|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 14:44:45, péntek
|
| |
| |
Az igazi kincset nem keresni, hanem észrevenni kell,
és akkor lesz a Te igazi kincsed, ha vigyázol rá, és
méltó helyet tudsz neki biztosítani a szívedben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 13:41:48, péntek
|
| |
| |
Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy
az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen.
Kilép a testéből és egyenesen a Te álmodba repül.
Én minden éjjel kilépek a testemből csak, hogy veled lehessek.
Észrevétlenül odasimulok melléd, hogy érezzem minden rezdülésed.
Átölellek, simogatlak, azt hiszed ez csak a Te álmod, pedig már rég a miénk.
Reggel ha felébredsz, izgatottan várod a találkozást, hogy elmeséld álmodat.
Nem érted, mi az, hogy Én ugyan azt álmodtam amit Te. S csodálkozva
hallgatod ahogy mesélem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 13:35:08, péntek
|
| |
| |
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 13:33:00, péntek
|
| |
| |
Porszem vagyok csupán, porszemek között,
lelkem porból formált, testbe költözött.
Üdvömért: mit ingyen adtál Istenem,
Neved dicsőségét, versben zenghetem.
Rólad énekelni, míg szívem dobog,
földön nincsen ennél szebb és jobb dolog.
A négy égtáj felé szárnyaljon szavam,
földön harcok dúlnak, nálad: béke van.
Ám törékeny béke, mit ember kreál,
örök béke Te vagy, Jézus nagy Király!
Békétlen világban zengjen, énekem,
békétlen népemet szánd meg, Istenem!
Áldást béke hozhat, s nem a háború,
úgy derül örömre, aki szomorú.
Földi életünknek az lesz legszebb éke,
ha betölti szívünk, szent mennyei béke.
Amely itt kezdődik: s mivel végtelen,
folytatódik tovább, örök fénybe fenn!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 13:30:39, péntek
|
| |
| |
Fehér lesz akkor már nehéz hajad,
S míg másod elnézed majd, mélabúval,
Mondod: mily furcsa barlang a tükör,
Mely esti szobát mutat s halavány nőt,
Kitől elmúlt bánat és szőkeség,
S ki úgy emeli halavány kezét,
Mint sárga napsáv az őszi szobában
Meggyújtja a bársonyszék pirosát,
És téveteg vetűl a limlomokra,
Egy székláb villog, s egy lehullt narancshéj
Tüze mutatja, mily szép s mily esendő,
És hogy elmarad minden földi pompa.
Tóth Árpád
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 13:24:58, péntek
|
| |
| |
Ha valakit megszeretsz, a szívedbe vésed,
ha a szívedbe vésted onnan ki nem törlöd,
ha nem tudod kitörölni az életed részévé válik,
és gyökeret hajt egész valód.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 11:26:45, péntek
|
| |
| |
Csak egy csók volt de soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet
/Gárdonyi Géza/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 11:22:45, péntek
|
| |
| |
Nyugdíjas évek...(Soós Tibor tollából)
Amióta nyugdíjasok vagyunk, az élet napsugaras oldalán lakunk. Vidáman ébredünk, öröm a napunk, hisz amit akarunk, azt csinálhatunk.
Színházba megyünk, s úszni járhatunk, unokára vigyázunk, ha sorosak vagyunk. Jóllehet nem id tudjuk, milyen nap is van ma, csak a nyugdíj napja fontos a számunkra.
Így élni jó lenne, nem is panaszkodom, de sajnos az évek elrepültek nagyon. Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége, amikor elértem, felnéztem az égre.
Hála az Istennek, most már pihenhetek, nem parancsol senki, a magam ura leszek. Nem lesz nekem többé zsarnokom az óra, nem pislogok félve a nagymutatóra.
Nem kell olvasgatnom, mikor üt és hányat, nem kell ott hagynom a jó meleg ágyat. Csak akkor kelek fel, amikor jólesik, egész háznépem a kívánságom lesik.
Etetnek, itatnak, s vakarják a hátam, ezt a boldog idő, hej, de nagyon vártam. Rám virradt az első nyugalomnak napja. Feleségem így szólt: "hallja-e kend apja!"
Majd rám villantotta gyanúsan a szemét, " most már én igénylem segítsége felét. Elvégre nekem ezt esküvel fogadta, de hát, amíg szolgált, nem volt foganatja.
Már egy kis pihenés én rám is rám fér, meglátja, nem sok lesz, meg aztán ráér!" Ezelőtt feleség, háziállat, gyermek, én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek.
Most már négy órakor a házba be sem férek, azon a jogcímen, hogy most már ráérek. Feleségem eddig sosem volt bajban, a sok munka - mondta - nem fog ki rajtam.
Most, amikor én, eljöttem nyugdíjba, minden nap más bajok mutatkoznak rajta. Emiatt kell nekem legkorábban kelni, emiatt kell nekem a piacra menni.
Emiatt néz reám ezerféle dolog, sokszor biz a szemem, alig-alig forog. Futok jobbra-balra, végzem a dolgom, hogy fáradt vagyok, hiába is mondom.
Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki, még a gyereknek sem volt szabad mukkanni. Most már mindenkinek szabad a tér, itt is az a jogcím, hogy az öreg ráér.
Éjjel, ha macska elnyiffantja magát, így szól feleségem, ehol van a kabát. Engedd ki, várd is meg, Te nem félsz, lepihensz utána, Te legjobban ráérsz.
Ha üzletekbe, vagy a piacra megyek, utolsó vásárló, biztosan én leszek. Elfáradok bele, olyan sokszor kérek, mindig leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg leölhetnék, jönnek az unokák, szilaj, borzas fiú, maszatos leánykák. Mind a nyakamba ugranak szegények, cibálnak, s tűrnöm kell, mivel hogy ráérek.
Én édes Istenem! Hátha már ráérek, én üljek azért is, akit elítéltek? Hol volt az a sok baj idáig megbújva, csak arra vártak, hogy elmenjek nyugdíjba?
Mindennek meg van a maga nehézsége, majd ha meghalok, megpihenek végre. Csak, hogy álmot láttam, ami megmutatta, mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapujában ott áll egy nagy sereg, fele bosszankodik, fele meg kesereg. Kérdeztem, miért áll kívűl ennyi szellem utas? azt mondta egy bakter, mert ez mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki már kétszáz éve, kódorog ide kinn és vár a bemenésre. Mert ha az ajtóig némelyik el is ér, így mordul rá Péter, kend nyugdíjas, ráér!
No, ha valamikor még újra születek, majd tudni fogom, hogy mitévő legyek. Leszek taligás, örök vándor, vagy utas, akármi, csak éppen nem leszek nyugdíjas.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 11:20:18, péntek
|
| |
| |
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
782 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34572 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 993
- e Hét: 2339
- e Hónap: 11723
- e Év: 144277
|
|
|
Offline
