Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Boldogságról
  2010-11-14 10:18:00, vasárnap
 
  Sosem leszünk boldogok, ha a boldogságot nem a minket körülvevő
dolgokból merítjük, minden vesződségükkel, gondjukkal, szomorúságukkal
együtt. Aki nem tanulja meg, hogy a boldogságot útközben, a mindennapi
munkájából merítse, ennek minden megpróbáltatásával, harcával,
kiábrándulásával együtt, az nem értette meg az élet nagy titkát.
A kötelességek e hétköznapi köréből, a személyiségek és az érzelmek
súrlódásából kell kinyernünk magunknak az élet nektárját. Az egész világ
tele van fel nem emelt örömkincsekkel. Mindenütt a dolgokban rejtőzködő
boldogságra lelünk, csak meg kell értenünk, hogyan nyerhetjük ki belőlük.
Az élet örömeinek fele azonban a jelentéktelen dolgokban rejtőzik, amelyek
ott vannak körülöttünk, csak nem vesszük észre őket.





 
 
1 komment , kategória:  Boldogság   
Ha kérhetnék
  2010-11-14 10:11:03, vasárnap
 
  Ha kérhetnék az Istentől magam
számára valami szépet és nagyot,
azt kérném, hogy adjon nekem is
egy egyszerű kicsi házat, négy
szobával, vadszőlős tornáccal,
öreg körtefával. Mohos legyen a
teteje, s olyan kicsi legyen,
hogy ne férjen el benne izgalom,
perpatvar, békétlenség.
Csak én s az, akit szeretek.

Wass Albert





 
 
0 komment , kategória:  Nyár  
Házassági évforduló
  2010-11-14 10:03:37, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Jó kívánságok 1.  
Ha nagy leszek
  2010-11-14 09:42:53, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Cukiságok 1.  
Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán
  2010-11-14 09:36:39, vasárnap
 
  Mentovics Éva

Egyszer, réges-régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag
ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott
az öreg Hold mellett.
Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.
Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül
alaposan oldalba lökte.
- Bocsánat, nem volt szándékos! - mentegetőzött a kis rosszaság.
- Segítség! Kapjon el valaki! - kiáltotta ijedten a szegény pórul járt
csillagocska.
De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni.
Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen
a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert
ilyen még soha sem történt vele.
Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait?
Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog
történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld
valami alányúlt, és elkapta.
A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt?
Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy
hatalmasra nőtt fenyőfa volt.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a
barátaim közé! - könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott,
amennyire csak tudott a történtek után.
- Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. - recsegte kedvesen az öreg fenyő.
Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy
télen - nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval
sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az
ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked
segíteni, hogy visszakerülj az égboltra.
- Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! - hálálkodott a kis csillag.
- Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem
ígérhetek. - mormogta kedvesen a fenyőfa.
Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett.
A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult, ... és visszapottyant a fenyő
ágai közé.
A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát,
de sajnos nem járt sikerrel. - Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni.
Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán
egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.
- Jól van. - szólt búslakodva a kis csillagocska.
- Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni.
Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára.
A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és
elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton.
Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis
csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni
kezdtek rá.
- Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán!
Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal
szikrázóbb, mint amilyen korábban volt!
Addig-addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havas fenyőfán, mígnem
elhatározták, hogy ők is leugranak.
Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy-egy szép, zöld
fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását.
Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon,
de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak.
Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a
házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik
a falu széli fenyves erdőben?
Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat
költözött az otthonokba.
Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon.
Azonban amit ott láttak minden várakozásukat felülmúlta.
A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem
egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak.
Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket.
Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak
egy-egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben
sorshúzással döntik el.
Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait.





 
 
0 komment , kategória:  Történetek az életből 1.  
Forester
  2010-11-14 09:31:38, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Minden ami ital 1.  
Eljegyeztelek
  2010-11-14 09:28:56, vasárnap
 
  Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
Téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
S felesküszöm szelíd, szép kezedre,
Hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.





 
 
0 komment , kategória:  PNG képek 3.  
Mi lesz ha
  2010-11-14 09:27:23, vasárnap
 
  Mi lesz, ha óvatlanul kitárom szívemet,
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
hitem rólad mintázott számtalan szobrát,
meztelenre vetkőzött testem-lelkem óhaját,
mi lesz, ha értetlenül, gúnyosan elfordulsz,
nem szólsz, fölényesen kezelsz, megvetsz,
felkínálkozásommal fanyalogva félretolsz,
félek, szánva eltaszítasz, ha feléd nyúlok,
kerülöd tekintetem, nem adod soha ajkad,
kimért közönnyel elhúzod bezárt kezed,
hátrahőkölsz, borzadva becsmérelsz,
félek a visszautasítás rikító csúfságától,
a szégyen hátat görbítő ólomsúlyától,
mi lesz, ha zabolátlan közeledésemet
zaklatásnak veszed, az agyadra megyek,
mi lesz, ha beomlik önérzetem alagútja
az unalmas életnek szánt tarka sóder alatt,
s agyonsebzetten nem állok többé lábra?





 
 
0 komment , kategória:  Grafika-Rajz 3.  
A napló
  2010-11-14 09:25:34, vasárnap
 
  A napló az néha olyan, mint az élet,
Könnyű a lapokat utólag nézned.
De hogy az iromány miként került oda,
S hogyan szállnak az évek tova?

Egyik ember sem számolja a lapokat,
S nem tarja számon a keserves napokat.
Te se tartsd számon a rosszat mi történt,
Légy boldog s írogass önként.

Ne más írja gyönyörű naplódat,
Te irányítsd saját gondolataidat!
S ha majdan előveszed kincsedet
mit írtál, a boldogságtól sírjál!

S ha az emlékek hada lepi el szívedet,
Boldogságban gondold végig létedet.
És ha elolvassa egyszer más is ezt a
szépen összeállított naplót,
A meghatottságtól leszel majd boldog.





 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok 5.  
Ha majd nem leszek
  2010-11-14 09:24:21, vasárnap
 
  Bányai Mária

Csak egy szál gyertyát gyújtsál meg nékem
Ha majd nem leszek, egy szál mindig égjen.
Halvány kis lángja csak neked ragyog
Ne érezzem én sem, hogy egyedül vagyok.

Ennyi amit kérek, nem kell virágtenger.
Ha elégett a gyertya, nyugodt szívvel menj el!
Ne fájjon a szíved aludjál csendesen,
Én mindig ott leszek melletted kedvesem.

A szerelem nem hal meg, örökké fog élni.
A földi utadon mindig fog kísérni.
Tudom, hogy a lelked attól még fájni fog,
Megígérem neked, a szívem várni fog.





 
 
0 komment , kategória:  Gyász 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 3099 db bejegyzés
Összes: 34515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1062
  • e Hét: 5313
  • e Hónap: 21994
  • e Év: 130638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.