|
2010-08-22 12:27:04, vasárnap
|
| |
| |
Örömhírrel szolgálok a fogyizóknak és candidásoknak, van egy cukorféle, melyeket lehet fogyasztani.
Bűntudat nélkül, mellékhatás nélkül a hízás veszélye nélkül és anélkül, hogy azok a kis gonosz candida gombák erőre kapnának tőle-úgy ahogyan azt az egyéb cukroktól szoktak.
Tehát olvassátok figyelmesen az alábbiakat:
Mi is az a nyírfacukor?
A nyírfacukor fehér, édes, kristályos szénhidrát, egy természetes cukorféle. Íze, megjelenése szinte teljesen azonos a hagyományos kristálycukoréval, az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatása viszont épp az ellenkezője. A nyírfacukor fogyasztása önmagában nem vezet elhízáshoz, jótékony hatással van fogainkra, lúgosítja szervezetünket, nem kell inzulin a hasznosításhoz, gyorsítja az emésztési folyamatokat és segíti a kiválasztást.
Felnőttek, gyermekek, cukorbetegek, várandós kismamák, fogyni vágyók és candida-diétán lévők is egyaránt biztonsággal fogyaszthatják.
A nyírfacukor előnyei/tulajdonságai:
Enyhíti a természetellenes éhségérzetet
Csökkenti a cukor és szénhidrát iránti vágyat
Elősegíti az emésztési folyamatokat, gátolja a székrekedést
Alacsonyan tartja és segít stabilizálni a vércukorszintet
Nem növeli a test inzulin szükségletét
Alacsony kalória és felszívódó szénhidrát tartalom
Lassítja a fogszuvasodást, a fogkőképződést, csökkenti a lepedékképződést
Nem táplálja a kártékony baktériumokat szervezetünkben
Igazoltan használható a gombás fertőzések, a Candida esetén is
Lúgosító, méregtelenítő hatású
Elősegíti a kalcium és B vitaminok felszívódását
Hatékonyság gombás fertőzések, Candida esetén
A Candida gomba egyfajta élesztőgomba, ami természetes módon is jelen van szervezetünkben. Erős antibiotikumok, stressz, dohányzás, túlzott cukorfogyasztás, fogamzásgátló tabletta hosszú távú szedése előidézhet egy olyan állapotot, melyben ezek a gombák túlzottan elszaporodnak, számos betegséget okozva.
A nyírfacukor, ellentétben a Candidát tápláló hagyományos cukorral, nem nyújt táptalajt ennek a gombának. Egy 1975-ös finn kísérlet bizonyítja, hogy a különböző Candida Albicans törzsekhez folyamatosan 5% nyírfacukrot adagolva, szaporodásuk nagymértékben lelassult. Tehát, Candida kúrán lévők is korlátlanul fogyaszthatják.
TÖRTÉNET
A nyírfa kb. 15 méter magasra növő, jellegzetes ezüstfehér kérgű, vékony Eurázsiai fafajta, melyet a népgyógyászat régóta ismer. Levelének baktériumölő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, de alkalmasnak tartják reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, illetve a vér koleszterinszintjének csökkentésére is. Nemcsak levele, de a kérgéből csapolással kinyerhető nedve is felhasználható. Az édes nedvű fákból nyert cukor és édes szirup egyébként, nem új keletű dolog; elég, ha csak a manapság közkedvelt juharszirupra gondolunk. Míg az amerikai kontinensen juharfából, az eurázsiai kontinensen a nyírfa nedvéből vontak ki cukorszirupot sikeresen.
A nyírfa kérge és rostja egy további cukorfélét tartalmaz, mely feldolgozás után látszólag közönséges kristálycukor, de a két cukor szerkezetét, felépítését tekintve egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. A nyírfacukor egy teljes mértékben egyedi vegyület, melyet a tudomány csak később ismert meg pontosan, a XIX. század végén fedezte fel egy német tudós (Hermann Emil Fisher), aki a biokémiában elért eredményeiért kémiai Nobel díjat kapott 1902-ben.
A nyírfacukor tömeges, ipari méretű gyártását - a hagyományos cukor pótlásának céljával - Finnország fejlesztette ki a második világháború idején. A fejlesztés egyszerű okkal volt magyarázható: mivel az ország a háború alatt minden beszállítási lehetőségtől el volt zárva, a kristálycukor beszerzése sem volt számára elérhető. A klimatikus viszonyok miatt, Finnországban sem a cukorrépa, sem a cukornád nem terem meg, ezért a cukorhiány leküzdésére más, országon belül elérhető megoldást kellett találni. A fa, mint cukorforrás már régóta ismert volt, így a nyírfa kérgéből és rostjaiból kivonható cukor kézenfekvő alternatívának tűnt. Finnország ekkor fejlesztette ki és kezdte meg az országban nagy számban előforduló nyírfából a nyírfacukor ipari előállítását.
A nyírfacukor előállítása azonban jóval drágább és kevésbé hatékony, mint a hagyományos cukoré. Ennek eredményeképpen gyártása a háború után háttérbe szorult.
Bár a nyírfacukrot a tudomány már 115 éve ismeri, az egészségügyi hatásaira és diétás előnyeire vonatkozó kutatások csak a 60-as években indultak meg, szintén finn kutatók vizsgálatainak eredményeként. Míg 1970 előtt a nyírfacukrot főleg a cukorbetegek étrendjében alkalmazták alternatív cukorhelyettesítőként, a 70-es évektől már antibakteriális és fogszuvasodást gátló hatásait tanulmányozták. Ezt követően világszerte végeztek további kutatásokat, melyek a nyírfacukor számos egyéb jótékony hatásra mutattak rá. Az eredményeknek köszönhetően az egykori Szovjetunióban például évtizedekig használták diabetikus célokra, míg Németországban intravénás tápláláshoz alkalmazták.
A nyírfacukor előállításának hatékonyságára vonatkozó, illetve az egyéb gazdaságossági tényezőkre irányuló kérdéseket, problémákat a tudomány és technológia fejlődése oldotta meg. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen, ma már szinte bármilyen növényből ki lehet vonni különféle cukorvegyületeket. A nyírfacukorra irányuló egyre növekvő tudományos figyelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a technológiai fejlesztések, kutatások kiterjedjenek a nyírfacukor előállítására vonatkozóan is.
Hatalmas előrelépést jelentett, mikor kiderült, hogy - mint a szőlőcukrot sem csak szőlőből - úgy a nyírfacukrot sem csak a nyírfából, hanem több más hasonló rosttartalommal rendelkező növényből is ki lehet vonni. Sőt, kis mennyiséget még az emberi szervezet is előállít belőle. Bizonyítást nyert, tehát, hogy a nyírfa helyett már más alternatív forrásokból is kivonható, méghozzá sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban és környezetkímélőbb módon.
Egyes ipari növények fel nem használt részeiről - melyek feldolgozásának célja eddig csupán kényszerű eltüntetésük volt - kiderült, hogy hasonló felépítésűek mint a nyírfa kérge. Ez új távlatokat nyitott egy gazdaságos és környezetkímélő gyártástechnológia kialakítása felé.
Hazánkban évente kb. 22-23 millió tonna mezőgazdasági melléktermék keletkezik, és ez a mennyiség elenyésző a Föld egészének termeléséhez képest. Új módszerek kerültek kidolgozásra, melyek teljesen környezetkímélők, figyelembe veszik a XXI. századi ökotörekvéseinket és beilleszkednek az élet körforgásába. A 2000-es évek elejétől elkezdtek ezek az újfajta üzemek megjelenni a világ számos pontján.
Ezen módszerek kifejlesztésében Kanada és az Egyesült Államok járnak az élen. Így mára lehetővé vált, hogy minden kontinensen, a világ számos országában
gazdaságosan előállítható és elérhető legyen a nyírfacukor.
EGY KIS KÉMIA
1. A cukor
A "Sacchar", azaz cukor szó, a szankszrit (ó-indiai) nyelvből származik. Évezredek óta ismerik és használják. Pár száz éve még 1 kg cukor vagyonokat ért, és csak a kiváltságosak juthattak hozzá. Eredetileg cukornádból kivont fehér, kristályos, édes vegyületet jelent, melyet étkezési célra használnak. Szervezetünkben gyors, de rövid ideig tartó energiaforrást biztosít.
A cukor egy természetes anyag, amely kizárólag növényekből származik és nem laboratóriumokból, mint a mesterséges édesítőszerek. Vannak kifejezetten cukornövények, melyekből könnyen lehet nagy mennyiségű cukrot kinyerni.
A növényekben, állati és emberi szövetekben létező sokfajta cukorból mindenki ismerhet párat, mint például: krumplicukor, a szőlőcukor, gyümölcscukor, tejcukor, illetve, amit közönséges kristálycukorként ismerünk a répa- vagy nádcukor. Az adott cukor névadója általában az a növény amiből először kivonták. Nem biztos, hogy később abból is gyártják, ahogy pl. a szőlőcukor esetében sem, de a név minden esetben megmarad. Emellett, az egyes cukorfajtáknak kémiai elnevezéseik is vannak.
2. Az egyszerű cukrok
Az egyszerű cukrok a szénhidrátok legalapvetőbb építőelemei, vagyis a szénhidrátok a cukrok összetettebb formái. Mind a cukrok, mind a szénhidrátok szén, hidrogén és oxigén atomokból épülnek fel. A természetben a növényekben találhatók meg leginkább. Az egyszerű cukrok vízben oldható, átlátszó, kristályos vegyületek. A legtöbb egyszerű cukornak édes íze van.
Több fajta egyszerű cukor létezik. Amikor a kémiai elnevezésükről beszélünk, a szénatomszámuk alapján osztályozzuk és szerkezetükre (az oxigén és hidrogén atomok számára és elhelyezkedésére) utaló elnevezéssel, illetve végződéssel látjuk el őket.
Minden latinból származó elnevezést pontosan raknak össze a tudományok képviselői, a helyesen megalkotott ragokkal együtt. Mindennek precíz jelentése van és a legapróbb változtatás is értelmetlenné teheti. Például a latin származású magyar "-óz" ("-ose") végződés jelöli az egyszerű cukrok azon fajtáját, melyekből könnyen lehet összetett szénhidrátokat felépíteni. Léteznek másfajta cukrok is ettől eltérő végződésekkel.
3. Hat szénatomos cukrok
Az egyszerű cukrokat a bennük lévő szénatomok száma alapján is csoportosítják. Az általunk fogyasztott cukrok általában 6 szénatomosak (szőlőcukor, gyümölcscukor). Ezek azok a cukrok, amelyeket pl. a növények fotoszintézissel hoznak létre. Képletük C6H12O6, vagy az összetettebb vegyületek esetében a 6 egész számú többszörösei (nádcukor, répacukor). A 6 szénatomos cukrok tiszta, kalóriában mérhető energiaforrást jelentenek minden élőlény számára.
4. Öt szénatomos cukrok
Az egyszerű cukrok egy másik csoportját az 5 szénatomos cukrok alkotják. Ezek szintén megtalálhatók a természetben, sőt, saját optimális működéséhez az emberi szervezet is állít elő 5 szénatomos cukrokat. Az öt szénatomos cukrok a sejtek szempontjából elsősorban építőanyagot jelentenek. Másodsorban pedig, lassabban lebomló, hosszabb ideig tartó energiaforrásokként játszanak szerepet az anyagcserénkben.
5. A nyírfacukor
A nyírfacukor is egy ilyen 5 szénatomos cukor, amely nagy tömegben a növényi sejtek felépítésében vesz részt.
A nyírfacukor nem hagyományos "-óz", hanem a magyar (és egyben nemzetközi latin) "-itol" végződésű cukrok közé tartozik. Ezeknek szerkezetükből adódó jellemzőjük, hogy jobban ellenállnak hőnek, savaknak, lúgoknak. Rendkívül stabil vegyületek, emiatt lassabban is emésztődnek, és nem minden baktérium képes megemészteni őket.
A nyírfacukor kémiai meghatározása rendkívül egyszerű. Kémiai neve xylitol, ami a görög xyl(lon): fa, ami a nyírfára utal + -itol: egy stabilabb kémiai cukorfélét jelentő végződés összetételéből származik. Ez pontosan így és sehogy máshogy nem jelenti a nyírfacukrot.
A nyírfacukor eredetileg nyírfakéreg rostjaiból előállított, köznapi értelemben vett cukor, amely kémia képlete alapján az öt szénatomos cukrok egyik csoportjába tartozik. Képlete: C5H12O5
6. Kémiai és hétköznapi elnevezések
A mindennapokban, annak ellenére, hogy egyes görög-latin eredetű kémiai nevek néha nem túl bonyolultak, nem sok mindent nevezünk tudományos nevén. Például sót és nem nátrium-kloridot szórunk a levesünkbe, a süteményeinket sem alfa-D-glükopiranozil-béta-D-früktofuranoziddal édesítjük, hanem (nád)cukorral. Ezért kapta ez az újfajta cukorféle a pontos és találó nyírfacukor nevet és ezért nem hívjuk másképpen.
Ahogy korábban is utaltunk rá, a technológia változhat és az adott vegyületet
máshonnan is ki lehet nyerni, ahogy a szőlőcukor vagy nyírfacukor
esetében is történik.
EGY KIS BIOLÓGIA
1. Szervezetünk
A mai ember kialakulása évmilliókat vett igénybe és ezalatt egy nagyon jólműködő szervezet fejlődött ki, mely a természetes körülmények megváltozásához is kiválóan tud alkalmazkodni. Az utóbbi időkben tápanyagaink és természetes körülményeink mesterséges úton radikálisan megváltoztak, ám szervezetünk nem!
A táplálkozással vesszük fel a szervezet felépítéséhez, életműködéséhez és energiaigényének fedezéséhez szükséges tápanyagokat. A szerves tápanyagok közé tartoznak a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és a vitaminok, melyeket az emésztés során a szervezetünk alkotóelemekre bont, majd elraktároz és a környezeti hatások függvényében használ fel.
2. Emésztésünk
Az emésztés folyamán - optimális esetben - lassan, fokozatosan az összes emészthető szénhidrátféle különböző mértékben egyszerű cukorrá, azaz glükózzá bomlik le. Ez, attól függően, hogy mennyi tápanyagra van szüksége sejteknek, kerül be a véráramba, ezért vércukornak hívják. A szervezet - a potenciális energiaszükséglet függvényében - más anyagokból is képes előállítani vércukrot, főként zsírból, és azt a véráramba juttatni (zsírégetés).
Van egy szint, ami felett a szervezet már elveszti az irányítását a bevitt anyagok felett, mert azok túlzottan koncentráltak (pl. cukor), természetellenes az összetételük (pl. cukrozott felvágottak), vagy a természetben soha nem is léteznének (pl. aszpartam). Ezek mesterséges beavatkozásnak minősülnek, amitől a szervezet egyensúlya felborul, és ezt az ,,egyensúlyvesztést" további mesterséges anyagok bevitelével próbáljuk kompenzálni. Ez így bevitt anyagokkal - pl. cukorral - a szervezet nem is igen tudja mit kezdjen.
Amikor cukrosat, vagy más, finomított szénhidrátot tartalmazó ételt eszünk, az vércukorrá (glükózzá) bomlik, minek következtében a vércukorszint a vérben gyorsabban emelkedik. A szervezet nincs erre berendezkedve, hiszen a természetben nemigen található tiszta formában és nagy mennyiségben fogyasztható glükóz. Ezért, ha a vércukorszint túl hirtelen emelkedik meg, számos problémát eredményez. A szervezet gyorsan felméri és meghatározza, hogy ebből a tiszta energiából mennyit fordít felhasználásra, és mennyit tárol el.
Az ember természetes környezetében csak életveszély, vagy annak lehetősége esetén jut sok cukor a vérbe. Ilyenkor a szervezet mérlegeli, hogy az egyén tényleges túlélése fontosabb, mint az ezzel járó szervezetet erősen károsító belső fizikai megterhelések. Ha nincs ilyen helyzet, akkor a hirtelen megemelkedő vércukorszintnek csak káros következményei vannak.
3. Cukor hasznosítás és az inzulin
A vércukor feldolgozását a szervezet döntése alapján az inzulin szabályozza, mely az összes cukrot kivonja a vérből. Azáltal, hogy a vércukrot a sejtekhez juttatja, minden azonnali energiaigényt képes kielégíteni. A többiből feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrátraktárakat, majd a fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakítja és eltárolja. Mindez - ha koncentrált cukorról van szó - rendkívül megterhelő folyamat.
A szervezetünk számára a hasznosabb összetett szénhidrátok - mint például a különböző keményítő vagy rosttartalmú élelmiszerek - megemésztéséhez sokkal több idő kell és lassabban szívódnak fel. Így, ezek nem terhelik a szervezetet és nem járulnak hozzá annak jellemzően modern civilizációs leépüléséhez, hanem valóban táplálják azt. A nyírfacukor, szerkezetéből adódóan összetett szénhidrátként emésztődik meg.
Az emésztési folyamat a szájüregben kezdődik. A nyírfacukor gyorsan keveredik a nyállal és a benne található emésztőenzimekkel. A nyelés után az a nyírfacukor a gyomorba kerül. A gyomor, mely egyfajta ételtároló tartályként is funkcionál a szervezetben, összegyűjti az elfogyasztott táplálékot és kis adagokban bizonyos időközönként továbbítja a bélrendszerbe.
A vékonybélben, ahol a szénhidrát-emésztés legnagyobb része végbemegy, az összetett keményítő enzimek hatására először egyszerűbb cukrokká alakul. A vékonybélbolyhok sejtjei tovább bontják ezeket a cukrokat glükózzá, melynek egy része helyben, másik része távolabbi bélszakaszon szívódik fel.
4. Nyírfacukor, mint egészséges szénhidrát
A nyírfacukor különösen lassan emészthető szénhidrát, mely több különböző vegyületen keresztül alakul át glükózzá. Ez időigényes folyamat, ezért a nyírfacukor alig van hatással a szervezet vércukor szintjére. A teljes emésztési ciklus folyamán a nyírfacukornak nagyjából 25%-a képes átalakulni glükózzá és felszívódni a vérben. A nyírfacukor maradék 75%-a továbbhalad a bélrendszerben és más emésztési folyamatokban vesz
részt, mellyel további folyamatos energiát biztosít szervezetünknek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Candida |
|
|
|
|
|
Offline
