Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Vannak napok
  2010-10-09 18:57:32, szombat
 
  Vannak napok, amelyek részletei úgy illenek össze,
mint az ólomüveg ablak darabkái. Száz apró darab,
színek és hangulatok, amelyek ha összeállnak,
kiadják a teljes képet.

Maggie Stiefvater





 
 
0 komment , kategória:  Kapcsolatok 1.  
Látod ilyen az élet
  2010-10-09 18:47:55, szombat
 
  Látod, ilyen az élet,
Egyszerű az egész.
Nélküled nem félek,
De veled se túl nehéz.





 
 
0 komment , kategória:  Magamról  
Ábrándjaim derűs világát
  2010-10-09 18:39:26, szombat
 
  Reviczky Gyula

Ábrándjaim derűs világát
Beárnyékozta szenvedés.
Hol a nap még szívembe süthet,
Immár csak egy parányi rés.
Oda van a tavasz bűbája,
Ibolya többé nem terem!
Mégis, mikor te jutsz eszembe,
Szép májusról zeng énekem.

Tavasz volt; édes, szelíd ábránd
Himbálta ifjú szívemet.
Örök tavasznak, szerelemnek
Álmodtam én az életet.
Madár dalolt, akác virágzott,
Mikor először láttalak.
Virágos rét fölött repültek
A sárga cserebogarak.

Mikor a virágok születtek,
Szerelmünk akkor ébredett.
Te még rövid ruhába' jártál,
S én bújtam még a könyveket.
Gyakran találkozánk az utcán
S némán hűséget esküvénk
Egymásnak. Oly bohó nekem most
Még dalban is a mi regénk!

Dalaim édes zokogása
Akkor zendült szívembe' meg;
És ha mi bántott, elcsitítani
Dallal a bajt oly jól esett.
Mint napsugár a könnyű felhőt
Bearanyoztad vágyamat.
Imádkozám: Szép így az élet!
Ne légyen soha alkonyat...

Ha visszanézek most a múltra,
Álomnak tetszik az egész.
Hisz' ily bolondot nem művelhet
Soha a józan emberész.
És mégis, sokszor úgy óhajtom:
Legyen ily álom életem.
Kacagjon rajta minden ember,
Csak engem boldoggá tegyen!

Sütkérezem elálmodozva
A bágyadt, őszies napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repül át néha szívemen,
S szelíden, könnyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Szeretni engem
  2010-10-09 16:03:03, szombat
 
  Vázsonyi Judit:

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
aki több, mint a világ,
kinek karjában szép az örök álom,
mert lelkében terem a vágy

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
kiben a gyermek élénken él
ezeregy csodával vesz körül
minden mozdulata bennem mesél.

S szeretni engem, oly férfi akarjon,
ki a pokolból is visszatér,
feltámad porából, ha kell,
ha lelkem fáj és vigaszt kér.





 
 
0 komment , kategória:  Férfiak 1.  
Isten mondja
  2010-10-09 10:02:52, szombat
 
  Ember szeretlek

Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek
Vagyok, de mégsem látsz
Hiszel, mégis kétkedésben jársz
Teremtem számodra naponta a csodát
Te pedig csak keresed mindennek az okát
Vakon nézel, ezért semmit nem látsz
Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást
Erősen megragadsz mindent
Ezért tartod kezeidben a nincsent
Ízleled, minek már Ősök óta hordozod zamatát
De nem mered megkóstolni a manna igazát
Orrod mélyet szippant, mi már ismerősen kedves neki
Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli
Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert
Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt
Én Te vagyok és Ti mindannyian én
Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt
Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz
Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz
Ne keress engem a semmiben, ott
Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot
Találj meg önmagadban
Hiszen minden sejtedben ott vagyok
Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel
Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel
Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested
Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel
Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát
Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát
Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb
Hisz magad elől elbújnod, lehetetlen
Örülj, ha valaki nem kedves szemednek
Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek
Ne ítélj, még ha oly jól is esik
Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít
Rádöbbensz a sok felesleges útra
Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra
Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján
Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást
Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem
Szeretlek, nagyon szeretlek
Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom
Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod
Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod
Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot
Lásd majd csodatevő kezed művét
Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét
Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed
Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt
Porboli választásoddal egyedül Te rendelkezel
Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet
Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested
A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett
Ne haragudj arra, ami gátol
Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol
Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni
Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni
Nem irigyli a víz partján álló fűzfát
Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát
Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet
Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet
Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának
Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat
Akarom, amit Te akarsz
Teremtésemről képet nekem így adhatsz
Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek
Így vagyunk teljessége és része is az egésznek
Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz
Nem tanultad még együtt érezni a volt-van-és leszt
Azt mondod végtelen a fájdalom
De örömöd átszalad a pillanaton
Játszik Veled a képzelet szertelen
De tudd, életedben semmi sem véletlen
Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat
A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam
Megtapasztaltad már sok-sok életen át
Hogy Benned, s magad előtt Isten áll
Amikor már ott vagy a célegyenesben
Isten mivoltod számodra is kétségtelen
Szerelmetes EMBER gyermekem
Az út végén magadhoz magadat felemeled
Ami addig számodra volt érthetetlen
A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel
Légy szomorú, amikor boldog vagy
Örülj, amikor szomorúnak hatsz
Amikor majd e kettősségeket már egynek éled
Magyarázatát már semminek nem kéred
Amikor szemedről lehull a fátyol
Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol
Amikor a határtalan a határ
A végtelen a véges
Az életet és a halált
Megérteni akkor leszel képes
Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár
Ahol az igaz szeretet vár

/Szerzője ismeretlen/





 
 
0 komment , kategória:  Vallás 1.  
Csókod
  2010-10-09 10:01:47, szombat
 
  A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.





 
 
0 komment , kategória:  Vallomás  
Valaki hiányzik
  2010-10-09 09:32:12, szombat
 
  Pontosan az az ember hiányzik életemből,
akinek levelet szeretnék írni.






 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Kellemes hetet
  2010-10-09 09:30:43, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Jó kívánságok 2.  
Anyám mindig mondta
  2010-10-09 09:25:16, szombat
 
  Anyám mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak.
Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget,
hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban
elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok.
A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk.

Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne,
hogy megtalálják, ha új barátokat szereznek. Néhányan azt
remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat.
És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy
nap észrevették, hogy egész idő alatt, az orruk előtt volt.
Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen
jól éreznénk magunkat.





 
 
0 komment , kategória:  Boldogság   
Az első csók
  2010-10-09 08:55:52, szombat
 
  Helen Bereg

Május zöld leplet borított a tájra,
a fák lombot növesztettek már,
az avarban kikelet virágai nyíltak
kitárva magukat a megújulásra.
Ma is bensőmben emlékszem:

Kéz a kézben sétáltunk az ösvényen,
Szemünk összevillant, mikor meg-megállva
szívünk ezer kérdésére kerestük a választ.
Tetszem? Szeretsz? Vajon, mit érzel?

Ez már szerelem?
Sétánk a Rotary út padjánál megállt
Izzott közöttünk rég nem érzett vágy.
Kezünk öntudatlan játékban ölelkezett
a fák koronáján áttűnő Nap fényében.

Egymásra néztünk. Más világba léptünk.
Arcunk már szinte egymáshoz ért.
Szemünkben ott sajgott a követelő fény,
szánk égette a feltámadó lüktetés.

Szívívünkben nászra kélt a remény.
Lecsukódott szemünk a valóságra.
Feloldódtunk szánk felszálló sóhajában.
Lelkünkben táncolt a beteljesült vágy.

Szerelmes csók égette ajkunk játékát.
Ott és akkor már tudtuk,
örökre egymáshoz tartozunk.
Mégis megijedtem.

Remegésbe csukódott lelkem.
Elengedtem kezed,
Elfutottam kétségbe esve.
Nem én, a lelkem menekült.

Múlt árnyéka vágyamra vetült.
Múlt csalódása, fájdalmai bent
Eszemben, lelkemben üvöltötték:
NE!!!!

A boldogság után vágyódó szív
Napokig szűkölve sírt,
de legyőzte lélek fájdalmát,
ész kíméletlen józanságát.

Ma is úgy szeretjük egymást pont
mint ott azon az első napon.
Szerelmünk mélységbe ejt
és végtelen magasába repít.






 
 
0 komment , kategória:  Szerelem 4.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 343 db bejegyzés
e év: 3099 db bejegyzés
Összes: 34503 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 224
  • e Hét: 3036
  • e Hónap: 19717
  • e Év: 128361
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.