|
2010-06-14 09:59:34, hétfő
|
| |
| |
,,Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az Ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket" (1Sám 12,22).
Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el őket. Szeretetből választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta őket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsőség illeti meg mindőrökké.
Az Úr korábban megtapasztalt jósága és szeretete biztosíték arra, hogy Ő soha nem hagy el minket. Ő, aki annyira szeretett, hogy tulajdon népévé tett bennünket, nem fogja érvénytelenné tenni kegyelmének munkáját. Nem azért tett értünk annyi csodát, hogy most elvessen bennünket. Egyszülött Fia, Jézus Krisztus meghalt értünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hiába halt meg. Elhagyhatja-e azokat, akikért vérét ontotta?! Mivel tetszett Az Úrnak, hogy kiválasszon és megváltson bennünket, örömmel fog ezután is megáldani minket. Az Úr Jézus nem állhatatlan szeretetében. Ahogy az övéit szerette, úgy szereti őket most és mindörökké.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
