|
2010-09-18 16:27:53, szombat
|
| |
| |
Mikor a szemed....
Mikor a szemed zöldellő smaragdjába nézek,
minden egyes problémát elnézek,
mert szemed szépségéből végre megértem,
miért teremtették ilyenre az emberiséget.
Hisz minden mi tökéletes, volt előtte rossz is,
s abból keletkezett minden ami jó is.
A Te szemed is egy ilyen tünemény lehet,
mi a sok rosszból végleg kiemelkedett.
Szemed fénye az, mi szétkergeti az éjt,
pillantásod az, mi minden kincset megér,
szerencsés lehet, ki mélyen a szemedbe nézhet,
minél többet egy ember nem kérhet.
Habár mégis van néhány féleszű,
akiknek nem elég az isteni nedű,
Vannak akik mindig többet akarnak,
ők azok, kik csak vesznek, de semmit nem adnak.
Vannak sokan, kik irigyek, önzőek,
kik hozzád sosem lesznek mérhetőek.
De ők olyanok, kik nem ismernek Téged,
Téged, s amid belül van: az az ezerszer szép lélek.
Te ne törődj velük, csak lépd át őket,
csak lépkedj előre, s pillants a jövőbe.
Ne foglalkozz velük, csak azokkal, akik szeretnek,
életedben, csak rájuk ossz fontos szerepet.
Hisz aki ismer Téged, az csak szeretni tud,
mert Téged nem lehet másképp, csak úgy,
hibáiddal, a simogató lelkeddel,
s lelked tükrével: a szép zöldellő szemeddel.
/ ismeretlen szerző-től / |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Ismeretlen / versek / |
|
|
|
|
|
Offline
