|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 22:02:54, hétfő
|
| |
| |
Az elit anarchiája
Abban a társadalomban nem lehet rend, ahol anarchia van a fejekben. Magyarországon, bármilyen fájó, ki kell mondani, anarchia van a fejekben. Miért is mondom ezt? Jól figyeljen minden sikeres vállalkozó!
Sajnos ebben az országban megtörtént a megtörténhetetlen: A kisemmizetteket évről-évre, nemzedékről-nemzedékre kisemmizik, majd legmocskosabbul, emberi mivoltukban megalázzák. Megalázzák, mert elveszik tőlük még a jogot is, hogy megismerhessék az igazságot, ugyanis az igazságot titkosítják.
Mi is az igazság ebben a csodálatos országban? Igen, az igazság odaát van, mindig a túlsó oldalon, azon az oldalon, ahol a Júdások járnak-kelnek. Vannak Magyarországon is olyan dinasztiák, akik mindenféle társadalmi berendezkedés idején is maradhatnak hatalmi pozícióban. A hatalmi pozíciót, a döntéshozatalra való ráhatást, a törvénykezést, mint játékszert kijátszó elit, mindenek fölöttinek képzelik magukat. Hogyan történhet meg egy országgal, hogy a zsarnokságon kapott rendszer pártja jogfolytonossággal bír, egy teljesen más irányú rendszerben? A személyi karakterek gerinctelenségének okán, mert mindenki ismeri, tudja, hogy a ma milliárdosai, a tegnap bűnözőiből kerültek, kerülnek ki! A tegnap bűnözői a ma közszereplői és ők tematizálják a közéletet. Kell-e csodálkozni azon, hogy anarchia van a fejekben? Nem.
Igaza van Orbán Viktornak akkor, mikor arról beszél, hogy a szerencsésebb fejlődésű országok vezetői, nem hisznek a magyarországi vezetőknek, mert hazudnak, csalnak még az információszolgáltatással is (Gyurcsány, Veres 2006 tavaszán). De mit gondoljon egy állampolgár, aki éhbérért dolgozik 20-30-40 éve és a rendszerváltók; olajbűnözők, gazdasági hiénák, függetlenített KISZ vezetők - múltjukra való tekintettel, vállalatokat privatizáltak, nyúltak le, kaptak hitelgaranciát-, életeket tettek tönkre és a szemükbe merik mondani, hogy ők megdolgoztak mindenért ,, Mi az hogy?" Nagyon is.". Valóban, mi várható el azoktól a gerinctelen férgektől, akik a bűn útján lépkedve jutottak előre, mit várhatunk mi el az ilyen gerinctelen férgektől? Az ilyen férgek kiszolgálói a mindenkori komprádor hatalom erőszakszervei, úgy mint a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, az ügyvédi kamara, (Lupus lupum cognoscit.) - hisz emlékezzünk Bárándy uram azon kijelentésére, hogy 56-ban a karhatalom nem állt a feladata magaslatán (Pörzsölőben)-, mert ugye mindenki tudja ebben az országban, hogy van az a pénz, ami az ártatlanság vélelmét megkövesíti. Azt is tudja mindenki, hogy mindig lesznek pancser kishalak, akik áldozatul oda lesznek dobva koncnak.
De, mit gondoljunk mi, akik évtizedek óta húzzuk ezt a szekeret, mert ugye az igaz, hogy eltűnt Magyarország óriási vagyona, arany tartaléka, és itt maradt egy kétes egzisztenciájú új arisztokrácia, de mi, hol dolgozó népnek, hol polgárságnak titulált senkik, mi az adóságon kívül mit kaptunk? Gondolkodottak már ezen az urak? Zűrzavar van csak fejünkben, mert azoktól halljuk a mikéntre a választ, akiket szívből megvetünk, azoktól, akik szemrebbenés nélkül számlát, olajat, életet hamisítanak! Nincs ez így jól! A közélet szereplői nem lehetnek bábeszközök.
Nem megengedhető, hogy csupán statisztikai mutatók alapján legyen megítélve az ember, mert ilyen-olyan elvárásoknak meg kíván felelni az ország. A bűnelkövetőről ne lehessen úgy beszélni, hogy megcsinálta, felejtsük el, hogy miként! Nem lehet elvenni az emberektől a hitet, hogy sorsukért önmaguk is tehetnek: Nem lehet félkatonai szervezetről beszélni abban az országban, ahol bűnözők flangálhatnak magánhadseregükkel, ahol idegen fegyveres erők járhatnak ellenőrizetlenül a reptereken, ahol nem az EU-hoz tartozó ország magánhadserege látja el a közjogi méltóságok őrzését stb.stb. Értelmezhetetlen egy egyszerű ember számara már maga az a tény is, hogy egyeseket fegyveresek kísérgetnek, és közterületeken vegzálnak állampolgárokat, azaz a törvény, a jog engedélyezi az alá-fölérendeltséget, kiváltságos kaszt létezését, sőt erre szakosodott őrző-védők tucatjai uralja a fel- és az alvilágot. Hol élünk? A hatalom erőszakszervei képtelenek biztosítani az állampolgárok biztonságát? Ha pediglen biztosítva van az állampolgárok biztonsága, akkor miért kell a magántulajdont, államilag támogatott munkaként elismert semmittevőkkel biztosítani, ugyanakkor az átlagember biztonságát társadalmi munka keretein belül végzőknek tiltani ezt a tevékenységet.
A közélet szereplőinek múltjának is fedhetetlennek kell lennie! Amennyiben ezeket a féreg, gerinctelen közszereplőket megtűrik maguk között a többiek, úgy ők is a komprádor elit tettestársaivá válnak, ha még nem váltak azzá. Az életünk minősége nem fog úgy javulni, hogy a búza közé ocsút keverünk, ellenkezőleg, az ocsútól meg kell tisztítani a búzát! Uraim a feladat adott: Akikről tudják önök (mert mi tudjuk és feldolgozhatatlan traumát okoz, míg egy mindent elsöprő vulkán ki nem tör), hogy vagyonát, egzisztenciáját kétes körülmények között szerezte, azt nagyon hatásosan, gyorsan közösítsék ki maguk közül, míg megtehetik! Mert hogy az elit agyában anarchia van, azt egy ideig eltűrik az emberek, de hogy örökre tönkre tegyék az életüket, azt már nem fogják.
2010.07. 25.
Gavallér János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 22:01:49, hétfő
|
| |
| |
Szabó Dezső: Két romlás közt
Mélyen megokolt azok félelme, akik másfél év óta szorongással nézik a politikai harc kialakulását. Lassanként, ezer és ezer ők végzetes meghatározásából két halálosan ellentétes táborba fejlődik az egész politikai Magyarország. Az egyik, amelyik kereszténynek mondja, kiáltja, harsogja magát, a másik, amelyik ugyanezeken a hangnemeken liberális zászlót lóbál. A keresztény tábor keresztény etikát, erkölcsi tisztulást és hazafias jelszavakat hangoztat. A liberális fél, hogy a vele szemben álló hatalmas ellenséggel szemben minden elégületlenséget maga mellé nyerjen, szociális haladást, emberi jogokat, közszabadságokat, gazdasági szabad mozgást, szocializmust, és az éhes gyomornak s elégületlen szívnek mindenféle kívánatos izmust hirdet. A keresztény tábor kilencvenöt percentben: szegény köztisztviselők, a középosztály elcsigázott éhesei, alig tengődő kisiparosok és kiskereskedők, általában a munka, s a helytelen állami berendezkedés kizsákmányoltjai. A liberális tábor, mint páncél a harcos testét, a nemzetközi imperialista zsidó tőke testét vértezi. És így az a hallatlan történelmi humor kerekedik a vizsgáló megfigyelésébe, hogy a kizsákmányoló, elnyomó, imperialista nagytőke a szocializmus, szociális igazság, szabadság és gazdasági elnyomottak nevében hirdet harcot a kizsákmányoltak, a megraboltak, a nincstelenek tábora ellen. És ráadásul a szociális jogok, a gazdasági egyenlőség megvalósulására szervezkedett munkásság ezzel az imperialista nagytőkével lép szövetségre, tehát: a kizsákmányolókkal szövetkezik, hogy felszabadulási harcát a kizsákmányolók hatalma alól a kizsákmányolókkal szemben megvívhassa.
Különös ez a mondat, és első percre úgy látszik, mintha valamelyik pesti szóbohóc szellemeskedése volna. Pedig egy nagy tragédiát s egy nagy elsikkasztást jelent mindkét oldalon. Két igazság áll itt a nyitott szemű előtt, és én hiszem, hogy a magyarság érdekében, s az új nemzedék munkája iránti szorongásból nyomtatásban is elmondhatom mind a két igazságot. Mert az egyik igazsága másik nélkül igazságtalanság, s tisztító, alkotó ereje csak a két igazságnak együtt van.
Az egyik igazság a "liberális" tábor lényegét mutatja meg. A világtörténelem egyik legzseniálisabb ténye volt az, mikor a világuralomra törekvő vér szerint imperialista és kapitalista zsidó faj az emberi elégületlenséget, a szociális forradalmat tette hódítása eszközévé. Hirdet szocializmust, szabadságot, kommunizmust, új gazdasági világrendet, világmegváltást, hogy a kihasználtak nagy tömegeit minden nemzet kebelében a maga imperializmusa eszközévé tegye. Innen, a faji hódítás szempontjából magyarázható meg az a bebizonyítható tény, hogy az egész világ kapitalista zsidósága támogatta az orosz és magyarországi kommunista zsidóság harcát. Mert ők jól tudták azt, amit diadalra jutásuk napja oly fényesen megmutatott. Hogy a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja a kapitalista, imperialista zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s kommunizmusuk, szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új, most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére. A történelmi tragédia összes vonalai élesen láthatók: a munkásmilliók harcos tömegei megváltó rajongásuk minden önfeláldozásával, nagy emberi álmuk minden lelkesedésével, verejtékük és vérük minden cseppjével egy könyörtelen törzs kannibál imperializmusát szolgálják.
A másik igazság a keresztény tábor tragikumát teszi tapinthatóvá, s a magyarság gyilkosává lesz az, aki ezt az igazságot elfojtja. Fennebb azt mondtam, hogy a keresztény tábor kilencvenöt percentje a munka szegényeiből, a kötelesség proletárjaiból áll. Ez igaz. De van még öt percent. Ez az öt percent: politikai aranyásók, boldog kiváltságosok, akiknek sport az élet és különféle érdekszövetségek. Ezek számára a kereszténység s a haza roppant szolidaritásának szent fogalma ugyanaz, mint a szocializmus, s az emberi szabadságok a másik táborban a zsidó faj számára. Szeretik a nagy társadalmi egyenlőtlenséget, s a gazdasági szörnyűségek rendszerét úgy bemutatni, mint az isteni akarat egy igen szép, szimmetrikus megnyilvánulását, melynek mukkanás nélküli elfogadása a jó keresztény lényege. Mintha a kereszténység nem a kizsákmányoltak fokozatos honfoglalása volna, mintha a haza nem a munkás kezek óriási védő szolidaritása volna a becsületes munka gyümölcsének a megvédésére. Ezek a szociális megújhodás minden gondolatát szeretik destrukciónak bélyegezni, s egyáltalában szeretik szinonimává téveszteni a forradalom és destrukció ellentétes fogalmát. Emberi méltatlankodásod a kiváltságosok ellen szeretik hazafiatlanságnak szörnyülködni, mintha azok a kiváltságok nem a magyarság millióinak fejlődését akadályoznák. A modern kultúrát szeretik a "rothadt nyugat átkos szellemének" nevezni, s nem gondolják meg, hogy ez a kultúra a leghatalmasabb fegyvereket adná a magyarság kezébe. Ahelyett, hogy minden modern gazdasági és szociális gondolatot igyekeznének átdolgozni a magyarság fegyvereivé, cementtel zárnák el a magyarság minden pórusát minden új gondolat elől. Mert saját kis ügyeik gondja súlyosabb előttük, mint a magyarság jövője. A tömegeket mint gyámolított, szavazó és éljenző alkalmatosságokat fogják fel, s kulturális, gazdasági és szociális helyzetük miatt nem fő a fejük. A művészet szabadságának roppant termékenységét a fajra nem akarják megérteni, s csak szép, engedelmes irodalmat és művészetet tűrnek meg, melynek kilógó kedves tanulsága kedvező az ő életüzletük számára. És hogy a tömegeket elriasszák a magyarságnak azon harcosaitól, akik mindent látó szemmel a legmélyebb kifejezői a faj életakaratának: keresztény és haza ellenesnek, destruktívnak és zsidónak minősítik a gazdasági, szociális és művészi megújhodás minden harcosát.
Kétségtelen, hogy mai összetételében egyik tábor sem jelenti a magyarság jövőjét, sőt átalakulás nélkül mind a kettő halálos veszedelem szerencsétlen fajunkra. Kétségtelen, hogy minden erőszak, ravaszság és minden pokol ellenére a világtörténelem menete nem más, mint a nagy szociális igazságok megvalósítása. Kétségtelen, hogy aki a jövő meglátásával kétségbeesett makacssággal és heroikusan szereti ezt a kihasznált, szerencsétlen fajt, minden erejével oda törekszik, hogy a magyarság közélete, államalkotó munkássága, gazdasági megnyilvánulása ezeknek az igazságoknak a megvalósításában merüljön ki. Minden magyar hazájává hódítani a magyar földet, minden magyar termésévé hódítani a magyar munka termését, minden jövőt adó gondolat, a kultúra minden építő munkájába beállítani a magyar agyvelőt: ez a magyar jövő egyetlen útja. Aki visszaélést vagy kiváltságot rombol, az nem rombol, hanem épít a magyarságnak, aki hazugságot öl meg, az nem öl, hanem életet ad a magyar szellemnek, aki megmutatja a jelen irtózatos sebeit, az nem hazát árul, hanem a haza újjáépítésére kiált fel minden becsületes akaratot.
Volt-e eddig ötven, száz évre előre néző magyar szociális politika, volt-e egyáltalában szociális politika? Minden szociális politikánk abból állott, hogy mikor már nagyon repedt valahol valami, egy rosszul varrt foltot tettünk oda, mely csak kiötlőbbé tette a repedést, s hogy mikor már semmiképpen nem lehetett megtagadni valamit, hát megadtuk rosszhiszeműen, duzzogva, a visszavevés dugott gondolatával, mely elvette adásunk minden értékét. Nem politikus az, és becstelenség a közügyekbe avatkoznia annak, akinek legalább ötven évre előrelátó szociális politikája nincs.
Megvalósítani a nagy, modern szociális gondolatokat, élére állítani a gazdasági, szociális, művészi és politikai megújhodásnak, s mindezt tenni teljesen különválva a kapitalista és imperialista zsidó fajtól; ez a magyar jövő egyetlen útja! az, aki a keresztény táborban a magyarságot egy múlt ideológiához akarja kötni, s az, aki a szükséges megújhodást a zsidó táborban igyekszik megvalósítani: egyenlően a magyarság halálán dolgozik jó vagy rosszhiszeműen. Első esetben a fejlődés, az élet minden feltételét megvonja a magyarság millióitól, második esetben akarata ellenére is az irtózatos zsidó imperializmus eszközévé lesz.
Higgye meg minden keresztény, hogy a kereszténység egyetlen jövőjét, higgye meg minden magyar, hogy a magyarság megváltásának egyetlen módját szolgálom ezekkel a sorokkal. A munkásság rengeteget tanult a zsidó terror alatt, s egész bizonyos, hogy csak egy fájdalmas kényszerűség s az izoláltság félelme miatt tartja még a zsidót szövetségében. Amint látni fogja, hogy a kereszténység nemcsak a méltánytalanságok szankcionálását nem jelenti többé, de legalább hallgatag jóakarattal nézi a szociális jogok harcát, ez a munkásság nem lesz többé a kereszténység ellensége. Mihelyt látni fogja a munkásság, hogy a haza a dolgozók olyan szolidaritása, mely megvéd minden külső és belső méltánytalanságtól, mely nem tűr osztálykiváltságot és dologtalant, s mely mindenkit becsületes munkája arányában enged érvényesülni, sietni fog élete minden szálával ehhez a hazához kapcsolódni. Mihelyt látni fogja a munkásság, hogy mi, magyarság jelentjük számára a legbiztosabb fejlődést, a legegészségesebb jövőt s a munka becsületes védelmét, örömmel fogja magát kiszabadítani annak a fajnak a karjaiból, melynél, ha csak vak érzése mélyén is, csak eszköznek tudja magát.
Az új magyar nemzedék nagyszerű felbuzdulásban van, s ezer és ezer jóakarat keres társulást ma Magyarországon. De gondolja jól meg mindenki s gondolja meg különösen az ifjúság: egy teljes gazdasági és szociális megújhodás becsületes vágya és pozitív programja nélkül bárki is csak destruktív keresztény és magyargyilkos hazafi lehet. Hogy más szempontot ne említsek, képzeljék el: lesz-e olyan erő, mely visszatartja az elszakított részek testvéreit, ha itt a gazdasági és szociális megújhodás munkája megindul? a szociális evolúció megvalósítása a magyarság által: ez a magyar élet egyetlen útja! Enélkül nem lehet megoldani sem az integrális Magyarország, sem a zsidóság kérdését. Ez az egyetlen jövő, s ezen kívül minden szép frázis és lelki cikornya csak egy lépéssel több a magyarság végső tragédiája felé.
Virradat, 1921. II. 27.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 22:00:54, hétfő
|
| |
| |
Egy "filozófus" levele egy "fejedelemhez"
Kedves Viktor!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Üres hassal nem lehet bölcselkedni, de szabadon sokat szolgálhat a szellem...
Az első megszólítás annak a fiatalembernek szól, aki még mellettem ült a Hálózat ülésén a Hági sörözőben, a második a későbbi, jelenlegi és főként reménybeli államférfinak. (És azért írok, mert remélem: az a fiatalember nyugodtan találkozhatna a maival...) Most az utóbbi minőségben szólítom meg Önt, ezért maradok a magázódásnál.
Látszólag államügyekhez képest piti ügyben keresem meg Önt, aki most hitünk szerint egy békés radikális, "forradalmi" átalakulást vezet. De szentül hiszem, hogy "magánéleti" nehézségeimnek van jelképes országos vetülete. (Érdekes: ez idáig egyetlen tanulmányom jelent meg a szamizdatos ellenzékről a Bibó Szakkollégium kiadványában, ami a Csendes? Forradalom? Volt? címet viselte... Tanulmányom címe: Magyar? Demokratikus? Ellenzék? nem sok jót jósolt nekem 1991-ben szép új világunkban, s lőn...)
Éppen a Biszku-dokumentumfilm vetítése idejére esett, hogy kiderült: jogosult vagyok rendszeres szociális segélyre, ami írd és mondd itt és most 10 ezer - egyre jobb - magyar forintot tesz ki. Feleségem álláskeresési támogatásával együtt 48 ezer forintot kapunk. Ahogy mifelénk mondják: éhen halni kicsit sok, megélni nagyon kevés... (Próbálnék röviden fogalmazni és idejét nem rabolni, mert ha van minimális esélye annak, hogy levelem Ön elé kerül, regényes életrajzok elolvasását mégsem várhatom el az ország vezetőjétől... De a lényeges pontok felsorolása sem fér el egy oldalon, talán kettőn...)
Az AB-ABC kiadó és a Demokrata, a Republikánus Kör mindeneseként a nyolcvanas években a legtöbb retorziót mi szenvedtük el családommal. Ezért sem hálát, sem kitüntetést nem vártunk, de azért a nyomorgást sem!!! (Andrásfalvy Bertalan anno az állam nevében ugyan megkövetett minket, és egy - akkor társadalminak gondolt - elismerést is átvettünk: Nagy Imre díj)
De sem a tőlünk einstandolt kéziratokat, könyveket, eszközöket stb. sem az 1980-ban Charta'77-es aláírással elveszített állásomat nem kaptuk vissza. Sőt: egyáltalán semmilyen szellemi szak- vagy segédmunkát sem. (Egy kivétel volt: egy egyéves ösztöndíj a szamizdatos emlékek megírására, de az elkészült írások megjelentetését már nem támogatta akkor az ún. NKA...)
Egy kivételes pillanatban még megjelenhetett az említett írás a Ring búcsúszámában, és az Új Magyarország közölt velem egy hosszabb interjút, rólam egy összeállítást...
Több hangot és betût nem kaptunk az elmúlt húsz évben!!!
A Gulyás-Modor páros által készített riportfilm is egy - fekete? - dobozban van...!!!
Mintha az jellemezné a szabad - közszolgálati/kereskedelmi - sajtónkat, hogy "ha nem is értek veled egyet, mindent megteszek érte, hogy ne mondd el véleményed..."
Ez sajnos nemcsak a baloldali, de olykor a nemzeti(nek tartott) médiumokra is igaz (volt?)
Az előbbiekről nem lehettek illúzióim, a Beszélőben pl. soha egy szót sem szólhattam...) Magamért sosem szerettem akciózni/lobbizni, de az ügyért és családomért esetleg...
Olykor-olykor írásban vagy személyesen megkerestem képviselőket, köztisztviselőket, köztársasági elnököket, belügyminisztert, kulturális minisztert és polgármestereket stb.
Egy ember tényleg próbált segíteni, akit nem is én kerestem, hanem egy ismerősöm. Õ Magyar Bálint volt, aki már korábban megkörnyékezett egy állami elismeréssel, s most is - kimondatlanul - ennek átvételéhez kötötte, hogy álláshoz segít. A díjat nem vettem át, az MTA Filozófiai Intézete/Vajda Mihály meg csak hitegetett... Pedig már régóta visszatértem eredeti hivatásomhoz, a bölcselet mûveléséhez, de most már érett fővel, s kamatoztatva az ifjúkori forradalmárkodás, s az utána következő kereszténnyé válási korszakom szellemi újjászületése tanulságait.
Szeretném az ember- és életidegen "filozófiát" jó magyar hagyományokból megújítani, a boldogságot keresők kezébe érthető és használható bölcs igazságokat/tanácsokat adni! Megmutatni, hogy mennyi minden múlik rajtuk, hogy teljesértékû életet élhessenek A vallás, a barátság, a szerelem, az otthon, a családi kör, a hivatás, munka, a játék, a sport - különösen a (grund)foci -, az egészség, a tudás, a mûvészet, a közélet stb. területein... (Mindenről ízelítőt adok és így kép alkotható a www.boldogsag.net honlapomról...)
Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki? Én nem mártírkodni, de használni szeretnék: hatni, alkotni, gyarapítani a hazáért! Méltányossági nyugdíjat sem kaptam, pedig - én is meglepődtem - van húsz évem...
A Tarlós István/Bús Balázs vezette önkormányzat pedig sokáig elutasította segélykérésem, hogy esetemben tegyenek kivételt és gyakoroljanak méltányosságot - S most, hogy a törvény betûjének is megfeleltem, most itt a havi tízezer forint alamizsna...
Sok minden kavarog most bennem, ahogy az Oral History végre megkeresett, közzé is fogom tenni - legalább a honlapomon - a történetünket, s a korét, ahogy láttam. De ez egy non profit tevékenység - füzeteimet is kosztpénzből fénymásolva osztogatom...
Nem mentünk el innen és nem kurvultunk el, nem épültünk le és nem épültünk be, isten kegyelméből diszkrimináltságunkból és családi tragédiánkból is erőt merítettünk. De valahogy pont most betelt a pohár - éppen harminc éve (!) élünk létbizonytalanságban, s végszükségben az ember sok mindenre - bármire? - feljogosítva érezheti magát...
58 éves leszek, feleségem, aki mindvégig kitartott mellettem, 56.
Nem hiszem, hogy ne lehetne valami megoldást találni arra, hogy hátralevő éveinkben ne kelljen elemi dolgokat nélkülözve élnünk. Eddig is vállaltuk sorsközösségben honfitársainkkal a tisztes szegénységet, de a nyomorunk senkinek sem használ és talán egyik szégyene is a rendszerváltásnak...
Ha nincs más megoldás, kénytelen leszek tüntető koldulásba stb. kezdeni, Csak... csak - és nem önkímélésből - nagyon szeretném nem ezzel kezdeni, mert nem szeretnék a mai ellenzék sajtójában rossz cél eszköze lenni stb. (Egyszer már Demszky a Tarlóssal való vitámban akart volna így használni, de arra azért mára már figyelek, hogy bőven termő bamba diófája ne legyek senkinek, s különösen ne nekik, akik felbérelni/kivégezni nem tudván, el akartak lehetetleníteni...)
Magyarország, Kr. u. 2010. július 21.
Válaszát várva tisztelettel üdvözli:
N a g y J e n ő
nagyjeno@gmail.com
1037. Budapest Solymárvölgyi út 43.
Tel.: 387-37-16 ill. 06 20 222 01 58
P.s.: A levelemet a válasszal együtt nyilvánosságra fogom hozni, többek között a többi érintett sorstársam, és egy esetleges későbbi közös, nem kivételező megoldás érdekében is
boldogsag.net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 21:58:47, hétfő
|
| |
| |
A magyarság a 24. órában van
- Van még remény?
Sajnos azt kell mondjam, a Fidesz politikája kudarcra van ítélve. Az ok pedig az, hogy a kétharmados többséggel kormányzó erő maga is elfogadja azt a világrendszert, melynek fennállása teljességgel lehetetlenné teszi a magyarság létkérdéseinek megoldását.
Állításom ugyanis a következő: a jelenleg fennálló ,,liberális" világrendszer keretei között hazánk (és a többi nyugati állam) demográfiai katasztrófája nem akadályozható meg, ebből következően pedig nincs megoldás a nyugdíjrendszer válságára sem, miként a faji kérdésekre (Nyugaton az idegen bevándorlók, nálunk a cigányok egyre növekvő száma okozza a faji problémát) sem lelhető megoldás. Ezen kívül pedig mindaddig, amíg a mostani világrend létezik, a gyarmati sorba süllyesztett kis államok mértéktelen gazdasági kizsákmányolása is folytatódni fog. Magyarán: nem tudjuk lerázni a nyakunkon élősködő ,,bankároligarchiát".
Mármost a Fideszen belül kétségkívül létező nemzeti erők stratégiájukat a ,,próbáljunk meg szolgálni két Úrnak" jelszó jegyében alakítják. A Fidesz úgy képzeli, lehetséges lesz lavírozni a világbirodalom cionista uralkodó arisztokráciájának mértéktelen követelései, valamint a magyar nép elvárásai között. Nos, kétségtelen, valaha Odüsszeusznak sikerült nagy nehézségek árán elkerülnie, hogy akár Szkülla és Karübdisz bekebelezze őt és társait, miként például Bethlen Gábor is ügyesen ellavírozott a török és a Habsburg birodalom erőterében. Igen ám, de a törökök és a Habsburg birodalom hozzávetőleg azonos erőt képviselt, ezzel szemben most teljességgel alá vagyunk vetve a ,,globális világrendnek" nevezett cionista-amerikai birodalomnak. Alapvető magyar érdek tehát, hogy a világ ,,több pólusúvá" váljon, és minél előbb megerősödjenek a nagyhatalmi szerepre eséllyel pályázó államok: Kína, Oroszország és India. (Az arab-muszlim világ felemelkedése is a javunkra válna.) Ezért aztán igen csak jó ötlet, és a magyar érdekekkel teljes mértékben összhangban áll a Jobbik javaslata az Oroszországgal, illetve Kínával fenntartott kapcsolataink további erősítését illetően.
Pillanatnyilag azonban a világbirodalom teljesen jogfosztott, mértéktelenül kizsákmányolt provinciája vagyunk. ,,Róma" viszont láthatóan hanyatlik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a hasonló helyzetbe kényszerített gyarmatok összefogjanak egymással. Bizonyos jelek arra utalnak, Orbán Viktor próbálkozik is valamiféle együttműködést kialakítani az alávetett kis nemzetek között a birodalmi oligarchiával szemben. Helyes törekvés; ugyanakkor sajnos a történelem tanúsága szerint a hanyatló világbirodalmak újabb és újabb háborúkat indítanak uralmuk fenntartása érdekében, melynek költségeit a gyarmati népeken is behajtják, miként az erkölcsi és a jórészt annak nyomán fellépő, soha véget nem érő gazdasági válságok következményeit is a rabszolgasorban tartott népekre hárítják. Nem beszélve arról, hogy a nyugati világrendszer haldoklása alighanem hosszú lesz (évtizedekig, talán egy évszázadig is eltarthat), mivel az uralkodó oligarchia elképesztő hatalmat összpontosított a kezében, amelyről nem mond le egykönnyen. (Elsősorban a katonai erő, a pénzhatalom, a technológiai fölény, és talán mindenek előtt a médiumok birtoklása révén van az oligarchia kezében félelmetes hatalom, bár ami a médiumokat illeti, az internet rést ütött az információs monopólium bástyáján, ezért is várható rövidesen - a ,,biztonságra" hivatkozva - valamiféle drasztikus szabályozás.)
Megint a régi stratégiához kellene folyamodnunk, vagyis a túlélésre kellene játszanunk? Hiszen ha ,,túléltük" a tatárt, a törököt, a Habsburgot, az oroszokat, miért ne élhetnénk túl Amerikát, az EU-t és a cionistákat is? Nos, azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely megvilágítja a Fidesz és a Jobbik stratégiája közötti különbséget, és magyarázatot ad a nemzeti radikalizmus létjogosultságára: ugyanis a Fidesz nemzeti erői (mert a Fideszen belül a világbirodalom cionista ügynökei is jelen vannak természetesen, de hála Istennek nemzeti irányzatok is) tényleg azt gondolják, hogy amolyan ,,Bethlen Gábor-i módon" el lehet lavírozgatni a zsidó pénzhatalom Szküllája és a magyar nemzeti érdekek Karübdisze között egy darabig. Azután pedig ,,majd csak történik valami", például összedől az egész globálisnak nevezett cionista világrend. A nemzeti radikálisok ezzel szemben valójában sokkal inkább realisták, mert egyértelműen kimondják: a magyar nemzet történelmének sorsdöntő szakaszába érkezett, és valójában már nem tud várni az újabb felszabadulásig. Nincs több ideje. Éspedig azért nincs, mert elképesztő ütemben csökken a népesség, az erkölcsi hanyatlás példátlanul súlyos, a nemzettudatot pedig hihetetlenül mértékben sikerült meggyengítenie hazánk ellenségeinek, illetve azoknak az erőknek, amelyek szolgasorban akarnak minket tartani az idők végezetéig. Vagyis azonnal kellene cselekedni, még azon az áron is, hogy komoly összeütközésbe kerülünk a világbirodalommal! - vallják a nemzeti radikálisok. Igaz azonban, hogy ennek az összeütközésnek rövid távon súlyos következményei lennének a magyarságra nézve, hiszen a bankároligarchia és a világbirodalmat irányító erők azonnal büntetőintézkedéseket vezetnének be a lázadó kis provincia megrendszabályozása céljából (amihez képest a hitelminősítők mostani szemétkedései kismiskák lennének). A fideszes lavírozgatás itt már nem segít, részben azért, mert a demográfiai katasztrófa fenyegető árnyékában nem lehet továbbra is a túlélésre játszani, másrészt pedig a félelmetes hatalommal bíró zsidó pénzoligarchia egyáltalán nem lesz hajlandó kiegyezni a gyengeség és az önfeladás ezer jelét mutató maroknyi magyarsággal - annál is kevésbé, mivel a két fél érdekei teljességgel összeegyeztethetetlenek. (Ők a birodalom fenntartásában érdekeltek, melyben tovább folytathatják a kis népek, köztünk hazánk gátlástalan kizsákmányolását, ezen kívül pedig nem elképzelhetetlen, hogy Magyarország amolyan második ,,szállásterületnek", de legalábbis valamiféle európai cionista ,,bázisnak" van kijelölve. Számunkra tehát ennek az úgynevezett világrendnek a fennmaradása végzetes, a nemzethalállal egyenlő.) Amennyiben viszont a magyarság a lázadással járó kockázatokat nem vállalja, menthetetlenül elveszett. Esélyeink persze meglehetősen csekélyek, de, miként 1956-ban, abban reménykedhetünk, hogy a nemzetközi bankárkaszt, meg az EU bürokráciája alatt senyvedő más népek is csatlakoznának az újabb ,,forradalmunkhoz".
Joggal vethető fel természetesen az ellenvetés: az elöregedett, megfáradt, anyagiassá és engedelmes fogyasztóvá formált, és a médiumok hazug propagandája révén tudatilag is összezavart magyar (vagy bármely más) kis (vagy nagyobb) nép képes lehet-e egyáltalán bármiféle forradalomra? Legutóbb a görögök adtak némi ízelítőt abból, hogy talán még nincsen minden veszve (ezen kívül mi, magyarok is 2006-ban). Mindamellett attól lehet tartani, hogy az egyre magasabb átlagéletkorú, a valós tájékozódás lehetőségeitől jórészt megfosztott, és az ,,élj a mának" életfelfogás szellemében nevelt tömegek nem képesek többé kezükbe venni jövőjük alakítását. Végül is Róma hatalmát sem a rómaiak és nem is az alávetett provinciák jogfosztott népei döntötték meg, hanem a messzi földekről érkező ,,barbárok", az ,,idegenek". Talán így történik most is? Lehetséges, de akkor a nyugati-keresztény civilizációnak (és benne a magyarságnak is) mindörökre vége, és feltámasztására sem lesz többé semmi esély.
Bárhogyan alakuljon a jövő, egyvalami bizonyos: Matolcsy György legutóbbi jóslata egészen biztosan nem teljesedik be. A gazdasági miniszter ugyanis azt mondta a Széchenyi-terv újbóli megindításáról rendezett minapi fórumon, hogy 2030 körül Magyarország gazdasági teljesítménye és életszínvonala meghaladhatja az Európai Unió átlagát. Nos, ilyesfajta ostoba kijelentéseket tenni teljesen fölösleges abban az országban, ahol immár 65 esztendeje az ,,eljövendő jobb jövő" illúziójával kábítják az embereket. De reálisan szemlélve a dolgokat: 2030 körül, vagyis 20 esztendő múlva Magyarország népessége már jóval 10 millió alatt lesz, a nyugdíjasok száma megközelíti majd a 4 milliót, a cigányok pedig jóval többen lesznek egymilliónál. Miféle gazdasági fellendülésre lehet számítani egy kétségbeejtően elöregedett társadalomban, melyben egy legalább másfél milliós, nem kis részben a munkától irtózó (de a bűnözésben élen járó) erőszakos kisebbség terrorizálja az őket eltartó, alig két-három milliós, becsületes, tanulni és dolgozni akaró ,,többséget"? Amely ,,többség" - ha a mai kétségbeejtő egészségügyi mutatókat vesszük alapul - 20 esztendő múltán még a mainál is súlyosabb lelki és testi bajokkal küszködik majd, annál is inkább, mivel már most látszik, hogy az IMF mértéktelen követelései miatt a Fidesz-kormány sem fog az elődjénél több pénzt fordítani sem az egészségügyre, sem pedig az oktatásra. Miként arra sem látni semmiféle szándékot, hogy a Fidesz-kormány megrendszabályozza végre az erkölcsromboló, ifjúság-, család-és magyarságellenes televíziós csatornákat (Ellentétben Vona Gáborékkal, akik ,,földig rombolták volna" a kereskedelmi televíziók székházait.) Miféle ,,gazdasági fellendülést" fognak produkálni egy ,,ezernyifajta népbetegségtől" sújtott, a cigánybűnözőktől szorongatott, a szennytévék agymosó és elembertelenítő hatásának kitett, csakis az önzésre és fogyasztásra nevelt társadalom tagjai, akiknek ráadásul legalább 3 embert kell majd eltartaniuk a munkájukból? Miféle zűrzavar, káosz és nyomor lesz itt 2030-ban? De ha a jövőnk ilyen sötét, nem lenne jobb, ha megpróbálnánk a saját kezünkbe venni sorsunk alakítását? Végtére is miféle vesztenivalónk lehet?
Perge Ottó
(Kuruc.info)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 21:57:07, hétfő
|
| |
| |
Olvasónk nyílt levele Orbán Viktornak gárda-ruha témában
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Kérem engedje meg, hogy ne mutatkozzak be, hiszen a Kubatov-féle szerver alapján, ugyis tudni fogják ki vagyok.
Csak azt szeretném megkérdezni Öntöl, (mivel éppen ruhákat rendszerezünk a feleségemmel) hogy a terepszínű mellényemet kidobjuk-e, vagy megtarthatom? Ha megtartom és egyszer majd felveszem hogy dolgozzak benne, nem fognak megbüntetni vagy bevinni? Vagy most éppen mi számít a "gárda ruhához hasonlónak"?
Azért örülünk a feleségemmel és a 7 éves kisfiúnkkal, hogy ezt az égető nagy problémát -mint a Gárda- sikerült rendezni még a "jól megérdemelt" nyári szabadság előtt! Hiszen ez most a legnagyobb probléma, a GÁRDA! Egy olyan országban, ahol 20 EZER GYEREK ÉHEZIK, AHOL 10 EZER GYEREK CSAK AZ ISKOLÁBAN ESZIK MELEG ÉTELT! Ez UNDORÍTÓ
Miniszterelnök úr!
Vagy ez már megszűnt? Már minden gyermek jóltáplált az országban? Ez csak a komcsik idején volt így? Nagy a csend erről miniszterelnök úr! Stohl úr hogy-hogy még mindig szabadlábon van, sőt jobban él mint valaha...
Tényleg Pintér belügyminiszter úrnak terítette a spurit? Pintér belügyminiszter úr olajos ügyei mikor lesznek "elszámoltatva"?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Vagy majd a fekete autóban megkapom? Hallottam újra indult! Tényleg! Tanévnyitóra hogyan öltözzünk, hogy ne vigyenek be? Fekete nadrág, fehér ing, kilőve, mert ez már "GÁRDÁS"! Vegyünk fel narancssárga inget, piros gatyával? Az meg olyan buzis! Nagy most a dilemma!
Várom megtisztelő válaszát Miniszterelnök ÚR!
(Amennyiben a válasza elmaradna, ezt a pár sort elküldöm a bar!kád szerkesztőségének, nyílt levélként. Na nem azért, csak sürget az idő, és nem szeretném ha a tanévnyitóról vinnének el.)
Üdvözlettel, és maradó tisztelettel:
Az mindeggy!
Cs. Attila
barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 21:31:45, hétfő
|
| |
| |
A Levente-mozgalom hagyatéka
2010.08.07
http://www.kultura.jobbik.hu/content/levente-mozgalom-hagyat%C3%A9ka
Talán csak a Magyar Gárdáról hordtak össze annyi elképesztő dolgot liberális újságírók, hazaáruló történészek, pártkatona politológusok és politikai elemzők, mint leventemozgalomról. Elképesztő a tudatlanság és a tudatos aljasság, szerencsés esetben a teljes politikai vakság, ami ezekben a megnyilvánulásokban előfordul.
Ezért kell közzétenni olyan dolgokat, amikről a hungarofób firkászok sosem hallottak, az említett történésznek mondott vöröskatonák pedig olvasni sem volnának hajlandók.
Horthy és a nemzet titka
Aki csak sejti is, miféle nemzet a magyar, megesküdhetett volna, hogy a trianoni gyalázatot nem fogjuk lenyelni. Sem akkor, amikor lenyomták a torkunkon, sem az után. A második világháború után sem.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki kivételes stratéga volt, miután kezébe vette az ország maradékát, a nemzet javát szolgálta, és ebben nem volt pardon. Elsőként az oktatást és a megkínzott nemzet gazdaságát emelte fel.
Tessék figyelni a szót: revideálta a bekövetkezett nemzeti nyomort mind szellemi, mind anyagi vonatkozásában. Tíz esztendő alatt a legsúlyosabb terheket a magyar hagyományokhoz méltó módon oldotta meg. Ennek belátásához elegendő az oktatásépítésről szóló sorozatomat elolvasni.
Rendkívüli nehézséget okozott, hogy a lelki elsüllyedésből úgy hozza vissza az egész nemzetet, hogy annak nem politikus, illetve alig iskolázott tagjait ismét hittel és optimizmussal, végső soron testi és lelki erővel átszellemítve emelje fel.
Nem volt elég az Antantnak iparunkat, ásványi kincseinket aljas és hazug, magyargyűlölők kezére adni, sőt, még volt szövetségesünknek, Ausztriának is ajándékozni az Őrvidék gazdag bányáit, azt az aljasságot is elkövették, hogy meghatározták országútjaink szélességét, nehogy azon katonai erők vonulhassanak.
Európa pimaszsága és cinizmusa példátlan a történelemben: meghatározták, hogy Magyarországnak nem lehet 35 000-nél több katonája. Ezek nem vonulhattak se gyalog, se harci járművekkel a keskeny utakon.
Összehasonlításul: ma a teljes állomány, amelynek zöme íróasztal mögött üldögél a pénzünkért, 32 780 fő, mert 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium további 3000 munkahelyet kapott.
Maradva a témánál: ha Horthy az oktatás és a túlélésben a gazdasági emelkedés revízióján dolgozott, minden világosfejű ember tudhatta, hogy határrevízióra is készül az ország. Ehhez elsősorban erős, edzett és hazaszerető, keresztény magyar fiatalokra volt szükség. A Ludovika Akadémia is működött, de szükség volt a nyomorban legyengült nemzet testi táplálására is.
Amint az Oktatástámogatásról szóló sorozatban olvasható, az 1921. évi LIII. törvénycikk testnevelési törvény volt. Amint a katonai vezetés részben hazai magyar, részben az elrabolt területekről ide menekült, tisztiiskolán megfelelően felvételizett fiatalok oktatásával a leendő vezérkart építette titokban, ugyanúgy működött ez a testnevelési törvény is. Aki olvasta a róla írottakat, emlékezhet, hogy az iskolákban végzett ifjakat is testedzésre fogták. 21 éves korig kötelesek voltak rendszeres testedzéseken részt venni. (A lányokra, mint emlékezhet az olvasó, más vonatkozott.)
Testnevelési órákon is tudni kellett bizonyos ,,alaki" gyakorlatokat, nem beszélve a mai cigányokat és liberálisokat oly nagyon megrémítő egyszerre lépésről, amit menetelésnek neveznek. Ez nem régen még része volt a testnevelésnek, mert egymásra figyelésre, koncentrációra és rendre nevelt. (Javaslom a törvényről írottak ismételt elolvasását.)
Ez a testnevelési törvény alapozta meg a leendő Levente Egyesületek kiképzését. Az 1921., LIII. tv-t a magyar nemzetgyűlés 1921. december 19-én hagyta jóvá.
A magyar mentalitáshoz tartozik a tervezés és az előre való gondolkozás is, ez a kijevi levéltár anyagaiban is olvasható. Ne csodálkozzunk, hogy az 1921 végén hozott törvény, amelyben a világon elsőként a magyar állam szabályozta a testnevelést, csak 1924. január 31-én kapott végrehajtási utasítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter 9000/1924. sz. rendeletében. Meghatározta, hogy a testnevelés az állam feladata. (A mostani kormány eldöntötte, hogy a Jobbiktól lopott program alapján a hét minden napján lesz testnevelés, utána pedig visszavonta, hogy nincs elég tornaterem, mintha testneveléshez már az első napon szükség volna bordásfalra és más hasonlókra. Politikai akarat kérdése a tornaterem-építés, de a testedzés egy órányi, rendben való sétával (ha tetszik: meneteléssel) még télen is megoldható az iskola közelében, vagy épülete körül.
Hogy az állam megfeleljen a törvénynek, létrehozta a Levente Egyesületeket.
A leventék
A Levente ősi magyar személynév, jelentése: 'levő', 'létező'.
A nyelvújításkor leventére változtatott ,,leventa" szó értelme 'vitéz'. Régi török vagy horvát jövevényszó.
Nem untatom a szónak 1924-es többféle értelmezhetőséggel, de a (mégis) létező magyar vitéz megfelelő értelem ennek felfogására. Ehhez az Antant nem értett.
Hogy ellenőrizhető legyen a kötelező testedzés, kötelezővé tették a levente mozgalomban való részvételt. Jó megjegyezni: egészen addig, amíg nem kényszerítették a háborús idők a diákok nemzethűségének biztonsági okokból való ellenőrzésére a mozgalmat, se valláshoz, se fajhoz való tartozást nem vettek figyelembe.
Az 52000/1924. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletet, amely szerint legfeljebb 8 hónapig tartó, heti két órában és egy délutánon való testedzést a 800/1935. VKM sz. rendelet legalább 8, de legfeljebb 9 hónapi heti három órában való testgyakorlásra kötelezte, ennek elmulasztóját a testnevelési bizottság első ízben figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetén dorgálásban részesítette; továbbá kötelezte a leventéket ,,vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni".
A mozgalom előzményének az 1868. évi XXXVIII. tc. által létrehozott Ifjúsági Véderő tekinthető, mely a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta.
Emlékeztetőül: az 1950-es években mind az általános iskolák felső tagozatában, mind a középiskolákban kötelező tárgy volt a légoltalom.
A levente leányok
A VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete értelmében lányok is csatlakozhattak: ,,A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse."
A mozgalom mint intézmény
A leventeintézmény kettős irányítás alatt működött. A felszínen a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTT) irányította, míg a rejtett, katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy kerületi testnevelési felügyelő, vármegyénként egy testnevelési felügyelő és járásonként egy testnevelési vezető elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját.
Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért őket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet várták el.
A honvédelemről szóló 1939. évi II. törvény a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente-kiképzési kötelezettséget.
A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, ,,Legfelsőbb Elhatározás" útján ,,az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról" címmel szabályozta a kérdést.
Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját ,,a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére".
Mindazoknak, akiknek nem érdekük hazudni, csak arra szükséges felhívnom a figyelmét, hogy Horthy 1941. július 18-án rendelte el a katonás szellemű nevelést. Kassa bombázása pedig három héttel korábban, június 26-án történt.
Vagyis: ,,miről beszélünk?"
A háborús provokáció után három héttel (ezúttal is közömbös a máig megoldatlan rejtély, hogy valójában kik bombáztak), nincs abban meglepő, hogy ilyen provokáció után megkövetelték a katonás fegyelmet. A megoldatlansághoz tartozik, hogy Kun Miklós történész, akinek vonásai erősen emlékeztetnek Béla nevű nagyapjáéira, azonban nagyon messze esett a fájától, bár a Szovjetunióban született, határozottan állítja, hogy a kassai bombatámadást szándékosan, és az NKVD utasítására hajtották végre.
Az utolsó időszak
Láthattuk, hogy a fiúk és a lányok leventeszervezetei a testi-lelki erősödésre késztették, tagjaikat, ami mögött (csakúgy, mint a Ludovikán a tiszti) a honvédelmi, illetve revíziós célok húzódtak meg. Ezekhez különösebb erőfeszítésre nem volt szükség, hiszen a magyaroknak mindig fájt, és fáj is Trianon.
A trianoni diktátum kijátszása - függetlenül szükségességétől - része a magyar virtusnak.
Tiszteljük a nyilas hatalom által frontra parancsolt leventéket, hőseik hőseink maradnak.
Közülük sokan meghaltak, hadifogságba kerültek, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták, országos parancsnokát, Béldy Alajos altábornagyot ,,hazaárulásért" kötél általi halálra ítélték, de ezt kegyelemből életfogytiglanra módosították. A börtönben megbetegedett (vajon mi baja lett?), és 1946. december 22-én a rabkórházban meghalt. 1994-ben mentették fel az ellene emelt vádak alól.
A leventék hagyatéka
Azon felül, hogy mindazt példásan beteljesítették, ami az oktatási törvénykezés célja volt, a leventék a cserkészek példaképeivé is váltak. Ez kézenfekvő következmény, a cserkészet is az életre nevelt, és olyan alapelveken nyugodott (csak az akkoriról szólok), amelyek az oktatás révén váltak a tanulók benső értékeivé.
A testi-lelki építkezés éppúgy célja volt az oktatásnak, mint a folytonos testnevelésre épülő rendnek.
A testi építkezés majdnem egyértelmű: a testi erő önmagában csak edzőtermek poszterein létezik. A testedzés értelme nem a különböző étrend-kiegészítő mérgekkel és a ,,gyúrással" való eltorzulás. A testedzés lényege: úrrá lenni saját testünk fölött, és erősnek lenni az önvédelemre. Ez a fegyelem, ami belülről, a lélekből építkezik, de a test nem parancsolhat a léleknek. Aki nyafog, hogy izomláza van, jó példa a selejtre. Nem hindu bölcselet szükséges ehhez, hanem hittel alapozott önuralom.
A testi erő és a teherbírás szorosan összefügg, és terheink ma is vannak, nemcsak az akkori fiataloknak voltak. Ezeket hittel és erkölccsel el kell viselnie annak, aki magyar. A magyar ifjúságnak akkor is küldetése volt, ma is az van.
Olyan testedzésre, testnevelésre volt és van szükség, amely a lelket is erősíti.
A forma tisztelete nem az alak iránti hódolat, hanem a rendezett tartalom iránti szeret és vágy. Ezért helyeztek különös, mai puhányok számára túlzott hangsúlyt a ,,katonás" rendre, amit a szellemi értékekben is meg kellett tartani. Akinek nem rendezett, világos a világképe, aminek lényege, hogy mi a dolgok rendje a világban, annak zavaros fogalmai vannak.
Ha zavarosak a fogalmai, zavaros az erkölcse is, ami összefügg a világképpel. Ez a világlátás nem egyéni, mindig közösséghez kötött, amint az maga a jónak tartás is. Ezek a fogalmak, a szellemi értékek jellemeznek egy közösséget.
A valláserkölcsi nevelés normatív: önuralomra tanít, ezért függ össze szorosan a Levente-mozgalommal. A mozgalom ereje a normák lehető legteljesebb betartásában és a gyakorlati erkölcs értékrendjében van.
Ennek az értékrendnek volt, és elvárjuk, legyen is rendező elve a keresztény erkölcs, ahogy volt és az legyen a Szent Korona tana, ami nem pusztán ereklyének, hanem jogi személyként mindennek forrása a magyar nemzet életében, akár hisznek benne, akár megtagadják a Korona szakralitását.
A hazaszeretet, ami Isten adománya, mint maga a keresztény magyar államiság, olyan hagyatéka a leventék tiszteletre méltó közösségének, mint a becsület, a magyarok szabadsága és az önfeláldozásra való készség.
Annak kornak jeles székely íróját, Tamási Áront idézem: ,,Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan".
E tudásnak biztonságát hagyta ránk a magyar leventemozgalom is, a világ minden gárdamozgalma között a legkiválóbb.
Szitányi György
Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 21:26:02, hétfő
|
| |
| |
KÉT ÉRDEKES KÉRDÉS
1. kérdés:
Ha ismernél egy nőt, akinek szifilisze van és éppen terhes, már van 8 gyermeke, akik közül 3 süket, 2 vak és egy szellemileg visszamaradott, ajánlanád-e neki egy újabb gyermek megszülését vagy inkább az abortuszt javasolnád?
Mielőtt megnéznéd a választ, olvasd el a második kérdést is!
2. kérdés:
Itt az idő, hogy megválasszák az Egyesült Világunió új vezetőjét és a te szavazatod számít a döntésben. Az alábbiakban olvashatsz néhány tényt a vezető-jelöltekről:
A-jelölt:
Tisztességtelen politikusok veszik körül, és asztrológussal
konzultál döntései előtt. Két szeretője van. Láncdohányos és napi 8-10 martinit megiszik.
B-jelölt:
Hivatalából kétszer elbocsátották, délig alszik, az egyetem
alatt ópiumot használt és minden este megiszik legalább egy üveg whisky-t.
C-jelölt:
Kitüntetett háborús hős. Vegetáriánus, nem dohányzik. Nem
iszik, bár néha elfogyaszt egy-egy sört. Hűséges típus, soha nem volt házasságon kívüli kapcsolata.
Melyik jelöltre esne a választásod? Először dönts! Ne less! És utána nézd meg lent, a válaszokat.
A-jelölt: Franklin D. Roosevelt
B-jelölt: Winston Churchill
C-jelölt: Adolf Hitler
És mellesleg ha az abortusz kérdésre igennel válaszoltál, akkor épp most ölted meg Ludwig van Beethovent...
Ne feledd:
Amatőrök építették Noé bárkáját és profik a Titanicot, szóval van remény...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 20:37:52, hétfő
|
| |
| |
Adósságrendezés
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű nagymellű királynő
Nick a sárkányölő hős nagyon kedvelte a királynőt a mellei miatt.
Nézegette de csak sunyin, mert tudta, hogy ha csak megpróbálná
megérinteni a királynő melleit, halálbüntetés várna rá, sárkányölő ide
vagy oda. De nem tudott megszabadulni a nagy vágytól. Egy nap aztán
Nick bevallotta a királyi főorvosnak a problémáját.
- Na, ha csak ennyit akarsz, én tudok neked segíteni, mondta a doki.
De az biza 1000 aranyodba kerül.
Nick gondolkodás nélkül belement a dologba.
Másnap az orvos, míg a királynő fürdött, viszketőport szórt a királynő
melltartójába. Amikor a királynő felvette istentelenül viszketni
kezdett neki. Rohantak az orvosért, aki nagy tudálékosan megvizsgálta
a királynőt, majd így szólt:
- Tudom mi erre a szörnyű betegségre az orvosság. Nick a sárkányölő
hős nyála kell, 4 órát kell nyálával mosogatni a királynő melleit s a
baj elmúlik.
A király minden áron segíteni akart a feleségén, hát azonnal hívatták
Nicket a sárkányölőt, aki boldogan nekilátott s négy órán át
szopogatta, nyalogatta a királynő csodálatos, hatalmas kebleit, akinek
el is múlt a viszketése.
Nick elégedetten távozott és még nagyobb hősként ünnepelték ezek után.
Amikor visszaért a portájára, várta már az orvos, s mondta, akkor most
kéri az 1000 aranyat.
Nick jó nagyot röhögött az orvoson, hiszen már megkapta amit akart, s
tudta, az orvos nem tudja öt feladni, mert akkor saját maga is nagy
bajba keveredik, s eszében sem volt fizetni.
- Majd, ha hülye lennék, mondta s kirúgta az orvost.
Na, másnap az orvos egy hatalmas adag viszketőport csempészett bele a
király alsógatyájába. A király azonnal hívatta Nicket, a sárkányölő
hőst...
Mi ebből a tanulság?
FIZESD KI A SZÁMLÁIDAT! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 18:45:45, hétfő
|
| |
| |
Európa legbetegebbjei közt a magyarok
Itthon
A legbetegebb nemzetek közé tartozik Európában a magyar - állapította meg nemrégiben a WHO. Rajtunk kívül Bulgária és Románia ,,dicsekedhet" még ilyen eredménnyel, és ez különösen annak fényében elkeserítő, hogy egy, a WEBBeteg.hu megbízásából a Szinapszis Kft. által készített, 1000 fős felmérésből kiderült: honfitársaink hajlamosak a külső körülményekre hárítani egészségük romlását.
Az egészségtudatosságra és a saját felelősségünk fontosságára dr. Babai László, az Oxygen Medical prevenciós szakértője hívta fel a figyelmet.
Miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben ismét rámutatott a magyar lakosság egészségi állapotának hanyatlására, egy ezer fős felmérésben megpróbálták kideríteni: hogyan okolják meg mindezt a magyarok. A válaszadók többsége a rossz étkezési szokásokat, a nehéz anyagi helyzetet és a túlhajszoltságot említette az okok közt.
A megkérdezettek 67 százaléka nevezett meg külső, nem befolyásolható okokat, 15 százalék rossz egészségi állapotának legkézenfekvőbb okaként a rossz anyagi helyzetet nevezte meg. Főként az 56-65 évesek hajlottak a külső körülmények hibáztatására. Szerencsére a 18-25 éves korosztály döntően a káros szenvedélyeket és a mozgáshiányt okolta a helyzetért. Ami viszont egyértelműen kiderült a felmérésből, hogy még mindig tájékozatlanok vagyunk az egészségmegőrzés terén, és az egészségnevelésünk sem nevezhető hatékonynak.
Döbbenetes, milyen erős a magyarokban a hárítás, és mennyivel szívesebben fogjuk meg a könnyebbik végükön a dolgokat. - mondja dr. Babai László, az Oxygen Medical prevenciós szakértője. - Ezzel együtt különösen figyelemreméltó és szomorú, mennyire nem ismerjük fel a mozgás jelentőségét, amely pedig gyakorlatilag minden egyes szervet, szervrendszert és a már kialakult betegségeket is pozitívan befolyásolja.
A szakértő szerint legkönnyebb a rossz anyagi helyzetre, a túlhajszoltságra, a magas gyógyszerárakra és az ország kedvezőtlen anyagi helyzetére fogni, hogy egyre betegebbek vagyunk. Holott a leggyakoribb halálozási aránnyal rendelkező kórokat, vagyis a szív- és érrendszeri-, valamint a daganatos betegségeket ezen tényezők befolyásolják a legkevésbé. Semmiféle közvetlen összefüggés nem fedezhető fel a rossz anyagi helyzet és a fent említett betegségek közt, sőt, bizonyos rákfajták (például a vastagbélrák) jóval gyakoribbak a gazdagabb országok lakói közt. Sokkal döntőbbek viszont a saját döntésünktől függő szokások, így főként a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő táplálkozás, valamint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és a kábítószerek.
A WHO egyik korábbi, átfogó tanulmánya szerint a rendszeres mozgás bizonyítottan csökkenti számos betegség kockázatát, így például a szívbetegségekét, a strokét, az elhízásét, a cukorbetegségét, a vastagbél- és mellrákét, és a depresszióét. Ezen kívül javítja a közérzetet, tónusossá teszi az izomzatot és megadja az idős embereknek az esélyt egy önállóbb életre. A felmérésből bizonyos arányszámok is világosan mutatják az éles összefüggést:
- A kardiovaszkuláris betegségek tekintetében elmondható, hogy az inaktív embereknek kétszer akkora esélyük van szívbetegségekre, mint aktívan mozgóknak. A mozgás ugyanakkor megelőzheti a stoke-ot és a magas vérnyomást és koleszterinszintet is csökkenti.
- A korábban csak a 40 feletti korosztályt fenyegető 2-es típusú (erősen életmódfüggő) diabétesz ma már a fiatalabbakat is érinti. A kialakulására a rendszeresen közepes vagy nagy intenzitású mozgást végzőknek 30 százalékkal kisebb esélyük van, mint az inaktívoknak.
- A fizikailag aktív személyeknek 40 százalékkal kisebb az esélyük a vastagbélrákra, csökken a mellrák esélyük, a magas intenzitású mozgás pedig hatásos lehet a prosztataták ellen.
- A mozgás csökkenti a depresszió esélyét is, segít a stresszel való megküzdésben. A gyerekeknek jó lehetőség a szociális képességek fejlesztésére, a felnőtteknek pedig abban segít, hogy jobb viszonyban legyenek a testükkel. Ráadásul az aktivitás más, egészségtudatosabb lépésekre is sarkall, mint például az egészségesebb étkezés és a dohányzásról való lemondás.
http://www.igazmagyar.hu/news.php?readmore=4098 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-09 18:16:31, hétfő
|
| |
| |
Nyilatkozott az APEH
- 2010.08.09. 15:01
Vajon kiborul a bili, vagy szép csendben elmúlik a "botrány" és minden marad a régiben?
Gáspárék legalább 20 millió forinttal tartoznak az APEH-nak, miközben 3 hétig Bali szigetén nyaralnak.
Egy névtelenséget kérő APEH-alkalmazott válaszolt a Blikknek:
"Elég, ha jó ügyvédje van az adósnak, aki elhúzza az ügyet 6 évig, és akkor elévül a tartozás." wtf?!
"De a másik jól bevált módszer, hogy semmi sincsen az adós nevén, és akkor nincs miből behajtani a tartozást." wtf?!
"Persze lehetne vizsgálni, hogy miből él nagy lábon, és az, akinek névlegesen a házában lakik, miből vette az ingatlant, de ilyenekkel nem foglalkozott az APEH az elmúlt 6-8 évben." wtf?! wtf?! wtf?!
"Az első akadálynál azonnal lezárják az ügyet, nem foglalkoznak vele tovább. Korábban a nagyhalak is horogra akadtak, ma már ez nem jellemző." wtf?!
"Győzike adósságát persze le lehetne vonni a szerepléseivel megszerzett bevételeiből, de valószínűleg ez sem a nevére kiállított számlán kerül hozzá." wtf?!
Az APEH-hivatalos válasza:
"Az adóhatóság kötelessége a tartozások beszedése, a törvényben biztosított valamennyi lehetséges eszköz igénybevételével, amelyet az adózók bármely alapon történő megkülönböztetése nélkül teljesít. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art) 150. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a végrehajtható okirat alapján, a tartozás keletkezését követően haladéktalanul köteles a végrehajtási eljárást megindítani.
A törvényi korlátok között sor kerülhet többek közt az adózó bankszámlái ellen hatósági átutalási megbízás (inkasszó) kiadására, foglalkoztatásra irányuló jogviszonyból származó jövedelmének letiltására, továbbá az adózó tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyontárgyak lefoglalására és árverés során történő értékesítésére.
A vonatkozó jogszabályok lehetővé teszik a gazdasági társaságok esetében a felszámolási eljárás kezdeményezését, továbbá adószámmal rendelkező adózók esetében az adószám felfüggesztését, előbbi a cég megszüntetéséhez, utóbbi az adózó jogainak jelentős korlátozásához vezet."
Mivel Gáspárék évek óta szerepelnek az APEH-listáján, ez alapján Gáspár Győzőnek és feleségének nincs bankszámlája, munkahelye, adószáma, vagyona, tulajdona.
Érdekes.
http://vastagbor.blog.hu/2010/08/09/nyilatkozott_az_apeh
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2010. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
224 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 218
- e Hét: 2140
- e Hónap: 5885
- e Év: 159381
|
|
|
Offline
