Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
A gyermek Jézus köszöntése
  2010-01-31 20:52:08, vasárnap
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Tizenegyedik fejezet Menekülés Egyiptomba

Heródes egész hosszú életén keresztül nagy figyelemmel tanulmányozta a csillagok járását, és aszerint irányította politikáját. Születését a Jupiter és Saturnus bolygók konjukciója előre jelezte, amikor ötvennyolc éves korában megismétlődött ez a ritka jelenség, biztos volt benne, hogy a türelmes előkészítés esztendei lezárultak, és most a merész cselekvése időszaka kezdődik. A következő három év folyamatosan megvalósította kezdeti lépéseknek szánt terveit, amelyek később a Zakariás előtt megrendezett jelenésben és Antipatrosz halálra ítélésében csúcsosodott ki. Most pedig közeledett az ötödik évrezred és a harmadik Főnix-korszak hajnala, a szabadulás órája, e rég várt szabadulásé, amelyet egykor még Izsák patriarcha ígért meg fiának, Ézsaunak, vagyis Edomnak. Szinte harsány trombitaszóval hirdette ezt az égi jel: a teljes holdfogyatkozás. Végre itt az idő, amikor megvalósíthatja a nagy tervet de gyorsan kell cselekednie, amíg nem késő. Fájdalmai és viszketései most már elviselhetetelenné fokozódtak, sokszor olyan dühroham vett erőt rajta, hogy még leghűségsebb szolgái sem mertek a közelébe menni. Türelmetlenségét csak fokozta egy bizalmas levél, amelyet a császár keleti ügyekkel foglalkozó titkárától kapott. A titkár figyelmeztette: Arkhelaosz és Philipposz hercegek titokban sereget toboroztak Szamáriában (anyjuk onnan származott), és a szándékuk, hogy Antipatrosz kivégzése után megszerzik maguknak a trónt. A levelet a titkár a császárné sugalmazására írta. Lívia nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy még jobban összekuszálja a helyzetet Jeruzsálemben. A római birodalom egész rendszere az ,,oszd meg és uralkodj" politika elvére épült - ,,támassz meghasonlást szomszédod országában, és a viszálykodásokat úgy használd ki, hogy magad vehesd át az uralmat". Heródes nem hitte el a vádat, de azért nyugtalanította a levél.

Sietve kiadott egy rendeletet a következő vasárnap, halálbűntetés terhe alatt, jerikói palotája udvarán jelenjenek meg a magas rangú jeruzsálemi papok, valamint az egész ország lévita törvénytudói. Mintegy tizenötezren engedelmeskedtek a parancsnak. Nem minden félelem nélkül, de bízva abban, hogy ekkora tömegben nem érheti baj őket.

A megjelölt napon ez a rengeteg ember ott szorongott a jerikói palota előtti óriási téren, ahol díszfelvonulásokat szoktak rendezni. Estefelé a palota egyik erkélyén megjelent Heródes, és némán nevetett az egybegyűltekre, de szólni nem bírt, annyira száraz volt a torka. Átnyújtott egy írást a kamarásnak, Ptolemaiosznak s a harsány hangon, tenyeréből tölcsért formálva a szája köré, az alábbi szöveget olvasta felé:

Felséges uralkodótoknak, Heródesnek, a zsidók királyának szavai:

Izrael papjai és törvénytudói! Egy új hét kezdetére gyűltetek össze, egy nagy hét kezdetére, olyan hetére, amelyre gyermekeitek és azok ivadékai mindörökké emlékezni fognak. Rafael arkangyal a védnöke ennek a napnak, amely a Nap nevét viseli. Akik közületek járatosak az angyalokról szóló feltámadásokban, igazat adnak nekem, amikor kijelentem: erre az arkangyalra vár az a feladat, hogy végre meggyógyítsa Efraimot - ami alatt az északi tíz törzset szokták érteni -, meghosszabbítván azt immár hosszú ideje tartó méltánytalan helyzetétől. De hadd gyakorolja Rafael az ő gyógyító tudományát előbb rajtatok, akik azzal dicsekedtek, hogy Lévi fiai vagytok - annak a törzsnek a tagjai, amely végszomusága miatt ama régi időben talpalatnyi földet nem kapott, hanem szétszóratott egész Izraelben. Mondom, gyógyítson meg benneteket Rafael ama tüzes Valakinek a sugaraival, akinek szolgál.

Azért hivattalak ide titeket, ti lázadók, hogy emlékezetetekbe idézzek eredeti formájába egy ősi zsoltárt, Dávid szerezte, Isai fia, aki egyik elődöm volt ebben a nyugtalan királyságban. Így kezdi benne a Teremtő magasztalását:

Messze keleten a Napnak istállót
Készített az Úr, ahonnan rikoltva
Ugrik ki a vérvörös Titán,
Miként a vőlegény
Az ő kenetektől illatozó szobájából,
És örvendezve száguld keresztül kocsiba fogva az égbolton.

A ti jámbor őseitek valamikor fehér lovakat tartottak istállókban a Templon hegyén, azokat minden reggel aranyos kocsik elé fogták, s kivágtattak, hogy fogadják a felkelő Napot. Ki parancsolta nektek, hogy fordítsatok hátat a Napnak, amikor imádkoztok? Ki vezetett félre benneteket? Talán Babilon bűnös mocsaraiból kotorták elő ezt az istentelen szokást?

Tii süket viperák, ti vakondokok! Gyönyörű lóversenypályát építettem a jeruzsálemi Templom alatt, márványból, aranyozott korona kapukkal és korlátokkal, kényelmes padsorokkal, pompás díszítésű sajnával - ahogyan a futópálya által bezárt középső részt nevezik -, úgyhogy a legnagyobb és leggazdagabb görög városok is megirigyelhetnék. És vajon miért építtettem? Ti babonás konokságból sohasem látogatjátok azt a csodálatosan szép helyet. Szemeteket behunyjátok, hogy ne lássátok, ünnepnapokon finnyásan bedugjátok fületeket, hogy ne halljátok a padsorok felől áradó örömrivalgást, amikor az ellipszis alakú pályán gyönyörű lovak röpítik előre a pirossal, fehérrel, kékkel és zölddel díszített versenykocsikat. A fogatok keletnek indulnak el, ama legfelsőbb lény tiszteletére, amelynek számára az Úristen - Dávid tanúbizonysága szerint - versenypályát létesített az égen és rózsaszínű istállót az égbolt keleti sarkában. A kocsik színe megfelel a négy fő évszak színeinek, és mindegyik kocsit állva hajtja az elszánt versenyző.

Nss, ti csökönyös, betűrágó tökfilkók, most pedig el veletek a hippodromba, abba a másik csodálatos hippodromba, amelyet itt Jerikóban építtettem! Eredjetek,mint ama haszontalan kölykök, akiket elvisznek, hogy életükben először lássanak négert, rab oroszlánt, vagy először pillantsák meg a tenger fénylő tükrét. Azt akarom, hogy egész éjszaka gondolkozzatok azon a zsoltárversen, amelyet idéztem nektek, mert holnaptól fogva új megvilágosultság állapotában kell élnetek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy holnap fogatok fognak egymással küzdeni a ti szórakoztatásotokra, hanem mivel a cirkusznak nincs tetőtere, sem ponyvafedele,akár tetszik, akár nem, látni fogjátok azt a tüzes Titánt, akit boldog örömmel tisztel az egész civilizált világ, csak ti nem. Holnap nem lesz egyéb dolgotok, mint az, hogy lelkiismeretesen figyeljétek pályáját hajnaltól délig, déltől alkonyatig. És ugyanezt az egyszerű feladatot kell elvégeznetek holnapután meg azután - mindaddig, amíg alaposan meg nem tanultátok a leckéteket.

Salamon király a Nap tiszleletére állíotta fel azokat az oszlopokat és ültette azokat a ligeteket, amelyeket ti szívetek kisszerűségében és értelmetek sötétségében bálványimádó dolgoknak bélyegeztek - Salamon, Dávid fia, akit még ti is a legbölcsebb embernek neveztek! Miért van az, ti hitehagyottak, hogy a mi Istenünket a tolvaj Hold képében imádjátok, hogy havonta trombitaszóval köszöntitek azt a hitvány ezüstös vacakot, amely sem meleget, sem világosságot nem ád az emberiségnek? Minek nevezte Jónás próféta Jeruzsálemet? Béth-Szinnek-e, a minden jóravaló embertől gyűlölt, állhatatlan Szin holdisten hajlékának, vagy Ninivének, ahol Nimród, a napév ragyogó fényességű ura lakozik?

Most pedig menjetek, siessetek, ti holdkóros bolondok, mert már várnak a katonáim, hogy ama gyógyító épülethez kísérjenek benneteket, amelyről beszéltem!"


Kivont karddal, döfésre emelt lándzsával katonák fogták körül a palotakertet. A nagy tömeg pedig - megzavarodva, tehetetlenül, vezető nélkül - megindult lefelé a lejtőn, a hippodron felé. A katonák minden ösvényt elálltak, hogy senki se szökhessen meg, és rúgásokkal, ökölcsapásokkal noszogatták az elmaradottakat.

Nem sok idő múltán a tisztek jelentették Heródesnek, hogy a templomi szolgálatot ellátó személyek kivételével az egész papságot beterelték az üres hippodronba, és a kapuikat bezárták. Heródese ekkor újabb rendeletet adott ki: Metthiaszt letette a főpapi hivatalról, és helyébe Matthiasz sógorát nevezte ki, aki akkor Ciprus szigetén tartózkodott.

Ugyanazon a napon Jeruzsálemben Karmi a Pogányok Udvarába hivatta a Templomban tartózkodó papokat, azzal az ürüggyel, hogy valami sürgős közölnivalója van. Csak három-négy papot hagyott a helyén, hogy a ritusok ne szakadjanak félbe. A többieket letartóztatta, de katonai fedezettel Jerikóba kísértette, ahol behajtották őket is a hippodronba. Ily módon tisztította meg Heródes a terepet, hogy másnap az égőáldozatok oltárán zavartalanul hajthassa végre az emberáldozat borzalmas ritusát.

Azon az éjjelen Isakhár törzséből való három damaszkuszi zsidó jelent meg a jerikói palotában, és kihallgatást kért a királytól. Azt mondták, hogy asztrológusok. Heródes hajlandó volt fogadni őket. Mint kiderült, az úgynevezett ,,Szövetség Gyülezeteté"-hez tartoztak. A gyülekezet tagjai azt állították, hogy új szövetséget kötöttek Istennel. Azt mondták, hogy az a szellem hamarosan el fog jönni, emberi formát öltve. A három damaszkuszi együgyű, vakbuzgó ember volt, vezetőjük a következő szavakat intézte Heródeshez:
- Felség, neved örök dicsőségben fog ragyogni, mert a csillagok azt mondják nekünk, hogy a te jóságos uralkodásod alatt végre megszületett az Igazság Fejedelme, ő lesz az örökösöd, és ezer esztendeig uralkodik majd egész Izrael fölött. Tudjuk, magad is tisztában vagy azzal, mily nagy tisztesség és ajándék ez számodra az Úrtól, mert olyan pénzt vetettél, amelyen hatágú csillag ragyog a szent hegytető fölött.

Heródes bátorító mosollyal nézett rájuk:
- És mit gondoltok, tudós damaszkuszi férfiak, kinek a fiaként született meg ez a fejedelem?

Azok mélyen meghajoltak, és vezetőjük így válaszolt:
- Tudatlan emberek vagyunk, mivel azonban lesz a zsidók királya, úgy gondoljuk, hogy egyik fiadról vagy unokádról van szó. Mi nem hiszünk abban, hogy az Eljövendő egyenes ágon Dávid sarja, mivel egyik tanítómesterünk megmondta: ,,Dávidnak fog hivatni még akkor is, ha nem Dávid véréből való." Hát igen, végre megszületett. A csillagok nem hazudnak.
- Nem, nem hazudnak, de gyakran félrevezetnek. Mit gondoltok, mikor született meg ez a gyermek?
- Számításunk szerint most, a téli napfurdulón.
- És hol?
- Azt nem tudjuk, de feltehetően az efratai Betlehemben. Mint felséged is tudja, Mikeás próféta világosan megírta: ,,De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelben..."
- Felismernétek a gyermeket?
- Minden bizonnyal! A királyi fenség jegyeit viseli magán.
- Megengedem, jó emberek, hogy felkutassátok őt Betlehemben. Ha megtaláljátok, tudassátok velem, s én is elmegyek, és hódolok előtte. Egy dologban azonban tévedtek: a gyermek sem fiam, sem unokám.
- Örökké élj, Fenség! Akkor mi most tüstént útra kelünk.

Heródes elcsodálkozott a véletlen körülmények összejátszásán: ugyanis Betlehemben éppen másnpra volt kitűzve a Dávid-nemzetség tagjainak összeírása.

A damaszkusziak távozása után Heródes előbb azon töprengett, rábízhatja-e Arkhelaoszra a gyermek meggyilkolását, majd arra gondolt, hátha nem is született semmiféle gyermek abban a barlangban. Talán Arkhelaosz találta ki az egészet, hogy katonákat kaphasson, és lázadást szíthasson? Talán az ő cinkosai azok a damaszkusziak? Talán Betlehemben akarja kibontani a lázadás zászlaját?

Egyik kétely szülte a másikat, és végül a bizonytalanságok egész halmazával viaskodott. Most már unokatestvérének, az edomita Áchiábnak a hűségében sem volt biztos. Áchiáb volt az egyetlen ember, akit teljesen beavatott nagy tervébe, magával vitte, amikor behatolt Salamon és Dávid sírkamráiba, és őt akarta megtenni a megreformált vallás főpapjává.

Elkezdett nyögni, jajgatni, panaszkodott,hogy beleiben újra szörnyű fájdalmat érez, majd siránkozva arra kérte a mellette ülő Áchiábot, hozzon egy almát, hogy enyhítse torka szárazságát, meg egy kést, hogy a gyümölcsöt meghámozhassa. Áchiáb odavitte neki. Ekkor Heródes úgy tett, mintha fájdalma hirtelen oly őrjító lenne, hogy egy percig sem akar tovább élni - maga felé fordította a kés hegyét. Mit fog most csinálni Áchiáb? Ha lefogja a kezét, akkor bizonyosságát adja szeretetének és hűségének. Ha meg sem mozdul, akkor ellenség...

Áchiáb igyekezett kezéből kicsavarni a kést, és felkiáltott:
- Segítség! Segítség!

Berohantak a szolgák, s látván a két ember dulakodását, azt hitték, hogy Áchiáb meg akarja gyilkolni a királyt. Nagy zűrzavar, fejetlen kapkodás, kiabálás támadt, és a palotát villámgyorsan felverte a hír:
- Az Oroszlánnak vége!

Heródestől annyira rettegett mindenki, hogy kisvártatva a város minden részét ordítozás verte fel: az emberek ily módon igyekezték elriasztani a bűnös gonosz lelkét borzalmas vétkeinek színhelyéről.

A félelmetes lárma és Heródes halálának híre eljutott a királyi börtönbe is, ahol Antipatrosz várta sorsának beteljesedését. Egy fürge őszjárású, fiatal őr berontott a cellájába, leverte bilincseit, és a kapu felé támogatta a botladozó embert. A kapu azonban zárva volt, a mogorva kapuőr pedig nem akarta kinyitni. Mielőtt sikerült volna őt meggyőzni, előjött a börtönfelügyelő, aki gazdag ajándékokat kapott Arkhelaosztól, és Antipatroszt visszaparancsolta a cellájába. Archelaosznak pedig sürgős üzenetet küldött Heródes haláláról, de elsőként gratulált neki a trónhoz. A börtönőrök azonban köréje csődültek, és kiabálva követelték:
-Bocsásd szabadon Antipatrosz királyt! Engedd ki! Ártatlan! Ő a mi igazi királyunk! Gazdagon meg fog jutalmazni minket!

A felügyelő gyorsan döntött. Két megbízható emberét beküldte Antipatroszhoz, aki térden állva imádkozott. Hátulról leütötték és megölték.

Így történt, hogy Heródes túlzásba vitt ravaszkodásával elszámította magát, és Jeruzsálem ősi istensége nem kapta meg a neki szánt égőáldozatot.

A hírek másnap este jutottak el Emmauszba. Amikor Mára meghallotta, hogy Antipatroszt megölték, forgott vele a világ, de uralkodnia kellett magán, nem sírhatott nyíltan, még a hűséges Sálom előtt sem önthette ki szívének fájdalmát. Csak a gyermekének suttogta, akit Jézusnak nevezett el:
- Fiam, ó, fiam, ő halott! Kicsi fiam, hallod? Meghalt.... Nincs többé...

A gyernel feksírt, Anyja fátyolos szemmel meredt rá. Mivel már az egész világot jelenti számára ez a gyermek - az élet gyermeke, és egyben az utolsó. Ringatni kezdte, csitítgatta, de mesélt neki:
- Holnap reggel utazunk. Elmegyünk arra a helyre, ahol születtél, Betlehembe, bizony... Én majd vigyázok rád, te meg rám vigyázol, az Úr pedig mindkettőnkre gondot visel, és a jó öreg József is velünk jön.

A kisded elmosolyodott. Mária most látta először mosolyogni. Gyengéd csókot lehelt rá:
- Aludj most szépen, kisfiam, mert hosszú, fáradságos utazás előtt állunk.

Maga sem sejthette, hogy milyen hosszú és milyen fáradságos utazás lesz az.

Útközben megsántult az egyik szamaruk, úgyhogy már éjfél is elmúlt, mire eljutottak Betlehembe. A városban lakott egy kereskedő, akivel József régebben üzleti kapcsolatban állott, de éjnek idején nem akarta felzörgetni. A lesántult szamarat bekötötte a kereskedő háza mögött levő istállóba, azután továbbmentek felfelé, a fogadó irányába. Mária, a másik szamáron ült a gyermekkel. József mellette lépkedett, és a kötőféket tartotta. A fogadót zsúfolásig megtöltötték az összeírás végett odaérkezett Dávid ivadékok. Még a kapualjban és a tornácon is emberek aludtak takarókba burkolózva, oly szorosan feküdtek egymás mellett, hogy József be sem tudott volna menni anélkül, hogy valamelyikükre rá ne lépjen. Az éjszaka hideg volt, eső szemerkélt. József a pajtában szeretett volna menedéket keresni,, de azt isi zsúfolva találta, be sem engedték, és valaki belülről becsapta előtte az ajtót.

A házból éppen akkor lépett ki a fogadós lámpással a kezében. Végigmustrálta Józsefet, majd így szólt hozzá:
- Uram, nem ismerlek, de látom, hogy idős ember vagy, és hogy feleséged apró gyermeket tart a karjain. Felajánlok egy szállás lehetőséget, igaz, nagyon szegényes szállás lesz, de jobbal nem szolgálhatok. Itt a közelben, mindjárt a domb pereme fölötti tisztáson áll egy csűrféle, ahol egyik fiam az állatait tartja. Oda kísérlek titeket. Szűk és rossz szagú hely, az igaz, de legalább meleg és száraz.

Köszönettel elfogadták az ajánlatot. A fogadós a latyakos úton elvezette őket a csűrhöz, s azzal bűcsűzott el tőlük, hogy reggel majd benéz hozzájuk. József és Mária lefeküdt a szalmára, és reggelig aludt.

Reggel Mária a csűr egyik sarkában egy agyagedényt talált, s nekilátott, hogy reggelit készítsen. Közben József bement a faluba, hogy utánanézzen lesántult szamarának.
- Meg van írva, hogy a könyörületes embernek az állataival is törődnie kell - mondta Máriának.

Miközben leereszkedett a dombon, eszébe jutott, hogy nyomasztó álma volt az éjjel. Próbált rá visszaemlékezni, de hiába, mindenesetre rossz álomnak kellett lennie, mert lelkében szorongó félelmet keltett, amelytől még most sem bírt megszabadulni. Kereskedő ismerősét nem találta otthon, így hát kivezette az istállóból a szamarat, és elindult vele, hogy keressen valakit, aki ért az állatok gyógyításához. Amint az utcasarkon tétovázva megállott, felfigyelt három zsidóra. Öltözékükből ítélve gazdag damaszkusziak lehettek. Egy kénitával beszélgettek. József hallotta a kénita szavait:
- Higgyétek el, derék kalmárok, hogy nem hazudok. Az élő Istenre mondom, hogy így volt. A madár lomha szárnyalással húzott el a völgy fölött, hirtelen megállt, és olyan mozdulattal függött a levegőben, mintha egerésző ölyv lett volna. És ahogy figyeltem, egyszerre csak éreztem, hogy eláll a szívverésem. Amikor a barlang felé pillantottam, nagy-nagy fénykoszorút láttam ragyogni fölötte...

József gyorsan továbbindult, mivel felismerte a kénitát, s nem akarta, hogy észrevegye. De az ember felkiáltott:
- No nézd csak! Akárhová legyek, ha nem ő az akiről beszéltem nektek! Nem hiába vagyok gyógykovács, ráismerek a nőstény szamaráról. Egyszer már kezeltem ennek az állatnak az egyik mellső lábát. Úgy látom, most a hátsóra sántult meg.

A kénita József után iramodott, s megszólította:
- Uram,bízd ezt a nőstény szamárt az én gondjaimra. Ha az Úr is úgy akarja, három hét múlva versenyfutásban is részt vehet.
- Köszönöm,de nem várhatok három hétig.
- Akkor cserébe odaadom az én szamaramat.
- Ugyan miféle ember vagy te, hogy egy remek fiatal fehér szamarat kínálsz az én öreg és sánta vörös szamaramért! Szavamra mondom, nem sok üzleti szellem szorult beléd.
- Miért? Három hónappal ezelőtt nem ezen a szamáron ült-e a várandós feleséged, amikor Betlehembe jöttetek? No, ugye. Hát én levágom ennek a szamárnak a farkát,szálaiból fonalakat csinálok, és mint szerencsét hozó talizmánt eladom törzsbelijeemnek. Egy-egy vonatért megadnak öt sékelt, és meg örülnek is, hogy jó vásárt csináltak. A szamarat pedig megtartom magamnak.
- Nos, hát akkor fogadd az öreg szamarat, és add ide a tiedet, mert valami belső hang azt súgja nekem, hogy szükségem lesz egy megfelelő állatra, mielőtt véget ér ez a nap. Az Úr áldása legyen veled. De még egyet kérek tőled: meg ne mondd senkinek, hogy itt vagyok Betlehemben. Amíg nemzetségünk összeírása be nem fejeződik, és családommal el nem indulok hazafelé, addig hallgass róla, hogy találkoztunk.

József kezdte leszerszámozni a szamarat, de a kénita tiltakozott:
- Nem, nem, a nyereg velejár mindegyik szamárral. Nem elég szép-e az enyém? Nézd, ezüstcsengőcskék meg zöld bojtok vannak rajta, bizonyára tetszenek majd az asszonyodnak meg a gyermeknek. Nekem pedig add ide ezt a nyerget, hadd őrizzem meg, mert drága terhet hordozott. Értékes örökség lesz a gyermekeim számára, aki majd tovább adják ivadékaiknak.

A három damaszkuszi zsidó némán figyelte a beszélgetésüket. Amikor József felült az új szamárra, és elkocogott, sietve a nyomába szegődtek, és meglesték, hová igyekszik. Majd visszatértek szállásukra, megmosdottak, beillatosították magukat, felöltötték pompás díszruhájukat. Úgy festett mind a három, mintha király lett volna. Amikor elkészültek, előszedték a magukkal hozott ajándékokat, és elindultak.

Mária éppen a kisdedet szoptatta, amikor megjelentek a csűr ajtaja előtt. Riadtan nézett fel rájuk. Ők azonban a béke jelével köszöntötték Józsefet, majd leborultak a döngölt agyagpadlón, amelyet Mária nemrég söpört tisztára, és néma áhitattal hódoltak a gyermek előtt. Egyikük tizenkét ágú aranykoronát helyezett a lábához - mindegyik ágnn egy-egy drágakő: a tizenkét törzs jelképe -, és suttogva mondta:
- Királyi méltóságod jeléül, Magasztos!

A második mirhával teli alabástrom szelencét tett a korona mellé balra, és azt mondta:
- Szereteted jeléül, Magasztos!

A harmadik tömjénnel teli elefántcsont ládikát tett a korona mellé jobbra, és azt mondta:
- Halhatatlanságod jeléül, Magasztos!

Mária könnyekre fakadva, ünnepélyes komolysággal mondott nekik köszönetet::
- Köszönöm, jó urak, köszönöm a fiam nevében. Ajándékaitokat jól választottátok meg. Isten áldása legyen veletek!

Egy zsoltárt énekelve mentek el, amelynek szövege találóbb és odaillőbb már nem is lehetett volna:

Imé, hallottunk róla Efratában, rátaláltunk Jaar tér-
ségein: Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le
lábainak zsámolyánhoz!

József úgy tett, mintha nem hallott és nem látott volna semmit, nem myúlt az ajándékokhoz. Mária elrakta a kincseket. Azután szótlanul megreggeliztek. Később József átment a fogadóba, hogy megtudakolja, mikor kezdődik az összeírás. Szerette volna, ha hamar végeznek, és mielőbb elindulhatnak hazafelé. Amikor azonban a pajta mellett elhaladva be akart fordulni a fogadóba, kiáltozást hallott:
- Katonák jönnek! Nézzétek! Egy egész század lovasság! A király katonái!

Józsefnek abban a pillanatban eszébe jutott az álma. Igen, az is ugyanilyen kiabálással kezdődött... Homlokára kiültek a rémület verejtékcsöppjei. Sarkon fordult, és ahogy csak bírta a lába, sietett vissza Máriához.
- Gyorsan, gyorsan! - suttogta rekedten. - Egyetlen pillanatig se késlekedjél.. Halál van a levegőben. Csomagolj össze mindent, én addig megnyergelem a szamarakat.
- Az Úr kezében vagyunk - mondta nyugodtan Mária. - Engedelmeddel előbb megfürösztöm és felöltöztetem a kicsit-
- De siess!

Akrhelosz herceg egy század trák lovas katona élén belovagolt Betlehembe, és tisztjeinek parancsokat osztogatott: egy tucatnyi katona állja el a mélységből kivezető utakat, és tartóztasson fel mindenkit, a többiek pedig tereljék össze Dávid sarjait, családostul.
- Mindent halkan csináljatok: lehetőleg kerüljétek az erőszakot. Az öldöklést csak akkor szabad elkezdeni, ha Dávid fiait már elkülönítettétek a helybeli lakosoktól. El ne feledjétek: csakis az apró fiúgyermeket kell megölni. Felnőtt személyeket sem szabad megölni, sem az idősebb fiakat és leányokat. Az a baljós teremtmény, akit a király parancsára el kell pusztítanunk, még négyhónapos sincs, tehát csecsemő. De hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg kell ölnünk minden két éven aludi fiúgyermeket. Igy szól Heródes király parancsa.

A kénita gyógykovács néhány törzsbelijével az erdő szélén várakozott Józsefre.
- Gyorsan, uram, siessetek! - sürgették. - A halál lovagolt most be Betlehembe... Vesd le színes kalmárköpönyegedet, és öltsd magadra ezt a vedlettet. A katonákkal el kell hitetni, hogy rékábiták vagytok.

József megfogadta a tanácsot. Utána együtt lementek a legelőre, a kéniták összeterelték birkáikat, és megindultak a Jordán felé vezető úton. A vámháznál egy szakasz trák katona állt őrséget, de parancsnokuk szó nélkül átengedte a nomádokat. Lassan bandukoltak tovább, egyszerre csak borzalmas ordítást, sikoltozást sodort feléjük a szél.
- Uram és úrnőm - mondá a gyógykovács -, most hagyjatok el minket. Vágjatok keresztül a hegyeken, menjetek el addig a tölgyesig, amelyet a csipkézett oromzatú szirtfal alatt láttok. Barátokat találtok ott, akik majd biztonságos helyre vezetnek. Velünk nem maradhattok tovább, az veszedelmes volna. Ne féljetek. Az Úr megoltalmazza azt, ami az övé.

A tölgyesben tűz mellett üldögélő juhászt találtak. Mogorván pislogott rájuk. Inkább rablógyilkosnak látszott, mint békés pásztorembernek. Övében három hosszú pengéjű kés volt. József zavartan bámult rá, nem tudta, hogyan szólítsa meg. De Mária nyájasan fordult az ijesztő külsejű emberhez:
- Sátorfüggöny nemes fia! Ráháb nevében kérlek, hagyd most a nyájat legényeid gondjára, és vezess el minket Kénához, a te uradhoz!

Kéna délnyugatra, mintegy tíz mérföld távolságban táborozott akkor, egy Béth-Sur nevű helyen. Nagy örömmel fogadta Máriát és a gyermeket, s kedvükért József iránt is tiszteletteljes magatartást tanúsított.

Három napot töltöttek a nomád táborhelyen, s miután kipihenték magukat, elhatározták, hogy továbbmennek. Kéna megkérdezte Józseftől, hogy hová igyekeznek.
- Egyiptomba - válaszolta József -, hogy megfizessük tartozásunkat Simonnak, Boéthosz fiának, a volt főpapnak.
- Sok az a pénz? Az Egyiptomba vezető út nem elég biztonságos ahhoz, hogy fegyveres kíséret nélkül utazók nagy értékeket vigyenek magukkal.
- Nem, nem sok. Mindössze fél sékel, ami két alexandriai drachmának felel meg. De becsületbeli tartozás, okvetlenül ki kell egyenlítenem.
- A testvérhúgom fia majd veletek tart, akkor nem kell félnetek semmitől. Zenéjével még el is szórakoztat benneteket útközben.

Így hát Kéna unokaöccsének társaságában keltek útra Egyiptom felé. Amikor Hebronba értek, megtudták, hogy Heródes meghalt, és hogy a hippodromba zárt zsidók kiszabadultak. Amikor Heródes érezte, hogy immár ütött végórája, meg akarta öletni valamennyit, és ki is adta a parancsot, de nővére, Salóme elejét vette a vérfürdőnek.

A halálhír hallatára Kéna unokaöccse sírva fakadt, majd gyászéneket rögtönzött, amelyben az elveszett reményeket siratta, s azon kesergett, hogy megint csak Jákob diadalmaskodott. Ézsau ismét lebukott a feneketlen sötétségbe. Elrévült tekintetét egy növényre szegezte, amely magányosan zöldelt egy kis homokfolt közepén, és gyűlölettől ízzó hangon kiáltotta:
- Átkozzon meg az Úristen, gonosz növény azért a rosszért, amit cselekedtél!
- Barátom - kérdezte csodálkozva József -, miért átkozod azt a növényt?
- A vaduborkát átkozom. Nem ismered a vaduborkát?

Józsefnek ekkor eszébe jutott Elizeus meg a levesesfazék története. Egy városi ember tudatlanságból kerti uborka helyett vaduborkát aprított a levesbe. Amikor egyik vendége szájához emelte a kanalat, rémülten kiáltott fel: ,,Halál van a fazékban, Isten Embere!" Elizeus csodát művelt, és valamennyiüket megmentette a biztos haláltól.
- Ez vajon most kinek a fazekába aprították bele a halált? - kérdezte József.
- A király daganatos betegségben szenvedett, de nem attól halt meg. Én törzsem orvosa vagyok, ismerem valamennyi sivatagi növény értékét, tulajdonságait. Csakis a vaduborka okozhatta a torok szárazságát, a bűzös leheletet, a viszketegséget, az állandó hasmenést. Legyen átkozott ez a gyilkos növény, mert miatta halasztódott el a leszámolás napja!
- De gondolj arra, hogy Ézsau megbocsátott testvérének, Jákobnak, pedig elpusztíthatta volna, amikor az Szukkóth felé igyekezett. És az ő nagylelkűségét mi, Izrael fiai, nem felejtettük el. Számadást sohasem lehet karddal elintézni, Kéna, nemes unokaöccse. Inkább zengj dicsérő éneket a vaduborkáról, amely tizenötezer ember életét mentette meg.
- És minden valószínűség szerint egy gyermekét is - tette hozzá Mária -, aki mind Ézsau, mint Jákob számára a békesség reménye lehet.

Némi kerülővel ellátogattak Én-Rimmonba, hogy felkeressék Erzsébetet. A két anya bánatos büszkeséggel mutatta egymásnak a maga apátlan gyermekét. Majd tovább utaztak Beérsebába, ahol a jeruzsálemi események újabb fejleményeiről értesültek. Heródes fiai között már-már polgárháború tört ki, de az utolsó pillanatban mégis megegyeztek. Amikor Heródes halálának álhíre elterjedt, Philipposz herceg elmenekült, mihelyt azonban megjött a második halálhír - a valódi -, Jeruzsálembe sietett, és a pártján levő belga kelta zsoldosok segítségével elfoglalta a palotát, Arkdhelaosz csatlakozott hozzá a maga trák katonáival. Antipasz erre békeüzenetet küldött mindkettőjüknek a galileai Szepphoriszból, ahol ötven mérföldes körzetben minden város helyőrségét sikerült megnyernie. A három herceg a nagynéni, Salóme jelenlétében találkozott - ő volt a békeközvetítő -, és megegyezett a királyság három tetrarkhiára való felosztásában, amennyiben a császár hozzájárul. Ptolemalosz kamarás segítségével, akire Heródes a pecsétnyomóját bízta, megállapodásukat hitelesítendő, megfogalmaztak egy álvégrendeletet. A alódi végrendeletnek azokat a passzusait változtatás nélkül másolták át, amelyekben Heródes nagy summákat haegyományozott a császárra, a császárnéra és Salóméra (az utóbbi fémillió ezüstdrachmát örökölt tőle). A következő felosztásban egyeztek meg: Arkhelaosz kapja a judeai királyságot Edommal és Szamáriával, Antipasz Gelieát és Peraeát, Philipposz Batanaeát, Auranitiszt és Trakhónitiszt a Hermón-hegységig, Salóme - közvetítésee fejében - egy külön kis országocskát kap azon a területen, amely valaha a filiszteusok földje volt. Heródes Philipposz herceg - ugyancsak az álvégrendelet szerint - nem örökölt területet, de ha eskü alatt lemond minden ilyen igényéről, akkor Arkhelaosz, Philipposz és Antipasz együtt köteles neki évjáradékot fizetni. Ami Antipatrosz király fiát, az ifjabbik Antipatroszt illeti, őt Philipposz ügynökei Alexandriában meggyilkolták, és testét a tengerbe dobták, ezt egy kereskedő mesélte, aki éppen abból a városból jött.

A hírek nem tudták eltéríteni Józsefet attól az elhatározásától, hogy Egyiptomba kell vinnie Máriát meg a gyermeket. Megsejtette ugyanis Mária titkát. Nyilvánvaló volt előtte, hogy kizárólag Heródes eredeti végrendelete érvényes, az, amelyet Augustus jóváhagyott, s amely a következő sorrendben szabta meg a trónutódlás jogát: először Antipatrosz, ha Antipatrosz Heródes előtt hal meg, Heródes Philipposz, végül Antipatrosz örökösei. Mivel Heródes Philipposz lemondott a trónigényről, az ifjabbik Antipatrosz pedig halott - a törvényes örökös Jézus, Antipatrosznak titkos házasságából született gyermeke. Lehetséges, hoegy Augustus jóváhagyja Heródes fiainak megállapodását, de az eredeti végrendelet jogilag akkor is érvényes, nyilván ezért gyilkoltatták meg a hercegek az ifjabbik Antipatroszt, s ezért egyeztek ki Heródes Phhilipposszal. József tehát Mária érdekében nem tartotta tanácsosnak, hogy visszatérjen Emmauszba, ameddig Ardkhelaosz a király, mert ha Jézus kilétének titka kiszivárogna - ami könnyen elképzelhető -, akkor Arkhelaosz bérgyilkosokat küldene, hogy a gyermeket eltegyék láb alól.

Rehobóthból megüzente fiainak, hogy jól van, de hosszú útra indul, és már most vegyék át örökségüket, ne várjanak addig, amíg halálának híre eljut hozzájuk.
- Ez az utazás újra célt ad az életemnek - mondta Máriának. - Már tehetetlen aggastyánnak kezdtem érezni magam, és napról napra jobban erőt vett rajtam a tunyaság. Alexandriában majd visszatérek régi mesterségemhez. Valaha híres voltam arról, hogy jó ökörjármot meg faekéhez való csoroszlyát tudok csinálni. Nem megerőltető munka. Ügyesség kell hozzá, nem erő. Meglátod, ha Isten is úgy akarja, hamarosan jólmenő műhelyem lesz, és eljön az idő, amikor a te fiad lesz a segédem.

Ón-Héllopolisz ősi városánál Kéna unokaöccse búcsút vett tőlük. A városkapu előtt, a folyóban Mária kimosta a gyermek pólyáját, ruhácskáit, s amíg azok a napon száradtak, lepihent egy öreg olajfa árnyékában. Másnap azután továbbmentek Leontopolisz városába, amely onnan csak néhány mérföldre volt, észak-nyugati irányban. Ezt a várost a görögök nevezték el Leontopolisznak, azaz Oroszlánvárosnak, mert egykor az oroszlánfejű Baszt egyiptomi istennő kultuszhelye volt. József ott eladta a fehér szamarat meg a díszes nyerget, és az értük kapott pénz egy részén asztalosszerszámokat vásárolt egy egyiptomitól, aki abbahagyta a mesterséget. Azután elindultak szállást keresni, találtak is megfelelőt nem messze a zsidó templomtól, amelyet Óniás főpap alapított két emberöltővel ezelőtt. Itt végre hálát adhattak az Úrnak, hogy szerencsésen megmenekültek a veszedelemből.

Simonnak mindjárt megfizették a tartozást, és Mária most már József felesége lett. Mivel József az asztalosmunkával nem sokat keresett, Mária egy ismerős kertész terményeit árulta a piacon. Olyankor a gyermek mellette játszadozott a porban.



 
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
A hó egy nagy átalakulás
  2010-01-31 19:39:20, vasárnap
 
  "...annyit még a hóesésről, hogy a hó önmagában is egy nagy átalakulás, megtiszítulás jelképe, ezért ha morogtál, bosszúskodtál vagy idegeskedtél volna a hó miatt, akkor tudd, hogy van benned valami, amit nem akarsz elengedni, ami távol tart önmagadtól. Hiszen mit is tudnál tenni a hóesés ellen, mint azt, hogy átadod magad neki és élvezed?"

Kiss Balázs Kunó Csillagmag
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kohut Katalin: Születésem
  2010-01-31 09:36:28, vasárnap
 
  Jupiter-Szaturnusz csillagzat
alatt születtem,
száműzött Nappal,
világító Holddal.
A Szaturnusz fogságra
kényszerít,
a Jupiter nem enyhíti
a magány keserveit...
Ízzó Vénusz a barátom,
ajándékát, a varázsos fényszerelmet
elfogadom, s éjjelente csalogatom,
énekelem, hogy messze Délen,
hol madár sem jár zeng a gitár
ezüst-Holfény melódiát...
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Élj úgy,hogy érezd érdemes vol
  2010-01-30 19:47:43, szombat
 
  " Egy férfi az életét kockáztatva a háborgó tengerbe vetette magát, hogy kihúzzon egy kisfiút, akit magukkal sodortak a hullámok.
- Köszönöm, hogy megmentette az életemet - hálálkodott a gyerek, miután partot értek.
- Nincs mit, öcskös - nézett a szemébe a férfi. - Csak élj úgy, hogy érezd: érdemes volt."

Ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Az élet titka
  2010-01-30 19:38:10, szombat
 
  "Midön az Úristen megteremtette a világot, szólította arkangyalait.
Megkérte őket, segítsenek eldönteni, hová tegye az élet titkát.

- Temesd a földbe! - ajánlotta az egyik.
- Süllyeszd a tenger mélyére! - javasolta egy másik.
- Rejtsd a hegyek közé! - indítványozta a harmadik.

- Ha így teszek - felelte az Úr -, csupán kevesek lelhetik meg az élet titkát.
Olyan hely kell, ahol MINDENKI számára elérhető!

- Tudom már - szólt egy angyal -: oltsd belé minden ember szívébe!
Ott nem keresi senki.
- Igen - bólintott az Úr. - Minden ember szívébe. Így is lett.

AZ ÉLET TITKA ott található valamennyiünkben."

/Ismeretlen szerző/


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Cseroki indián bölcsesség
  2010-01-30 19:35:52, szombat
 
 

Klubból hoztam:

Egy cseroki-indián nagypapa magyarázza unokáinak, hogy milyen is az élet.
"Viaskodás folyik bennem... Kegyetlen viaskodás, ahol két farkas veszekszik" - mondá.
"Az egyik farkas a félelmet, a haragot, az irigykedést, a szomorúságot, a sajnálkozást, a kapzsiságot, a gőgöt, az önsajnálatot, a bűnt, a haragot, az alacsonyabb rendűséget, a hazugságokat, a büszkélkedést és a felsőbbrendűséget testesíti meg.
A másik pedig az örömet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a testvéri osztozást, a szerénységet, az alázatot, a kedvességet, a jószívűséget, a barátságot, az együttérzést, a bőkezűséget, az igazságot, a könyörületességet és a hitet.
Ugyanilyen viaskodás folyik bennetek is, meg minden. A gyerekek elgondolkoztak ezen egy kis ideig, majd az egyik megkérdezte: "Nagypapa, melyik farkas fog győzni?"
"Az, amelyiknek enni adsz" - válaszolta az öreg cseroki csendesen.
/Cseroki Indián/
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A kisfiú meg az öregember
  2010-01-30 19:34:19, szombat
 
 
Klubból hoztam:

"-Néha leejtem a kanalamat - vallotta be a kisfiú.
-Én is - felelte az öregember.
-Bepisilek - suttogta a kisfiú.
-Velem is előfordul - nevetett az öregember.
- Sokszor elsírom magam - mondta a kisfiú.
-Én is - bólintott az öregember.
-De az a legrosszabb - panaszkodott a fiú -, hogy a felnőttek nem is törődnek velem.
És érezte a ráncos öreg kéz melegét.
-Tudom, mire gondolsz - válaszolta az öregember."

Shel Silvestern
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
TAROT főpapnő maya változata
  2010-01-30 17:29:29, szombat
 
  2. A főpapnő
A mennyei anya, a passzív befogadó lételv, a jin
archetípusa.
A lélek szimbóluma. A Főpapnő az, akin keresztül a mágus
teremtő lételve megvalósult. Ha a mágus a Nap, akkor a
Főpapnő a Hold megjelenítője, ami visszatükrözi a Nap fényét.
Ez a visszatükrözés az, a lételv, ami a teremtett anyagi
világban, a Maja világában láttatni engedi a dolgokat. A
Főpapnő a duális világ határán ül, ez a mögötte látható fekete
és fehér oszlopot szimbolizálják. Innentől lefelé már az ellentétek világával
találkozunk. A két oszlop között feszül a Maja fátyla, ami elrejti a szemünk elől a
valóságot. A Főpapnő mellkasán a kereszt szintén az anyagi világ szimbóluma.
Ölében a papírtekercs a Tóra, a szellemi törvényeket tartalmazó tekercs. Lába a
Holdon nyugszik, ami a tudattalan szimbóluma, fején, pedig a Neptunusz, ami
tudatosítja a tudattalant.
A Mátrixban ez a passzív archetípus Neo türelmében és kétségeiben nyilvánul meg.
Egyik oldalról keresi a választ a kérdésére, a másik oldalon pedig, hagyja hogy a
válasz őt találja meg. Hagyja, hogy felülről vezessék, ahogy meg is teszik. Neot a
számítógépén keresztül érik el: ,,Ébredj Neo!". Azt sugallják vele, hogy vedd észre a
Maja fátylát, vagyis a Mátrixot, amit azért húztak a szemedre, hogy elrejtsék előled a
valóságot. Egyben fel is használják ezt a látszat világot arra, hogy Neot kivezessék
belőle: ,,Kövesd a fehér nyulat!", vagyis hallgass a megérzéseidre, és ez el fog
vezetni a megoldáshoz.
Neoban, ekkor még van némi kétség, főleg amiatt, mert még nem bízik eléggé ebben
a felülről jött vezetésben. Először nem mer még kimászni az ablakon, hanem utat
enged az egó félelmeinek, amit az ügynökök, mint egó szimbólumok megjelenése is
látványosan szemléltet, A Főpapnő lételve az utazás második felét hatja át, vagyis a
kétjegyű kártyáktól felfelé. Itt már nincs mit tenni, mindig ki kell várni, hogy eljöjjön a
megfelelő idő. Nem lehet a dolgok elé menni, csak a türelem az ami segíthet.
Schilling Péter: A Mátrix 22 titka szammisztika.com
Ez a lételv jeleníti meg magát a Mátrix fátylát, amely eltakarja a valóságot a benne
élők szeme elől. A Főpapnő, a Trinityben lévő női elv isteni aspektusa, mely kész
befogadni azt a szellemi erőt, amit Neo képvisel.
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
Tanulságos idézetek
  2010-01-30 17:04:30, szombat
 
  “Az emberek nagy része úgy él, hogy azzal gyilkolja önmagát. Lehet hogy harminc, negyven évbe is beletelik, amíg megölik magukat a dohányzással, ivással, a stresszel, vagy a mértéktelen evéssel, de azért ez ugyanúgy öngyilkosság." (Dan Millman)

,,Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!"
(Charles Reade)

“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot." (Mahatma Gandhi)


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Ludas Matyi Online
  2010-01-30 10:49:47, szombat
 
 

A hétvégén váratlanul vidékre kellett utaznom, és ez bizony sokkolt, mert 4 óra egyedül zötykölődő vonaton tele emberekkel akik zajosak, mozognak..., szóval bevallom eléggé antiszociális módon álltam hozzá a kérdéshez. Természetesen magammal vittem a laptopomat, mert mint a modern kor gyermeke mobiltelefon és laptop nélkül elveszettnek érzem magam. Ebből kifolyólag mindenki könnyedén kitalálhatja mivel próbáltam az időt elütni. Igen a neten lógtam, mint mindig.

Velem szemben egy idősebb néni és bácsika ült akik szinte alig szóltak egymáshoz, akkor is csak kurta utasításokkal kommunikáltak. Mikor félórán belül már harmadszor hallottam a néni hangját akkor óvatosan odapillantottam, mi is az a dolog amire a bácsinak nagyon kell vigyáznia. Azt már sosem fogom megtudni mi volt az újságpapír alatt, de az biztos, hogy egy igen kellemes domborulatokkal rendelkező hölgyemény félpucér rajzával találtam magam szembe. Nocsak nocsak, milyen újság az amelyik ilyen rajzokat tesz a címlapra, ráadásul eléggé egyértelmű, de vicces helyzetben. Kissé elfordítottam a fejemet és sikerült úgy csinálnom mintha valami mást néznék, persze nem sikerült, hiszen elkaptam a bácsi kaján pillantását, de azért sikerrel jártam és megtudtam mi is az amit keresek. Ludas Matyi.

Gyorsan rákerestem és megdöbbentem láttam, milyen tuti jó újság is volt egykoron. Szerencsére egy magán archívum életben tartja a régen oly népszerű Ludas Matyit (1945-1993). A Ludas Matyi egy szatirikus folyóirat ami kegyetlenül kifiguráz mindent amit csak lehet, ráadásul hatalmas adag erotikával fűszerezve. Majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról annyira belemerültem a röhögésbe.

Nézd meg min nevettek őseid. Ludas Matyi, Magazin, Évkönyv.

Forrás: Krisztina egypercese
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 343
  • e Hét: 614
  • e Hónap: 3456
  • e Év: 42457
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.