|
2010-12-17 13:55:49, péntek
|
| |
| |
"Minekelőtte megpróbáltattam, tévelyegtem; most pedig vigyázok a te szódra. Jó nékem, hogy megpróbáltál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan próbáltál meg engem." (Zsolt.119:67, 71, 75)
Ha volt valaha olyan ember, akinek megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie, az Dávid volt. Ennek ellenére nem vált keserűvé vagy bátortalanná. Amikor visszatekintett, hálás volt ezekért. Észrevette, hogy a próbák jót tettek neki. Dávid itt idézett szavaiban két olyan életbevágóan fontos dolgot oszt meg velünk, amit a megpróbáltatásokból tanult.
Az első tanulság arra vonatkozik, hogy Isten milyen motívumból enged bennünket megpróbáltatás alá. Isten nem azért teszi ezt, mert haragszik ránk vagy visszautasított bennünket. Épp ellenkezőleg, ebben fejeződik ki a hűsége. Látja, ahogy rossz útra térünk, ami kárunkra és végső romlásunkra lenne, és ezért küldi a megpróbáltatást, hogy visszafordítson arra az útra, ami a békességhez és az áldáshoz vezet.
A második tanulság a megpróbáltatásokra adott válaszunkkal kapcsolatos. Dávid nem látta csapásnak a megpróbáltatást. Sőt Inkább úgy nézett rá, mint egy helyreállító gyógyszerre. Valami olyasminek tekintette, amire szüksége van ahhoz, hogy életét szabályozza. "Minekelőtte megpróbáltattam, tévelyegtem - mondja -, de megszenvedtem érte. Most már megtanultam: ez volt az ára, hogy engedelmeskedjem a Te szavadnak."
Megpróbáltatásban vagy? Ne harcolj, ne perelj Istennel. Vedd észre, hogy Isten az Ő hűségében próbál meg téged. Oka van rá. Kérdezd meg Tőle, mi az. Azt keresi, hogyan fordítson vissza valami ártalmastól, és hogyan vezessen el valami hasznosra. Ha hajlandó vagy tanulni a jelenlegi megpróbáltatásodból, akkor lesz Idő, mikor hálával fogsz visszagondolni azokra az előnyökre, amikhez ezáltal jutottál.
ALAPIGE: Zsid.12:4-11
4 Mert a bűn ellen folytatott harcban vérig való ellenállásra még nem tökéltétek el magatokat,
5 emellett elvesztettétek szemetek elől a bátorítást, mely úgy szól hozzátok, mint fiakhoz: "Én fiam, ne vedd kicsibe az Úrnak fenyítő nevelését, se ne ernyedj el, amikor fedd, hogy meggyőzzön.
6 Mert az Úr megneveli, akit szeret s megfenyít mindenkit, akit fiának fogad."
7 Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit Atyja meg nem fenyít?
8 Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
9 Meg aztán, amikor test szerint való atyáink fenyítettek bennünket, magunkba szálltunk, nem sokkal inkább kell-e magunkat a szellemi Atyánk alá rendelnünk? Akkor élni fogunk.
10 Azok ugyan kevés napig s úgy fenyítettek, ahogy nekik jónak tetszett, de ő hasznunkra fenyít, hogy szentségében részesüljünk.
11 A jelenben ugyan egy fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem bánatot kelt, utólag azonban az igazságosság békével teli gyümölcsével fizet azoknak, akik gyakorlása alatt állnak.
[Forrás: Derek Prince - Dallamok Dávid hárfáján] Napi Ige Link 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Offline
