|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 20:59:23, kedd
|
| |
| |
Újabb szúrás Európa szívébe
2010. 11. 23. kedd. - 18:23
Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszter bejelentette, hogy elképzelése szerint 2011. július 1-jével felfüggesztik Németországban a hadkötelezettséget. Ez a határidő ésszerű és indokolt, mondta a konzervatív miniszter Drezdában, Angela Merkel kancellárral közösen tartott sajtóértekezletén, egyúttal megerősítette azt a szándékát, hogy 250 ezerről 180-185 ezer főre csökkentsék a német hadsereg létszámát.
A tárcavezető hétfőn a hadsereg parancsnoki állományának drezdai ülésén ismertette a Bundeswehr reformjára vonatkozó terveket. A kormány várhatóan decemberben hozza meg döntését a hadkötelezettség felfüggesztéséről. Merkel jelezte, hogy a kötelező katonai szolgálat meghatározatlan idejű, de nem végleges felfüggesztése tükröződni fog az alkotmányban.
Karl-Theodor zu Guttenberg, a Merkel-kormány legnépszerűbb minisztere még augusztus végén tárta a nyilvánosság elé a hadsereg átalakításának és karcsúsításának tervét, de akkor még nem jelölt meg határidőt a hadkötelezettség felfüggesztésére. A reformot a két uniópárt (a Német Kereszténydemokrata Unió - CDU és a bajor Keresztényszociális Unió - CSU) és liberális koalíciós partnerük, az FDP egyaránt támogatja. A tárcavezető kezdettől fogva egy hivatásos hadsereg létrehozását javasolja egy sor más európai ország példájára. Az átalakítás mögött azonban mindenekelőtt a védelmi költségvetés tervezett jelentős csökkentése áll.
A kötelező katonai szolgálat hosszát a német egyesítés óta 18 hónapról fokozatosan fél évre csökkentették az országban, számos katonai vezető azonban a hathónapos szolgálatot már elégtelennek tartja a katonák megfelelő kiképzésére. Egyelőre nem világos, hogy 2011. július 1. az utolsó besorozottak katonai szolgálatának kezdete lesz Németországban, vagy az utolsó hadkötelezettek leszerelésének időpontja.
(Honvédelem)
http://kitartas.mozgalom.org/friss-hirek/ujabb-szuras-europa-szivebe
. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 20:43:11, kedd
|
| |
| |
Ünnep a nemzetiben
Miért lenne izléstelen ha a románok a Nemzeti Szinházban ünnepelnék Erdély elcsatolásának 92-ik évfordulóját ? Hát azért, mert tőlünk magyaroktól csatolták el a Kárpátmedencét, amely nagyob mint hazánk 93 ezer négyzetkilométerre zsugorodott összes területe ! Olyan ez, mintha valamilyen oknál fogva megszállná az adakozó országhódítókat a jólélek, és visszaállítanák ezeréves határainkat és mi ezen a napon, mondjuk jövőre hatalmas dáridót csapnánk Bukarestben, az ő nemzeti szinházukban .
Miért akarnak nálunk ünnepelni jó szomszédaink ? Ott az egész Nagyrománia s az sem elegendő nekik ? Megint szeretnék megfricskázni az orrunkat ? Milyen beteges elme találta ki ezt ? Nem mi vettük el hazájukat, hanem ők . Beteges szemléletük miatt sem területi, sem kulturális autonomiát sem biztosítottak a magyarságnak, miközben az elmúlt 92 évben felére zsugorodott lélekszámuk az elorzott területeken . Bezzeg a kreált nemzetállamok egyedei négy-ötszörösére duzzadtak ez idő alatt . 8-10 szeres változás ez a Kárpátmedencén belüli etnikai arányokban .
Európa lassú megszállás alatt van már azóta, amióta visszaállították a Bécsi Döntések eredményeit Párizsban, ahol a keleti kereszténység utat talált a nyugat szíve felé . Először a fehéroroszok jöttek be Katynt érintve Lengyelországba, majd Észak Erdély is visszakerült a hagymakupolás honfoglalókhoz megint . Törökországot szeretnék felvenni az EU-ba, meg a közel-keleti Izraelt, sőt még az egyik legnagyobb ázsiai hatalmat Oroszországot, melynek csekély területei átnyúlnak az Uralon túlra . Európa a nyugati kereszténység védőbástyája, nem jelenti a földrajzi Európát, hanem azt a kultúraalapító területet, amelynek részese ezeréves királyságunk is .
Arculcsapása az egész kereszténységnek, ahogyan szétzilálhatták büntetlenül azt a középeurópai térséget, ahol apró nemzetecskéknek teremtettek hazát a mi testünkből, miközben 5 millió magyar él határainkon kívül . Olyan ez mintha a most nem is olyan régen megalakult Kosovo Belgrádban szeretné megünnepelni államiságát a szerbek nemzeti intézményeinek egyikében ! Egy szerbiai férfit kérdeztem meg nem rég egy, a délvidékiek által fenntartott székházban, hogy miért nem megy a kosovóiak klubjába vacsorázni ? Látni kellett volna azokat a meglepett szemeket reámnézni .
Elég szégyen az, hogy legjelesebb szinházunkat reá bízhatták egy köztudottan homoszexuális, kicsavarodott izlésű emberre, aki minden tehetségével rombolja nemzeti jellegét annak az intézménynek . Legutóbbi János vitéz változatával sikerült megbotránkoztatni kevéske látogatóját újfent . Ez a ficsur gondolkodás nélkül odaigérte szinjátszásunk eme fellegvárát a román nemzeti ünnep megrendezésére . Majd amikor rászólt valaki magasabb helyekről visszakozott csak, de elmozdításáról politikai tényezők miatt szó sem lehet . Miféle kétharmados fülkeforradalom az, ami képtelen elzavarni az oda nem illő egyedeket ? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 20:04:55, kedd
|
| |
| |
FIGYELMEZTETŐ LEVÉL A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁGNAK
2010. február 21. vasárnap, 21:09
Szeged, 2009. 07. 31.
Ördögtől való, egyáltalán nem tisztelt Parazitáink!
Előrebocsájtom, hogy nem akarok senkit provokálni, sértegetni vagy fenyegetni, ugyanakkor fölöslegesen udvariaskodni sem. Levelemre nem várok választ, sem méltatlan gyalázkodást, de megadom a lehetőséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá. Nem érdekel, ha leantiszemitáztok, lenyilasoztok, lerasszistáztok, vagy egyéb fantáziátlan bélyegeket süttök a homlokomra (elfér a többi mellett), ha nem tetszik, amit írtam. Vállalom minden szavát, gondolatát, s nem félek azoktól, akik legszívesebben megfojtanának egy pohár sörben, hasonló elkötelezettségű honfitársaimmal egyetemben. Egy dolog számít csak, hogy az igazságot, az évszázados magyar sérelmeket és követeléseket (elvárásokat?) határozottan, félreérthetetlenül tolmácsoljam.
Kedvenc (csoda)rabbitok nemzeti körökben nagy vihart kavart ,,elszólása" némileg kifordítva így hangzik: ,,Ha a zsidó kultúrából kivonnánk a magyar szellemiséget, nem maradna más, csupán az Aranyborjú (fő-fő Istenetek!), a Talmud (furcsa szokásaitok, vállalhatatlan viselkedési normáitok s a gójokkal szembeni becstelen mohóságotok hű tükre), valamint a maceszgombóc, a fekete kaftán, a klezmer-zene és a körülmetéléskor levágott fityma." (No, erre varrjatok gombot, ha tudtok!)
Egyébként, ha itt nálunk olyan szörnyű rossz nektek, akkor mi a fészkes fenének jöttök ide annyian, sajnos nem csupán turistaként? Vajon miért költöztök kies hazánkba százezerszám, ha őslakóit megvetitek, sőt gyűlölitek, országunkat pedig barbár üzelmeitek telephelyének, meghódítandó földdarabnak, profitszerző üzletközpontnak tekintitek? Normális ember nem megy oda, ahol nem érzi jól magát, ahol folyamatosan rettegnie kell a ,,primitív, szélsőséges, fasiszta" stb. sumér-szkíta-hun (nem finnugor!) származékoktól, s félszemmel mindig a menekülés útját lesi, míg becsomagolt bőröndjét állandó készenlétben az ágya alatt tartja. Higgyétek el, nekünk is milliószor örömtelibb, gondtalanabb lenne az életünk nélkületek, s azt is, hogy hosszú és viszontagságos történelmünk során soha egyetlen népséggel se gyűlt meg annyiszor a bajunk, mint éppen veletek. Gondoljatok csak bele, mi magyarok miért nem kívánkozunk hozzátok Izraelbe? (Az innen alijázó néhány zsidó családot leszámítva.) Rengeteg oka van annak, de hadd említsek meg néhányat. Először is azért, mert a tietek a világ legfajvédőbb (legkirekesztőbb) állama, ahova be se engedtek másokat az igazolt zsidókon kívül; aztán mi nem vagyunk bolondok, hogy olyan szekér után fussunk, ami nem vesz fel; végül mi szeretünk a Kárpát-medencében élni, hisz nekünk ez az egyetlen hazánk (s nem úgy raboltuk másoktól, mint ti!), amit a földkerekség összes kincséért sem cserélnénk el soha. De nem is adjuk át senki emberfiának, jöjjön bár mézes, hízelgő szavakkal, avagy pusztító fegyverekkel. Nálunk az idegen legföljebb vendég lehet, ha megbecsüli magát, ám ti már számtalanszor bizonyítottátok, hogy mifélék vagytok, ezért semmilyen formában sem látunk szívesen benneteket, pedig messze tájakon híresek vagyunk toleranciánkról és jóindulatunkról (amit éppen a ti ,,liberális" sajtótok próbál lehazudni).
Nagy a világ, s ha jelenlegi hazátok nem megfelelő számotokra, keressetek magatoknak újat, de ne éppen nálunk. (Javasolhatom pl. az Északi Sarkot, ahol hóból és jégből egészen kiváló iglukat építhettek, melyekben ellakhattok, sőt egyiket-másikat banknak, tőzsdének, sajtószékháznak, zsinagógának is átalakíthatjátok. Meghitt társaitok lehetnének a jegesmedvék, ,,akik" készséggel meghallgatnák holo-meséiteket, legendáitokat, évezredes ,,üldöztetésetek" szomorú históriáját; s ha netán őket is antiszemitának minősítenétek, vagy épp rasszistának [fehér bundájuk miatt!], néhány morgáson, esetleg mackós pofonon túl aligha bántanának benneteket. Persze, ha megkísérelnétek elorozni tőlük a betevő fókahúst, már nem biztos, hogy ilyen békésen fogadnák. - Ám, ha fáztok északon, mehettek délebbre is. Mondjuk, Madagaszkár szigetére. Ez elég terjedelmes, viszonylag kevesen lakják, bőven jutna hely egész fajtátoknak. A dzsungelben az állatvilág is változatosabb, köztük sokféle majom és kígyó is tenyészik, velük a jellemetek is inkább egyezik. Az ottani dús pálmalevelekkel könnyedén befedhetitek hajlékotokat, s a kellemes éghajlat miatt télen sem kell fűtenetek. Vadászhattok, halászhattok, ide-oda vándorolgathattok (de azért ne fussatok el, mint hajdan Egyiptomból), hódolhattok isteneiteknek [Él, Elochim, Jahve, Mammon stb., hány is van belőlük tulajdonképpen, ti ,,egyistenhitűek"?], de a bennszülötteket ne fosztogassátok, ne ,,ritkítsátok", mint a gázai palesztinokat, s lehetőleg rabszolgának se adjátok el őket, mint tették azt oly vehemensen egész Amerikát négerekkel benépesítő elődeitek.)
Ha azonban e ragyogó lehetőségek dacára, amolyan mazochistaként, mégis nálunk, ,,ellenségeiteknél" óhajtotok maradni, akkor bizony néhány dolgot nem árt a lelketekbe (már ha van ilyen?) vésni.
1.) Magyarország (értsd: a Kárpát-medence!) a magyaroké. A legfőbb hatalom a Szent Koronáé (nem svájcisapka!), mely megoszlik a nemzet és uralkodója között (aki csak a mi vérünkből származhat). Államformánk alkotmányos királyság, nem pedig parlamentáris (vagy bármilyen egyéb) demo(cso)krácia. Társadalmunk felépítése hierarchikus, azaz a vezető posztokat kizárólag tisztességes, rátermett és nemzethű hazafiak tölthetik be, s tevékenységükért vagyonukkal, szabadságukkal, sőt életükkel felelnek. (Ha csak ezt az egy tételt nézzük, közületek már hírmondó sem akadna!) Nálunk mindenki a képességeinek és szorgalmának megfelelő magasságba emelkedhet a tekintélyelvű rendszerben. Valamennyi munkaképes polgárnak dolgoznia kell, tehát az ingyenélőket, bűnözőket, spekulánsokat s a nemzetrontókat kiközösítjük, ill. kitoloncoljuk. (Még mindig itt akartok szerencsét próbálni?)
2.) Az államalapító nemzet a magyar. Államalkotó népek mindazok, melyeket történelmünk során a szárnyaink alá vettünk, s ezt ők önkéntes beilleszkedéssel (nem beolvadással!), becsületes életvitellel hálálták meg. (Ti és a cigányok nem tartoztok közéjük!) Az említett nemzetiségeknek velünk mindenben azonos jogai és kötelességei vannak; megbecsült tagjai társadalmunknak, amennyiben elfogadják a Szent Korona fennhatóságát, értékrendjét és ősi Alkotmányunkat, ill. betartják törvényeinket, s tisztelik szokásainkat, hagyományainkat. Azonban a nemzet s az ország sorsát közvetlenül meghatározó kulcspozíciókat (pl. miniszterelnök, a Magyar Nemzeti Bank elnöke stb.) kizárólag törzsökös magyarok tölthetik be, akiket minden téren átvilágítanak és ,,lekádereznek". (Hm, nem tetszik tán, hogy nincs többé zavarosban turkálás; nem ,,kóser", hogy nem lehettek egyszerre zsidók is, meg magyarok is, miként érdekeitek éppen diktálják? Képzeljétek el, micsoda abszurditás volna az, ha mondjuk Izraelben fajmagyar, esetleg bantu néger köztársasági elnököt neveznének ki. Ugye, kész röhej?!)
3.) Magyarországon mindenki köteles lesz (iskolában, munkahelyen stb.) bevallani és személyi okmányaiba bevezettetni faji-nemzeti és vallási hovatartozását, miként ez régen is így volt. Ebből semmilyen hátránya nem adódhat, de persze előnye sem. Tehát e szerint lehet valaki pl. magyar katolikus, magyar unitárius, magyar ősvallású, horvát ateista, oláh görögkeleti, rác református, tót evangélikus, zsidó izraelita (ortodox), zsidó ateista (neológ) vagy zsidó katolikus (kikeresztelkedett). De nem lehet senki magyar horvát vagy horvát magyar, miként zsidó magyar vagy magyar zsidó sem (legföljebb magyarországi zsidó vagy Magyarországról kivándorolt zsidó), pláne katolikus izraelita, izraelita ateista stb. (Ugye világos, mint a nap? Ha még ennyit sem vállaltok, ha még a saját fajtátokat, hiteteket is megtagadjátok, ill. nem meritek egyértelműen definiálni, akkor mit keresnétek - a sok pénzen kívül! - nálunk, hogyan teljesítenétek hazánkkal szembeni kötelességeiteket?) Ebből persze az is következik, hogy valamennyi népcsoport, nemzetiség csak létszámának megfelelő arányban vehet részt az értelmiségi pályákon. (Konkrétan rátok vonatkoztatva: nem kell a túl sok zsidó bankár, közgazdász, orvos, jogász, külkereskedő, színházigazgató, politikus, egyetemi rektor, főszerkesztő, médiaguru stb.; de égető szükségünk van zsidó bányászokra, földművesekre, esztergályosokra, tanítónőkre, kamionsofőrökre, ápolónőkre, pékekre, autószerelőkre és más hasznos dolgozókra. Ne lázongjatok már, ne kiáltozzatok numerus clausust, elvégre a Bibliában is benne van, hogy orcád verítékével keresd meg a kenyeredet. Ne pedig szegény magyarok kiszipolyozásával!)
4.) Magyarország öröktől szabad, önálló és független, s ezt az önrendelkezési jogunkat senki sem adhatja föl, vagy csorbíthatja. Tehát területére, lakosságára egyetlen hódító hatalom, ország, ,,világállam" vagy ,,honfoglaló csürhe" sem tarthat igényt, semmilyen határozat vagy esemény sem korlátozhatja ezen alapvető jogában. Hazánk minden állampolgárát ugyanaz a szabadság illeti meg, amennyiben kötelezettségeinek teljesítése révén gyakorolja jogait, valamint hűséges az országhoz (nem Izraelhez vagy az USA-hoz!) és a nemzethez, s mindenekelőtt a magyar érdekeket szolgálja. (Ez alól nincs semmilyen kibúvó, ,,képviselői mentelem" stb.) Magyarország földje, vize, levegője, energiája, ásványkincsei, természetvédelmi területei, műemlékei, kulturális öröksége (pl. rovásírásunk) stb., azaz létfeltételei, az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. (Figyeltek, biboldók? Nem lehet ám semmit ,,privatizálni", vagy külföldi kézre játszani, netán idegen kaszinókat, lakóparkokat, áruházláncokat építgetni, mert itt az utolsó rögig minden a Szent Koronáé. Annyi földetek sem lehet, amennyibe eltemetünk benneteket, legföljebb a mi irgalmunkból. Azt már le se írom, hogy mindez még Regnum Marianum is, vagyis Boldogasszonyunk szakrális felségterülete, mert úgysem értenétek.) Itt minden döntéshozó szervnek, végrehajtó hatalmi ágazatnak (parlament, önkormányzatok, kormány, bíróságok, rendőrség stb.), valamennyi törvénynek, utasításnak a magyarság boldogulását, biztonságát, értékeinek védelmét kell szavatolnia, s ez ellen semmilyen cselekedet, fenyegetés vagy ,,paradigma" sem irányulhat. (Lefordítva ezt a számotokra: a multik nem kaphatnak adókedvezményt, a bankokat nem lehet ,,konszolidálni", ,,adósság fejében" senkinek az otthona, ingatlana nem kobozható el; a ,,magyar izraeli" rendőrség nem léphet föl a békés tüntetők ellen semmilyen formában, az ártatlanokat tilos meghurcolni, a bűnözőket viszont rács mögé kell dugni; továbbá a Moszad, az Incal Security, a Krav Maga és más efféle fegyveres terror-szervezetek azonnali hatállyal kiutasítandók hazánkból, ill. feloszlatandók. Veszitek a lapot, kedveseim?) Amennyiben bárki vagy bármilyen törekvés korlátozza vagy akadályozza a nemzetet egyetemes történelmi jogainak gyakorlásában, ill. kötelességeinek, küldetésének teljesítésében, úgy e zavar kiküszöbölése s az ország védelme végett az összes honpolgárnak ellent kell állnia mindaddig, amíg a külső vagy belső ellenség meg nem hátrál, vagy föl nem morzsolódik. (Nem lehet ám következmények nélkül gúnyolni hőseinket, rágalmazni népünket, meghamisítani történelmünket, szétverni vagy kisajátítani ünnepi megemlékezéseinket, bemocskolni és lebontatni ősi jelképeinket; de tilos a keresztény többséget irritáló buzi-felvonulásokat, hanuka- és purim-rendezvényeket, ,,zsidó fesztiválokat", ,,tarka marhákat" az utcákra és közterekre vinni, avagy ránk erőszakolni a számunkra legjobb esetben is közömbös holokauszt-vallást s a kereskedelmi tévéitekből, rádióitokból áradó szennyet. Felfogtátok, úgy átabotában?)
Végezetül hadd forduljak az ún. ,,jó zsidókhoz". (Szabó Dezső szerint ilyenek nincsenek, s már-már én is osztom a véleményét, de tegyünk egy próbát, hátha...) Rokonszenvünket nem azzal nyerhetitek meg, ha ,,magyarabbá" váltok a magyaroknál, s ezért (látszólag!) saját véreiteket is eláruljátok. Fölösleges minden radikális nemzeti pártba, civil szervezetbe, gárdába, keresztény gyülekezetbe befurakodnotok (pláne ezekben ,,lobbizni" és bomlasztani!), ez abszolút hiteltelen magatartás előttünk. Vállaljátok bátran zsidóságotokat, de fogadjátok el, hogy itt a magyarság a vezérnép, s ezért mindennek az ő megmaradását és fölemelkedését kell szolgálnia. Azok a kisebbségek, nemzetiségek (feltételesen beleértve titeket is), melyek nem a romlásunkra törnek, hanem megtanulnak tisztelni (vagy legalább akceptálni) bennünket, s méltányolják céljainkat, nemzetstratégiánkat, kiveszik részüket a közös ország-építő munkából (önző érdekeik felelőtlen hajszolása helyett!), azok velünk együtt minden áldásban is részesülhetnek, de nélkülünk vagy ellenünkre semmit sem érhetnek el. (Ha látjátok, hogy a fél ország nyomorúságban tengődik, ne követeljetek 27-ik hollókoszt-kárpótlást, hanem dagadó pénztárcátokat nyissátok meg a szegények javára. Amikor a magyar műemlékek lassan összedőlnek, a keresztény templomok beáznak, és pereg róluk a vakolat, akkor ne azon hőzöngjetek, hogy rég elhagyott zsinagógáitok és nem használt temetőitek rendbetételére milliárdokat áldozzunk adóforintjainkból. Ha pedig hitsorsosaitok acsarkodnak, gyűlölködnek ellenünk, vagy épp ránk uszítják a semmirevaló cigányokat, s úton-útfélen, változatos módokon keresztbe tesznek nekünk, akkor igenis forduljatok velük szembe, de ne csak egy sápadt ,,elhatárolódás" erejéig, hanem határozottan, keményen fékezzétek meg őket! Közöljétek velük, hogy ezzel maguk alatt is vágják a fát, mert ha a gazdaállat a sanyargatásoktól kimúlik, akkor valószínűleg élősködői is megdöglenek.) Abban biztosak lehettek, hogy mi még soha senkinek nem maradtunk adósai, s minden jótettért százannyival fizettünk. Nem kérünk lehetetlent, csupán annyit, hogy hagyjatok bennünket nyugodtan élni a saját hazánkban, s ne akarjatok rólunk 30 bőrt lenyúzni, mikor csak egy van, s az is roppant viseltes már a tömérdek küzdelemtől és szenvedéstől. Megértitek ezt, maradt még bennetek emberi érzés, vagy soha nem is volt? Rövidesen elválik. Immár nem üres szavakat, ,,hűségnyilatkozatokat", hanem valóságos cselekedeteket, konkrét bizonyítékokat várunk tőletek.
Lenne még bőven mondanivalóm, de nem szeretném, hogy levelem túl hosszúra nyúljon, s szándékom dacára habzó epilepsziát, anginás rohamokat vagy légzési problémákat okozzon közöttetek. Mielőtt üvölteni kezdtek, mint a fába szorult féreg, és bíróért, hóhérért, bérgyilkosért szaladtok, nem árt, ha megfontoljátok a benne foglaltakat. Mert én még jóhiszeműen figyelmeztetlek benneteket, hogy baj lesz, igen nagy baj, ha nem szálltok sürgősen magatokba, s nem változtok meg gyökeresen. Ha tovább pocskondiázzátok, hergelitek, romboljátok és irtjátok a magyarságot, egyszer elfogy a birka-türelme, s akkor nektek annyi! (,,Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!") Hát jól vigyázzatok!
Ördög (Jehova stb.) legyen veletek, velünk meg az Isten, a Magyarok Istene!
(Hegye)Shalom belétek, azaz békesség nektek!
vitéz Siklósi András
Nemzeti Internet Figyelő
http://www.karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article& id=8136:figyelmeztet-level-a-magyarorszagi-zsidosagnak&catid=41:publikaciok&a mp;Itemid=65 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 19:58:27, kedd
|
| |
| |
Kádár János meggyónt egy papnak a halála előtt
2010. november 23., kedd 10:10 InfoRádió / MTI
Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden hétfőn, a Hamvas Béla Asztaltársaság; a fórumnak Németh Miklós, volt miniszterelnök, Pozsgay Imre, egykori államminiszter volt a vendége. A kérdező, beszélgető partner szerepét Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, a társaság tiszteletbeli elnöke töltötte be. Olyan kevéssé ismert tények derültek ki, mint hogy Horn Gyula nem volt az NDK-sok kiengedéséről döntők között, hogy Grósz Károly kizárólagos érdeme az 1988. májusi puccs, hogy Kádár nem szerette Gorbacsovot, hogy az egykori első titkár szerint Berecz részegen sem mond olyanokat, mint Pozsgay józanul, vagy hogy Horn Gyula ragaszkodott Kádárhoz.
Németh Miklós emlékeztetett arra, hogy 1988 november végén lett miniszterelnök, de "nagyon rosszul érezte magát" abban a kormányban. Mint mondta: "minden erejével azon volt", hogy néhány alkalmatlan embert eltávolíthasson, de kötötte a pártfegyelem. A minisztercseréhez az MSZMP legfőbb fórumait kellett volna előbb meggyőznie és a Hazafias Népfrontot is - mondta. Németh Miklós úgy fogalmazott, hogy hónapokon keresztül győzködte Grósz Károlyt, a párt első titkárát, mire végre megszületett az a levél - Grósz Károly és Huszár István, a népfront főtitkára írta alá -, amely szerint "lemondanak a miniszterek állítása és felmentése jogáról".
A volt miniszterelnök ezt tartja a rendszerváltás egyik kulcsdátumának, mert ettől kezdve már nem az folyt a kormányban, amit a párt akart. "Bejött hét új ember a kormányba, s kifejezetten a szakmai rátermettséget tartottam döntő kritériumnak" - mondta Németh Miklós, megjegyezve: az új kormány már egymást segítő, egymást támogató "csapat volt".
"Horn Gyula nem volt az NDK-sok kiengedéséről döntők között"
Kitért arra is, hogy egy nagyon szűk csapat "zongorázta le", hogy mikor és miként engedik ki a nyugati határon az NDK-sokat. Megjegyezte: Horn Gyula, akkori külügyminiszter nem tartozott a "szűk csapatba."
A volt kormányfő beszélt arról is, hogy 1981-ben valóságos csődhelyzetben volt az ország. Mint mondta: volt olyan helyzet, hogy felvetődött: "hétfőn ki tud-e nyitni a Magyar Nemzeti Bank (MNB)?". Rámutatott: egy út maradt, felvetetni magunkat a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe; az IMF-be és a Világbankba. Németh Miklós szerint Fekete János, akkori MNB-elnökhelyettes "dumálta tele" Kádár János fejét, s miatta duplázódott meg 1985 és 1990 között a magyar államadósság.
"Fekete János ment azzal a szöveggel, hogy Kádár elvtárs pénz van, én hozom" - emlékezett Németh Miklós, megjegyezve: pénz volt, van, meg lesz is mindig a piacon, a tőke létezik. A tervezett reformokat pedig leállították - tette hozzá. A volt kormányfő úgy fogalmazott, hogy Kádár körül "ott ültek a Raszputyinok".
"Grósz Károly kizárólagos érdeme az 1988. májusi puccs"
Németh Miklós hangsúlyozta azt is, hogy Grósz Károly "kizárólagos érdeme" az 1988. "májusi puccs", azaz Kádár János félreállítása. "Azt csak Grósz tudta megcsinálni" - tette hozzá.
"Kádár nem szerette Gorbacsovot"
Kitért arra is, hogy Kádár János nem szerette Gorbacsovot, a szovjet pártfőtitkárt, s Kádár "fékezett, behúzta a vitorlákat", majd "le is épült szépen". Kádár azt mondta, hogy "ez a Gorbacsov a rendszer sírját ássa meg" - idézte Németh Miklós az MSZMP egykori főtitkárát.
A volt miniszterelnök - miként fogalmazott - "elárul egy nagy titkot" is, mert talán 20 év után már elmondhatja. "Mariska néni" (Kádár János felesége) felhívta, s azt mondta, hogy "a férjem papot akar" - fogalmazott a volt kormányfő. Ki is ment egy pap, s Kádár gyónt neki, ám hogy mit, azt nyilván csak a pap tudja - jegyezte meg.
Pozsgay Imre emlékeztetett arra, hogy már 1981. december 3-án az MSZMP Központi Bizottságának ülésén kimondta azt, hogy az ország "besétált" az adósságcsapdába, s ebben benne van egy "államcsőd lehetősége". Ezt követően őt egy "rozsdás vágányra tolták, rozsdás vagonban", azaz a "döglődő és halálra ítélt" Hazafias Népfront főtitkára lett, ám ő "életre keltette" - emlékezett Pozsgay Imre.
"Berecz részegen sem mond olyanokat, mint Pozsgay józanul"
A volt államminiszter szerint 1985-ben Berecz János, az MSZMP KB titkára és ő is kapott jelölést a politikai bizottságba, s valaki felvetette, hogy "Berecz sokat iszik". Pozsgay Imre szerint Kádár János erre úgy reagált: Berecz lehet, hogy sokat iszik, de részegen sem mond olyanokat, mint a Pozsgay józanul.
Horn Gyula ragaszkodott Kádárhoz
A volt államminiszter kitért arra is, hogy Grósz Károllyal "nagyon rossz viszonyban volt", meg is lepődött, amikor 1988 márciusában egyszer csak "beállított" hozzá a balatonfüredi nyaralójába, s azt mondta: "Elfáradt az öreg, meg kéne' neki köszönni". Horn Gyula viszont 1988 februárjában még azt hangoztatta a párt központi bizottságának ülésén: "vegyék tudomásul az elvtársak, hogy Kádár elvtárs nélkül nincs kibontakozás, nincs magyar jövendő" - emlékezett Pozsgay Imre. "Ennyit a Gyula előrelátó képességéről" - jelentette ki.
A fórumon In memoriam Kulcsár Kálmán címmel beszéltek Kulcsár Kálmán jogtudósról, a Németh-kormány igazságügyi miniszteréről is. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Kulcsár Kálmán veje többek közt elmondta, hogy apósa nevéhez fűződik az új jogalkotási törvény 1988-as elfogadtatása, s a sztálinista alkotmány megreformálása. Réti László utalt arra: Kulcsár Kálmán "nagy vágya volt", hogy az alkotmánybíróság elnöke lehessen. Németh Miklós a volt igazságügyi miniszterét "szerény és borzasztóan felkészült embernek nevezte".
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-395093/2 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 18:38:42, kedd
|
| |
| |
Izzadságszagú történelmi sci-fi a Nemzetiben - avagy hány dobása van még Alföldinek?
barikad.hu
2010, november 23 - 18:17
Alig pár nappal a román nemzeti ünnep körüli botrány után, Alföldi Róbert igazgatónak ismét sikerült méreteset belerúgni az erdélyi magyarságba - de egyúttal a jóízlésbe, meg úgy mellékesen a történelmi tényekbe is.
Alföldi RóbertNem csitulnak a Nemzeti Színház körüli botrány-cunami méteres hullámai. Alig pár nappal azután, hogy fény derült az Erdély elcsatolására emlékező román ünnepség tervére, Alföldi Róbert igazgatónak ismét sikerült méreteset belerúgni az erdélyi magyarságba - de egyúttal a jóízlésbe, meg úgy mellékesen a történelmi tényekbe is.
Pénteken mutatták be Alföldi rendezésében a nemzeti teátrumban Závada Pál ,,Magyar ünnep" című drámáját. A darabot eredetileg a Művészetek palotájában állították volna színpadra, ám a román nemzeti ünnep keltette felháborodás hatására az intézmény vezetése ,,technikai okokra" való hivatkozással lemondta a premiert. Azóta kiderült: jó okuk volt rá.
A Magyar ünnep a Nemzeti Színház által kiírt Tízparancsolat-pályázatra született, amelyen Závada Pál a harmadik (az Úr napját szenteld meg!) parancsolat témáját szándékozta körüljárni. A mű az ünnep és ünneplés fogalmához kevésbé, ám a szélsőbalos történelemszemlélet megértéséhez legalább kétségtelenül közelebb visz.
A darab a második bécsi döntést követő erdélyi bevonulás idejétől, 1940 augusztusától 1947-ig követi szász és zsidó származású főszereplőinek sorsát. A szerző célja minden bizonnyal egyfajta erdélyi társadalmi tabló felvázolása e rendkívül ellentmondásos hét esztendőben. Závada a képet olyan szélesvásznúra méretezte, hogy abba olyan csoportok is belefértek - amelyek aligha léteztek 1940. nyarán.
Alföldi Róbert a darab bemutatója után úgy nyilatkozott: 1940 augusztusát sokak örömmámorban élték meg, ,,másoknak azonban rémálmot jelentett." E ,,mások" közé tartozik a darab szereplőinek nagy része, akik a szerző interpretációja szerint azért fogadják aggodalommal a visszatérést az anyaországhoz, mert így érvényesek lesznek rájuk a zsidótörvények.
Nos, a rettegő izraelita családhoz minden bizonnyal nem jutott el a Bukarestben hónapokkal korábban elfogadott jogszabályok híre, amelyek a magyarországihoz képest lényegesen szigorúbban korlátozták a zsidó származású állampolgárok jogait. A törvény nem csak a közszolgálat területéről tiltotta ki őket, de megvonta tőlük a keresztényekkel kötendő házasság, és a hadseregben a fegyveres szolgálat jogát is. ( Magyarországon mindkettőre csak 1941-ben került sor.) 1940 nyarán tehát egy erdélyi zsidó család - legalábbis egyelőre - kedvezőbb életkörülményeket remélhetett magyar, mint román fennhatóság alatt. (Nem beszélve az 1941. elején történt véres vasgárdista pogromokról.)
Most arról szót se ejtsünk, hogy az erdélyi zsidóság elsöprő többsége magyar anyanyelvű volt, s így ,,kétszeresen is idegenként" az erősödő Vasgárda - egyre inkább tettekben is megnyilvánuló - soviniszta uszításának primer céltábláivá váltak.
Persze, ezek a kényelmetlen részletkérdések a legcsekélyebb mértékben sem zavarják sem a szerzőt, sem a rendezőt hogy nevelői célzattal progresszív alázásban részesítsék az árvalányhajas nacionalistákat, akiknek volt (vagy ne adj'isten lenne) pofájuk örülni Nagyvárad, Kolozsvár, vagy Székelyföld visszatérésének. Visszakaptuk Erdélyt, aztán elvitték a zsidókat - punktum! Igaz, hogy a második bécsi döntés ilyen 1.0-ás értelmezése már a nyolcvanas évek elején is ciki volt tájékozottabb körökben, de sebaj. A nacionalizmus kísértésével szemben oly gyenge magyar közönségnek elég lesz a szoftver 1951-es verziója is.
A nemes pedagógiai cél érdekében nem restek előkotorni az ultraliberális szellemi sufni összes rég lejárt szavatosságú konzervét. Van itt transzvesztita revüshowtól kezdve direkte ultamodorosan elbőgött hazafias műdalon át frusztrált náci hülyegyerekig minden, ami csak megmelengetheti az értő, belpesti publikum felvilágosult ajrópai szívét.
Természetesen nem maradhat el a nemzeti jelképek és a genitáliák adekvát közös nevezőre hozása sem. Ezt az elengedhetetlen funkciót Závada darabjában néhány Nagy Magyarországra maszturbáló magyar honvédbaka látja el. (Pár napja már feltettem a kérdést, de sajnos azóta sem világosított fel egyetlen haladó gondolkodású polgártársam sem: a magyarság szimbólumainak rendszeres megfürdetése a különböző testnedvekben vajon okoz valamilyen semmi máshoz nem hasonlítható erotikus élményt?)
Történelmi színdarabot írni, rendezni macerás dolog. A művészi szabadság itt a tényekkel szemben csak akkor szárnyalhat, ha mindenáron hülyét akarunk csinálni magunkból. Závada Pálnak és Alföldi Róbertnek ez utóbbit sikerült is maradéktalanul abszolválnia. Sikerült egy olyan alternatív, sosem létezett valóságban játszódó történetet alkotniuk, amely után a Szárnyas fejvadász szerzője, Philip K. Dick is megnyalná a mind a tíz úját. Ez önmagában persze nem is volna akkora baj - csak, hát ezt úgy akarják eladni a közönségnek, mint ,,a nagy szembenézést" múltunk árnyaival. Ez a produkció azonban legfeljebb a progresszív nemzetostorozó wannabe váteszek műveltségén tátongó, a racionális múltszemléletet újra, meg újra elnyelő kapitális sötét lyukakat tárja fel előttünk.
A ,,Magyar Ünnep" előadásán nem csak a testnedvek, de az izzadság is patakokban folyik a színpadról. A szerző és a rendező rendes balliberális tudatipari szakmunkásként rendesen nekifeküdtek az esztergapadnak, hogy egy minden épeszű, nagyjából egészséges nemzeti, szexuális és egyéb identitású embertársukat megbotránkoztató művet alkossanak. Nem jött össze. Amit a Nemzeti pincepódiumán láthatunk az ahhoz is szar, hogy tisztességesen felhúzza magát rajta az ember.
Amin fel lehet és fel is kell háborodni az az a tény, hogy ezt a bóvlit nem egy erzsébetvárosi katakombaszínházban, hanem a legnagyobb és elvileg legnevesebb magyar színházi közintézményben állítják elő. Alföldi Róbert az Erdély elcsatolásán örömködő román Trianon-party helyszínének biztosítását - annak, aki mindenáron hinni akarta - még magyarázhatta a kellő körültekintés hiányával. E rendezése után azonban egyértelműen kiállítható a diagnózis: itt bizony meggyőződéses hülyével állunk szemben. A következő bizonyítványt a kormányzat állítja ki magáról, ha a helyén hagyja...
Balogh Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 16:38:43, kedd
|
| |
| |
Veszélyezteti-e Martonyi a magyar elnökség jó hírét?
barikad.hu
2010, november 23 - 13:08
Akik jobban odafigyeltek az Európai Unió cseh elnökségére, amely 2009 első hat hónapjára esett, észrevehették, a legdisszonánsabb pillanatok akkor következtek be, amikor a Hradzsin túlbuzgó urai neokonzervatív Izrael-barátságukat át akarták vinni az unió egészére.
Cikk Front kép - 280x185:
Akik jobban odafigyeltek az Európai Unió cseh elnökségére, amely 2009 első hat hónapjára esett, észrevehették, a legdisszonánsabb pillanatok akkor következtek be, amikor a Hradzsin túlbuzgó urai neokonzervatív Izrael-barátságukat át akarták vinni az unió egészére.
Az persze köztudott, hogy az Európai Unió ugyanúgy sokszor szolgai módon igyekszik Izrael érdekeit érvényesíteni mind az unión belül, mind a Közel-Keleten, de messze nem annyira, mint az Egyesült Államok. És - szerencsére - a folyamatot e téren a Brüsszel-Washington távolság növekedése jellemzi. Elsősorban az uniós diplomácia vezetőjének, a baloldali Catherine Ashton-nak a kinevezésével, aki lélekben közel sem nevezhető Izrael-barátnak.
Nem tagadható azonban, hogy Ashtonnak igen finom és kényes mezsgyén kell járnia, hiszen a tömb tele van Izraelt vakon támogató politikusokkal és bürokratákkal. Akik esetében ez a támogatás vagy puszta érdek, vagy érzelmi alapú, vagy pedig még a múltban gyökerezik - és ez főként az új tagállamokra vonatkozik. E posztkommunista tagállamok mai politikusai arra emlékeznek, hogy a kommunista elnyomás idején a hidegháború megosztottságában a szovjet oldalon álltak az arabok, az amerikaiak, a csodált Nyugat oldalán pedig az izraeliek.
Ami így volt. Azt azonban nem vették észre, hogy a világ a hidegháború végével és a Bush-féle Új Világrend meghirdetésével megváltozott. Megváltozott, mégpedig gyökeresen, de az egykori antikommunisták, akik Csehországtól kezdve Lengyelországig kormányra kerültek, még nosztalgiából is a régi világban élnek. Nem véletlen, hogy éppen az új és a régi tagállamok közötti külpolitikai ellentétek a legélesebben éppen a palesztin kérdésben domborodnak ki.
Martonyira most nem gondolunk, mert ő a hidegháború idején nem elnyomott antikommunista volt, hanem az MSZMP-kormány privatizációs biztosa és így ,,hivatalosan" arabbarát. Hogy ő most Izrael-párti, az csupán azt mutatja, karriervágya és gyávasága az, ami összeköti jelenét múltjával.
De visszatérve a cseh uniós elnökségre: Prága különutas Izrael-barátsága nagyon feldühítette az EU külügyi gépezetét, ugyanis az egyszerűen túltette magát az uniónak az izraeli-palesztin viszályban elfoglalt hivatalos álláspontján is, ami - mint szokták mondani - nem bűn, hanem hiba, ami a diplomáciában rosszabb az előbbinél.
Ismerve Martonyi álláspontját a Közel-Kelet lator-országáról, Izraelről - amelyet távollétében Német Zsolt államtitkára hajtogat -, félő, Martonyi a cseh hibát fogja megismételni Brüsszelben.
Ha a magyar uniós elnökség példás lesz, egy-két akár súlyosabb diplomáciai félrelépést még meg lehet majd magyarázni és visszakozni. De ha nem lesz az, akkor a magyar külügyminiszter elfogultsága Izrael javára a skandináv országoktól kezdve Görögországig komoly, sőt haragot és ellenérzést válthat ki nemcsak Martonyival, hanem - és ez a baj - hazánkkal szemben is.
Ordosz műhely
barikad.hu
http://barikad.hu/vesz%C3%A9lyezteti-e_martonyi_magyar_eln%C3%B6ks%C3%A9g_j%C3%B3 _h%C3%ADr%C3%A9t-20101123 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 14:51:54, kedd
|
| |
| |
2010-11-23 14:34:59, kedd
Fiala Ferenc: Levél egy magyarországi zsidóhoz
Tisztelt Uram!
Fiala Ferenc 1940-ben
Hazulról utánam küldött postám között megtaláltam azt a levelet is, amelyet Ön ismeretlenül intézett hozzám abból az alkalomból, hogy Erdély ismét magyar lett. Levelében megírta, hogy Ön is osztozkodni akar a mi örömünkben, mert Erdély visszatérése nemcsak a mi, hanem az Önök öröme is. Ennek bizonyítására mellékelte leveléhez, piros ceruzával megjelölve a Magyar Zsidók Lapjának szeptemberi számát, melyben valóban szép cikket olvastunk az Önök öröméről és vigadalmáról.
Tisztelt uram, ha valahonnan a Marsból kerültem volna Magyarországra, akkor az Önök cikkeinek elolvasása után nyilván elítélném az olyanfajta mozgalmak munkáját, mint például a nyilaskeresztes mozgalom, és bizonyára életfogytiglani fegyházzal sújtanám azon közírók működését, akik a zsidóság ellen írnak. Hiszen éppen az Ön levele bizonyítja, hogy papíron milyen nagy örömet keltett Önök között Erdély visszatérése, mely alkalomból bizonyára külön gyertyákat égettek péntek este Hitler és Mussolini döntése fölött érzett örömükben.
Hogy az öröm azonban nem volt őszinte, afelől ugyebár Önnek sincs kétsége. Mert, hogy a német nemzetiszocializmus és az olasz fasizmus mit jelent az Önök számára, azt mindannyian tudjuk. De beszéljünk őszintén. Mi egypáran nemzetiszocialisták, amikor elindultunk szeptember elején Erdély felé, higgye el, uram - nem vittünk magunkkal antiszemitizmust és nem mirajtunk múlott, hogy Erdélyben ismét - úton-útfélen mindenütt találkoznunk kellett a zsidósággal. Az antiszemitizmus bizonyos gyűlöletet jelent, mi pedig tiszta lélekkel és szeretettel indultunk el Erdély felé, és kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy ott zsidókérdést keressünk.
Erdélyben azonban - különösen Szatmárban és a Szilágyságban csak az egészen megátalkodottak, csak a vakok és a süketek nem vették észre azt a sáskajárást, azt a pusztítást, amit az Önök fajtájához tartozók végeztek ezen a jobb sorsra érdemes vidéken. Nem szórványokkal, nem egyes fákkal - törzsekkel, hanem egy húsz év alatt mesterségesen kitenyésztett zsidó dzsungellel találtuk magunkat szembe. Az Önök fajtestvérei úgy dominóztak a bevonulás első óráiban a szatmári kávéházban, mintha misem történt volna, s mikor a magyar tisztekkel megjelentünk az étteremben, Önök még a kalapjukat sem mozdították meg a fejükön. Valami csodálatos, irigylésre méltó közönnyel kártyázgattak az áporodott szagú helyiségben, s látszott Önökön, hogy olyan mindegy Önök számára, hogy román, vagy magyar tisztek csizmája kopog-e a szatmári utcákon.
Ugyanakkor tehát, amikor a Magyar Zsidók Lapjában - Budapesten, Stern Samu, Klár Zoltán, Kachan Niszon, Várnai Zseni és Szabolcsi Lajos sziruppal leöntött mondatokban hazafiaskodtak -, akkor Szatmáron és Désen, Kolozsvárott és Marosvásárhelyt eltűnt a zsidó üzletekből a kávé, a tea és általában minden olyan élelmiszer, amelyért három nap múlva háromszoros árat lehetett bevasalni. Az egyik városban egy szombati napon vonultunk be, s higgye el uram, ebben a városban egy darab kenyeret sem kaptunk, mert Önök minden magyar ünnepen túl, ekkor is csak önmaguknak és önmagukat ünnepelték. És ismét ugyanekkor Pesten élő írástudóik bizonyára fáradtságos munkával gyűjtögették a történelmi mentődeszkákat, s napjainkban Bethlen Gábort, Sulyok István püspököt, Apponyi Albert grófot és a jó ég tudja, hogy még kiket idézgettek annak bizonyítására, hogy a román impérium alatt Önök Erdélyben milyen jó magyarok is voltak.
Valami csökönyös következetességgel akarták és akarják elhitetni velünk, hogy a most bevándorolt, gyulladtszemű, pajeszos, kaftános társaságnak ugyanannyi joga van az erdélyi rögökhöz, mint a földönfutóvá tett és a vérét áldozni sohasem szűnő székelységnek. Önök valóságos diadalmenetben idézik Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek 1623. június 18-án kiállított szabadságlevelét, amely Európában első lépés volt a zsidóság emancipációja felé. Ez a tény valóban megtörtént, de védelem helyett váddá magasztosul, mert nem hinnők, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó Bethlen Gábor ma is kiadná ezt a szabadságlevelét, mondjuk, ha végigsétálna a dési vagy a szatmári főtéren. Önöknek nincs joguk a régi magyar nagyok türelmi rendeleteire hivatkozni, mert Önök az utolsó száz esztendőben legalább tízezerszer éltek vissza az előlegezett bizalommal. Mi tudjuk, hogy a délkelet-európai zsidóság évszázadokon át nem élt a Bethlen-féle menlevélben biztosított jogokkal, mert az akkor még erős székelység nem tudta felvenni a küzdelmet, s ha valahol le is telepedett, rövid idő múltán termékenyebb vidékek felé vette útját.
A balkáni ízzel telített román impériumnak kellett bekövetkeznie, hogy a zsidóság teljesen kisajátítsa és meghódítsa Erdély iparát és kereskedelmét. Milyen gyermeteg próbálkozásnak tűnik most fel előttünk - hogy itt járunk Erdély földjén -, Stern Samuék és Szabolcsi Lajosék mosakodása és émelyítő hazafiaskodása. Önök hiába tallóznak már a történelemben, hiába idézik akár Bethlen Gábor szabadságlevelét, akár Bethlen István tízéves miniszterelnökségét, hiába hivatkoznak az erdélyi rabbik hűségnyilatkozatára: mi itt lenn Erdélyben szemtől-szembe kerültünk azzal a kazár sereggel, amely az elmúlt húsz esztendő alatt a korrupt és liberális román közigazgatás segítségével húzódott le a galíciai erdők mélyéről Erdély szívéig.
Mi láttuk a szatmári és a dési gettót és senkinek nem kellett meggyőznie bennünket arról, hogy a Rákócziaknak ebben a régi városában ma már az őslakosság jelenti az igazi kisebbséget. Ebben a városban már minden kereskedés, minden ipar és gyár a zsidók kezében van, és délebben láttuk a kaftános, pajeszes dési zsidókat is. Megdöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy húsz esztendő alatt ötszörösére emelkedett Dés zsidósága, míg ugyanakkor a magyarság aránya mit sem változott.
Vándorlásaink során megálltunk a valamikor színtiszta székely falvakban, és szomorúan tapasztaltuk, hogy az Önök által elsikkasztott Bartha Miklós-féle könyvben [Kazár földön. Kolozsvár, 1901. Ellenzék - Ifj. T. L.] megtárgyalt lelketlen kazár társaság már benyomult a Székelyföldre is. Az elmúlt húsz esztendő alatt ezek a jövevények vásárolták össze az erdélyi erdők fáit, ők üzérkedtek és üzérkednek a sóval, a cukorral, a juhbőrrel és egyáltalán mindama javakkal, amelyek valamikor a székelység javát szolgálták. A maroshévízi nagyvendéglőben éppen olyan bevándorolt zsidó méri az italt és az ételt, mint akár Csíkszeredán, vagy a kolozsvári New York kávéház tükrös termeiben.
Nem tudom, tudják-e Önök ott fenn Pesten - bizonyára jobban tudják, mint mi -, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt teljesen ennek a zsidóságnak a kezébe került az erdélyi sajtó, a könyvkiadás is, és számtalan eset bizonyítja, hogy a román vasgárda-kormány megalakulásáig ez a sajtó mindig a leghűségesebb kiszolgálója volt a bukaresti jövevényeknek. A zsidó nagyvállalatok és nagyiparosok együtt csaltak, loptak, panamáztak és zsaroltak a regátbeli urakkal, és együtt fosztogatták Székelyföld falvait.
Munkács, Máramaros és a Bukovina - lengyelországi végek zárt rajokban szállították az új honfoglalókat, akik most a hatalomváltozás után, a hatalomváltozás első pillanataiban ijedt szemmel figyelték Erdély magyarságának lobogó lelkesedését és végtelen örömét. Az első napokban lezárták üzleteiket, két-három napig síri csend borult az erdélyi város-gettó szennyes utcáira, de másnap már ismét ott ültek a szatmári, dési, vagy a kolozsvári kávéházak füstös világában.
Igen tisztelt uram, utazásaink során gyakran beszélgettünk erdélyi férfiakkal, kispénzű magyar kereskedőkkel, iparosokkal, akik azt mondották, nem tudják, hogy az igazi veszedelmet a regátból bevándorolt románság, vagy pedig a felső-galíciai végekről beszivárgott, majd 160 000 főnyi zsidó jelentette-e számukra.
És Önök hiába írogatnak kenetteljes hangú cikkeket, az erdélyi zsidóság ,,magyarszeretetéről" és ,,magyarságáról", az erdélyi zsidókérdést már nem lehet letagadni, és nem lehet jelentéktelen másodkérdéssé lefokozni. Erdély jelene és jövője érdekében minél sürgősebben tető alá kell hoznunk azt a törvényt, amely nem a közigazgatás útvesztőjén keresztül, hanem az új európai rendbe beleilleszkedve, a legrövidebb időn belül megállítja azt a fekete áradatot, amely a nagy galíciai zsidó medencékből indult el Transsylvánia bérces vidékei felé.
(Erdélyi levelek. Bp. 1940. Könyv- és Lapkiadó Rt. 19-26. old.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 14:15:03, kedd
|
| |
| |
Balczó Zoltán: A kormány tüntetőleg távol maradt a Székely Nemzeti Tanács gyűléséről
2010. november 23. - 10:49
Bár az Isten nem áldott meg sem jó hallással, sem jó hanggal, gyermekkoromig visszaemlékezve mondhatom: a Himnuszt minden ünnepi rendezvényen énekeltem, hangozzék fel az lemezről, vagy élő zenekarral, kórussal. Úgy vagyunk nemzeti imánkkal, mint a Miatyánk-kal, az ember nem meghallgatja, hanem együtt mondja, énekli - mondta napirend előtti felszólalásában Balczó Zoltán.
- November 19-én, péntek délután a Parlament kupolacsarnokában nem énekeltem a Himnuszt a székely viseletbe öltözött szentegyházi gyermekkórussal, mert a meghatottságtól nem voltam rá képes. Az esemény, amelyen részt vettem rendkívüli volt: a Székely Nemzeti Tanács 270 képviselőjének ünnepélyes eskütétele a Szent Korona előtt. Az eskütételt ünnepi - de egyben határozatokat is hozó - gyűlés követte a Felsőházi teremben.
Az egyes székek képviseletében felszólalók megerősítették, kiegészítették az előzetesen megfogalmazott határozatokat. Izsák Balázs elnök mindenki számára világossá tette a Székely Nemzeti Tanács létének egyetlen célját: a székelyföldi területi autonómia kivívását, nevezzék bár azt más terminológiával regionális önkormányzatnak. A követelés jogosságának alátámasztására sorra idézte a nemzetközi jogi normákat, megállapodásokat, ajánlásokat.
A határozatok érthető módon a magyar kormány irányába fogalmaznak meg kéréseket, a védhatalom szó helyett a ,,gondoskodó állam" kifejezést használva annak a szerepnek a betöltésére, amelyet a saját anyaországgal is rendelkező ,,klasszikus kisebbségek" védelmében az anyaország betölthet. ,,Meg kell nyerni Magyarország támogatását, ezért vagyunk itt, hogy innen meghallják a hangunkat." - mondta az elnök. Nem konfrontációt várnak el, hanem együttműködést az államok között a térség feszültségeinek oldására, de egyben határozott kiállást az őshonos kisebbségek jogai mellett - különös tekintettel az Európai Unió soros elnöksége által biztosított lehetőségre.
A Székely Nemzeti Tanács nincs egyedül a területi autonómia követelésével - ezt jelezte Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt elnökének jelenléte és felszólalása. Az igazi legitimációt az autonómia kérdésében az a székelyföldi népszavazás adja, amelyen 220 ezren vettek részt és 99% mondott igent.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke - aki házigazdaként, helyet adva ennek az eseménynek elévülhetetlen érdemeket szerzett - beszéde kezdetén üdvözölte az arra külön méltónak tartottakat. Nem üdvözölhette a jelen lévők között Schmitt Pál köztársasági elnököt, akinek alkotmányos feladata a nemzet egységének kifejezése, s ezt személyes megjelenés helyett egy levéllel oldotta meg.
A külföldön tartózkodó Orbán Viktortól is elvárható lett volna egy írásbeli üzenet. Nem volt jelen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, a határon túli magyarságért is felelős külügyminiszter, a Nemzeti erőforrás minisztere és folytathatnám a sort. Mennyi nemzeti jelző, és senki sincs jelen!
A kormány kinyilvánította a határainkon kívül élő magyar közösségek autonómia törekvéseinek támogatását - de amikor az elvet a gyakorlatban kellene vállalni, akkor tüntetőleg távol marad. Ezt a távollétet határozat kellett, hogy megelőzze: ,,Ki képviseli a kormányt a Székely Nemzeti Tanácsnak a Parlamentben tartandó történelmi ülésén?" A döntés: senki.
Ha ilyen - akárcsak informális - döntés nem született, akkor legalább ennyire elfogadhatatlan, hogy a felsoroltak közül senki sem jelent meg. Arra lennék most kíváncsi, született-e döntés, s ha igen milyen, abban a kérdésben, hogy ki képviselje a kormányt december 1-jén, Erdély elcsatolásának évfordulóján, Románia nemzeti ünnepén a Budapesten tartandó megemlékezéseken.
Az ünnepi ülésen elhangzott: az Ország háza végre a Nemzet házává vált. Egy napig a Parlament főhomlokzatán két zászló lobogott: a magyar nemzeti és a székely zászló.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Nagyon sok tennivalónk van még addig, hogy nyugodt szívvel jelenthessük ki: Igen, az Országház véglegesen a Magyar Nemzet Házává vált.
http://www.youtube.com/watch?v=xH3-J2lAHrw&feature=player_embedded
Balczó Zoltán
http://szebbjovo.hu/node/5647 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 14:06:03, kedd
|
| |
| |
Széchenyi szavai Pozsonyban, a felsőházban 1844-ben.
2010. november 23. 11:52:56
Az a magyar, aki ma vagy bármikor gróf Széchenyi István alábbi maximájából enged: gazember! S mint olyant, én habozás nélkül: leköpöm.
1844. október 1-jén Pozsonyban Széchenyi István a felsőtábla ülésén mondta az álábikat. - Többek számára már ismerős lehet, pl. a Lipusz Zsolot cikkből: Van-e zsidókérdés Magyarországon? A Huszadik Század ma is aktuális körkérdése 1917-ből (Lipusz Zsolt kiváló tanulmányának I. része)http://kuruc.info/r/9/69824 , mégis érdemes újraolvasni Széchenyi intelmét! - Meg olvasni a cikket!
“Ha az ember azt tekinti, hogy Magyarországban ez a szerencsétlen népfaj egy idő óta annyi iparkodást fejt ki, lehetetlen, hogy valami szimpátiát ne érezzen iránta, és fel tudom fogni, hogy érette felszólalások történnek, és egyesek minden joggal felruházni kívánják. De ha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni az e tekintetben való nagy engedékenységet.
Nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül, nekem megvallom, minden más progressio nem kell. Erre állítok mindent. Enélkül - mondhatom - zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el stb., de ez engem nem mozdít. Minden előtt áll előttem: a hűség fajtámhoz. Ha a magyar új bizonyságát adja tágkeblűségének, éppen olyan helyzetbe kerül, mint az, aki maga alatt vágja az ágat; anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik. S később megbánja a dolgát. (...) Egyik túlságból a másikba esünk. Most az egész emberiséget, az embereket a zsidókkal együtt szívünkhöz szorítjuk. S most a legnagyobb liberalisták vagyunk. Ámde a mi helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice (szükségképpen - L. Zs.) áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De biz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És ez nem vélekedés, mert apodictice számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve.
Azért annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, amelynek (...) több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson. (...) Zay Károly gróf azt mondta: nem tart attól, hogy egy pár nyomorult zsidó a magyar nemzetiséget veszélyeztetni tudná. Megvallom, hogy én egy egész osztályról, amely annyi birtokkal dicsekszik, nem mernék így szólani, én a zsidókat általánosan nyomorult embereknek nem merném nevezni... Habár a méltóságos úrnak az a mondása, hogy egy pár nyomorult zsidó nem fogja megrontani a magyar nemzetiséget, itt helyeslésre talált... Mégis bátor vagyok a méltóságos főrendet figyelmeztetni; Berzsenyinek a "Magyarokhoz" írt szavaira, melyben az mondatik: "Lásd, a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiállotta, most belsejében rágódó férgek által enyészik el". (...) Nincs arról szó, hogy az Istennek akármi teremtését jogokból kirekesszük. Mert felfogásom és vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy a hazában minden ember, ki az Isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal bírjon, és egyenlő terheket viseljen. Bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: nekem is van itt hazám! Ez a végső célom: ez a kikötőm, mely felé vitorlázok. De mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlságos liberalizmus által, túlzó indulat által vezettetve másokért soha nem fogom megtenni, hogy a magam gyermekét dobjam ki a bárkából.
És én ezt a hűséget minden más nemzetben tudom becsülni. Minthogy azonban magyaroknak teremtett bennünket az Alkotó, legyünk is azok, és legyünk tisztára magyarok. Ez a vélekedésem."
Forrás: internetes körlevél
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=73664 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-23 13:59:08, kedd
|
| |
| |
Bogár László: Kötelező őrület
Dátum: 2010. November 23. Tuesday, 11:33
Publicisztika
A szókapcsolat kettős jelentéstartalma nem a véletlen műve.
Egyrészt össznépi hisztéria uralkodik, ami a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás körül szokott kialakulni így, novemberben, másrészt - a jelek szerint - őrültnek lenni kötelező a mi kis magyar tébolydánkban.
Mert miről is van szó? A néhány millió magyar autós több mint 100 milliárd forintot fizet be a kötelező felelősségbiztosítási rendszerbe, de a megtérítendő kár általában nem haladja meg az 50 milliárd forintot.
Mindez éves viszonylatban értendő.
A maradék, ,,jelentéktelen" 50 milliárdból nagyjából 20 milliárd megy el a rendszer üzemeltetésére, és kb. 30 milliárdnyi a profit, amelyet a derék jó üzemeltetők pedánsan ki is visznek az országból.
Kinek jó ez?
Mármint a pofonegyszerű tranzakción hatalmasat kaszáló multikon kívül?
Ha a magyar autósok felfognák végre, hogy egységes nemzeti kockázatközösségbe tömörülve akár nonprofit alapon is üzemeltethetnék ezt a közösen összedobott pénzhegyet - hiszen végül is egymás között fizetgetjük ki azt -, akkor mindnyájuk zsebében maradhatna az az összeg, amelyet ma ezen a szivattyún keresztül kivisznek az országból.
S miközben csillogó szemmel jobbnál jobb ajánlatokra vadászunk ilyenkor, és úgy érezzük, kiváló üzletet kötöttünk, szóval nyertünk, nem árt tudni, hogy valójában mindnyájan vesztettünk!
Ugyanis az ilyenkor novemberben felszikrázó őrület összes költségét - reklám, informatika stb. - természetesen mind-mind mi fizetjük, hiszen kíméletlenül ránk terhelik az utolsó fillérig.
És még az sem szúr szemet, hogy van olyan cég, amelyik csak harmadannyit kér ugyanazért a teljesítményért.
Ez csak azt jelentheti, hogy a tényleges önköltség legalább négyszeresét szivattyúzzák ki tőlünk.
Mi pedig vidáman és önmagunkra büszkén fizetjük a több száz százalékos hasznot. ,,It's a good business today" - mármint a minket kifosztóknak!
Valamit azért megsejthettek mindebből, mert, kétségtelen, mostanában kegyesen engedtek valamicskét ezekből az extraprofitot fialó árakból.
Ráadásul ez csak egy jelentéktelen kis szelete (ön)kifosztásunknak.
Hogy csak egyet emeljünk ki a sok közül, ma Magyarországon közel négyezermilliárd forint van állandóan látra szóló (bármikor azonnal hozzáférhető) betétekben.
Már az is elgondolkodtató: kinek, hogyan és miért is jutott eszébe az a perverz, önpusztító ötlet, hogy a hazánk területén ideiglenesen állomásozó globális bankok (ma már csak ilyen van! Ki tudja, miért...) egyáltalán számlát vezethessenek.
A banknak az a dolga, hogy hitelt nyújtson!
Ja, hogy abban esetleg kockázat is van, és sokkal egyszerűbb abszolút kockázatmentesen, gátlástalan cinizmussal az egekbe emelt költségekért számlát vezetgetni...
Ráadásul úgy, hogy közben ingyen használják a pénzünket?
Hát persze, ez így van, de amint a régi vicc hőse mondja, ez az ,,ögyes" megoldás kb. százmilliárdot húz ki a zsebünkből.
Egységes kincstári számlavezetési rendszer segítségével ez a százmilliárd itt maradna az országban.
És legalább egy tucatnyi hasonló trükk létezik az egész nagy pénzhatalmi ,,hidraulikában".
Csak arra volna szükség, hogy a magyar állam végre elszánja magát.
Elszánja magát arra, hogy kíméletlen őszinteséggel feltárja ezt a kétségtelenül bonyolult, de egyáltalán nem átláthatatlan szivattyúrendszert.
Egy ilyen átvilágítás akár azzal az eredménnyel is járhatna, hogy az adósságaink fejében évente kiszívott kamatoknak - vagyis messze több mint ezermilliárd forintnak - megfelelő összeget kotorhatnánk így össze.
Látszólag ennek semmi akadálya nincs, ám az a tény, hogy történni nemigen történik semmi, azt látszik igazolni, hogy mégiscsak van ilyen akadály.
Logikailag ez aligha lehet más, mint a magyar pénzügyi, banki, biztosítási szektort a kezükben tartó globális tőkestruktúrák érthető ellenérdekeltsége.
Ám a teljes cselekvésképtelenségnek és bénult kifosztottságunknak ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele.
Legalább ilyen fontos az is, hogy a pénzügyi apparátus ezt az egész kérdést mint nem létezőt kezelje.
Hogy úgy vélje, minden a legnagyobb rendben van.
Ami természetes is, hiszen ő tartja fenn ezt a rendet, így a kérdés, hogy rend van-e, úgy merül fel, hogy ő rendet tart-e.
Amire az evidens válasz, hogy igen, ő rendet tart, így minden a legnagyobb rendben van.
Nos, ez is egy lehetséges megoldás, csak nem biztos, hogy az ilyen szerkezetű válaszok elégségesek lehetnek az ország helyzetének javításához.
Akárhogyan is kerülgetjük, Magyarország végzetesen kiszolgáltatott állapotban van.
Miközben a miniszterelnök heroikus küzdelmet folytat azért, hogy különadók segítségével az országból évente kiszivattyúzott profitnak legfeljebb az egytizedét visszatartsa, elég tragikomikus, hogy senki sem vizsgálja a fenti pénzáramokat.
Hogy egyszerű pénzügytechnikai újraszabályozással évente akár az összes nagy konfliktust kiváltó extraadó kétszeresét is visszaszívhatnánk.
Ráadásul mindezt úgy, hogy sem az itt állomásozó pénzhatalmi szereplőknek, sem a globális térből őket támogatóknak egy szavuk sem lehetne, hiszen egy szuverén ország technikailag úgy szabályozza a saját pénzügyi rendszerét, ahogy neki tetszik.
Szóval nem cselekedni ebben a helyzetben több mint bűn: hiba!
Reméljük, már nem sokáig.
Bogár László
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4091 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2010. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
541 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 664
- e Hét: 6416
- e Hónap: 10161
- e Év: 163657
|
|
|
Offline
