros fia,
s Dénkó a barátom.
- S patakszóra elszöktetek,
vakmerők, mi végett?
- Hallottuk rég a híredet,
s látni jöttünk téged... -
De míg én ezt kimondottam,
jobbra-balra lestem,
szép leányok bokra között
leányát kerestem.
- Udvarbíró! - szólt Rapsonné
mi lesz az ítélet?
Szabd ki rájuk a büntetést,
ha lehet, keményet! -
S szólt a bíró: - Mind a kettő,
noha még gyerek, kém!
Vessük le a vári szikla
fogas meredekjén!
- Vessük! - S volt ott, aki reánk
vad szemet meresztett.
Nézem Dénkót, s hát azt látom:
veti a keresztet.
- Nem! Nem! - sikoltott egy leány
s ott leborult térdre,
csókolta az úrnő kezét
sűrűn, ahol érte.
- Vessük - kiáltott egy kardos -,
vagy miszlikbe vágom!
De megszeppent, mert a hiúz
megmozdult az ágon...
S szólt Rapsonné: - Szigorúak,
nem tetszik a szótok.
Két imposztor, fenn a bükkfán
van egy pártfogótok...
Ezt ítélem: lakomáig
foglyaimmá teszlek,
éjfélkor a teleholddal
szabadon eresztlek.
No, mi az, te Durmó-fia,
te vacogó, fázol?
Hopmester, a két fogolyra
éjfélig vigyázol.
De akkor sem engeded el
parancsoló szómig.
Aztán elkíséred őket
le a Farkallóig.
Addig is a mi fajtánkhoz
egyikük sem érhet,
mert különben szörnyűt látnak,
rettenetességet!
Kedveskedő lánya feje
ott van az ölében,
de reánk néz, s drága arca
ragyog örömében.
Szeme: mint a szajkó szeme;
vadrózsa a szája.
(Te fürödtél a Juhodban,
Rapsonné leánya?)
- Három a tánc! - int Rapsonné,
s járják is lihegve.
Minket hopmester betaszít
egy kő-szegeletbe.
Járják egyesben, csokorban,
párokká bomolva.
Egyszer felkel Rapsonné is,
bevegyül a bolyba.
Déli pisztrángsütés óta
bizony megéheztünk,
túró- s kenyérmaradékból
falatozni kezdtünk.
Strázsa-kövön pislogva ült
"imposztorok" őre:
bizonyosan megjött a bor,
s iddogált előre.
- Oda pillants - súgja Dénkó -,
kettőt már gyökintett.
- Horkol is már - felelem rá -,
nem strázsál ez minket.
Kásafúvó hopmesterre
dehogyis ügyeltünk:
fal mentiben szép leptiben
arrább eregettünk.
A közelben fiatalok
játszottak, futottak,
tarka leánykoszorúnak
közepébe fogtak.
Incselkedtek, hajladoztak,
szökdöstek, nevettek,
de - hogy megint befogjanak -
ki is eresztettek,
Dénkó futott, bújt, menekült,
azok meg utána...
Hát egyszer csak előttem állt
Rapsonné leánya.
- Gyere velem - hívogatott,
s megindult előre.
S kimentünk a ragyogásból
egy kő-könyöklőre.
Ott is sugárzott az arcunk,
úgy megfényesedtünk,
mert a telehold világa
tündökölt felettünk.
S olyan sűrű volt a csillag
pünkösd éjjelében,
mint ha apám méhe rajzik
napsugaras égen.
- Mondd - kérdezte -, mi világít
ott... odalenn... messze?
- Pásztor tüze. Hogy a farkast
onnan elijessze.
- S látod, hogy lebeg a völgyben
az a hosszú fátyol?
- A víz köde. Pára száll fel
Juhod patakából. -
S most hirtelen szajkó szeme
furcsán és merészen
felém fordult, s különös fény
csillant a szemében:
- Mondtad: tudtál róla, hogy ma
pünkösdi varázs van...
Miért jöttél mégis ide?
- Hogy a csudát lássam! -
S addig nézett, addig nézett,
s addig néztem rája:
fiú-számmal összecsattant
szép vadrózsa szája...
Jaj, abban a minutumban
iszonyú setét lett,
künn az égen, benn a várban
semmi fény sem égett.
Nagy, fekete szélvihar jött,
kő omlott, fa hajlott,
s lenn a vár alatt a szikla
zúgott és morajlott.
S odafenn a vár gerince
olyant roppant végig,
hogy megzúdultak az erdők
fel az Elemérig.
Egyetlenegy villám lobbant,
csattant is keményen,
s Durmó, rosszak fejedelme
megjelent a fényben...
Végigrengett Rapsonnénak
egész tartománya -
de hova lett a viharban
Rapsonné leánya?
Mikor az a nagy setétség
minden fényt kioltott,
a nagy villámcsapás után
egy lélek sem volt ott.
S mikor hajnalszéltől fázva
felrezzentünk ketten,
láttam: füvek lengedeznek
fenn a szürkületben.
- Dénkó, minden gyönyörűség
kárba veszett - mondom.
- Sajog - nyögte -, mint apónak
esőkor, a csontom.
Mennykő csapjon a kövedbe,
ördög tartománya!
Kicsi híja, ki nem csikkant
a nyakam csigája... -
Rágondoltam a csillagos
magas könyöklőre,
s Dénkó mellett leborultam
egy fekete kőre.
Éreztem, hogy fáj a szívem,
olyan árva voltam,
még az íjat is elhagytam,
ahol barangoltam.
Virradt. Pünkösd harmadnapja
a napot már hozta,
s a vizes fű a hajamat
összeharmatozta.
Láttuk: réten a virág is
pirosodik, kékül.
- Dénkó, induljunk meg haza.
- Minden csuda nélkül? -
Felkeltem a füvek közül,
ahol eddig ültem,
kabátujjal a könnyemet
titkon letörültem...
Az ösvény is harmatos volt,
a levegő tiszta.
Búsan lógott a hátunkon
két üres tarisnya...
4.
Falu végén kecskéivel
szembejött a pásztor:
- Ugyan biza, merrefelé
csángáltok a háztól?
- Öreg, mit törődik avval,
hogy mi mit csináltunk?
Máskülönben: az éjszaka
Rapsonnénál háltunk.
- Ugyan mit húz, mit csalogat
az a meredek vár?
Hiszen hogyha jól megnézlek,
nem is vagy gyerek már...
Sirüljetek!...
Én megálltam
az öreggel szemben.
Nem vagyok már többé gyermek,
ez járt az eszemben.
Megfordultam s visszanéztem
arra, hol a vár van:
ragyogott már a vidéke
hajnali sugárban.
S azt éreztem, amíg a nap
felhágott az égre,
Rapsonnénak, a mesének
s gyermekkornak vége!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
162 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 968
- e Hét: 3149
- e Hónap: 36303
- e Év: 270050
|
|
|
Offline
