|
2010-08-09 10:38:40, hétfő
|
| |
| |
India 70 éves tisztulása depresszióból
George E. Vandeman Advent kiadó Budapest, 1995.
Fordította: Gáspár Katalin
Felelős kiadó: Szilvási József
Készült az Advent kiadóban
1171 Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős vezető: Erdélyi László
"A depresszió több szenvedést okoz, mint minden más emberi betegség" -
vallja e könyv szerzője. Aki nem küzdött még a depresszió rémével, az
nehezen tudja elképzelni ennek a megállapításnak az igazát. Testi-lelki
betegségek, gyötrelmes fájdalmak hosszú sora teszi próbára naponta a tűrő-
képességünket. Miért kellene épp a depressziót kiemelnünk e szomorú menet
élére? Ha elolvassuk e könyvecske első két fejezetét, sok olyan adattal
találkozunk, melyek indokolják ezt a "helyezés"-t. Hazánk lakosainak lelki
alkatát tekintve pedig - ami köztudottan hajlamos a csüggedésre, az elke-
seredésre, a bénító önsajnálatra, sőt az öngyilkosságra - fokozott érdeklő-
déssel fordulhatunk e téma felé.
Szakember szemével nézve a depresszió okainak a meghatározása és a kezelési
módok felsorolása természetesen sok hiányosságot mutat. A kérdés lényegét
megragadni és a depresszióból őszintén gyógyulni akaró ember azonban olyan
komoly kapaszkodót találhat a könyvben, ami minden addigi próbálkozásánál
sikeresebb szabadulást igér. Egyetlen kérdést kell eldöntenie: akar-e Krisztus
terápiája szerint gyógyulni, kész-e igazodni ahhoz a szemlélethez, amit az
isteni kegyelem kínál, elfogadja-e Isten Szavának "recept"-jeit a minden-
napok megéléséhez...
Az ember testi és lelki szenvedéseinek fő forrása a bűn és a bűntudat okozta
idegfeszültség és félelem. A világ elmegyógyintézeteinek a felét be lehetne
zárni, ha az embereket fel tudnánk szabadítani a bűntudat félelme alól" -
mondta egy neves pszichiáter. Ezt a különleges terápiát egyedül Jézus Krisztus
tudja alkalmazni életünkben, ha megengedjük Neki....
Rozmann Károlyné
....Pál úgy vélte, hogy az ő bebörtönzésének eredményeként sok hitetlenben gyökeret vert
Krisztus igéinek igazsága, a hívők pedig sokkal bátrabban osztották meg hitükkel másokkal.
A vastag kőfalalkon keresztül is látta Isten kegyelmét munkálkodni csodálatos dolgok vég-
hezvitelén, és ez felvidította őt. Isten kegyelmének eme tudata másféleképpen is segítségére volt
Pálnak a depresszió legyőzésében. Elterelte gondolatait saját magáról, kiterjesztve helyette a
mások iránti érdeklődését.
A kegyelem lényegében benne rejlik az is, hogy érdeklődésünket a külvilág felé fordítja. Ez az apostoli
levél semmit sem említ Pál bebörtönzésének szörnyű körülményeiről, ugyanakkor sokat elárul Pál filippe-
beliekhez fűződő viszonyáról. Testvéreinek hívja őket, akiket szeret és akik után vágyakozik. Pál legfőbb
óhaja, hogy ők bátran megállják a helyüket a hitben. Azt a reményét fejezte ki, hogy az ő szeretetük - meg-
erősödve - úgy fog ragyogni, mint a csillagok az égbolton...
Gandhi nem volt hadseregtábornok. Nem viselt semmilyen politikai tisztséget. Ennek ellenére ő volt száza-
dunk egyik leghatalmasabb vezető személyisége.
Milliók imádták őt Indiában. "Mahatma"-nak nevezték, ami annyit tesz, hogy "nagy lélek". Mások viszont kép-
mutatónak és bajkeverőnek tartották....
De nem mindenki zengett dicshimnuszt Gandhiról. Egy másik brit alkiráy, Lord Wavell "rosszindulatú, vén poli-
tikus"-nak nevezte, aki "ravasz, makacs, uralkodó tipus és köpönyegforgató".
Winston Churchill pedig az "undorító és megalázó látványról" beszélt, amit ez a "zendülő fakír" nyújtott,
aki "félmeztelenül érkezett az alkirály palotájába, hogy ... egyenlő félként tárgyaljon a király megbízottjával.
De Gandhihnak az ő békés ellenállási programjával sikerült meghiúsítania Nagy-Britannia erőfeszítéseit, hogy
tovább uralkodjon India felett. A különböző alkirályok és miniszterelnökök végül maga a király is rendre fejet kellett
hajtsanak e "félmeztelen fakír" követelményei előtt.
1869-ben született egy középosztálybeli család sarjaként. Zsenge korban, már tizenhárom évesen megnősült. Londonba
küldté jogot tanulni, és a fiatal, félénk ázsiai mindent megpróbált annak érdekében, hogy igazi angol úriember váljék
belőle. Kiművelte a hangját és még táncórákat is vett.
Sokéves londoni tartózkodás után, miután a jogi kart sikeresen elvégezte, egy muzulmán társaság állásajánlatát fogadta
el Dél-Afrikában. Itt egy faji incidens nyomán, amely egy vasúti kocsiban érte, egész élete megváltozott. Sötét bőre miatt
leszállították a vonatról, annak ellenére, hogy elsőosztályú jegye volt...
Nagyméretű tiltakozást szervezett, melynek sorá 50 000 ember csatlakozott hozzá, hogy küzdjenek a szabadságukért, és amely
végül is egy történelmi jelentőségű reformjavaslatot eredményezett.
Elérvén, hogy néhány változást eszközöljön ki a dél-afrikai politikában, Gandhi félrevonult a nyilvános élettől, hogy
lelki-szellemi elhivatottságának éljen. Egy "ashram"-ot, azaz egy hindu közösséget alapított,amely az imára és az önfegyelem
gyakorlására helyezte a hangsúlyt.
1915-ben huszonkétévi dél-afrikai tartózkodás után, Gandhi felhagyott ügyvédi karrierjével és visszatért Indiába. Afrikai
sikereinek köszönhetően, hazájában már némi hírnévre tett szert, amikor honfitársai helyzetének jobbításán fáradozni kezdett.
Élete hátralévő része azzal telt el, hogy küzdött az előítéletek, az erőszak és az elnyomás ellen.
Gandhi azzal kezdte reformjait, hogy felkarolta az "érinthetetlenek"-et, azt a szerencsétlen réteget, amely India összlakosságának
egyhatodát tette ki. Ők laktak a nyitott lefolyóktól bűzlő és patkányoktól nyüzsgő nyomornegyedeket, ők voltak azok, akiknek a társa-
dalom megtiltotta, hogy más katszbeli emberekkel egyáltalán érintkezzenek, nehogy jelenlétükkel "megfertőzzék" amazokat.
A visszautasítás és a köznevetség tárgyává téve saját magát, Gandhi az érinthetetlenek ügyének szentelte magát és a nevüket
"Isten gyermekei"-re változtatta. Leghűbb követői is megborzadtak ennek láttán. Még engedelmes felesége is megütközött azon, hogy
megtámadta India kasztrendszerét. Gandhi a kritikára úgy válaszolt, hogy a lehető legmegalázóbb cselekedeteket vitte véghez, ami
egy hindu számára csak elképzelhető, mégpedig az "érinthetetlenek" vécéit takarította. Teljesen azonosítva magát a megvetett
osztállyal, ezt követően ki is költözött a nyomortanyára.
Gandhi India más jogfosztott rétegeiért is harcolt, és tiltakozó hadjáratot indított az angol elnyomás ellen.
India gazdaságának fellendítése érdekében arra buzdított minden állampolgárt, hogy naponta egy órát gyapotfonással töltsön ő maga
is elöljárván a jó példával egy öreg fából készült rokka mellett.
Gandhi következő összetűzése az anyaországgal a só miatt volt. Nagy-Britannia vámot vetett ki erre az alapvető szükségleti cikkre,
és megtiltotta az indiaiaknak, hogy feldolgozzák a saját sókészleteiket. Gandhi erre híres "Só-meneté"-vel válaszolt. Fáradtságos,
huszonnégy napig tartó meneteléssel érte el az óceánt. Lehajolt, felemelt egy darab sórögöt és magasra tartotta azt az éljenző tömeg
előtt. Azt remélte, hogy a rendőrség le fogja tartóztatni, ily módon elindítva a nemzeti felkelést. Általános sztrájkra, a vonatközle-
kedés leállítására és az egész gazdaság megbénítására számított. De a rendőrség nem mert beleavatkozni Gandhi tengerparti szertartásába.
Ekkora rettenthetetlen vezető meghirdette a kormány Dharasanaban levő sófeldolgozó üzemének az elfoglalását. Ezt már a rendőrség sem nézhette
tétlenül. Webb Miller, az United press tudósítója: "Gandhhi emberei teljes csendben vonultak fel, és megálltak közel százméternyi távolságra
a kordontól. A tömegből kilépett a járőregység és átgázolva a gödrökön, megközelítette a tüskés drótkerítést....
Hirtelen, egy parancsszóra, több tucat helybeli rendőr rohant a közeledő felvonulókra, és az acélvégű bunkósbotokkal záporozni kezdtek az ütések
a védtelen fejekre. Még csak fel sem emelte a karját egyetlen felvonuló sem, hogy az ütéseket elhárítsa...Ahol álltam, jól hallottam a dorongok
iszonyatos, émelyítő zaját, amint a védtelen koponyákra sújtottak."
Ez az újságcikk az egész világot Anglia ellen fordította és hatalmas felháborodást keltett az a mód, ahogyan Nagy-Britannia a gyarmatot kezelte.
A "Só-menet" vérfürdője India történetében fordulópontot jelentett...
A nagy amerikai hazafi, Martin Luther King számára is Gandhi erőszakmentes politikája szolgáltatta mind a stratégiát, mint az ihletet. Ki ne emlé-
kezne King fegyvertelen csapatára, amikor Alabamában átvonult a Selma-hídon? A rendőrség gumibotokkal, vízágyúval és vicsorgó vérebekkel várta őket.
A tévékamerák is megörökítették azt a drámai jelenetet, amint King a béketüntetőket arra szólítja fel, hogy letérdepelve vessék alá magukat a kegyetlen
támadásnak. Valójában csak Gandhi példájának köszönhetően sikerült Martin Luther Kingnek kerékbetörnie a faji megkülönböztetést Amerikában...
Noha egész életében Krisztus csodálója maradt, Gandhi nem érezte szükségét annak, hogy ténylegesen áttérjen a keresztény hitre. Ő a legalkalmasabbnak
saját maga számára azt vélte, hogy hidat képezzen a világ vallásai között, nagy igazságokkal és csodálatos költészetet merítvén mindegyiknek a kincses-
ládájából.,,
Néhány évvel ezelőtt egy fiatal tibeti láma elhatározta, hogy egy különlegees zarándokutat tesz. Chekubnek hívták őt.
Gyalog tette meg az utat egy szent fügefához, amelyről azt tartották, hogy Buddha itt éltel át a megvilágosodás élményét. Ennek a fának az árnyékában
meditálva érkezett el az igazság keresésének a végcéljához.
Ckekub már jó ideje kissé kellemetlenül érezte magát, amiatt, hogy olyan emberekért mondott fohászokból él, akik azt hiszik, hogy ezek szerencsét
hoznak rájuk. Abban reménykedett, hogy a megvilágosodás az ő elméjét is be fogja tölteni ama fügefa alatt....
Ekkkor eszébe jutott Chekubnak egy könyv, amit egy vándormisszionáriustól kapott egyszer. A könyv egy szent emberről szólt, aki útjai során jót csele-
kedett és segített az embereknek. De aztán elvesztette, és a gondolat nem hagyta nyugodni: vajon ez a Jézus tudott volna-e választ adni azokra a kérdésekre,
amelyek őt emésztik.
Miután hazaérkezett, megismerkedett egy ásik fiatal lámával, Lobsanggal, aki el szokott járni keresztény gyülekezetbe. Ő már sok keresztény hitvallását
meghallgatta és izgatottan számolt be ezekről Chekubnak: "Az ördögnek nincs hatalma fölöttünk. Krisztus megtörte a rossz szellem uralmát, többé nem diadalmaskod-
hat életünkön."...
Végül Chekub felismerte, hogy csak Krisztusban kaphatunk bűneinkre bocsánatot, és csak Őbenne található meg a lélek újjászületésének lehetősége. ekkor a
keresztények soraiba lépett....
Chekub könyörögni kezdett Istenhez, hogy szabadítsa meg őt az ivástól és egyéb rossz szokásoktól, amik megmérgezték a múltját. Észre kellett vennie,
hogy ezek az átkok úgy hullottak le róla, mint valami régi béklyók...
Chekub a korábbi láma a továbbiakban Tibet egyik legmegbecsültebb keresztény tanítója lett...
"Nekem már örök életem van" - mondta Chekub...
Adventista szombatnapiak apokalipszisének egykori koroknak megfelelő új-missziós munkáiról olvashattunk, melyet 1995-ben kezdtek el ismételni a kormánnyal. A szombatnapi adventisták névtárát a média rendezte be a börtönnel. A depresszió, mint betegség a börtöné, karmikus szülötteké. Az ember munkanélkülivé, értéktelenné tétele, bűnbe vitele nyomorba döntéssel, börtön rontással, hatalmas energiákkal része a depressziós értéktelenség elérésének.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Időjelek - Leplezés |
|
|
|
|
|
Offline
