|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:56:23, péntek
|
| |
| |
Sik Sándor: Októberi rózsák
Piroslanak az októberi rózsák,
Széltől, madártól zsongnak a fakó fák,
A szökőkút csorog, akár a jóság.
Bennem is, bennem is, félénk dallamok
Borzolgatják a lomha őszi prózát.
Elálldogálok egy árvácska-ágynál.
Mondd, árva szívem, merre, mire vágynál?
Mi az a dallam, ami benned vájkál?
Messze van, messze van, minden messze van,
Az is ami volt, az is amit várnál.
Nézel az égre? Az a piros felleg
Immár csak emlék: nap-vissza-lehellet!
Ülj meg a békés szomorúfűz mellett.
Békesség, békesség, békés öregek
Bölcsek mosolya, immáron az illet.
Pereg a levél és pereg az óra.
Jön a november, a dér meg a bóra.
Jobb lesz, gondolj a decemberi hóra.
Neked is, neked is, holnap, úgy lehet,
Neked is fúvatnak takarodóra.
Hadd fúvassanak! Tudom, az is szép lesz!
Érett sziromnak lelengeni édes.
De míg bennem a dal fecskéje fészkes,
Hadd szálljon, - hadd fájjon: a tearózsát
Idesimítom ajkam melegéhez. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:48:50, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő: Fázol
Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
előre tudom, csak ha összefüggéstelen
képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
Ez az én hangulatom, figyelj: előttem
egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
a partján semmi. De mégis: képzelj el
egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
nem mozdul, semmi se mozdul.
Az ég tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
a napot ellopta valaki, de azért világos
van, mondhatnám erős, sértő a fény.
Az első hang belülről szólal meg ebben a
csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.
Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:45:54, péntek
|
| |
| |
Fjodor Tyutcsev: Silencium
Fordította: Szabó Lőrinc
Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
érzéseid, álmaidat!
Mint fénylő csillagmiriád
szállhatnak a lelkeden át,
érkezve s tűnve, mint az éj:
csodáld őket és - ne beszélj!
Szív hol s kinek nyílhatna meg?
Ki értheti az életed?
Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
Hazudik a kész gondolat!
Merítve sár a tiszta mély:
igyál belőle s - ne beszélj!
Tanulj magadban élni! Egy
világ töltheti be szíved,
álom, varázs, szent pillanat -
de külső zajra elriad
s megvakúl, ha nap fénye kél:
figyelj dalára s - ne beszélj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:35:06, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor: Ne ítélj 1939
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:32:28, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni: Alvó kertben
Csak halkan lépjél,Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallgasd,hallgasd,Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog,vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Figyelj,figyelj csak,Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik,Kedvesem,
most halkan lépjél,nesztelen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:22:56, péntek
|
| |
| |
Az ideális beteg 6+10 pontja
1. Mindenevő - Ha a kórházi koszt nem ízlik neki, a folyosón található
páfrányokkal vagy hazulról hozott ételmaradékokkal is
beéri.
2. Öntisztuló - A legnagyobb nővérhiány eseten is képes önmaga, valamint
környezete rendben tartására.
3. Egyedülálló - Nincsenek hozzátartozói, akik a gyógyító munkát állandó
érdeklődésekkel hátráltatnak.
4. Hálás - Nem kell attól tartani, hogy felgyógyulása után hálatlan
lesz.
5. Csöndes - Nem kérdezi folyton, hogy melyik gyógyszernek milyen
mellékhatása van.(Saját érdekeben jobb is, ha ezt nem
tudja.)
6. Szép - Megjelenésével nem rontja a kórházi dolgozók, valamint
betegtársai közérzetét.
6+1. A legideálisabb beteg az, aki teljesen egészséges. Így az amúgy is
egészségtelenül túlterhelt egészségügyi intézményrendszer bajait nem
tetézi saját bajaival.
A beteg 10 pontja
1. Ne várj el együttérzést orvosodtól!
(A beteg szenvedésébe való beleérzés veszélyezteti a tudományos
tárgyilagosságot.)
2. Légy vidám!
(Orvosod hajszolt életmódja hamar kikészíti az ő idegeit. Nagy
szüksége van arra, hogy kedves légy hozzá és megnyugtasd őt.)
3. Tégy meg minden tőled telhetőt hogy abban a betegségben szenvedj,
amellyel ő kezel téged!
(Soha ne téveszd szem elől, hogy neki meg kell őriznie orvosi jó
hírnevét!)
4. Eszedbe se jusson panaszkodni ha a kezelés nem jár eredménnyel!
(Hinned kell, hogy orvosod nem tévedhet és hogy ő mélyen belelát
betegséged természetebe. Ez a tény végtelenül fontosabb, mint a te
jelentéktelen, mindössze holtig tartó rokkantságod.)
5. Soha ne firtasd, hogy mit tesz orvosod érdekedben s hogy azt miért
teszi.
(Micsoda arrogáns dolog lenne feltételezni, hogy az olyan
mélyenszántó, alapos tudást igénylő orvosi dolgokat úgy meg lehetne magyarázni,
hogy te is megértsd)
6. Repeső szívvel vesd alá magad bármely új, kísérleti orvosi eljárásnak!
(Az meglehet, hogy a műtét következtében kinyiffansz, de biztos
lehetsz abban, hogy a kísérletet méltató dokumentum nagy érdeklődést
fog kelteni.)
7. Készségesen és minden késedelem nélkül fizess kezelésedért!
(Hálásan méltányold azt a kiváltságot, hogy ha szerényen is, de
alkalmad van az orvosok és más emberbarátok jólétéhez hozzájárulni.)
8. Ne legyen anyagilag nem megengedhető betegséged!
(Micsoda nagyzolás lenne anyagi lehetőségeidet meghaladó betegséggel
hivalkodni!)
9. Soha ne ne verj dobra olyan orvosi műhibát, amelyet kezeltetésed során
esetleg kiszúrtál!
(Az orvos és páciense közötti kiváltságos viszony szent kötelességeddé
teszi azt, hogy őt mindenáron megóvjad a leleplezéstől!)
10. El ne merj patkolni dokid jelenlétében vagy egyáltalában addig, amíg
neki vagy a betege!
(Az efféle pimasz, hálatlan viselkedés csak hiábavalóan zsenírozza és
leégeti jótevődet.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:17:00, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula: Géza király
Tündöklő víziók visszfénye ég szemében,
E nagy árnyékvilág oly szomorú neki.
Barátai: sápadt martírok lelkei,
Akikkel társalog zimankós, barna éjben.
Rá vár a korona, e gyémántterhes ékszer,
Mely szédülő fejét vaspánttal átszorítja.
Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya,
Csataszomjas lován megvívni ellenével!
...A püspök hangja szól, a mély orgona búg
És kondul a harag s ő érzi, mily hazug,
Mily balga és hiú ez a világi lárma
S amíg a korona érinti homlokát
Kék tömjénfüstön és misztikus árnyon át
Mosolygva hallgat a szeráfok kardalára
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:14:17, péntek
|
| |
| |
Karhinthy Frigyes: Nem mondom el senkinek
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 22:11:06, péntek
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső: A tükör
Szegény tükör!... Most búslakodva
csak várod, várod kedvesem,
eléd ülök és a mosolyt, fényt,
benned hiába keresem.
Zord, sápatag és zavaros vagy
nagy, álmodó ezüstlemez,
s ébenfa tartód oldalára
egy néma könnyűm rezgedez.
Az illatos leányszobában
finom parfüm száll szerteszét
s itt vannak - úgy, mint hagyta őket -
a rizsporok, körömkefék.
Kék szappanok, illatszivattyúk
nyújtóznak a márványlapon,
zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,
áll a mosdón, egész halom.
Te nézed e szines kavargást,
szemed sötét és révedő,
körültekintesz vágyakozva,
kutatva, vajjon merre ő?
Nem jő. Hiába vársz reája
nappal, homályos éjjelen,
nincs, aki lelked visszaadja,
borús vagy és élettelen.
Özvegy magányba sírsz utána,
hogy nem kacérkodhatsz vele,
s fakó, hideg-tekinteted most,
mint a halott megtört szeme.
Rágondolsz a letűnt napokra,
mikor szemedbe nevetett,
s a csillogó, fénylő üvegbe
ő lopta titkos lelkedet.
Te voltál leghivebb barátja
s mindenkoron láthattad itt
csendes, csodálkozó gyönyörben
szépsége tündértitkait.
Hamvas, fehér, szűz arca úszott
ezüst vizedbe hallgatón,
mint alkonyfényes, csendes este
a hattyu ring a tiszta tón.
Sokszor suhant feléd remegve,
itt ült hosszu órákon át
bámulva nagy mélységeidben
fehér nyakát, gyöngyös fogát.
Máskor becsukta ajtaját ő
s a lámpánál, éjfél felé,
telt válla gömbölyü ezüstjét
fojtott kacajjal nézdelé.
Vérébe szikrás tüz cikázott,
fejébe szállt a vágy bora
s elmondta néked azt a titkot,
amit nekünk nem mert soha.
Csókfergetegre, vágy-viharra
vágyott remegve a kicsiny,
lelkét tüzes hévvel ragadta
egy elképzelt szerelmi csiny.
Nem győzni kívánt, csak csatázni,
addig, mig a harcból kihull,
s rózsás sebet, lávás enyelgést
kért érte csókos harcdijul.
Láz borzogatta, fagy tüzelte,
kacajba halt a halk sirás,
az arca elsápadt, kigyulladt,
s te láttad őt csak, senki más.
Bimbózó testéről ilyenkor
lehullt a suttogó lepel,
halványan a mélyedbe bámult...
Úgy-e tükör, emlékezel?
Ma várod őt. S olyan üres vagy.
Meredt szemedbe nincs mosoly.
És a szobának szögletében
titokba róla álmodol. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-05 20:48:37, péntek
|
| |
| |
Jaksika szép képe
...... ...........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2010. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
300 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5881
- e Hét: 17511
- e Hónap: 50665
- e Év: 284412
|
|
|
Offline
