|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 22:04:36, szerda
|
| |
| |
Tárki: csökkent narancsosék népszerűsége
Az utóbbi egy hónapban egyértelműen kimutatható a "nemzeti kormány" népszerűségének visszaesése.
Helios, Wed, 2010/12/15 - 20:45
Mérhetően csökkent a Fidesz és a KDNP támogatottsága az elmúlt hónapban a Tárki reprezentatív felmérése szerint. A közvélemény-kutató adatai azt mutatják, hogy bár a kormánypártokra még mindig legalább négyszer annyian szavaznának, mint bármelyik ellenzéki pártra, de korábbi támogatóik közül sokan elbizonytalanodtak.
Továbbra is a kormánypártok nagy fölényét mutatja a Tárki Társadalomkutatási Intézet 2010. decemberi pártpreferencia-kutatása - áll a cég szerdai közleményében. A felmérés szerint az ellenzéki pártok támogatása változatlanul alacsony, de a Fidesz-KDNP szavazótábora is érzékelhető mértékben csökken.
A közlemény a Fidesz-KDNP visszaesését azzal magyarázza, hogy az őszi hónapokban az önkormányzati választások után a "győzteshez húzás" jelensége miatt nőtt a kormánypártok népszerűsége, ez a fellendülés azonban mostanra elfogyott. Ezt bizonyíthatja, hogy a most elszivárgó szavazók nem másik pártot támogatnak, hanem elbizonytalanodtak mind a szavazási hajlandóságuk, mind a pártválasztásuk tekintetében.
Az 1000 fő megkérdezésén alapuló, reprezentatív kutatás szerint a Fidesz-KDNP szavazótábora a teljes felnőtt lakosság körében a novemberi 49%-ról 43%-ra csökkent, míg az MSZP támogatottsága 10%-ról 11%-ra nőtt. A pártválasztók körében a Fidesz-KDNP támogatottsága a novemberi 71%-ról 67%-ra csökkent, ugyanakkor a bukott "politikusokat" foglalkoztató MSZP-é pedig 14%-ról 17%-ra emelkedett. Lendvaiék "aggódása" a nemzetért sokak szemében hitelesnek tűnik, és egyre többen látják úgy, hogy a "nemzeti kormány" valahogy mégsem nemzeti. Kampányszöveg van, eredmények nincsenek.
A másik két parlamenti párt támogatottsága nem változott az elmúlt egy hónapban: a teljes népességen belül a Jobbikra a választók 6%-a, az LMP-re 4%-uk szavazna, míg a pártválasztók körében a Jobbik 9%-on, az LMP 6%-on áll. A parlamenten kívüli pártok közül továbbra is csak az MDF (azóta JeSZ) támogatottsága mérhető, de az is csak 1% mind a teljes népességen, mind pedig a pártválasztókon belül.
(MTI nyomán Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.com/belfold/2010_12_15_tarki-csokkent-narancsosek-nepszer usege |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:57:37, szerda
|
| |
| |
Őszödi déjà vu: reform vagy bukás!
2010. december 07., kedd, 14:41 • Utolsó frissítés: 2010. december 08., szerda, 03:34
Szerző: Novák Zoltán
A reformkényszert tulajdonképpen a rendszerváltás óta minden kurzus érzékelte, sőt volt olyan, amelyik a reformok ügyét retorikája középpontjába állította, ennek ellenére a regnáló kormányok a konkrét reformlépésektől úgy irtóztak, mint ördög a tömjénfüsttől. Többnyire csak toldozgatásra, foltozgatásra, rögtönzésszerű korrekciókra, félmegoldásokra futotta. Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetőjének írása.
,,Reform vagy bukás, nincs más." Ez volt őszödi beszéd váteszi kulcsmondata, és az előző ciklusban tanúi lehettünk, hogyan fullad ki a kezdeti reformlendület, hogyan porlad el a reformidentitás a párton belüli ellentétek, a koalíciós ütközések, hitelességi problémák, a társadalmi ellenállás és a költségvetési prés súlya alatt. Bár az akkori szituáció ezer ponton különbözik e jelenlegitől, a reform vagy bukás dilemmája mégis elemi erővel jelenik meg újra a kormányzó erő cselekvési horizontján, és mind a jobboldali kormány, mind az ország szempontjából sok múlik azon, hogy milyen választ sikerül adni a problémára.
A reformkényszer általános természete
A reformkényszert tulajdonképpen a rendszerváltás óta minden kurzus érzékelte, sőt volt olyan, amelyik a reformok ügyét retorikája középpontjába állította, ennek ellenére a regnáló kormányok a konkrét reformlépésektől úgy irtóztak, mint ördög a tömjénfüsttől. Többnyire csak toldozgatásra, foltozgatásra, rögtönzésszerű korrekciókra, félmegoldásokra futotta; még a legnagyobb nekibuzdulás is csak rossz kompromisszumok övezte öszvérmegoldást szült. Az irtózás oka elsősorban abban ragadható meg, hogy a szerkezeti átalakítások általános sajátossága, hogy negatív hatásai azonnal jelentkeznek, pozitív hozadéka pedig csak közép- és hosszútávon mutatkozik, és ez a cikluslogika által áthatott hazai kormányzás számára nem túl vonzó forgatókönyv.
Ugyanakkor a legnagyobb probléma az, hogy a reformkényszer a döntéshozók számára mindenekelőtt mint költségvetési szükségszerűség merül fel, és ott, ahol rosszul működő rendszereket kellene látni, ott csak sarokszámokat, költségvetési tételeket látnak. Ez a fiskális csőlátás számszaki problémára redukálja a kérdéskört, ami pedig szinte mindig fűnyíróelven alapuló forráskivonást eredményez. Nagy hibát követ el az, aki a nagy ellátórendszerekhez egyoldalúan közelít: a finanszírozás fenntarthatósága csak az egyik dimenzió, legalább ilyen fontos tényező a funkcionalitás, nevezetesen az, hogy ezek a rendszerek mennyiben töltik be azt a funkciót, amiért fenntartjuk. Az ellátás minősége és a ráfordítás együtt határozza meg az adott struktúra hatékonyságát, és amíg a hatalom nem a hatékonyság aspektusából közelít ezekhez a rendszerekhez, rendszerszintű megoldásokat keresve, hanem csak a feneketlen pénznyelőt látja bennük, addig nem is remélhetünk - megnyugtató kimenetelű - szerkezeti reformokat.
A jelenlegi reformkényszer
Sajnos a jelenlegi szituációnak is az a legnagyobb hátulütője, hogy nagy a veszélye annak, hogy a mérlegre kerülő tényezők közül ismét a fiskális szempontok felé billen a mérleg nyelve, és a reformszándékot újfent a költségvetési kényszer szüli. A ciklus végére ugyanis kifutnak az ágazati válságadók, ezáltal többszáz-milliárdos rés keletkezik a költségvetésben, és a nyilatkozatok szerint a kormányzat ,,reformok sorával" igyekszik a költségvetést stabilizálni.
Azzal önmagában még nincs is baj, hogy reformoktól források felszabadulását várja a kormányzat, mivel vannak tartalékok a rendszerben, az már sokkal aggasztóbb, hogy előbb születik meg a keretösszeg, amit ki kívánnak venni az ellátórendszerekből, és csak ezután látnak napvilágot a reformkoncepciók; tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az eddig nyilvánosságra hozott szakpolitikai tervezetek pedig éppenséggel pont nem a kiadáscsökkentés irányába mutatnak. Mindenesetre a kormányzat számára minden korábbinál élesebben rajzolódik ki a reform vagy bukás dilemmája, mert ha nem sikerül a következő két évben racionalizálni a rendszerek finanszírozását, akkor egyszerűen bedől a költségvetés. A kormány gazdasági vezetői ezzel tisztában vannak, most már csak a belső ellenzéket és a társadalmat kell meggyőzniük, és ez nem lesz egyszerű feladat.
A reformok hazai közege
Méghozzá azért nem, mert az előző ciklusban kormány és ellenzék közösen járatta le a reformok ügyét, az egyik azzal, hogy retorikájában összemosta a megszorításokat a reformokkal, majd a koalíciós huzavona eredményeképpen egy kipróbálatlan és - feltehetően - működésképtelen modellt akart ráerőltetni az egészségügyi rendszerre (majd a koalíció felbomlása után az egészből kihátrált), a másik azzal, hogy ellenzékként mindvégig következetes és offenzív reformellenes politikát folytatott. Ezzel sikerült elmélyíteni a -mélyreható változásoktól amúgy is rettegő - magyar társadalomban a reformellenességet.
Nem szabad lebecsülni a kormányoldalon érzékelhető, érdekellentétekből fakadó belső ellenállást sem, a Hoffmann-Pokorni pengeváltás csak szelíd intermezzo volt ahhoz képest, ahogy a helyi Fidesz-vezetők (Budapest, Szombathely) a Semmelweis-terv ellen felléptek. Ezen a téren szemléletes mementó lehet az előző kurzus kudarca, az egészségügyi ellátórendszer reformja tudniillik épp a helyi politikusok lobbi-erején bukott el. Mindazonáltal nem érdemes túldimenzionálni sem ezt a kérdéskört, hisz afelől nem lehet kétségünk, ha megszületik a központi akarat, akkor az érvényesítve lesz (a Fidesz sokkal kevésbé fragmentált, és sokkal fegyelmezettebb párt, mint az MSZP). Sokkal életszerűbb az a kockázat, hogy a központi akarat csak a forrás-felszabadítás keretszámaira terjed ki, a koncepcionális kérdéseket a szakpolitikusokra bízza, akikkel a helyi politikusok azonnal tengelyt akasztanak, és az érdekek kuszaságában az eredeti koncepciók felhígulnak, inkoherenssé válnak.
Mindent egybevetve leszögezhetjük, minden azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a finanszírozási és a funkcionális szempontok között. Ha a finanszírozási aspektus kerül túlsúlyba, akkor a többi alrendszer is a nyugdíjrendszer sorsára jut, ahol a jövő évi költségvetés már konkrét összegekkel számol (a magánnyugdíj megtakarítások állami rendszerbe történő visszavezetése kapcsán), de még mindig nem tudjuk, hogy voltaképpen milyen modell, milyen fenntarthatósági pályán kerül bevezetésre a folyamat végpontján.
Ha arra keressük a választ, hogy az elmúlt húsz évben az egymást váltó kormányok miért nem voltak képesek megfelelő választ adni a közellátás szerkezeti kihívásaira, miközben a térség országai már jórészt túl vannak ezen a problémán, akkor - a már említett akadályozó tényezőkön túl - két, mélyebben gyökerező motívumot emelhetünk ki. Az egyik a politikai rövidlátás, mely természetszerűen bátortalanságot eredményez, és száműzi a perspektivikus gondolkodást, ezzel lehetetlenné téve az átgondolt hosszú távú tervezést. A másik torz közjófelfogás, amely a politikai aktorok részéről abban merül ki, hogy az ország számára az a jó ,,ha mi kormányzunk", a többi részletkérdés, menet közben megoldható. E két tényező akadályozta meg a politikai pártokat abban, hogy már ellenzékben részletesen kidolgozzák reformterveiket, szakpolitikai koncepcióikat, és már úgy érkezzenek a kormányrúdhoz, hogy az elképzeléseket kiérlelték, a belső vitákat lefolytatták, a cselekvési terveket kidolgozták. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk, akkor be kell látnunk, hogy a kormányzóképesség szempontjából az elmúlt húsz évben minden magyar kormány felkészületlenül (korlátozottan kormányzóképes állapotban) kezdte meg működését, ennek eredményeképpen - szerkezeti szinten - ugyanazt hagyta utódjára, amit elődjétől megörökölt.
http://hvg.hu/velemeny/20101207_oszodi_dejavu_reform_vagy_bukas/print |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:56:34, szerda
|
| |
| |
Scheiring Gábor: kínjukban szívják le a nyugdíjpénztárakat
2010. december 15., szerda, 20:19 • Utolsó frissítés: 1 órája
Szerző: Fürjes Judit
Aki átlép az állami nyugdíjrendszerbe, annak megmarad a munkáltatók által fizetett 24 százalékos tb-járulék után járó nyugdíjrész, aki viszont a magánnyugdíj kasszákat választja továbbra is, nyugdíjának ezt a részét elveszíti. Ez megkülönböztetés - nyilatkozta hvg.hu-nak Scheiring Gábor, aki kilépett ugyan az LMP választmányából, de továbbra is képviselője, gazdaságpolitikusa a pártnak.
hvg.hu: Elég élesen fogalmazott a kormány magán-nyugdíjpénztári intézkedésével kapcsolatban: útszéli zsarolásnak nevezte. Mivel indokolja ezt a kijelentését?
Scheiring Gábor: Lehet, hogy élesen fogalmaztam, de sajnos a kormány intézkedése csak útszéli zsarolásnak nevezhető. A törvényjavaslat visszavonását követeljük, az országnak felelős és fenntartható nyugdíjrendszerre van szüksége.
Scheiring Gábor
Fotó: scheiringgabor.blog.hu
Nem tudni, hogy a kormány milyen eszközökkel garantálja az emberek nyugdíjának az értékét, ezzel kapcsolatban csak ködösítenek. 530 milliárd forintot a kormány már betervezett a jövő évi költségvetésbe, ez ott hiányt csökkentő összegként szerepel és folyó kiadásokra megy el. Ha ezt államadósság-csökkentésre, vagy hiánycsökkentésre használják majd fel, akkor ez a jövőben kötelezettségvállalásként fog jelentkezni.
Az új nyugdíjrendszer alááshatja a kormányzati gazdaságpolitikába vetett bizalmat: hosszú távon az állampolgárok megkérdőjelezhetik az adófizetés értelmét, hiszen nem tudják, mi történik a pénzükkel. A befektetők pedig tétovázhatnak: minek adjanak pénzt egy olyan országnak, ahol nem tudják, mit csinálnak vele? Így aztán egyre drágább lesz az államadósságot finanszírozni.
hvg.hu: És az állami pillérben tervezett egyéni számlák vezetése? Önt nem nyugtatja meg?
S.G.: Valóban jó lenne, ha az állami rendszerben mindenkinek lenne valódi egyéni számlája, amihez a kormány nem nyúlhat hozzá. A helyzet azonban az, hogy a kormány csak virtuális számlákat vezet be, a pénzt pedig elkölti, odaadja a nyugdíjasoknak, államadósságot csökkent vele. Mint javasoltuk, az államnak törvényi garanciákat kellene adnia ahhoz, hogy az emberek követni tudják a pénzük sorsát. Sajnálom, hogy a kormány nem kért ezekből, helyette ködös nyilatkozatokat adnak ki képviselőik.
hvg.hu: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában leszögezte: az állami nyugdíjrendszerbe átlépők vihetik magukkal számláikat, és a következő két évben valamennyi nyugdíjbefizetőnek, jogosultnak saját számlája lesz. Így elfogadhatóbb már önök számára a kormány nyugdíjterve?
S.G.: Az LMP álláspontja a kezdetektől fogva az volt, hogy nem az a kérdés, érdemes-e megfontolni az állami rendszerbe való visszatérést, ugyanis a magán-nyugdíjpénztári rendszer működése sok sebből vérzik. Nagyon magas költséghányaddal és viszonylag alacsony hozammal dolgoznak, ami miatt nem működött hatékonyan a rendszer. Ezért lett volna szükség érdemi előkészítésre, hatástanulmányokra és hosszas társadalmi vitára. A kormány azonban egyetlen hatástanulmányt nem rakott le a súlyos ezermilliárdos döntésekkel kapcsolatban. Ha biztosítva lenne az egyéni számlák rendszere, mely a hozamoknak a jóváírására is képes az állami nyugdíjrendszerben, ha biztosítva lenne a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer és lenne valamilyen fajta tőkefedezeti elem, akkor támogatható lenne a kormány intézkedése. Ám a demográfiai trendek miatt a jelenlegi felosztó és kirovó rendszerrel 2020-2030-ra gyakorlatilag össze fog omlani a teljes magyar nyugdíjrendszer. A tőkefedezeti rendszer bevezetésére épp a fenntarthatóság miatt volt szükség. Orbán Viktor korábban bejelentette az egykulcsos személyi jövedelemadót, de utána a kormány rájött, hogy ez a költségvetésnek kb. 800 milliárd forint mínuszt jelent. Ezután elkezdtek összevissza kapkodni, mert a kiesést a különadókból nem tudják fedezni. Egyetlen lehetőségük maradt, a magánnyugdíjpénztárak einstandolása.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:34:23, szerda
|
| |
| |
(Pap)Ír tigris
2010. december 15. 10:27:55
Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk mostanában, amikor egy olyan ország összeomlásáról olvashatunk megrendítő tudósításokat, amelyet mint kötelező erejű, követendő példát állítottak a világ elé évtizedeken át. Írország, a ,,kelta tigris" agonizál, gazdasága romokban, társadalmi szövetrendszere széthullóban, és senki még csak nem is sejti, hogy mit hoz a jövő.
Ám még ennél is tragikusabb, hogy - amint azt már megszokhattuk - megint a világot uraló véleményhatalmi diktatúra intézményei próbálnak verbálisan terrorizálni minket. Olyan ócska és hamis magyarázatokat adnak, amelyek tökéletesen lehetetlenné teszik majd, hogy legalább tanulhassunk az ilyen és hasonló tragédiákból. A ,,politikai korrektség" vérlázító és pusztító ,,inkorrektsége" igyekszik ismét lehetetlenné tenni, hogy közös szenvedéstörténetünknek ez az újabb fejezete a közös tanulás forrásává válhasson. És törekednek nyilván olyan ,,megoldások" propagálására, amelyek nyomán, mint azt annyiszor átélhettük már, még mélyebbre csúszunk a lepusztulási lejtőn. Mindent meg kellene tehát tennünk azért, hogy - ha már ez a dráma, netán tragédia, bekövetkezik - legalább a katarzis és a tanulságok levonása segíthesse az utódainkat. Az az 1989-ben megtartott konferencia, amelynek döntései máig is a washingtoni konszenzus nevet viselik, egyértelmű fegyelmező hatalomként tette kötelezővé a világ valamennyi országa számára, hogy a neoliberális ,,szentháromság" parancsait (liberalizálj, deregulálj, privatizálj) mindenek fölé kell helyezniük. Ennek a globális szabadpiac apoteózisát hirdető hatalmi ideológiának persze szüksége volt egy olyan látványtechnikai bemutatóra is, amely olyan elsöprő erővel harsogja nap mint nap a világ egésze számára e stratégia egyetlen üdvözítő mivoltát, hogy minden gyanakvás és/vagy ellenvetés eleve kizárható legyen. És éppen ezt a reklámteret találta meg Írország ,,személyében".
A kiváló geostratégiai adottságokkal, jól képzett angol anyanyelvű népességgel rendelkező kis ország így vált a globális hatalomgazdaság marketingkampányának leglátványosabban csillogó reklámszatyrává. Felfoghatatlan intenzitással áramlott ide a transznacionális tőke, hiszen a teljes liberalizáció és gyors privatizáció, a radikális adócsökkentés és ,,rugalmas" munkaerőpiac óriási vonzerőt gyakorolt. Írország a külföldi tőke és az export arányát és dinamikáját tekintve csakhamar a kelet-ázsiai sikerországokhoz lett hasonlatos. És kialakult a liberális mitológia, amely egyetlen lehetséges modellként reklámozta dédelgetett kedvencét.
A két számjegyű növekedés hamarosan Európa egyik leggazdagabb országává tette a kis szigetet.
Itt mindjárt érdemes is megállni kissé, Írország gyors gazdagodásának legfőbb mérőszáma ugyanis az egy főre eső GDP volt. Márpedig a GDP-nek mint számbavételi módnak megvan az a sajátos perverzitása, hogy azt a jövedelmet is az ország gazdagodásaként tartja számon, amely az ott tevékenykedő külföldi vállalatoknál jön létre. Ehhez azonban semmi köze az ország népének (azon kívül, hogy ő termeli meg), és amelyet a multinacionális vállalatok persze bármikor ki is vihetnek az országból. A globális konjunktúra során e gigantikus profitokat többnyire újra befektették Írországban, és így a GDP által mért virtuális gazdagság színes ,,lufija" egyre nagyobbra fújódott, a példa ereje még nyilvánvalóbbá lett. Az örömittas, mit sem sejtő népesség ráadásul a végtelen jövőbe kezdte kivetíteni mindezt, és a hiedelem szerint nyilván később is özönlő ,,biztos pénzre" szíves örömest hitelezett a globális pénzhatalom helyi ügynökhálózata. Ám a pénzhatalmi komplexum urai - akiket ,,globalo-bölléreknek" is nevezhetnénk (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország = PIGS vagyis disznók) - a háttérben már magabiztos mosollyal fenték a késeket, és a tudatosan kirobbantott 2008-as álság-válsággal elindították - Adyval szólva - ,,ölő-gyilkos cudar komédiájukat". Görögországot már ,,levágták", és a görög társadalom talán még csak most kezdi sejteni, milyen végzetes lejtőre is került. Az ír társadalom valószínűleg még ennél is veszélyesebb helyzetben van, mert olyan felfoghatatlan számára a hihetetlen erővel rátörő lidércnyomás, hogy egyelőre még csak múló rossz álomnak tekinti mindezt. Ám ahogy már Görögország esetében is láttuk, a levágandó ,,disznó-országok" csak Európa kivégzésének első jelentéktelen epizódjai csupán. A tudatosan szított válsághisztéria nyomán ugyanis, akárcsak Görögország esetében, máris egekbe emelkedett Írország kockázati felára, ami azt jelenti, hogy a hitelekért fizetett, eddig is gigantikus kamatok a sokszorosukra nőnek.
Ezekkel a pénzügyi terrorakciókkal a globális hatalmi rendszer már valójában nem a PIGS-országokat, hanem a túszul ejtett Európa egészét zsarolja, és mint Görögország példája mutatja, teljes sikerrel. Európa megfélemlített, tehetetlen és korrupt uralmi struktúráinak a jelek szerint sem érvényes tudásuk, sem bátor elszántságuk nincs, hogy útját állják a most már nyíltan földrészünk elpusztítására törő gyilkos erőknek.
Néhány hét múlva az a Magyarország lesz fél évre Európa uralmi rendszerének formális irányítója, amely az elmúlt évszázadok során közvetlenül élhette át e ,,pusztító világerő" kegyetlenségét. Lesz-e bátorságunk nevén nevezni a dolgokat?
Bogár László
Forrás: Magyar Hirlap online
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=74387 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:31:40, szerda
|
| |
| |
Egyötödös forradalom
E-one 2010.12.14. 11:09
Nem értem ezt a módosítást, hogy most már csak legfeljebb húsz százalékban lehetnek a hírek közt a bűnügyi témák. Oké, persze, színvonaltalan nulla a kertévék szinte minden hírműsora, teletömve ilyenekkel, de valahogy nem várok komoly színvonaljavulást a változtatástól sem. Ha nem lehetnek többek bűnügyek, csak ötödben, akkor azt a keretet majd kihasználják, a többi nyolcvan százalékban meg jönnek a rákos gyerekek, a balesetek, az új kismajom születése a venezuelai állatkertben, és persze az időjárás-jelentés szakértő sztármeteorológusok döbbent rácsodálkozásával, miszerint télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.
Mert ezt könnyű előállítani, és amíg a magyar kereskedelmi tévék nem próbálnak kis energiát belefeccölni saját maguk igényességébe, addig nincs az a törvény, ami ezen változtatni fog.
De nem is ez számít igazán.
Húsz százalék bűnügyi hír? Miről? Nem megmondta Pintér tavasszal, hogy két héten belül rend lesz?
Akkor mégis, miről szólna az a húsz százalék?
http://gulyas.blog.hu/2010/12/14/egyotodos_forradalom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:27:56, szerda
|
| |
| |
Nem számít nekik
E-one 2010.12.15. 19:33
Tegnapi hír: a költségvetés vitája percekre félbeszakadt, mert az ülésteremben épp nem üldögélt bent senki sem a kormányból, bár azt nekik olyankor kötelező. Aztán mai hír: elírták cseppecskét a Költségvetési Tanácsot kicsináló törvényt, úgyhogy a jelenlegi helyzetben januártól lenne két KT, amiből az egyik konkrétan egyszemélyes lenne. Több, mint gyönyörű.
Kicsit talán sok volt abból a kétharmados nemzeti együttműködő fülkeforradalomból. Mert amit a kormány az ilyen ügyekben csinál, az pontosan mutatja, hogy is állnak hozzá ennek az országnak az elirányítgatásához. Azt csinálnak a többségükkel, amit akarnak - de most az a szitu, hogy látványosan szarnak bele. Már bocsánat. De aki ennyire sem képes egy kicsi figyelmet fordítani a munkájára, annál erre sajnos jobb kifejezés nincs.
Persze, bármelyikünk követ el hibákat, ha dolgozik. Nem akarhatunk tökéletes kormányt - de olyat, ami ha hibázik is, azt sem a figyelmetlensége, hanyagsága, totális nemtörődömsége miatt teszi, hát olyat talán megérdemelnénk. Mert tegye mindenki szívére a kezét: ha ilyen lelkesen állna hozzá a munkájához, egy hónap múlva még ott lenne?
http://gulyas.blog.hu/2010/12/15/nem_szamit_nekik |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:20:06, szerda
|
| |
| |
Fejőstehénnek néznek minket a multik
Dátum: 2010. December 14. Tuesday, 09:42
Belföld
Magyarországról viszik ki a legtöbb pénzt, és itt szedik be a legtöbb sarcot a beszállítóktól
,,Magyarországról megy ki a régióban a legtöbb megtermelt jövedelem, s ez igen sérülékennyé, versenyképtelenné teszi hazánkat" - mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke egy tegnapi rendezvényen.
Tíz év alatt 11 483 milliárd forint folyt ki hazánkból - mondta Parragh László, az MKIK elnöke a GKI Gazdaságkutató tegnapi konferenciáján.
Ezt a pénzt
a kamatterhek,
az árfolyamveszteség,
a külföldi cégek profitja,
az importkitettség,
az energiaköltségek,
a kereskedelmi szektor vitte ki az országból.
Az MKIK elnöke példaként megjegyezte, a hibás privatizáció miatt - amely monopolhelyzetbe hozott magántársaságokat - a gázért harminc százalékkal fizetünk többet versenytársainknál.
A rövid lejáratú hitelek kamatai is jóval magasabbak hazánkban.
Ez októberben nálunk 8,2 százalék, Csehországban csak 3,9 százalék volt.
Parragh László kitért azokra a szektorokra is, amelyeket a válságadó sújt.
Ezekben az ágazatokban eddig is igen jelentős volt a jövedelmezőség, néhány év alatt megtérült a külföldiek befektetett tőkéje.
Az energiaszektorban 2003-2008 között 107 százalékos volt a jövedelmezőség.
Ugyanebben az időszakban a pénzügyi szféra 155 százalékos jövedelmezőséget könyvelhetett el.
Az MKIK elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy hazánkban a multinacionális cégek nyolcvan jogcímen szednek pénzt a beszállítóktól.
Ezen belül a polcpénz (fizetni kell a kereskedelemben, hogy az áru kikerüljön a polcokra) mintegy 15 százalék.
Ugyanez a szlovákoknál három, a franciáknál négy százalék.
Ezek a cégek ráadásul a szakmunkásokat jelentős részben árufeltöltőként alkalmazzák hazánkban, így nem kell nekik annyit fizetni, amennyi a szakképzettek garantált minimálbére.
Simor András jegybankelnök az eseményen egyebek között hangsúlyozta, hogy a magas külső nettó adósságállományunk, a magas államadósság és a lakossági devizahitelek jelentős szintje miatt sebezhetőségünk hosszú ideig, további egy évtizedig megmarad.
Egy kérdésre azt mondta: ma még nem tudni, hogy mi lesz az átalakuló Költségvetési Tanács feladata (a testület egyik tagja a jegybankelnök lesz).
Tekintettel azonban arra, hogy a szervezet megszüntetett titkársága eddig sokkal alaposabb elemzést végzett, mint a jegybank, valószínűleg szükség lesz a Magyar Nemzeti Bank kapacitásainak bővítésére.
Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy a bankadónak beláthatatlan következményei vannak a magyar gazdaságra nézve.
Szólt arról is, hogy hazánk ,,nehéz helyzetbe hozhatja" a Moody's hitelminősítőt, ha végrehajtja a strukturális átalakításokat.
Ebben az esetben két fokozattal feljebb kellene minősítenie bennünket.
Kiss Gergely
http://www.magyarhirlap.hu/gazdasag/kigurulnak_a_forintok.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 21:17:27, szerda
|
| |
| |
Látlelet,
2010-12-13
önkényuralomról
Kor és kórképe a jövő generációknak
2010. december 8-án, 3. napirendi pontként, 11.00 órakor tárgyalta az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő készítette részjelentést, amely a 2002 és 2010 közötti - az állam részéről elkövetett - politikai szabadságjogok elleni jogsértéseket gyűjtötte egybe, a 2006-os véres ősz kivételével, és az albizottság már korábban elfogadott. A jelentést egyhangúan fogadták el, amivel felejtést és hiányt pótoltak.
Egy kis abszurd: a vádlottak sértetten kivonulnak a tárgyaló teremből.
A színházi cirkusznak beillő jelenet szónoka Lendvai Ildikó mszp-s képviselő, valamikori főcenzor-asszony volt. Tiltakozásként bejelentette, hogy nem vesznek részt a jelentés tárgyalásán, mert szerintük a bizottság ,,alapállása cinikus, a részjelentés tartalma pedig önellentmondó".
Szerintük minden a jogállam létének megfelelően történt az általuk kormányzott 8 esztendő alatt, és jelenleg van a jogállamiság veszélyben. Majd a választ sem megvárva, látványosan kivonultak Nyakó István képviselővel.
A vita során elhangzott:
Révész Máriusz volt a jelentés megvitatásának első hozzászólója, aki maga is szenvedő alanya az állami jogsértéseknek. Köztudott, hogy képviselőként eszméletvesztésig verték a rendőrök, amin az Országgyűlésben a hatalmat birtokló mszp-szdsz-es képviselők nevettek és gúnyolódtak. Kifejtette, hogy az a tény, hogy bántalmazását a bíróság elítélte és kártérítést ítélt meg, nem teszi meg nem történtté a jogsértés tényét. Hangját megemelve mondta, hogy a kivonulók is hallják, az elkövetkezendő ciklusban nem fognak országgyűlési képviselőket megverni, nem fogják mentelmi jogukat oly mértékben megsérteni, az állam és a rendőrség nem úgy fog működni, mint a szocialisták idejében.
A jelentés igen fontos momentumaként kiemelte, hogy Gaudi-Nagy Tamás közel 40 jogsértést regisztráló jelentéséből csak azokat az eseteket (2006 előtt 10, és utána 15 eset) hagyták meg a jelentésben, amiről minden kétséget kizárva bírósági döntés, illetve állami szerv állapította meg a jogsértés tényét. Minden olyan esetet, amiben vélelmezhető volt a jogsértés, de hivatalosan nem került még megállapításra, ebbe a jelentésbe nem vettek át.
Még így felsorolva, látva ezt a hihetetlen mennyiségű jogsértést, és rendőri gyakorlatot, a jelentés drámai képet fest arról, hogyan is működött a szocialisták kormányzása alatt az állam és a rendőrség, az elmúlt 8 évben.
Egyértelmű, hogy politikai nyomásgyakorlásra használták folyamatosan a rendőrséget. Aki ellen tenni kellett volna, törvényekre hivatkozva nem tettek - Vér és Becsület -, de a Tibetet Segítő Társaságtól a nemzeti jogvédőkig folyamatosan törvényt sértettek, és tiltottak be demonstrációkat. Teljesen egyértelmű, hogy rendőrséget politikai célra használták. Ma sem mernek szembe nézni a szocialisták azzal, ami a kormányzásuk alatt történt.
Wittner Mária '56-os halálra- majd életfogytiglanra ítélt szabadságharcos, gyáva megfutamodásnak tartja a szocialista képviselők kivonulását, akiknek már két alkalommal is biztonságban volt a tüntetésük az új kormányzás alatt.
Felhívta a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg ) kimondta, hogy a spontán tüntetés, még akkor sem törvénytelen, ha nem tudják megszervezni önmagukat. 2002. december 1-től sorozatos megtorlás kezdődött. Ekkor az ellen tüntettek egyértelmű tiltakozásként, hogy a román miniszterelnökkel magyar miniszterelnök és vezetők koccintottak Trianon későbbi megtörténtéhez, Erdély elcsatolásához. Ez a magyarokat sértette, ami ellen jogosan tüntettek.
A megtorló, törvénysértő gyakorlat a hatalmon lévők részéről 2010-ig folytatódott.
A magyar társadalom jogosan várja el, hogy végre megtörténjen a felelősségre vonás.
Mert egyértelműen Alkotmányt és törvényeket sértettek.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a részjelentés készítője így összegzett:
Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi. Az elmúlt 20 év történetében sok keserűség érte a nemzetet. Sok reménység táplálta abban, hogy a rendszerváltozást követően sikerül a hatalmi önkényt kitörölni az állam működéséből, ami sajnálatos, de nem sikerült. Senki nem gondolta volna, hogy a kommunista rendszer hatalmi rendőrállami módszereit és eszközeit olyan intenzitással fogják használni, mint az elmúlt nyolc esztendőben megtörtént.
Megköszönte a hozzászólásokat, még Lendvai Ildikóét is, mert tanulságos volt. ,,A szocialisták, mint a Bourbonok, semmit nem tanultak és mindent elfelejtettek."
Ezt a felejtést és hiányt próbálja a részjelentés betölteni, ami nagyon fontos kiegészítője a 2006-os jelentésnek.
A május 20-i ülésen Gaudi-Nagy javaslatára bővítették ki a vizsgált időszakot az elmúlt 8 évre. 12 meghallgatásos ülésszakon vizsgálták a megtörténteket.
A fő alapelv az volt, hogy jogerős bírósági ítéletekkel, független rendészeti panasztestületi határozatokkal, ombudsmani állásfoglalással jogerősen megállapított módon, bár sok-sok évvel később, de az elkövetett szabadságjogi jogsértéseket listázzák. Közel 40 esetet regisztráltak, amiből 25 került át a részjelentésbe.
Két időszakra bonthatóak a jogsértések, a 2006 előtt ill. után történtekre.
Már az első 4 évben tipikusnak mondható az a szisztematikus jogkorlátozási törekvés, mellyel a hatalom nemzetellenes és emberellenes törekvései ellen tiltakozókkal szemben felléptek. Ekkor még nem érte el azt az agresszivitást, kíméletlenséget, mely 2006 őszén tapasztaltak (több száz embert érintő erőszak alkalmazása, személyes szabadságot korlátozva, életét veszélyeztetve szemkilövések, kardlapozások következtében tragédiák történtek). Ezek egy része jóvátétel útjára került.
A jogsértések 2006 ősze után is folytatódtak, bár az őszinél kisebb intenzitással.
Szétvert, betiltott tüntetések, jogsértő előállítások, tömeges megtorló büntető szabálysértő eljárások, megemlékezők, tiltakozók keresztény hívek, újságírók, jogvédők megfélemlítése, zaklatása, megtámadása, kordon állítások és rendőri erőszakkal meggyalázott nemzeti ünnepek jelzik ezt az időszakot is. Emberjogi válság kor és kór tüneteiről van szó, amiben az elmúlt 8 év bővelkedett. Ezek kőkemény jogsértések nemzetközi és hazai jogmércével is.
A jog csak papíron volt biztosítva az alapvető szabadságjogokat illetően.
A NJSZ és NJA esetjogából sok anyagot emelt át, azonban a TASZ, a Helsinki Bizottság által kifogásolt eseteket is listázta. Semmilyen pártpolitikai szempontot nem jelenített meg a jelentésben.
Következtetések:
Hatalom megtartása és a teljes elnyomás eszközéül használták mind a rendőrséget, mind az államhatalom egyes olyan intézményeit, ami sajnos pontosan a jogok biztosítására lettek volna hivatottak.
Ezért:
- Szükséges, hogy a levonják a tanulságokat, és a felelősök - eljárás kapcsán - feleljenek a tetteikért, mert nem lehet ilyen szinten visszaélni az államhatalommal.
- Másrészt ki kell iktatni a rendszerből azokat a jogszabályokat, amelyeket pont az elnyomás érdekében hoztak. A hatalommegtartás érdekében a jogállami alapelv helyett a hatalom megszerzés-megtartás pragmatikus célja vezette őket. Ennek rendelték alá a jogalkotást és a joggyakorlást.
- Ezzel kapcsolatban már tárgysorozatba vették Gaudi-Nagy módosító javaslatát 1213 sz. alatt, melynek értelmében kiiktatnák azokat a jogszabályokat, melyek ezt a célt szolgálták. Mint például a passzív engedetlenség, gárdatörvény, lex tojás törvény.
NJSZ jogvédőiként olyan esetjogi következtetésekre is rávilágítottak, úgy gazdagították a bírói gyakorlatot, hogy ezek meghatározóak lettek.
- Mint a kártérítési intézményrendszer életbe léptetése vagy kikényszerítése - a tüntetők jogellenes előállítását és megbírságolását követően - a nemzeti jogvédők munkásságának következtében ma már tény.
- A Kempinski hotel előtti tiltakozás vezetett az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) ítéletéhez. A spontán tüntetést - a be nem jelentés miatt - nem tekinthetik jogellenesnek. Ez, azóta a magyar gyülekezési törvénybe is átemelésre került. Az eredmény dr. Grespik László munkájának eredménye, ezért ,,lex Grespik"- néven szokták említeni.
Az elszámoltatás elmaradhatatlan nemcsak 2006 ősze kapcsán, hanem az összes fellistázott jogsértés kapcsán. A jóvátételt is ki kell terjeszteni azokra is, akiknek a jogsértő esetkörei itt listázásra kerültek.
A közkegyelem lehetőségét meg kell adni mindazoknak, akiket ebben az időszakban ítéltek el, és akik esetében a jogállamiság bírósági védőrendszere sem működött.
Sajnálatos, de tény, és rögzíteni kell, hogy voltak olyan esetek amelyek ,,justizmord"-nak nevezhetők.
Zárógondolatként a bizottság tagjaitól a jelentés elfogadását kérte, a közelgő emberi jogok világnapjára is utalva, valamint azt, hogy vizsgálják felül a folyamatban lévő ügyeket is, mivel komplex rendszert alkottak ezek a jogsértő szervek.
Dr. Harrach Péter, a KDNP képviselője rövid és frappáns hozzászólásában
megköszönte a jelentés készítőinek azt a munkát, melynek következtében egy világos feltérképezés készült 2002-2010 közötti jogsértésekről. A szocialista képviselők magatartása és szavai megdöbbentőek voltak számára, hisz vádlottnak érezve magukat, és úgy is viselkedve, de ,,a szokásokkal ellentétesen, a bíróság tárgyalóterméből a vádlottak sértetten kivonultak". A megjegyzésükkel, miszerint a jogállam működött volna nem ért egyet. A jogállam működését a független bíróság biztosította az állam, ill. a kormány által befolyásolt szerv pedig megsértette.
Elismeréssel szólt az előző ciklus Emberjogi Bizottsága munkájáról, ahol a kormányzati nyomás ellenére a jogsértéseket feltárták, és nyilvánosság elé vitték, valamint a civil jogvédők hangját felerősítették.
A rendőrség a jelenlegi ciklusban a demonstrációkkal szemben azt a magatartást valósítja meg, amit a jelentés is elvárt volna az előző 2 ciklusban is.
Gulyás Gergely az albizottság elnöke
Felidézte, hogy megállapodás volt, hogy a 2006-s jelentés előterjesztői fideszes képviselők lesznek, míg a 2002-2010 időszaké Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője. El tudták fogadni mindazon jogsértéseket az elmúlt 8 évet illetően, ahol ezt bármilyen hivatalos szerv megállapította. A hatalom felfogása különösen a gyülekezési joggal kapcsolatban a radikális jobboldallal volt negatív. Tényként kell rögzíteni, hogy nem valami elfogultság az oka annak, hogy olyan szervezetek jogáért is kiállnak, akikkel több kérdésben nem értenek egyet. Tény, hogy az ő gyülekezési joguk korlátozására igen gyakran és sok esetben került sor. El kell ismerni, számtalan esetben látta el a NJSZ a képviseletet, ezért őket is elismerés illeti. Más jogvédő szervezetek is képesek voltak arra, hogy a politikai szimpátián felülemelkedve, az alapvető joggyakorlásának korlátozását szóvá tegyék.
Felelősségre vonás szükséges, amit többen is említettek.
Albizottsági elnökként 3 ügyben tett feljelentést. Ezekben a Debreceni Katonai Ügyészség folytat nyomozást.
Az azonosítószámok hiánya miatt, a TV-ostrom ill. Bene László tevékenységével és az ORFK-n belüli felelősségre vonás elmaradásával kapcsolatosan.
Az albizottság megtette, amit megtehetett, feltárta azt, amit feltárhatott. Innentől a büntető igazságszolgáltatásé a tér.
Reményét fejezte ki, hogy nem marad következmény nélkül, mind az, amit a 2006-os, mind az, amit a 2002-2010 részjelentés pontosan rögzített.
Dr. Eiselt György helyettes államtitkár a Belügyminisztérium részéről elmondta:
Megkapták mind a két jelentést. Ezek alapján a minisztérium megkezdte a javaslatok feldolgozását. A büntetés végrehajtásra vonatkozó szabályok betartásának feltérképezése megtörtént, és az, hogy mennyire felel meg a nemzetközi előírásoknak. Tavasszal terjesztenek a kormány elé egy jelentést. A megsérült rendőröket ért hátránnyal kapcsolatban a BRFK eddig is megtette a szükséges lépéseket.
A biztonsági cégek részvételére a különböző rendezvények biztosításában erre garanciát ad, hogy nem kerül sor. Gyakorlatilag a kormány, hatalomba lépésével egy időben összes ilyen szerződést felbontották.
Miután egyhangú szavazással elfogadták a jelentést, a bizottság elnöke, dr. Lukács Tamás, mindenkinek megköszönte a színvonalas munkát, az ülés véget ért, amit sajtótájékoztató követett.
Gulyás Gergely és Gaudi-Nagy Tamás közös sajtótájékoztatót tartottak
2002-2010 közötti állami jogsértéseket vizsgáló bizottság, a részjelentés elfogadásával befejezte a tevékenységét - mondta Gulyás Gergely. Egyetértettek abban, hogy az elmúlt 8 évben mindenkinek, de különösen a radikális jobboldali szervezeteknek szembe kellett nézniük azzal, hogy a velük nem szimpatizáló kormány és politikai elit enged meg magának olyan jellegű korlátozásokat és jogsértéseket, melyek alapvető alkotmányos alapjogokat sértenek.
A gyülekezési szabadság, a véleménynyilvánítás - az egészen szélsőséges elemektől eltekintve - az értéktartam nélkül illet meg mindenkit. Attól, hogy nem értünk egyet egy véleménnyel, azért még nem korlátozhatjuk. A gyülekezési jognál pedig meghatározott okok kivételével a legszélsőségesebb rendezvény sem korlátozható és tiltható meg. Jól látható, hogy az elmúlt 8 évben ilyen korlátozásokra miért került sor.
Ami a 2006 őszi események következményét illeti, a bizottság azzal zárta le a tevékenységét, hogy 3 feljelentést tett, ami 3 csoportra vonatkozott.
1./ a rendőrségen belüli felelősségre vonás elmaradása, annak ellenére, hogy azt a fegyelmi osztály is javasolta
2./TV-székház ostroma, hogy a rendőrség nem biztosította az épületben dolgozók védelmét, nem garantálta biztonságos eltávozásukat.
3./ Azonosító számok hiányára.
Mind a 3 esetben folyik a nyomozás.
Gaudi-Nagy Tamás történelmű jelentőségűnek tartja a bizottság mai döntését, az elmúlt 8 év jelentésének elfogadásával.
Látleletet, kor és kórképe a társadalomnak, a világnak, a jövő generáció számára, hogy ilyen és ehhez hasonló jogsértések szintjére nem aljasodhat le az állam.
Fő tétele a 20 oldalas jelentésnek, hogy az állam eszközrendszerét és az erőszakszervezeteket a megfélemlítés megtorlás eszközeiként használta fel. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén. Nincs Budapestnek olyan fontosabb tere, utcája, csomópontja, ahol ilyen tüntetések, összecsapások során, ahol megfélemlítő rendőri támadások nem történtek volna. Visszatérés történt azokhoz az időkhöz, amit elképzelni sem tudtunk volna, a hatalom megtartásának egyértelmű és kizárólagos szándékával. A jogalkalmazás és joggyakorlás eszköze mellett a tudati meggyőzéssel is próbálkoztak.
A mai ülésen is azt a látszatot kívánták kelteni a szocialista képviselők, mintha az elmúlt 8 évben semmi jogsértés nem történt volna. Ők az alapjog gyakorlókat folyamatosan úgy állították be, hogy: ,,a randalírozó csőcselék fenyegeti a békés többség életét". Szerencsére öntudatos, bátor emberek, nagyon sokan ellenálltak, és vállalták a kockázatot, a megfélemlítő eljárásokat. Nagyon sokukat elítélték, és nagyon komoly károkat szenvedtek el.
A nemzeti jogvédők büszkék arra, hogy részt vettek ebben a munkában. A jelentés a NJSZ és Alapítvány esetjogának jelentős feldolgozását is jelenti.
Bízik abban, hogy a következmények levonása is megtörténhet.
Ennek 3 eleme:
- a jogkorlátozó jogszabályokat mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, melyek a tiltakozókra vonatkoznak (passzív engedetlenségi rendelet, gárdaellenes rendeletek, lex tojás törvény).
- jóvátételt ki kell terjeszteni nemcsak a 2006 őszi károsultakra, hanem a 2002-2010 közöttiekre is.
- közkegyelmet kell adni mindazoknak, akik a 2002-2010-ig törvénysértő módon és koncepciós eljárások szenvedő alanyi voltak.
Közös a feladat, minden módon meg kell akadályozni, hogy ilyen és ehhez hasonló szinten történhessenek a dolgok, és végre már az előre lépéssel kell foglalkozni.
Orbán Éva
http://www.fusz.hu/index.php?op=full&q=12416 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 20:18:46, szerda
|
| |
| |
Minisztert vertek a görögök
Szerdán gyakorlatilag megbénult az élet Athénban a munkabeszüntetések miatt, a feldühödött tiltakozók a görög parlament előtt összeverték Kosztisz Hacidakisz volt közlekedési minisztert.
Leállt a légi és a közúti közlekedés, nem járnak a kompok sem, zárva tartanak a közhivatalok, az iskolák. Csatlakoztak a sztrájkhoz a banki alkalmazottak, az orvosok, a 11 millió lakosú országot árammal ellátó állami villamos művek dolgozói és a taxisok is. A dolgozók a kormány megszorító intézkedései miatt, főként az állami szférában várható bércsökkentés, illetve a bérek maximalizálása miatt vonultak az utcára. Az idén immár hetedszer tartanak 24 órás demonstrációt.
A görög állami vállalatoknál dolgozók 89 százaléka számíthat arra, hogy 10 százalékkal csökken a bére, mert havi fizetésük - a prémiumokkal együtt - meghaladta az 1.800 eurót. Ugyanakkor a kormányzat havi négyezer euróban maximalizálta a bruttó béreket.
A pénzügyminisztérium számításai szerint például az Athén-Pireusz állami vasúttársaság 1.082 dolgozója évente átlagosan 56.554 eurót keres, a háromszorosát annak, mint amennyit egy magánvállalatnál kapnak az emberek. Ennek a vállalatnak a dolgozói üzemeltetik a Pireuszt Kifisia városával összekötő egyetlen vasútvonalat.
Ugyancsak a pénzügyminisztérium tette közzé, hogy a tizenegy leggazdaságtalanabbul működő görög állami vállalat tavaly összesítve 1,5 milliárd euró bevétel mellett 1,7 milliárd veszteséget könyvelt el, a bérköltségek 1,2 milliárd eurót tettek ki, és a bevételek 78 százaléka ment el fizetésekre.
Forrás: MTI
http://www.hirextra.hu/2010/12/15/minisztert-vertek/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-15 19:32:11, szerda
|
| |
| |
A ZSIDÓBŰNÖZÉS ALAPESETE
UGYE EMLÉKEZÜNK?
Amikor a szép és jó szocikormányok idején Kulcsár az ügyész irodájában az asztalra föltett lábakkal, iszogatás közben egyezkedett arról, hogy miket valljon be, amit az ügyész mondott neki. Mindezt akkor leadták a tévében, de ma már szinte senki sem akar erre emlékezni. Most ott tartunk, hogy Kulcsár kioktatja a bíróságot, a HírTV-ben különműsort kap és Bánáti pedig a tévékben hazudozik. Így néz ki az ügyészség a patkányköztársaságban. Most megint kecskére bízták a káposztát, amikor nyámnyila és zsarolható Polt Péterre bízták a legfőbb ügyészséget. Kép: Kulcsár, Polt és Bánáti
A titkosszolgálati államtitkárral akarták eltussoltatni a Kulcsár-ügyet?
A Medgyessy-kormány titkosszolgálati államtitkárával egyeztetett Kulcsár Attila a brókerügy nyomán kipattant botrány elkerüléséről, a megbeszélést Kulcsár későbbi védője, Bánáti János ügyvédi irodájában tartották. A fent említett megbeszélés részletei hangzottak el a néhány hete újraindult perben, a volt bróker nyomozati vallomását a bíró olvasta fel. Kulcsár Attila Tóth Andrásnak megnevezte azokat a politikusokat, akikkel kapcsolatban állt. Utalt Baja Ferenc akkori államtitkárra, akivel állítása szerint közös üzletei voltak, de megemlítette Endrényi Évát, Kovács László volt MSZP-elnök hölgyismerősét, Kodela Lászlót, a Miniszterelnöki Hivatal egykori államtitkárát, Jegesy Andrást, Lamperth Mónika akkori belügyminiszter férjét és Puch László volt MSZP-pénztárnokot.
(lm) (hírTV)
http://elhallgatotthirek-hungariannews.blogspot.com/2010/12/december-15-zsidobuno zes-alapesete.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
736 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 988
- e Hét: 4752
- e Hónap: 8497
- e Év: 161993
|
|
|
Offline
