Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Jó éjszakát!
  2010-10-17 23:53:49, vasárnap
 
 



Köszönöm, hogy velem voltatok ma.
 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Tiéd lehet
  2010-10-17 22:54:59, vasárnap
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Éjszakai tölgyfa
  2010-10-17 22:50:06, vasárnap
 
  Nemes Nagy Ágnes - Éjszakai tölgyfa






Éjszaka történt, hogy a járókelő
valami zajt hallott és visszafordult:
egy tölgyfa jött mögötte.

Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy
ahogy gyökereit frissen kihúzta
s még földes, hosszú kígyólábakon
hullámzott az aszfaltos útra,
mint egy idomtalan sellő, igyekezett,
túlságosan széles feje surolta
a néma boltredőnyöket,
mikor elérte a járókelőt,
a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt,
aztán haját szétháritotta.
A haj mögül egy tölgyfa arca nézett.

Nagy, mohos arc. Talán. Vagy másmilyen.
Érezte akkor a járókelő
saját körvonalait lazulni,
köd úszta be folyékony partjait,
mint aki hirtelen erdei
tóvá sötétül,
mert egy ilyen arcot tükrözhetett.

És lélegeztek mind a ketten.

Néhány madárfészek a tölgy hajában,
bennük alvó madár, mintegy gondatlanul,
ott-feledetten.

Mert sürgető volt.

Oly sürgetően állt ott mozdulatlan,
mint egy hír, tölgy-alakban,
amely elfárad megfejtetlenül.

Hajfüggönyét visszaengedte már.
Megfordult. Indult. Furcsa lába.
Vitte fészkeit, madarait,
s a járókelő
szilárduló szeme előtt
fénnyel szórta a neonlámpa-sor.
Már várta az elhagyott gödör,
amelybe visszaforr.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lelkem változásai
  2010-10-17 22:41:59, vasárnap
 
  Őri István - Lelkem változásai


Ember vagyok, kicsiny hitű,
szívem nem kőszikla-vár
könnyen sodor a bűn mocska,
a fákat tépő jeges ár.

Ember vagyok, reményvesztett
teszem dolgom nap-nap után,
de ha próba elé állít Isten,
utazom kételyek vonatán.

Ember vagyok, s nem szeretek
mondván: engem ki szeret?
durva kéreg rejti lelkem,
vak szememmel meg nem látom:
Isten mindenkit szeret!

E három szó lepattan rólam,
de a kéreg már repedez
kegyelmed arany sugára
lassan nyitja lelkemet.

Napfényre jön minden,
mi szép, nemes és jó,
Istennek tetsző, embert bátorító
lelkem kéklő tóvá válva
a csüggedt vándort
a hit vizével várja
s midőn e vízből szomját mind eloltja,
és könnyeit kacajba folytja,
szárba szökken benne a remény,
a hit virága lesz nyíló rózsa,
mit ékes szalaggal övez a szeretet-erény.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A költészet meghatározása
  2010-10-17 22:38:42, vasárnap
 
  Borisz Paszternak - A költészet meghatározása


Ez - ropogva torlódó jégmező.
Ez - fütty szó hirtelen magasra szállva.
Ez - borzongó éjjel a fák között.
Ez - fülemülék verseny áriája.

Ez - hüvely termésbe síró világ.
Ez - elburjánzott zsenge borsó.
Ez - Figaro záporként fuvolák
hangjegyein az ágyásokba csorgó.

Minden fontosat összegyűjtene
Az éjszaka mély fürdőző vizekben,
Hogy nyirkos és remegő tenyere
Egy csillagot a halastóba ejtsen.

Hőség. Egy palló inog a vízen.
Égerfa mögé bújt el szemhatárom,
Hogy e falu: a világegyetem
A csillagok képébe hahotázzon.

Fordította:Rába György
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A kék rózsa
  2010-10-17 22:14:29, vasárnap
 
  Karinthy Gábor - A kék rózsa






Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
dülöngök, dudorászom ittasan.
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsös bottal ballagók
s kérdik tőlem: te mit keressz?
Szemük rám vetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.
Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüst láncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertya lángot,
negyedik olvadt havakat.
Ötödik tél időn tavaszt,
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
sokan, a jövőt kevesen.
Utamban ők nem ártanak:
én a kék rózsát keresem.
A kék rózsát, a hamvas szirmút!
a szűz csodát, a meztelent!
Az éjfél kibomló haját,
halottak élő sóhaját,
mely boszorkák szemére leng...
fagyott tüzét a gyűlöletnek,
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
a lengőt és a mozdulatlant.
Keresem jaj, halálra váltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...




 
 
0 komment , kategória:  Virágos versek, idézetek  
Mert nagyon szeretlek
  2010-10-17 21:16:49, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
utcasarkon
  2010-10-17 21:07:34, vasárnap
 
  Komáromi János --utcasarkon


megállok egy pillanatra
két utca üdvözli egymást éppen itt
körbe nézek
mintha keresnék valakit
de nem várnak már a sarki lámpák alatt
az elfelejtett csókok nyomai
ízük sem bukkan fel számban
a hírtelen összegyűlő nyálban
csak néhány bogár röppen a fény felé
mint a Nap a nyugati láthatárra
amikor sietne már
hogy pihenni térjen
mert azt hiszi valaki várja
de másnap ismét indul
ismét felbukkan a magányos csavargó
egy újabb egyedül-éjszaka után
szétlökdösi a ködös homályt
a kavargó bizonytalant
és teljes hittel indul el
tudja
már megint tudja biztosan
ma társra lel

most csak a sötétség álldogál velem a sarkon
amint a lámpa alatt a falat támasztom
és nézem a követ
meg a léptem hallgatom
ami már órák óta követ
és most utolér
a sötétséggel karonfogva érkezik
és megérint
elér engem is az éj
kabátomba mar
ingem alá bújik
hozzám simul és bár hideg
mégis kicsit felmelegíti szívem
tudom már indulnom kellene
de nem mozdulok
nem tehetek ellene semmit
maradnom kell
még várok
egy jelre talán
hogy egy csillag rám kacsint
int majd nekem a üres sötétség pereméről
jelzi hogy lát
hogy megtalált
hogy rám vár ő is odafenn egy sarkon
csak ott nincs lámpa
nincs bogár
még a lépések sem konganak
ott elporlanak a kétségek
elenyésznek a félelmek
fény tűkre szúrva őrzik ott a reményt
belém döf érzem a csillag sugár
az a csöpp fény
hogy szíven talál
és sarki-magányom eltűnni látom hírtelen

nézzük egymást
a csillag meg én
létünk oldódik fel
egy utca sarok végtelenén
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Mindig a barátod leszek
  2010-10-17 20:57:39, vasárnap
 
  Nemes Péter - Mindig a barátod leszek


Időtől, tértől függetlenül,
Még ha testem már
Nem is e világon jár
Csak gondolj rám, és figyelj
Én ott leszek
Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek,
Leszek neked
Napsugár felettük

Ha magányosan állsz az erdő szélén,
Csak gondolj rám, és
Mesélek majd a madarak nyelvén,
Csakis neked
Hogy tudd
Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen,
Gondolj rám, és
Elér a vigasz akkor is, mert
Ott ragyogok majd
Benned
A csillagos égbolt helyett

Ha az ősz sóhaja nyomán
Elsárgulnak a fák,
A halott levelek hullásából
Hallhatod, ahogy
A jövő reménységét
Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél,
Leszek neked a hópelyhek zenéje
Hogy ne feledd,
Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog
Sugárzom majd neked
A születésnapi torta gyertya lángjából, és
A csillag szóró szikráiból is

Ha otthonodat nem leled
Csak gondolj rám, és
Érezd ott mélyen
Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz,
A megújulás erejét öntöm beléd
A napkelte ragyogásából
Minden párás hajnalon

Ha félelmek gyötörnek, és
Nem leled az utat
Csak nézz a távolba, ahol
Feltámad a szél, és
Simogatásában ott leszek,
Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd,
A hegyek sosem apadó erejével
Emellek fel
Hogy menj
Tovább
Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből,
Csak hunyd le a szemed, és
Lelkedet szárnyalni viszem
Az álmok mezején
Hogy lásd
A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást,
Békével a karomban suhanok feléd
A naplemente varázsában
Hogy sose feledd,
A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
Nézz egy virágra, és
Én mosolygok vissza
Tiszta szívből,
Veled örülve,
A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
Csak gondolj rám, és
Ott leszek
A szívedben

Csak ott leszek
És ölellek
S az eső cseppekben
Veled könnyezem

Ha szükséged van rám,
Ott leszek
Mindig
Csak gondolj rám

És tudd
Van egy barátod

Aki vár
A végtelen partján




 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Boldogság-dal
  2010-10-17 20:49:10, vasárnap
 
  Bertók László - Boldogság-dal


Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 323 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 678
  • e Hét: 3483
  • e Hónap: 11749
  • e Év: 128402
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.