|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 19:55:23, csütörtök
|
| |
| |
Ülj mellém kedves, súgd meg, hogy mi bánt?
Mondd el nekem miért sírnak a téli éjszakák?
Mitől válik kérgessé az egykor sima lélek,
S mitől lesznek torz tükrök a csillogó emlékek?
Ölelj át kedvesem, ne kérdezz most semmit!
Könnyeidből ne pazarolj sohasem rám ennyit!
Próbáljunk meg úgy élni, hogy ne fájjon a jelen,
Ha már múltunk árnyékai túl mély, sötét verem.
Ülj mellém kedvesem, s ne vádoljuk egymást!
Nézzük fenn a csillagokat, míg a szemünk ellát!
Mert azokban van megírva szerelmünk és sorsunk,
S oda fogunk jutni, ha egyszer szárnyat bontunk.
Álmainkban együtt vagyunk, minden gondolatban,
Nincs közöttünk távolság, szóban, versben, dalban.
Érezni tudlak szívem ritmusával zárt határok nélkül,
Mert az álomtól nem kell félni - csak az ébredéstől.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 19:18:28, csütörtök
|
| |
| |
Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
Feléd szállnak, Rád találnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.
Robert Browwning
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 19:14:39, csütörtök
|
| |
| |
Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól,
hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.
Negyven év után egy júliusi napon találkoztunk. Melengető érzés volt újra
megpillantanom, annyi év után. Olyan, mintha sosem váltunk volna el.
Ott folytattuk, ahol néhány évtizede befejeztük a beszélgetést. Jó volt
belenéznem ragyogó barna szemébe, ahogy elmeséli mi is történt vele az
eltelt időben. Bár ő is látta rajtam a sok fájdalmat és keserűséget, én mégis
álltam a tekintetét. Mindig szeretek az emberek szemébe nézni, mert számomra
igaz a mondás: a szem a lélek tükre.
Ahogy teltek a percek és fogyott a forró csoki poharunkból, úgy melegedett fel a
testünk és forrósodott a levegő körülöttünk. Mikor beszálltunk az autójába
ragyogóan sütött a nap, de a fák már a nyár ruhájában: arany, piros, sárga és
barna színekben pompáztak. Mosollyal arcomon csodáltam az elsuhanó tájat,
és közben az elhangzott beszélgetésen gondolkoztam. Kicsit sajnáltam, hogy
nem találkozhattunk már előbb, mert úgy éreztem, hogy valami kimaradt az
életünkből. A közös létünkből.
Ettől a perctől kezdve, mintha mindig egy pár lettünk volna. Pedig sosem
tartoztunk össze, csak barátok voltunk. Akkor, azon a napon valami megváltozott.
Szinte egymásba gabalyodtunk, talán még szerelmesek is lettünk egy pillanat alatt.
Gyönyörű napok következtek. Hajnali ébresztések. Reggeli versikék utazás közben
sms, ahogy a munkahelyünkre tartottunk. Naponta többszöri telefonhívások és
rengeteg mosoly, nevetés, kacagás. A gondok messze szálltak ilyenkor. Repültünk!
Amikor együtt tölthettünk egy kis időt, a levegő izzott, szívünk vadul kalapált.
Szerettünk, csókoltunk, simogattunk, hiszen mindketten erre vágytunk.
Érezni akartuk egymás testét. Testestül-lelkestül szerettünk.
Bármikor rágondolok vagy olvasom, a hozzám írt verseit, szemem nem marad
szárazon. Mindig eszembe jut, mennyire jó hozzábújni, átölelni, végig simítani
az arcát, szája vonalát, vagy egyszerűen csak hallgatni szíve dobbanását. A
csókjáról nem is beszélve. Mindig igazi nőnek érzem magam mellette.
Életem legszebb szerelme ez, s amíg vele nem találkoztam sohasem
gondoltam volna, hogy létezik olyan hogy szerelem első látásra. De igen
is létezik állíthatom, mert ő az első pillanatban megfogott engem, az első
látásra elrabolta a szívem, bele szerettem. Csodálatos érzés volt. Bár
először nem tudtam, mi az, amit érzek, de elemi erővel zúdult ki belőlem,
a szívemből valami. Az eszem tiltakozott ellene, de a lelkem tudta, kivel áll
szemben. Akarta őt szeretni. Megtaláltam-ezt sugározta folyamatosan.
Az eszem persze vitatkozott vele. S ezzel illúziókat raktam rá is, és magamra is.
Ami ellen ő is tiltakozott. De most már értem is, nem csak érzem. A valódi
szerelem felépíti önmagát, ha hagyom, ha megengedem neki. Az új először
taszít, mert hatalmas erővel közeledik, s ezzel ellenállást hoz létre, és fájdalmat.
Az ellenállás mély szeretetbe fordul, s a láng fellobban s örökre ég. Mély,
olthatatlan szerelemmé nemesül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 19:02:50, csütörtök
|
| |
| |
Te akartad hogy így legyen, úgy éljünk, mint két idegen egymással
Hogy a szemed ragyogását és az ajkad mosolygását ne lássam
Pedig másképp is lehetne, úgy élhessünk, mint két gerle kedvesem
De mivel te, így akartad, legyen meg az akaratod, Édesem.
Elfeledtem réges-régen, hogy te vagy az üdvösségem, a párom
Szemed helyett a kék eget s a vándorló fellegeket csodálom
Álmod felett, ha őrködöm az arcodban gyönyörködöm titokban
S elgondolom, hogy lett volna, ha te nem így akartad volna .
Kedvesem.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 18:41:18, csütörtök
|
| |
| |
Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes.
A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is
tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében
és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől,
amelynek a lehetőségét meglátjuk benne."
(Pir Vilayat Inayat Khan)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 18:40:15, csütörtök
|
| |
| |
Emlékezz Rám, hogy vissza találj,
Hol tiszta a vágy, ott nincs akadály.
Falak omlanak egy érzés körül,
Az élet, ha ébred a lélek örül.
Ne mondd, hogy nincs az, mit nem lát a szem,
Ne mondd azt rólam, hogy nem létezem.
Keress a csendben, és szólíts meg bátran,
Légy most hát újból hűséges társam.
Emlékezz Rám, mert Érted ragyog,
A fényed, ha érint, Én Veled vagyok.
De vakon szőtt álmok között sosem keress,
Egyet tegyél csak, hogy mindig szeress.
Fogadj el kérlek, Én mindig melletted állok,.
Hogy átadjak néked egy igaz világot.
És ne hidd, hogy Én ezzel csodát teszek,
csak szívedbe írom be örök neved.
Mutz Péter verse
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-07 18:36:34, csütörtök
|
| |
| |
A gyermek szeme a jövő tükre.
Jaj annak, aki elhomályosítja.
Juhász Gyula
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2146
- e Hét: 9022
- e Hónap: 18406
- e Év: 150960
|
|
|
Online
