|
2010-09-12 08:09:01, vasárnap
|
| |
| |
Születésünkkel kezdődik, örökkévaló életünk,
itt a földi vándorúton, mind egy irányba lépdelünk.
Lelkünk múló testbe zártan vonul, derűn és borún át,
diktál a nagybetűs élet, por takarja lábunk nyomát.
Testünk, lelkünk együtt vonul, mert csak így láthatnak minket,
ám Alkotónk azt is látja, mi uralja szíveinket!
Mindent látó szeme elől, rejteni semmit nem lehet,
látja azt is, amit szívünk, már sok év óta rejteget.
Utunk során mindannyian, halál-kapuhoz érkezünk,
ám balgaság állítani, hogy már tovább, nem létezünk!
Mert a lelkünk tovább vonul, csak a testünk marad hátra,
mivel föld porából való, porrá válik lelkünk sátra.
Halál-kapu túloldalán, lelkünk útja kettéválik,
az egyik, kárhozatba visz, másik, a menny kapujáig!
De még halál-kapun innen, kell és szabad eldöntenünk,
halál-kapun áthaladva, hol töltjük örök életünk!
Múló földi gyönyörökért, ne cseréljük el szebb honunk,
káprázatos fényözönben vár bennünket, dicső Urunk!
világ fia, bár nem hiszi, életünk itt nem ér véget,
Jézus eljön s elvisz oda, hol örökké tart az élet!
Pecznyík Pál Celldömölk 2010. IX. 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pecznyík Pál * Celldömölk |
|
|
|
|
|
Offline
