|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2010-07-18 11:36:17, vasárnap
|
|
|
Viktor Máté - Koltai Gergely
Mikor egy este otthon egyedül talál
az ablakon kinézel, de semmit se látsz:
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog
és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
Mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza,
imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod,
és napról-napra árulod el titkaink másnak,
Mondd gondolsz- rám_
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben
Te egyedül gyötrődsz fészkedben
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon,
de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod:
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden,
nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
s a madarak messzi délről lassan hazatérnek...
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
De hajnalban a derengés még reményt üzen,
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen,
akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:35:08, vasárnap
|
|
|
Milyen szép a világ - gondolta - Istenem!
Mindez csupán egy megszokott kis sóhajtás volt a lelkén, semmivel se több.
Hála volt benne és szomorúság. Hála a szépségért, amit Isten a világnak adott,
és szomorúság, mert akivel mindezt a sok szépséget megosztani érdemes lett
volna, nem volt többé ezen a világon. A vallás tanítása szerint ott kellett volna
legyen, mert a szeretet élet, a szeretet nem hal meg soha. De az ilyen szép
napsugaras tavaszi napokon nem sokat ért a vallás hideg szava. Akivel nem
lehetett beszélni többé, akinek nem lehetett megmutatni egy különösen szép
virágot, akivel nem lehetett együtt hallgatni a madarak vidám csivitelését a park
bokrai között, annak a lelki létezése kevés vigasztalást nyújtott az ilyen napokon.
Annak a halálát szinte érezni és tapintani lehetett. Mindegy, hogy távozása óta
mennyi esztendő telt el, s a megszokás apró pókhálószálai mennyire takarták
el látszólag a hiány okozta űrt: az üresség, amit maga mögött hagyott, fájdalmas
valóságként sajdult föl újra az asszony szívében, ahogy ott állt a boltajtóban, s
szembetalálkozott a tavaszi szépségben fürdő világgal.
Wass Albert
|
|
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:32:27, vasárnap
|
|
|
A napok olyan gyorsan leperegnek a hátralévő évekről,
Mint a szétnyílt homokórából a szálló porszemek
S én magamban roskadva figyelem, hogy halványul el,
Minden kedves élénk érzés, mely hévvel égetett.
Még nem tudom, meddig dobog fáradttá vált szívem
És meddig vernek szabályosan azok a kék hajszálerek,
Mik egyre jobban beszűkülnek a túlhajszolt élettől,
Miben csak néha volt megadatva pár percnyi élvezet.
Ha tehetném, elűzném magam mellől a szikár arcú időt
S pár percre gyermekszemmel nézném a törékeny világot,
Ahol annyi kudarcot legyőzött az-az épelméjű értelem,
Mely rongyos évek nyomorából szőtt királyi palástot.
Mára már elgyengült két karomból az a végtelen nagy erő,
Miről mindig hinni tudtam, hogy mindentől megvédhet,
Mára már nem maradt semmim, mitől csodát várhatnék,
Így hát megnyugvással fogadom el, mit kimért rám az élet.
Kun Magdolna
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 2. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:18:18, vasárnap
|
|
|
Hatos Márta
Kezedre hulltam kis levélként,
Melyet letéptek zord viharok,
Engedd, hogy megpihenjek nálad!
Pihenni, pihenni akarok.
De jó érezni kezed melegét.
Ne küldj el még a futó széllel,
Egy szót sem szólok, csendes leszek,
Mint a csillagtalan éjjel.
Panasz, sóhaj nem száll ajkamról,
Halk szavakkal sem zavarlak én;
Könny, bánat már elmaradt tőlem
Éjbevesző rónák peremén.
Minden megfakult, színtelen lett.
Régi hangot sehol sem lelek,
De most jó megpihenni nálad,
Mielőtt újra útra kelek.
Mert az a sorsom, hogy menni kell.
De most még pihenni akarok.
Aztán küldj a száguldó széllel.
És engedd, tépjenek a viharok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:16:32, vasárnap
|
|
|
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagy velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy boldogan rám nevetsz
s szemed szikrázó csillagként rám ragyog.
Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.
Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:08:33, vasárnap
|
|
|
Nem mindig látom tisztán, mit is élek át és miért. A gyász, az átmenet,
az átalakulás, a tanulás, a gyógyulás vagy a fegyelmezés sűrűjében nehéz
átlátni a dolgokat. Azért van ez így, mert még nem tanultam meg a leckét.
Még nem érkezett meg a tisztánlátás ajándéka.
Sorsom irányításának igénye abban is jelentkezhet, hogy mindig pontosan
tudni akarom, mi történik. Nem tudhatom. Néha meg kell engednem
magamnak, hogy csak létezzek, bízzak abban, hogy a tisztánlátás később
eljön, és visszatekintve a helyükre kerülnek a dolgok.
Ha össze vagyok zavarodva, akkor most ennek van itt az ideje. A zavar
időleges; ki fog tisztulni a kép. A tanulság, a cél felfedi magát a maga
idejében. És tökéletes értelmet nyer - később.
Melody Bettie
|
|
|
0 komment
, kategória: Gyász 1. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 11:06:11, vasárnap
|
|
|
Jägreg Igoeb
Ne sírj, hogy azok az idők is elmúltak,
Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak.
Ahogy a tegnapnak sincs helye máma,
Ne sírj, hogy vége lett. Nem történt hiába.
Akkor se, ha ma még nem érted.
Üdvözöld örömmel, ki ajtódon belépett.
S ma még Veled van, de kitudja holnap
Nem indul-e új utakra. Szép idők a "voltak".
Ragadd meg a pillanatot! Nem hagyni veszni,
Remélve, reménytelen, de szívvel kell szeretni.
Nem adni föl, mert aki a fellegbe vágyik,
Sokat kell küzdjön, míg az valóra válik.
Van, ami megéri. Nem számítanak mások,
Csak a szív mélyéről jövő halk susogások.
Ne sírj azért, minek vége lett tegnap,
Talán nincs is vége, csak elmenni te hagytad.
Küzdeni. Amíg csak üt az ér a nyakon,
Keresztül mindenen, erőnkön felül, vakon.
Át ledönthetetlen, szilárd falakon,
Szeretni úgy, mint senkit. Nagyon.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 10:59:14, vasárnap
|
|
|
Most kicsit a csendbe burkolódzom csak
hallgatok, hagyom, hogy végig aludják
álmukat bennem a gondolatok.
Hasadó villámként vágott létembe a
felismerés, kettétört csillaggá lettem.
s most minden szavam kevés.
(Ismeretlen)
|
|
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
2010-07-18 09:02:34, vasárnap
|
|
|
Tóth Árpád
Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én. én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
|
|
|
1 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2010. Július
| | |
|
|
ma: |
5 db bejegyzés |
e hónap: |
350 db bejegyzés |
e év: |
3099 db bejegyzés |
Összes: |
34515 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1224
- e Hét: 5475
- e Hónap: 22156
- e Év: 130800
|
|
|