|
2010-08-24 10:55:36, kedd
|
| |
| |
"Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel..." (Hós 11,4)
"A példázatban adott *kényszeríts bejönni mindenkit* parancsot (Luk 14,23) sokan tévesen értelmezik, mintha azt tanította volna Jézus ezzel, hogy erőszakkal kell elfogadtatni az evangéliumot az emberekkel. De ez a sajátos megfogalmazás inkább a meghívás sürgető voltát,
a felhozott indokok hatékonyságát jelenti.
Az evangélium sohasem próbálja erőszakkal Krisztushoz téríteni az embereket.
A Megváltó így szól:
* ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.* (Jel 3,20)
Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyos elutasításba ütközik, nem fordul el, ha szembeszállnak vele, hanem tovább keresi az elveszetteket... Bár a konok szív ellöki magától és ellenáll szeretetének,
Ő visszatér és még nagyobb erővel kérlel...
Krisztus olyan sóvárgó szeretetet akar feléleszteni követeiben is, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: *Jöjj!*
Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit Krisztus készített nekik. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: * Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!* Krisztus munkásainak azonban nem szabad meghátrálniuk.
Hajolj le együtt érző szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberekhez! Tápláld beléjük bátorságodat, reménységedet és erődet! Jóságoddal bátorítsd arra, hogy jöjjön!*
(Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)
 Link 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Offline
