|
2010-06-06 11:06:06, vasárnap
|
| |
| |
Segítőszolgálat az öröm gyarapítására
Munkatársai vagyunk örömötöknek. (2 Kor 1, 24)
Az öröm első és legfontosabb forrása a hit. De a szeretet is örömforrás. Nem azok az emberek boldogok, akik kényelmes életet élnek, hanem azok, akik másokért fáradoznak. - Isten népe mindig örömmel énekelt az Isten által ajándékozott győzelmekről. Az Úr által adott kegyelmi napok és nagy segítségének megtapasztalásai is örömet szereznek és vidámságra hangolnak (Zsolt 118, 15. 24; 126, 3). Még az Úrért elhordozott szenvedések is örömmel töltötték el Pál szívét (Kol 1, 24). Az eljövendő dicsőség reménysége további nagy örömforrás, különösen a jelen nagy nyomorúságai között.
Hívő keresztyénnek lenni annyit jelent, mint örömben élni. A bűn uralma alatt nincs igazi öröm. A bűn romlására van az embernek és szétrombolja életörömét. Aki segít neked abban, hogy megszabadulj a bűntől, az a te örömöd munkatársa. Tekintsd nagy szeretetszolgálatnak azt, amikor valaki figyelmeztet hibáidra és az egyébként gyógyíthatatlan bajra orvosságot kínál. Ne tekintsd ellenségednek azt, aki megmondja neked az igazságot, hanem lásd meg benne örömed munkatársát (Gal 4, 16). ,,Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek" - olvassuk János első levelében. Röviddel előtte ezzel jelöli meg levelének a célját: ,,... hogy örömünk teljes legyen." Ez a kettő egybe vág. Az öröm növekszik, fokozódik, minél inkább megszabadulunk a bűntől és minél inkább növekszünk a hitben. Ha a Megváltó egészen teret nyer életünkben, vele együtt a teljes öröm is behatol abba.
Az öreg János apostolnak az volt a boldogsága, hogy közösségünk lehet az Atyával és a Fiúval. Ezt a boldogságot kívánja olvasóinak is. Ezt tapasztaljuk meg, minél inkább eltávolodunk a világtól és saját énünktől. Miből erednek szomorú, borús óráink? Nem voltunk hűségesek és éberek az imádságban. A gonosz erőt vett rajtunk. Miért vagyunk olyan halálosan letörtek minden veszteségnél? Még mindig fölöttébb ragaszkodunk dolgokhoz, még mindig vannak bálványaink és ezért vigasztalanok vagyunk. Honnan ered a kedvetlenség, lehangoltság, érzékenység és keserűség, amikor emberek nagyon ránk telepszenek és megbántanak minket? Még mindig túlságosan a saját énünk körül forgunk. Ha mindenben Jézus lesz minden számunkra, akkor lesz mienk az a teljes, maradandó öröm, ami Jézusban volt, mert az Atya minden volt számára.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
