|
2010-09-14 19:31:34, kedd
|
| |
| |
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt.
De egy este messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél.
Aztán elment a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold.
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek.
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket.
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek.
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek.
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tündérek |
|
|
|
|
|
Offline
