|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 20:32:13, kedd
|
| |
| |
Szabó M. Gita
Utánam köszönt
a reggeli sóhaj
hol jártál mondd
és ki volt veled,
arcod bánatos,
lépésed is lassú,
ne titkold, látom
a könnyes szemed.
Miért takartad be
arcodat sötéttel
magadra húzva
az éj lepelét
próbáltalak hívni,
ugye észre vetted
apró csillagokat
küldtem el feléd.
Törölném ha tudnám
gyémántját szemednek
mosolyt varázsolnék,
de tudom nem hagyod
lehajtott fejjel
így ballagok utánad
mert csak egy reggeli
sóhaj vagyok.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 20:24:52, kedd
|
| |
| |
Ha én elmegyek innen, velem jön a világ.
Ez a világ, amit én látok, a magam szemével,
a magam hangulatain keresztülszűrődve.
És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek,
se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most.
Mert nem látom őket többé olyanoknak.
Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják,
csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen.
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vizes képek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 20:21:23, kedd
|
| |
| |
Lassan megöregszünk,
lassan mindenki elárvul,
az ember a jövő piacán,
már csak álmokat árul.
Kergettük a vágyainkat,
de a reményünk elázott,
nincs már ereje a napnak,
és mindegy, ki hibázott.
Lassan megöregszünk,
látod, a kijáratok zárva,
koldusként kóborolunk,
csendes ölelésre várva...
Mit tartogat még az ég?,
kérdezed, mi legyen a vég?
S jön hamar az égi jel:
ajkaid tüzében égni el.
(Katona Bálint)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 20:20:09, kedd
|
| |
| |
Szabó Imre:
A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.
Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.
Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül
A fantáziám elszabadul
Néha-néha meg is vadul.
Száll, száll a fellegekbe
Nem is gondol a tényekre
Azt képzelem, beszélgetek,
Jézustól kérdezgetek.
Válaszol, beszélgetünk
Egy tisztáson le is ülünk
Meggyőzött az igazáról:
Nem élhetek Tőle távol
Egy úton kell, hogy járjunk
Embereket kihalásznunk
S jött egy pillanat
A kép megszakadt.
Egyedül ülök a tisztáson
Távol a város zajától
A hold még mindig fenn ragyog
Lassan hazaballagok
Még magam sem értem
Valami történt bennem
A kegyelem elért engem
Érzem, érzem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 18:27:36, kedd
|
| |
| |
Amíg fiatal vagy, sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az ősz is, s elszállnak a darvak.
Amíg fiatal vagy, nincsen sosem gondod,
Nem érdekel semmi, csak a saját dolgod.
Pedig gondolnod kell, azon sok emberre,
Akik annyit tettek, s jártak a kedvedbe.
Legalább e napon, jussanak eszedbe,
Legyél hálás nekik, s ne legyen feledve.
Szüleid, akik az életedet adták,
Nagymamák, nagyapák,
Ne legyenek árvák.
Tanítóid, kiktől csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel tiszteleted rójad.
Törődjél, szeress, mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz
Annyit kapsz, majd vissza!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 18:06:21, kedd
|
| |
| |
Meggyesi Éva
A régi házra már nem emlékszik senki,
de emlékeimben olyan eleven,
mint ifjúkoromnak legkedvesebb álma,
melyet feledni nem tudok sosem.
Szinte látom az esti szürkületben
messze virító, fehér falait,
itt tündökölt fel elmúlt ifjúságom,
s szivárványhídon tűnő álmaim.
Azt sem bántam, hogy szegények voltunk,
s díszes ruhákra nem jutott soha,
boldogok voltunk, hisz ragyogott nékünk
édesanyánknak szelíd mosolya.
Évek múltak, s a vén idő szárnyán
elszállt anyánknak édes mosolya,
magával vitte oly messzeségbe,
ahol látni már nem fogom soha.
Ma már arcát csak álmomban látom,
s olykor feldereng emlékek hada,
épp úgy, ahogyan zsenge ifjúságom,
s köddé válik az éj leple alatt.
Édesanyám! Rád gondolok most is.
S ha tudnád, hogy néha most is könnyezem,
hisz nem vagy már, és a régi ház sincs meg,
de emlékeimben itt maradt velem.
Eszembe jutsz. Most nehéz a szívem,
s azt kívánom, hogy álmod szép legyen,
s ha majd kilépek testem börtönéből,
várj reám, hol az álom végtelen.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 17:55:08, kedd
|
| |
| |
Szeretnék
Csak egy parányi méccsé lenni,
mely bevilágít egy szobát --
csak egy szál deszka-híddá lenni,
mely szakadékot ível át --
csak egy kanálka mézzé lenni,
legyen az élet édesebb --
csak egy segítő kézzé lenni,
mely teszi azt, amit tehet -
Szent-Gály Kata
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 13:13:18, kedd
|
| |
| |
Földes Lívia
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-26 12:35:57, kedd
|
| |
| |
Les Buscaglia
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátság 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5565
- e Hét: 13136
- e Hónap: 35403
- e Év: 167957
|
|
|
Offline
