|
2010-07-04 20:24:39, vasárnap
|
| |
| |
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán.
Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen.
De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymást tüskéit,
annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét
dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól,
minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely
szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb
szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók
kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj
sosem okoz veszélyes sérüléseket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
Offline
