|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-12-17 20:42:10, péntek
|
| |
| |
HORTHY-korszakról pozitívan 2.
Oktatás, szakmai képzés és tömeggyártás
Találkoztam a tanári pályán mindenféle generációhoz tartozó emberrel, de valahogy, a műhelyben dolgozó villanyszerelőnek, meg a targonca kezelőnek és a gépkocsi-vezetőknek a
lelkivilága sokkal emberibb volt bármelyiknél!!! Hova tűnt a lelkük a fényes szelek értelmiségiének? Ott van az egyik Erdélyből áttelepült magyar szakos tanárnő ismerősöm, aki föl volt háborodva azon, hogy a lányom miért készít annyi szemléltetést az óráihoz? Miért készít szép kis rajzos munkalapokat olyan találós kérdéshez hasonló illusztrációkkal... és ezt miért fénymásolgatja a saját költségén minden számon-kérő óra előtt, vagy éppen arra? Azt mondta a papné, hogy ott a tábla, a kréta és slussz! Vannak tankönyvek, füzetek, és dolgozzanak abban. Egyébként, azt tapasztaltam a gyerekeim tanárainál, hogy nem adták le a kötelező tananyagot sem és főleg nem haladtak a tankönyv szerint. Információs blokkokat oktattak, ha oktattak, amit nem lehetett fölfűzni egy logikai láncra. Az 1970-es években - Pozsgay idejében - bevezetett feladatlapokkal történő számonkéréskor a feladatlapok sem kapcsolódtak a tankönyvhöz és bizony nekem is sokszor órákig tartó fejtörést okozott 1-1 kérdésre adandó helyes válasz megfogalmazása, vagy kiválasztása az A. B. C. válaszok közül. Azt meg egyenesen tisztességtelennek tartottam, hogy büntetésként írattak számonkérő dolgozatot és olyan tananyagból, amit még nem vettek, vagy egyenesen kihagytak... És ez bevett szokás volt azokban az iskolákban is, ahol taníthattam... Ilyen "tanár" volt a mostani pesterzsébeti polgármester is.
A szakoktatással kapcsolatban is nagyon igaz az, hogy nem engedik a tanoncokat kísérletezni. Nehogy elrontsa a munkadarabot és akkor hogyan és kinek a költségén pótolják az újabb munkadarabhoz szükséges anyagot? Van, ahol csak takaríthatnak a 3 tanulóévük alatt, meg kifutóskodhatnak. Amikor meg el kell helyezkjedniük a szakmában szt sem tudják hogyan is kezdjenek hozzá egy feladat elvégzéséhez... Nekem sem adtak a tanműhelyben ruhaanyagot a házi feladatok elkészítéséhez. Szerencsére, anya is varrt otthon és mindig volt valami, amiből ki lehetett szabni az adott modell 2/3-os méretarányosan kicsinyített változatát. A gond csak akkor volt amikor el kellett készíteni ugyanazt első- második- harmadik próbára, vagy pluszba teljesen készre. Még most is megvannak ezek a kis méretű szoknyák, blúzok, kosztümök. Annak a lánynak volt nagyon nehéz, aki első generációs varrónő volt a családjában és nem volt hozzá semmiféle otthoni támogatottsága.
Szerintem, nincs csodálatosabb, mint amikor apáról fiúra, vagy anyáról leányra szállnak ezek a tradicionális foglalkozások! Az indiai kézművesek is azért készítenek olyan könnyedén oly csodás tárgyakat, mert már szinte átörökítik a génjeikkel - a több generáción keresztül fölhalmozott - tudást. Már, szinte ,,benne van" születésükkor a kezükben, a fejükben a munkadarab megmunkálásának a módja. Rááll szinte magától...
Nálunk, sajnos azt a kis iparosodó középosztályt is szétverték 1945 után, amelyik a Horthy korszakban már arra volt hivatott, hogy kialakuljon egy erős középosztály ezekből a mesterekből és gazdálkodókból. Klébersberg Kunó csodálatosan kidolgozta és megvalósította azt az oktatási programját, amelyik nem engedte elkallódni a szegény, de tehetséges-értelmes gyerekeket.
Az akkori félfeudális viszonyokon úgy lehetett változtatni egyetlen generációváltással, hogy a földműves gazdákat arra biztatták, hogy taníttassák a gyerekeiket! Büszkeség volt a tanyasi gyerekeket a városba küldeni szakmát tanulni!!! A városi rokonság meg mozgósítva volt ezeknek a gyerekeknek a befogadására a tanonckodás idejére.
Ravasz László így ír erről: "Isten teremtette az egyéniséget...azért, hogy a közösségnek szolgáljon; a közösséget azért, hogy az egyéniséget hordozza, táplálja és kivirágoztassa."
Meg kellene tanulni újra hordozni-tudni a közösségeknek az ő tehetségeit, hogy azután, a tanultakat az őt HORDOZÓ közösség számára hasznosíthassa...
Ravasz László is annak a Horthy korszaknak volt református teológusa, aki a papi hivatásban a legfontosabbnak tartotta a közösségek pasztorálását, vagyis: lelki gondozását.
A mai napig gyűlölettől eltorzult arccal tiltakoznak minden ellen - azon tanerők, akik a Horthy korszakról csakis kizárólag rosszat, el- és megvetendőt tanultak és tanítanak... Oly mélyrehatóan beleivódott nemzedékek sorába a Horthy Miklós kormányzóról és az ő kormányzása idejéről kialakított negatív rossz, hogy még nem is tudom hány évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon és az összes pozitívumát annak a korszaknak követendő példaként felmutassuk???
Nem azt mondom, hogy kizárólag az legyen a minta, de a nemzetközi oktatással kapcsolatos ismereteinket sem árt bizony mérlegelni, hogy mi az, amit érdemes lenne átvenni...
Ezen a téren is azt vallom, hogy gondolkodjunk globálisan és cselekedjünk lokálisan.
Ez, egyébként az élet minden területére érvényes kellene, hogy legyen.
Ezért sem tudok miről beszélni azokkal, akik úgy beszélnek a globalizmusról, mint valami bűnszervezetnek az eszményeiről. Tudomásul kellene végre venniük az idősebb nemzedékhez tartozó nemzeti érzületűeknek is, hogy a Föld nevű bolygó minden egyes lakója felelős ennek a bolygónak az állapotáért. Véget kéne vetni a profitot hajszoló gazdálkodásnak, mert az csak a fogyasztás kultuszának erősítésével tartható fenn, mert egy idő után elfogy a fizetőképes kereslet a tömeggyártással előállított sok felesleges termékre.
Raktárra termeltünk 1990 előtt is, meg már Rákosi idején is, de mégis a teljesítmény határa a csillagos ég volt - Rákosi szerint leginkább..
Nem lehet esztelenül ezt tovább folytatni, mert ... ezekből a termékekből egy idő után szeméthegyek lesznek és az senkinek nem lesz jó, ha a fölhalmozott szemét egy hatalmas szemétdombbá változtatja ezt a csodálatos földi világot!
Bp. 2010. dec. 12.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-17 16:14:00, péntek
|
| |
| |
Javaslatok a magyar-magyar megbékélésre
(Bocsánatkérésnek kell megelőznie a megbocsájtást)
Kérjenek bocsánatot az 1945 utáni hatalomban lévő politikai pártok képviselői
- a II. világháborús honvédő katonáktól és utódaiktól;
- az otthonaikból elűzött kitelepítettektől és utódaiktól;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték
nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a
gyárakba tereltektől és utódaiktól;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos
TSZ-esítésének
áldozataitól és utódaiktól;
- a málenkíj robotot túlélőktől és utódaiktól;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat
túlélőktől és utódaiktól;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban
elesettektől, bebörtönzöttektől, kivégzettektől és
üldözöttektől és utódaiktól és
- az 1945 előtti értelmiségiektől és utódaiktól!
A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam! Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után.
Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira!
Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, annak számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!
*
A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúban harcoló honvédő katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már ,,békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.)
Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája , mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!
Éppen ezért, olyan politikai erőre van szükség, amelyik programjában meghirdeti és már a kampányban megkezdi az erkölcsi és anyagi rehabilitációját a nehézsorsúaknak és utódaiknak!
Akik szintén NEHÉZSORSÚvá váltak, mert a 64 éve tartó negatív megkülönböztetés (diszkrimináció) miatt a társadalom peremére - belső száműzetésre - kényszerültek:
- az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított
üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
- a málenkíj robotot túlélők és utódaik;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek,
bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik.
Az otthonaikból elűzöttek két csoportját ismerjük:
• akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
• akik nem tudtak hova menekülni és ,,itthon" maradtak.
Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!
Akik ,,itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretne saját- és családja sorsán, ingyenességet kell, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez!!!
Az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik számára is jár az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kell lennie. Ha már nem élnek azok, akikkel mindez megtörtént, akkor is nyilvánossá kell tenni azt a tényt, mellyel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban.
Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire ,,munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Nekik kellett volna mindenért fizetni akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez. A nehézsorsúak utódait is megilleti az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés) közpénzekből!
A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.
Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek megbízóiknak!
Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket.
Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók nem lesznek elszámoltatva, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük! Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százezrei zsarolhatók emiatt!!!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését! Ezzel, szabad utat kaphatna az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!
A továbbiakban Frigyessy Ágnest idézném az 1945 előtti értelmiségiek és utódainak sorsáról szóló írásában:
Szeretném felhívni figyelmeteket/figyelmüket arra, hogy a negyvenes-ötvenes években az egész magyar értelmiséget lefejezték, (börtön, kitelepítés, Gulág stb.) s az akkori entellektüelt fizikai munkára kényszerítették!!! Tehát, akik nem haltak meg, de évtizedeken át cipelték egy méltatlan sors cudarul nehéz napjait, azok is a kommunizmus áldozatai. (Lásd pl. Regőczi atyát) Sőt! Szeretném felhívni a a leendő kormány figyemét arra, hogy ezen családok leszármazottai ma is hátrányban, hátratételben részesülnek, ui. elsősorban nem ők kerülnek jó pozíciókba, hanem mások... Láss csodát, előttük mindig bezárul az ajtó!!!
Ha pedig bekerülnek egy-egy jó helyre, működvén valamilyen szinten a régi ÁVÓ hálózata, titkosszolgálata, előbb-utóbb mindenhonnan kiszorulnak... Lásd az én példámat!
Újságíróként nem érvényesülhetek megfelelően, mert a családi hátterem kommunista-ellenes, Horthy vezérkari Nagyapámmal az élen, akire büszke vagyok, de ebből soha, semmilyen előnyöm nem származott, sőt egyelőre csak hátrányom! Ingyen munkákból, minimális honoráriumokból, valamint az emigrációban élő két jeles hazafi támogatásával tartom fenn magam! Ez elképesztő és tarthatatlan! Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem hagytam magam kilóra megvenni! De kérem észrevenni e méltatlan körülményt!
A munkahelyekre beépített volt kommunista erők pontosan tudják, ki kicsoda. És utasítást kapnak arra, kit kell kiszorítani egy-egy munkahelyről! ..." (Frigyessy Ágnes)
Meg kell szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az újrahonosítását!
Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!
Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni!
Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!
Bp. 2010. február 11-én: a ,,Becsület Napján", valamint a kommunizmus áldozatainak emléknapján febr. 24-én.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-17 16:03:50, péntek
|
| |
| |
A rabszolgákat fel kell szabadítani, de még ennél is fontosabb, hogy megtanítsuk MAGYARUL ÉREZNI, GONDOLKODNI ÉS ÉLNI TUDNI! Isten kegyelmezzen NEKÜNK, mert olyan, hogy NÉP már rég nincs - legalább is itt Pesterzsébeten!!! És nem is lesz, HA ÍGY FOLYTATJUK! Teljesen magunkra maradtunk, mert a NÉP nélkül semmire sem megyünk!
A rabszolgákat kéne ÖNTUDATRA ÉBRESZTENI és NÉPPÉ tenni!
Modern rabszolga: Amikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a ,,rabszolga" fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal
fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt (van) valójában.
Gyökértelenné tett nemzedék: Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen!
Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről! A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.
Kommunista ,,elit": A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnőkkel, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a ,,rendszer" működött volna és a ,,rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!
Egyharmad/kétharmad-típusú társadalom: Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikről feltételezhető, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a ,,gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák. ,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a
reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni." Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között.
Nem elég a rabszolgát felszabadítani! Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják ,,Kádár-atyuska" ,,gondoskodó" államát, mint a ,,felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk ,,gondoskodó" munkaadóikat! Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az!
Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új magyarságára (identitására)!
Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.
Bp. 2010. január 25.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-17 15:37:04, péntek
|
| |
| |
Már a jelöltállításkor eldől...
Igen, értem ezt a kötelező részvételt a választásokon, csakhogy nálam a bejutás lehetőségének van a legnagyobb hangsúlya! Ugyanis, már akkor eldől annak a térségnek, választási körzetnek a sorsa, amikor jelöltet állít.
Azonban, a magunkfajtának erre semmi, de semmi esélye pl. az én lakókörzetemben. Ez az erőszakos proletarizálás áldozatává váltak lakóhelye. Olyan újproletárok, kiknél teljességgel érvényre jutott az agymosás, mint az egyetlen pedagógiai, pszichológiai ráhatásos módszer. Ezek az emberek mostanra már azt sem tudják ki fiai borjai, és ami a legtragikusabb, nincs is rá igényük. Vagyis, olyan identitás nélküli emberek, akik nem tudnak már a sorok mögött sem olvasni...,mint esetleg elődeik.Ők, az 1945 után születettek, a vágott-virág, gyökértelen nemzedék és utódaik.
Van még itt, Pesterzsébeten egy-két 80-on felüli nénike, bácsika, aki már el is temette a vágott virág- alkohol-dús ,,kommunista-tápoldaton" fölnőtt fiát, v. lányát... akiknek a félelemtől nem meséltek sem a Horthy-korszakról, sem 1956-ról, mert olyan rettenetes volt bennük a revanstól való rettegés...
Hogyan lehetséges, h. túlélték a gyermekiket is?
Talán, mert abban az átkosnak nevezett korszakban nőttek föl, amikor a trianoni békediktátum után volt egy olyan kultuszminiszterünk, mint Klebelsberg Kunó, aki a kultuszpolitikájával, mint nemzetmentő katonai stratégiával segített túlélni azt a rettenetes mértékű csonkítást, amit végrehajtottak rajtuk...A trianoni békediktátum után olyan hazafias népnevelés folyt, amivel a lélekben való megerősödésnek köszönhetően, szó szerint a lelkierejével talpra tudott állni ez a kicsinnyé vált ország...
Nos, aki minél öntudatosabb és lélekben erősebbé tudott válni 1920 és 1945 között, azokat érte a legnagyobb lelki SOKK, és trauma 1945 után. Mert rajtuk hajtották végre a PROLETÁRDIKTATÚRÁT!!!
Ők lettek a jövő munkásai és a hatalom sorsüldözöttei. De nemcsak ők hanem utódaik napjainkig, mert nekik nem jött el a kárpótlás, sem a rehabilitáció a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban sem!!!
Aki nem tudta nyugatra menekíteni övéit, azokat ,,tárt karokkal" várta a gulág, a málenkíj robot, a kilakoltatás, majd az 1956-os forradalomban való harc után a megtorlás. A halálra-veretés valamelyik kazamatában és a tetemek ledarálása azzal a darálóval, amit a műegyetemen terveztettek meg a Köztársaság téri pártházban... Sokunk unokatestvérét, édesapját úgy tüntették el, miután halálra kínozták, hogy máig nem tudják utódaik hol is keressék tetemeiket!!!
Az 1945 után születettek sem okoznak már gondot, mert meghaltak azok kik némi öntudattal rendelkező gyermekek voltak 1956-ban. Ezért, akik akkoriban születtek, már minden HAZUGSÁGOT IGAZNAK HISZNEK!!!
Ezek az emberek azok, akik dédszülője, lehet, h. nagyvitézi keresztet szerzett a doberdói, vagy az isonzói harctéren, vagy a következő nemzedék a II. világháborúban az Erdélyért vívott harcok során egy jeltelen tömegsírban nyugszik - Torda völgyében.
Azután ezeket a kötelezően hadra fogott katonákat a fogságból vissza sem várta a haza, sem a család, mert addigra kitalálta a bolsevik hatalom, hogy fasiszta csőcselék volt... Aki mégis hazavergődött, döbbenten tapasztalta, hogy ami előtte honvédő harcnak számított, bizony hazaárulással felérő fasiszta horda-tölteléknek minősült. Mint a saját földjén gazdálkodó földműves, akit kikiáltottak kuláknak és ezért a tényért az életével kellett fizetnie.
Nos, a paraszt és a polgár azóta gúnyszóvá vált és ezt röhögve mondják az őseikre kései, ellelketlenített utódaik...
Nekik a NEMZET fogalma azonos a ,,soviniszta" kirekesztéssel. Semmi esélye nincs tehát, azon képviselő jelöltnek az ő szavazatukra, aki ilyen párt színeiben indul, amelyikben benne van a nemzet szó!!!
A MAGYAR, szó jelzős használata is azt a téveszmét ébreszti bennük, hogy ő bizony leszarja, mindazt, ami parasztosan magyar, meg ,,tahó", meg "bunkó"!!!
Őt nem hatja meg a ,,magyar" sem! Arról nem is beszélve, hogy a felszólító módra direkte elutasítással reagál, mert olymértékben irritálja, mint bikát a vörös posztó!
Itt élve közöttük, mit is tehetnék értük, vagyis magunkért? Hiszen én nemcsak itt élek, hanem nekem osztálytársaim voltak meg munkatársaim. Pl. 2000-ben azért nem tudtam osztálytalálkozót tartani, mert már mind a 15 fiú osztálytársam meghalt - többnyire az alkoholizmus következtében kialakult valamilyen betegség következtében. A lányok, meg a férjeik nevén elérhetetlen ismeretlenségbe vesztek...
Sajnos, sokan úgy ábrándoznak egy nemzeti összefogásról, mintha az életben nem hallottak volna ezekről a problémákról.
Pedig, mindezek a negatív tények kívül rekesztése odavezet, hogy önmagunk körül forgunk, miközben nem találjuk meg az ehhez a népréteghez vezető utat.
Nekem már ez a sok tiszteletkör, amit futtatnak velem - az un. kompetenciával rendelkezők - nagyon sok. Túlon-túl sok ahhoz, hogy egyáltalán válaszra méltassam a jövőben ezeket a rózsaszín ködbe vesző- lilába hajló nemzeti összefogás ábrándokat!!!
Több országban létezik ez is, meg az is és működik is az, ami nálunk NEM MŰKÖDIK, mert 1945 utáni évtizedekben és még most is - a saját fajtánkkal irtják az idegenszívűek a magyart!!!
Több országban volt elszámoltatás, nálunk az sem volt!!!
Erdélyből áttelepültek értetlenül álltak a 2004-es állampolgársági NEM előtt.
Pedig, én már akkor is megírtam, hogy ez a nép olyan ellenséges érzülettel viseltetik a határon túlra szakasztott nemzettestvérei iránt, h. meg tudná ölni egy kanál vízben!!!
Ugyanis, a határon túliak nem képesek megérteni, hogy míg őket- erdélyieket a román szekusok gyötörték és gyötrik, addig nálunk, ,,itthon" a saját, magyarnak nevezett fajtája!!!
És ennek nem szakadt vége 1990-ben, mert nem lettek a bűnösök elszámoltatva...
Úgyhogy, nálunk semmi nem működik, ami máshol igen...!!! És éppen ezért az előbbiekben megfogalmazottak miatt...
Minderről már évtizedek óta írok és ezen írásaimat megküldtem emdéefes-kádéenpés országgyűlési képviselőknek... Nem tehetek róla, hogy nem tudtam a figyelmet felkelteni.
Ezért is állítom, hogy így nem megyünk semmire!!! Vagy ezért nem jutunk előbbre, mert nem figyeltek az írókra???
BUBIK ISTVÁN a halála előtti utolsó Hír tv-beli szereplésekor mondta ezt:
,,Figyelmezzetek az írókra, mert ők látják a jövőt!"
Nagybátyám telekszomszédja volt és éppen fel akartam a családregényem kéziratával keresni, amikor hirtelen lehívták Szolnokra egy (Latinovits-féle főszerepről való) tárgyalásra. A hazafelé vezető úton lelte halálát. Annak a ,,Bogaras Klubnak volt itt a kerületünkben a tagja, amelyiknek az emeszpés orsz. Gyűlési képviselő és Pe. Önkormányzatának polgármestere. 2x is hűségnyilatkozatot tett a volt miniszterelnök, főhazug Gy.F. mellett. Azóta még két színésszel tárgyaltak erről a színdarabról és a főszerepről. Minkét fiatal színész azóta meghalt, szintén autóbalesetben...).
És? Mi történt 2010-ben? Ismélt ez a bogaras volt kommunista történelemtanár lett Pesterzsébet polgármestere. http://furaila.xfree.hu/140848
A Nemzeti konzultációs Testület is azért fulladt kudarcba, mert az abba meghívott illusztris személyiségek nem voltak hajlandók meghallgatni azt a több ezer MAI TIBORCOT és TIBORCÁT, AKIK ELMONDTÁK A NÉP JAJÁT!!!
Pedig, már akkor nyilvánvaló volt, hogy ezer sebből vérzik az ország és a benne élők teste-lelke... Csakhogy, ha ezt elismerik, akkor bizony felmerülhetett volna - logikusan, ebből következő módon - hogy ők, mint az elmúlt rendszer felelős értelmiségije, valamilyen szakterületen szaktekintélyre szert tevő illusztris személyiségnek a FELELŐSSÉGE mindezért...
Széles ismeretségi körömben ezek a gondolatok közismertek... csakhogy a régi beidegződések és diszciplinák erősebben hatnak az embereknél, mint az újak... Többnyire nem jutnak fel abba az elefántcsonttornyi magasságba, ahol pl. Dr. ... Prof... hölgyek és urak leledzenek.
Manapság nincs egy értő és érző nemes LÉLEK, olyan mint amilyen BÁNK bán volt???
Bp. 2009. - 2010.
Bóna Mária Ilona, korunk Tiborca
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-17 15:30:13, péntek
|
| |
| |
Eszme-rendszerváltás
(Paradigma-váltás)
Egy valódi rendszerváltozáshoz előbb jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni...
Fel kell végre készíteni Magyarországot a valódi rendszerváltozásra, -változtatásra, méghozzá oly módon, hogy megfogalmazza a váltáshoz szükséges paradigmát.
(Paradigma: az adott korszakban elfogadott általános tudományos tételek együttese.)
Legutóbb, 2008. április 5-re összehívott Nemzeti Kerekasztal tanácskozásán hangzott el hogy rendszerváltásra, vagy paradigmaváltásra van szükség.
A kettő nem mindegy, ezért nem ,,rendszerváltás" vagy ,,paradigmaváltás", hanem és...! Méghozzá a sorrendet is meg kell fordítani, mert valóban előbb paradigmaváltásra van szükség, vagyis: jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni, hogy azután - annak jegyében - lehessen végre rendszert váltani!
Elhangzott az is, hogy radikális megfogalmazása szükséges a paradigmaváltásnak.. Ez így nem helyes, mert bármilyen eszmeiség nem lehet radikális. Viszont, egy bizonyos eszmeiség jegyében, annak szellemében végrehajtott változtatásokra, változásokra lehet azt mondani, hogy radikális.
Miért is érzi bárki a paradigmaváltás szükségességét?
Válasz: mert ,,korszerűtlenné és hiteltelenné vált a hatalom". Ez így igaz! Csakhogy, ez nem most derült ki, hanem már az 1980-as évek végére. Ugyanis, eleve az 1990-es un. első szabad választások kiírására is azért volt szükség, mert akkor is kiürült az államkassza és Medgyessy Péternek már akkor(!) be kellett volna jelentenie Magyarország fizetésképtelenségét.
Csakhogy, az akkori Nemzeti Kerekasztal tárgyaló felei megkötötték a ,,bukott" hatalommal azt a bizonyos Paktumot (melynek létezését Rajkai Zsolt a mai napig tagadja) és ezzel megpecsételődött Magyarország és a benne élők sorsa!
Főleg azoké, akik a változásra szavaztak.
Mert igen is változást akart Magyarország népe!
Máskülönben nem győzhetett volna a magát akkor még rendszerváltoztatónak felmutató MDF! Csakhogy, erről az MDF-ről és a hatalomba került politikusainak egy részéről hamarosan kiderült, hogy ugyanolyan erkölcstelen, korrupt, mint amilyen a bukottnak tartott, magát szocialistának mondó politikusai voltak.
Hogyan történhetett ez meg?
Csak úgy, hogy az MDF-et meghatározó politikusok, mint Antall József és Boross Péter mind helyeselték és aláírták a paktumot az ország romlását okozókkal.
Miközben, sok MDF-es éjt nappallá téve munkálkodott, ülésezett és szervezkedett, mégsem jutott szóhoz a helyi szervezet összejövetelein. Márpedig, aki helyi szinten ,,labdába sem rúghatott", az országos feladatoknak még csak a közelébe sem kerülhetett. Ezen elkötelezett és elhivatott emberek ma már visszavonultak ,,emigrációjukba" és azóta is folyamatosan keresik a rendszerváltás kudarcának okát.
Majd, amikor kiderült a D-209-es tsz-ügynökről, ami...?
Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan!
Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik:
“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
Köszönöm a visszaemlékező Boross Péternek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot!
Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre!
Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását?
Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket?
Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító spicli hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek.
Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi...Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti ,,tudás", valamint az ,,ismeretek" birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba.
Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás" adta előnyeikkel!
Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el ,,kell" lehetetleníteni, aki elől - saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében - el ,,kell" zárni minden lehetőséget!
Mindebből következik, hogy nem is annyira a ,,kis" megbízottak ártalmasak, hanem a megbízóik! Az olyan milliárdossá vált egyének, mint pl. Kapolyi László és társai. Mert, bizony a megbízók továbbra is ,,szolgálatban" tarthatták és tartják a jól bevált - zsarolással és minden más aljas - módszerekkel a megbízottakat.
Ugyan, nem hivatalosan, hanem mindenféle bujtatott un. fedő- állásokban elhelyezve az élet minden szintjén és területén őket.
Napjainkban is jelen vannak a családokban és rátelepednek a magánéletünkre is. Van, ahol olyan mértékben, hogy még magánélete sem lehet annak, aki szembe mer helyezkedni velük... Ezért, ,,kellett" olyan hiábavaló módon, éjt-nappallá téve dolgozniuk a pártoktól függetlenül is tevékenykedő, jó-szándékú, valódi rendszerváltozást akaróknak!
Ezért is fordulhatott elő, hogy újra és újra visszaszavazták a nemzetrontó politikai hatalmat gyakorlókat és ezért sem valósulhatott meg a valódi rendszerváltozás. Sajnos a ,,jelenlegi politikai konstrukcióban sem valósítható meg".
,,Nem diktatúrát akarunk, hanem egy valós népképviseleti rendszert, és egy olyan kormányzatot, mely alkalmas arra, hogy szakítson a hagyományossá vált eszközrendszerrel, egyrészt szigorúan betartva az emberjogi, és kötelmi kérdéseket és amely a legszigorúbb erkölcsi alapon működik, visszatérve ősi alkotmányunk alapjaihoz, keresztényi erkölcsiséghez, amikor nem a törvények és azok kijátszása, ahol helyre áll a Kötelesség - Felelősség, Feladat - és Jog harmóniája." (Idézet a Nemzeti Koordinációs Testület által megfogalmazott vitaanyagból.)
Ezzel teljesen egyet lehet érteni, csakhogy mindaddig, míg az un. nép félismeretek és a tudatlanság jegyében lesz ,,belezavarva" egy újabb választásokba, nem látok arra semmi garanciát, hogy nem ugyanaz fog-e megismétlődni újra és újra, mint eddig az 1990-es első szabadnak hitt választások óta minden egyes választási alkalommal?! Hiszen, nem szeretnénk, ha a diktatúra tovább folytatódna!
Csakhogy, előbb alkalmassá kell tenni a saját képviseletére azt a bizonyos - ma már nem is létező - népet!
Mert nem csak a nemzetet szabadították meg nemzettudatától, hanem mára már olyan, hogy ,,magyar nép" nem is létezik!
Mi történt a néppel? Hova lett? Az történt vele, hogy átalakult nyájjá, melynek tagjai akkor tapsolnak, amikor megmondják neki, hogy tapsoljon! Mint a kereskedelmi televíziók fizetett közönsége. (Erre akkor figyeltem föl, amikor a Kossuth téren a szakszervezetek tartottak demonstrációt.)
A ,,nyáj" sem egységes, mert két vezér mögé sorakozott föl és mindegyik a saját vezérétől várja a megváltást.
Nos, öntudatra kell ébreszteni azt a bizonyos népet ... méghozzá a sorsüldözöttek két és fél milliós táborát!
Kik is ők valójában?
Ők azonosak
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
- magyarsággal kisebbségben élőkkel...és ezen belül a legnagyobb létszámú cigányságra gondolok, kiket egy sajátságos segélyezési rendszerrel önmaguk mennyiségi reprodukciójára ösztönzik.
Mert azt remélem senkinek nem kell - legalább itt a Nemzeti Kerekasztal résztvevői előtt - bizonygatni, hogy ezen sorsüldözöttek nem részesültek semmilyen (erkölcsi és anyagi) kárpótlásban, hiszen sokuk azt sem tudta, hogy egyáltalán jogosult-e rá! Velük szemben továbbra is folytatódott és folytatódik a negatív diszkrimináció, hiszen nem számoltattak el senkit, akik sorsüldözöttségükért felelősek.
Az elszámoltatás elmaradása miatt előttük továbbra sem nyíltak meg a lehetőségek, hiszen ők nem rendelkeztek semmilyen tőkével (anyagi- ismereti- kapcsolati) ahhoz, hogy VÁLTANI tudjanak!
,,Az egységes Magyar Nemzet iránt elkötelezett, önszerveződéssel
létrejött társadalmi szervezetek képviselői tanácskozást tartottak
2008. április hó 5-én, Budapesten. A nemzeti akarat
megnyilvánulásaként, egyhangú döntéssel létre hívták a Nemzeti
Kerekasztalt, a nemzeti erők fórumát." (Részlet a Nemzeti Kerekasztal résztvevőnek nyilatkozatából.)
Csakhogy ez így nagyon hangzatos és fennkölt, de semmi köze nincsen a mai magyar valósághoz. Nagyon emlékeztet egy korábbi testületre, melynek prominens személyiségei sem fogadták el azon személyek panaszáradatát, akik az 1990 előtti sorsüldöztetésről beszéltek.
Ehhez fel kellett volna vállalniuk a Nemzeti Konzultációs Testület tanult és nemzetközi szaktekintélyű tagjainak, hogy ha annyi probléma és tragédia közepette élte életét a magyar társadalom széles rétege az un. történelmi szocializmusban, akkor ők ahhoz bizony asszisztáltak a TUDÁS elefántcsonttornyából!
És ennek felelősségét kellett volna felvállalva megfogalmazni a Fidesz, vagyis OV számára egy un. paradigmaváltást!
Ebből következik számomra, hogy a Nemzeti Kerekasztal prominens személyiségei sem ismerik azt a bizonyos népet, ,,nemzetet", melynek nevében tanácskoznak és nyilatkoznak - többek között imígyen:
,,Ezért a kerekasztal tárgyalásaira kiváló szakemberek mellett nemzetnek elkötelezett, rendszerváltó politikusokat is behívunk a Nemzeti Kerekasztalhoz, akiknek elsődleges feladatuk lesz annak felügyelete, hogy csak oly irányelvek szülessenek, melyek kizárólag a magyar nemzeti érdeket szolgálják."
Ennél az elgondolásnál ugyanaz a probléma, mert kiváló szakemberek csak azon személyek lehettek a múltban, akiket nem diszkrimináltak negatívan, vagyis meg tudták szerezni azt a bizonyos tudásbéli jogosítványt a kompetenciához.
Itt ismét és ismét kirekesztődik az a bizonyos magyar nép, annak is az erőszakkal el-,,plebs"-esített, sorsüldözött rétege, aki előtt - a mai napig - nem nyíltak meg sem a rehabitálás sem a továbbtanulás, sem semmilyen lehetőségek.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindaddig nem lehet továbblépni, míg erre nem találunk azonnali megoldást!
Míg nem fogadjuk el, hogy 1990 előtt sem tanulhatott bárki tovább és nem szerezhette meg azt a bizonyos ,,jogosítványt" ahhoz, ami feljogosíthatta volna őt, őket arra a bizonyos ,,népképviseletre".
Mindenkinek figyelmébe ajánlom az 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés adatait. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.), mely szerint "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." ? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!
Csakis ezek után beszélhetünk népfelségről, amelyik majd ,,átveszi a hatalmat"!
Budapest, 2008. április 15.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
41 db bejegyzés |
| e év: |
65 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 352
- e Hét: 7350
- e Hónap: 8297
- e Év: 44238
|
|
|
Offline
