|
2010-05-08 09:15:03, szombat
|
| |
| |
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal 2, 20)
Pál számára az élet igazán akkor kezdődött el, amikor Krisztusra talált. Mi is akkor élünk igazán, ha Krisztus az életünk központja és hajtóereje. A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog. Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek. Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki. Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára. Az emberek előtt való tekintély és elismerés körül forog minden. Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.
Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az ő életébe és szoros kapcsolat teremtődik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az ő életének, hanem halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett. Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él őbenne. Önszeretetünk helyét az a szeretet váltja fel, mely nem követelődzik, hanem ad; nem uralkodik, hanem szolgál; nem élvezetekre tör, hanem lemond.
Isten gyermekei számára Krisztus az élet. Távolítsd el őt életükből s az elveszti számukra minden értelmét. Mintha legfőbb idegszálukat vágták volna át. De ki akarná őt elvenni tőlem? Csak a magam bűne folytán veszíthetem őt el. Még a halál sem tudja elragadni. Éppen ellenkezőleg, őhozzá visz engem közelebb. Vajon Jézus ilyen értelemben életeddé lett neked is? Csak régi, értelemetlen életed elvesztése árán kerül birtokodba ez az igazi élet. Csak aki elveszíti életét, találja meg azt - mondja az evangélium. Aki pedig földi életét mindenáron meg akarja tartani, az elveszíti azt. Számára a halál valóban veszteség lesz, mert vele mindent elveszít. - Add tehát régi, bűnös életedet halálba! Oda való az, nem alkalmas semmi másra. Ekkor találsz Jézusban új életre, mely nem szalad el az idővel s nem lesz egyre szegényebb és elesettebb, hanem olyan életre, mely mindig gazdagabbá, erőteljesebbé válik, aszerint, ahogy Krisztus benned növekszik.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
Zsendül a fügefa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
Minden lehetséges 
