|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:33:14, péntek
|
| |
| |
Nem akarok mást csinálni.
Csak fekve felhőket vizsgálni.
Aztán úgy maradva csillagokat számlálni.
Felkelni és előlépni, majd hátrálni.
Virágot szedni, zenélni, sétálni,
éjszakahosszat beszélgetni és várni.
Kutyával játszani, nevetni, ugrálni,
szántani, vetni, ásni, kapálni,
csodálkozni, segíteni, keresni és találni,
szöszmötölni, gondolkodni, csak állni,
bámulni, kezet fogni, föld felett járni,
hangyákat számolni, valami jobbra vágyni,
pohárból inni, tintával írni, ajtót bezárni,
nézni, látni, lépni, mászni, félni, fázni,
létezni, lélegezni, szívemmel vért pumpálni...
mindegy mit, csak veled csinálni.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 18:26:51, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 17:55:05, péntek
|
| |
| |
Simonyi Imre:
Ma átmentem a tű fokán.
Ám amit ott találtam
a túlsó oldalában
- most már: innenső oldalán -
(visszatekintve - láttam)
még sivárabb is volt talán
- a tű foka meg én -
mint annak idején
az indulási oldalon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 17:51:42, péntek
|
| |
| |
Én vagyok a fény, mely az árnyékot okozza,
a világosság, mely az éji sötétséget vonzza,
a virradat, mely a végső felébredést hozza,
és a szürkület, mely a színeket egybemossa.
Szerelmes bókjaimtól a szűz hajnal elpirul,
búcsúzáskor csókjaimtól az alkonyat felvidul.
Ha sír a felhő, ölelő szivárvánnyá változom,
éjjel, ha vágysz, a Hold fénye küldi vigaszom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tündérek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 14:32:19, péntek
|
| |
| |
A sok kis jelentéktelen, egyszerű gesztus teszi elviselhetővé az életet.
Egy mosoly, egy érintés, egy szó, kis kedvesség és törődés.
Pam Brown
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 13:17:32, péntek
|
| |
| |
Úgy fogadj el, mint egy álmot
Mint sötétben apró lángot
Akár patak szomjas vándort
Bőrödön a meleg záport
Mint homokot talpad alatt
Gyerekként a bűvös sarat
Úgy fogadj el, mint a vigaszt
Mint barátot, ha magány riaszt
Úgy fogadj el, mint a vágyat
Mely véredben forr, végigárad
Ahogyan a test a lelket
Úgy fogadd el, hogy szeretlek
Mint várva-várt hosszú nyarat
Miképp télen hulló havat
Úgy fogadj el, mint a reményt
Mint koldus a teli edényt
Úgy fogadj el, mint egy kincset
Amely tiéd - s másnak nincsen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 13:10:54, péntek
|
| |
| |
Boldogság felhőn ülök, lógatva a lábam,
Lenézek a Földre, ott vagy, én látlak!
Ledobok Neked sok puszit, vagy százat,
Engedd el a lufit, elkapok vagy hármat!
Lemegyek Hozzád, vidámságot viszek,
Mosolyogj rám, attól boldogabb leszek!
Játsszuk azt, hogy nem törődünk semmivel,
Ha baj lesz, majd futunk, ne kérdezd, hogy mivel!
Örüljünk a mának, várjuk a holnapot
Jövök Hozzád megint, hozd a csónakot!
Míg én evezek, Te nézheted a napot,
Boldogok vagyunk, akár a gazdagok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Angyalok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 10:55:09, péntek
|
| |
| |
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk...
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
Tiéd a tél Uram, s tiéd a nyár.
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Szabolcska Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 10:04:05, péntek
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Susogó csendű selymes sötétben
valami feldereng a messzeségben.
Talán csak szemed szépségét látom
ragyogó fénye süt át a homályon.
Talán reményem ragyog fel szépen
álmom bódító kék tengerében.
Talán csak álmom andalít újra
Szeretsz talán már fölém borulva.
Talán kényeztetsz szerelmes szókkal
incselkedőkkel, kedves -bohókkal,
talán csókolsz majd, perzselő csókkal,
s talán felszakad bennem egy sóhaj.
Talán megosztom veled világom
amit könnyebbé tehet az álom.
Talán velem vagy ezen az éjen
susogó csendű, selymes sötétben
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-22 09:00:04, péntek
|
| |
| |
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
A magyarok elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz az egész világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe Isten szeretetét,
Lábad elé szórja a mennyei csillagok fényét.
Ismeretlen szerző
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Angyalok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4199
- e Hét: 11770
- e Hónap: 34037
- e Év: 166591
|
|
|
Offline
