Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Könny nélkül
  2010-07-09 23:10:36, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin - Könny nélkül


Bánatos szívemre
tündöklő szivárványt
képzeltem - tetszettem
magamnak
mégsem felejthettem
az elszürkült évek
kínba tiport porát

Majd vad kiáltásokkal
ütemet doboltam
de torzult hangomat
csakis én hallhattam
mert valahol
egy másik dimenzióban
forog a Föld s mozog
a Világ

Most elmúlt idők zaját
suttogja lágyan a szél
mintha simítani akarna
elgyötört lelkemen
valami vigasztalót
mely nem bánt
s nem aláz

Könny nélkül sírom
minden gondolatom
lepereg bánatom
mint viaszbáb
úgy taszítom
akaratom - s hagyom
hogy bágyadt csendjével
ölembe hulljon
a gyász


 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
A hulló csillagokhoz
  2010-07-09 22:55:34, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Végül
  2010-07-09 22:17:08, péntek
 
  Váci Mihály - Végül



Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Virágszál
  2010-07-09 22:09:17, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Végtelen utazása
  2010-07-09 21:48:21, péntek
 
  Őri István - Végtelen utazása


Elvittél magaddal egy napon
elvittél magaddal holdfényben,
csillagon

egy cseppben, mely rád hullt
csendesen
egy szívben, mely így szólt:
"Kedvesem..."

Elvittél, mert fontos volt neked
elvittél, mert nincs más, ki szeret
elvittél, hogy ott legyek veled
s érintsem Napsugár-szemed.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
És a szívem is elhagyott engem
  2010-07-09 21:45:30, péntek
 
  Reményik Sándor - És a szívem is elhagyott engem



"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem."

Zsoltárok könyve 40. 13


Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.

Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándor madarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.

Még néha énekelnék.
Egyszer csak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy simogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.

Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.

Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." -
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
�, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, -
Szeretni akarok.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A rózsához
  2010-07-09 21:30:14, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Krancz Béla versei  
Alkony
  2010-07-09 19:29:09, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Krisztina, Krancz Béla  
Angyali üzenet a mai napra
  2010-07-09 18:13:15, péntek
 
  Ugye megteszed Te is?



 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1870
  • e Hét: 6384
  • e Hónap: 11422
  • e Év: 141129
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.