|
2010-05-06 19:23:38, csütörtök
|
| |
| |
Hát persze, hogy tudok - tudtam, áténekeltem és fütyültem az egész életemet, egyik kedvencem ez a szám volt. Ha szomorú voltam azért daloltam, hogy megvígasztaljam magam, ha jókedvű voltam, azért, de csak nagyon szép dallamú, szövegű szívhez szóló számokat énekeltem.
Négy éve nem tudok énekelni egyáltalán, sem fütyülni. Olyan fogágybetegséget kaptam, valamilyen patológiákat, melyek sorvasztják, eszik az innyemet. Ki is tudna segíteni rajtam?
"Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének,az hallja a mások énekét is szépnek." /Babits Mihály/
Nekem nincsen lelkem, de a tiszta daltól szebbet el sem bírtam soha képzelni. Nem véletlen volt az az elmélet, hogy a dal tisztítja a lelkeket, jobbá tesz, fejleszti az akusztikai érzéket, szebben, időmértékesen beszél az éneklő ifjúság és jobban megtanulja az idegen nyelveket, mint mások.
Mindenki dalát nem hallottam szépnek, de feltüntek az igazán szépen énekelők, főleg, akik szívből tették ezt, akik kívül-belül harmonikusak voltak. Ők voltak - bár kevesen - a kedvenceim. Nem is feltételeztem senkiről sem rosszat, a gonoszsággal szemben érthetetlenül álltam, nem értettem a rossz tulajdonsággal rendelkező emberek viselkedését. Megpróbáltam megmagyarázni, mitől váltak olyanná, amilyenek lettek.
Nagyon megváltoztam, amióta megtudtam, mi történt valójában velem, milyen szörnyűség áldozata lettem én és a családom. Már nem nézem jó szemmel a torz tulajdonságokat, a szánakozásom is megszünőben van. Lehet, hogyha ismét boldogan énekelnék, másabb lenne? A megtörténteken senki és semmi nem tud soha többé változtatni.
Hogyan lehet fülből, arcból, szemből, fogakból, szájból, tüdőről kiszedni, levenni hulla csapásokat, patológiát? Ki vesz ki engem az elmeosztályok csapásainak a kezéből, akik születésem óta mennek végig a börtönnel együtt saját sorsukon?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség, betegség |
|
|
|
|
|
Offline
