|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 21:11:55, szerda
|
| |
| |
Van ennél szebb látvány? A víz tükör beláthatatlan messzesége, a nyugalom,
amit áraszt, a felkelő nap aranyló palástja által beragyogott kékség!
Elvarázsol,órákat el tudok ülni a parton és gyönyörködni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nyár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 21:08:32, szerda
|
| |
| |
Ne hagyd, hogy azok az emberek, akik haboznak melletted
lenni, túl sokáig időzzenek az életedben és a szívedben.
Foglalkozz azokkal, akik őszintén örülnek, ha látnak, akik
érdeklődnek felőled és mindig van egy jó szavuk hozzád.
Tőlük kapsz és nekik adj te is energiát, mert a többiek sokszor
csak önérdekű perc emberkék, akik igyekeznek kihasználni, de
hamarabb elpárolognak mellőled, mint tavasszal a reggeli köd.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:52:14, szerda
|
| |
| |
Csorba Győző:
Október, kora délután,
kék ég, a lomb még zöld a fán,
olykor hűvöske szél suhan,
levél lebeg le lassan.
Kék ég, az alját kőrideg
házsor-szalag szürkíti meg,
hűvöske szél felhőt sodor
a távol horizont alól.
Még mennyit meg kell mentenem,
mennyit szavakba öntenem,
megőriznem: ha nem leszek,
majd ők viszont őrizzenek.
Ez persze érzelgés csupán.
Levél, ház, kora délután,
szél, felhő, szó, én elveszünk,
és nem leszünk és nem leszünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:49:07, szerda
|
| |
| |
Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.
A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.
Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!
Éljünk a mának! Ma is és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:45:38, szerda
|
| |
| |
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül,
az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele?
Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó
utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre
hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink,
a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot
nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek
vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető
utat, de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:39:45, szerda
|
| |
| |
Terített asztal,
vár minket ma reggel,
gyere kérlek vedd el,
mi számodra is kedves.
Meséljünk kicsit,
mi is volt tegnap,
ezzel adjunk fényt,
az elkövetkezendő napnak.
Hagyd a bánatot
a tegnapi napnak,
hidd azt,hogy a csodák
ma itt vannak.
Szép nap reményében,
kezdjük el a napot,
csodás álmaink,
keretezik majd be,
a tegnapi napot.
Ma csak kacagás,
vidám szó és barátság,
egy szál virág,
és hidd el minden,
minden ami szép ,
ma megtalál.
így kívánok Neked
vidám szép napot ma reggel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátság 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:32:46, szerda
|
| |
| |
Végtelen lelkem kutatom egyre,
Elejét végét konokul keresve.
Titokban, egy utcasarkon állva
Belepislantok a benti nagy magányba,
Szemeim tágra nyitom félve
Ott benn tünde világot remélve,
De nem találok, csak sötét eget,
Jaj, adjon valaki szemüveget
Magamhoz
Aztán melléd bújok: biztonságba.
Téged ölelve, álmomban járva
Újra magam vagyok: a gyerek ember.
Kakaót szürcsölök csillogó szemmel,
Napsugár simítja végig a kezemet,
Körülfon, átölel, megvéd a szeretet.
Kipirult arccal hintába ülök,
Angyalok szárnyán égig repülök,
S felébredek
Valami zajra riadok félve
Talán csak kihunyt egy csillag fénye
Ágyam szélén ülök csendben sírva
Anyám óvó ölét hiába hívva
De te magadhoz szorítasz újra,
Én lehunyom szemem, szívedhez bújva
Lelkemben olvad a félelem,
Mosolyogva álmodom életem
Tovább, s enyém a végtelen.
Szigeti Szabolcs
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 20:27:44, szerda
|
| |
| |
Megbújt az őszi alkonyi csendben.
Hallgat a rét is elszomorodva.
Az ég szeme pilled, már nincs erejében.
Csillagok hívják, jöjjön haza.
Álmát az erdő mélyen alussza.
Fák ágai mint megannyi kéz.
Nyúlnának érte, de visszautasítja,
ha enged szívének, tudja elvész.
A tisztító eső elmosná bűnét.
Ám nemet int, tudja vétkezett.
Gyöngycseppet hullajt, zeng az ég;
megválthatja vele az életet.
De mind hiába, ő csak egy árnyék!
Sorsában ott a végtelen!
Ha volt a világon őszinte vágy még;
az övé az, hazudni képtelen.
Most ébred az élet, hajnali reggel.
Ködtelen földeken friss patak.
Ám nem unja érezni még ezerszer.
A kedvesen becéző napsugarat.
Beri Róbert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-13 19:30:46, szerda
|
| |
| |
Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy ébredj!
Nem fonódna rám a bánat, szemembe hullanának
Tűztollú reggeli fények, reggeli fények.
Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy járjak.
Minden utca hívogatna, néznének megtagadva,
Csalóka éjszakai árnyak, éjszakai árnyak.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy biztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznék a felkelő nap felé,
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél, csendesen átölelnél,
Mennénk, te megcsókolnál,
És semmit sem szólnál.
Semmit sem szólnál.
Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 356
- e Hét: 7927
- e Hónap: 30194
- e Év: 162748
|
|
|
Offline
