|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 23:18:34, péntek
|
| |
| |
 Link"... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra
VERSENGÉSSEL NEM LEHET MEGSZEREZNI
"És beteltek az ő szülésének napjai, és ímé kettősök voltak az ő méhében." 1Mózes 25,24
Az isteni rendben a nagyobb szolgál a kisebbnek. Minél kisebb leszel, annál inkább tied az áldás.
Jákób is mindent megtett az áldásért. A versengés már az anyaméhben megkezdődött. Jákób már akkor előzni akart. Megszületik Ézsau, hozza magával az óriási előnyt, az elsőszülöttségi jogot.
Az Ige szerint minden elsőszülött az Úré. Gondoljunk az első két született emberre: Kain a nagyobb, Ábel a kisebb - és övé az áldás. ő viszi a bárányt, ő kedves az Úrnak.
A tékozló fiúnál is a kisebbiké az áldás.
Miért akarsz mégis mindig nagyobb lenni?!
Jákób a születésnél nem tudott első lenni, ezért belefogódzik Ézsau sarkába. Nem bírjuk elviselni a lemaradást. A lelki életben a sarokba fogódzás az utánzás. Látsz valakit, akin áldás van. Utolérni nem tudod, csak a sarkába fogódzni. Isten gyermekeinél rettenetes az utánzás. Ézsaunak megvolt az elsőszülöttségi joga,
de nem becsülte. Ézsau testi ember volt.
Sokan mondják: mire nekem ez az egész vallásosság? Ezért mondja az Ige: "Ézsaut gyűlöltem" - azt a fajta embert, akinek nem kell az Ige, nem kell Jézus. Jákóbnak nincs, és mindenáron akarja. Eljön az alkalmas pillanat, amikor Jákób azt mondja: "Add el hát nékem azonnal az elsőszülöttségedet." Itt az előzés pillanata. A könnyelmű mondat: "Ímé, én halni járok, mire való nékem az elsőszülöttségem?"
Eladom! Ennek a két embernek az életében itt a lélegzetelállító pillanat.
Jákób csúnyán előz. Ledobta Ézsaut a pályáról.
Sok mindent megkap Jákób, csak éppen az áldást nem. Megvette, versengéssel megszerezte, és mégsem az övé. Az Úr szeretné, ha megértenéd, csak az ő útján van áldás! ÁMEN
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Trausch Liza |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 17:59:25, péntek
|
| |
| |
Nagy Lajos: Drága Édesanyám!
Szeresd a jó anyád Ahogy szeretheted
Hordozd a szívedben Ezt a drága kincset
Mert hogy egy édesanya Milyen drága kincs
Azt csak az tudhatja Akinek már nincs.
Adhat néked az élet Márványkő palotát
Csak egyet nem adhat:Két édesanyát.
Az életben csak addig lehetsz Boldog és vidám,
Míg e szót mondhatod:Drága Édesanyám!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 09:41:48, péntek
|
| |
| |
Én szelíd és alázatos szívű vagyok. (Máté 11, 29)
Ilyen a tanítómesterünk. Szelídsége és szívbeli alázata megkönnyíti számunkra a tanulást. A szelídség nem temperamentum dolga. A Biblia a dolgok mélyére hatol és gyökerénél fogja meg azokat. Mi szelídségnek mondjuk a csendes kedélyt, ellentétben a felcsattanó természettel. De a természettől csendes emberek még korántsem szelídek az Ige értelmében. Lehet, hogy nem indulatosak és hangosan nem berzenkednek, de belsőleg mégiscsak felháborodnak, keserűek és dacosak, ha ingerlik őket. Csak az az ember szelíd valójában, aki önző énjétől szabad. Az ilyen ember belsőleg csendes és másoknak is teret ad, hogy boldoguljanak.
A szelídség a Lélek egyik gyümölcse. Ha a Lélek gyümölcse a szeretet és a többi csak e szeretetnek a kisugárzása, akkor a szelídség az igénytelen, lemondásra kész és védtelen szeretet. Ez a báránytermészet, amely készségesen hajol meg Isten és emberek előtt. Lemond a maga hasznáról, zúgolódás és panasz nélkül fogadja becsülete sérelmét. Ez az a csodálatos erő, amely leveretve győz; csendes és drága Isten előtt. Határtalanul készséges a tűrésre és megbocsátásra.
Ilyen alázatos szívű az Úr. És mert Ő szelíd, nem áll elénk nagy igényekkel és kemény követelésekkel. Nem akar mindenáron azonnal olyanná tenni, mint amilyennek szeretne látni minket. Sokat tud elhordozni, tud csendben várni, míg eljön az az idő, amikor új leckére taníthat. Nem kíván túl sokat tőlünk, nehogy megfélemlítsen és elcsüggesszen. Nem kényszerít ránk külső formákat, nem üti rá a lélekre erőszakosan a maga bélyegét. Szeretettel, kíméletesen és gyengéden kezel mindenkit a maga természete szerint. A szelídség és az alázatosság együtt járnak. Az elbizakodottság erőszakosságot szül, amely mindenáron a saját akaratát akarja keresztülvinni. Jézus alázattal hajol le gyengeségünkhöz. Uralkodása tulajdonképpen szolgálat. A mi javunkat tartja szem előtt. Nem ejt el könnyen és nem sújt megvetéssel, ahogy érdemelnénk. Mélyen lehajol hozzánk és magához emel fel, a saját lényébe és saját tulajdonságába.
Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd,
Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
71 db bejegyzés |
| e év: |
862 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 144
- e Hét: 3848
- e Hónap: 7649
- e Év: 68950
|
|
|
Offline
