|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 22:43:10, szombat
|
| |
| |
Megy a fenyő vándorútra...
2010. December 18., szombat - 22:00
A kicsi határszéli falut közel Hidasnémetihez, megmaradt házaiból ítélve jómódú gazdaemberek lakhatták egykor. Mára ugyan a porták kerítései kidőltek, földjükön jéggombócos fagyott gyomok láthatók, a hajdani szép magyar házak, mivel már csak "lakják" őket - mállanak. Már az első pillantásra szemembe ötlik: a faluszéli kereszt és a templomajtó előtt félméteres fagyott gyomok; csak a bolt és a kocsmaajtó előtt letaposott a föld.
- Hozatok húst, kenyeret, zoknit, kólát rendszeresen - könyököl a pultra az üzlet tulajdonosa. Amúgy jó magyar ember. Mögötte plakát: HITEL-ALMA! De azért ad hitelt. Legtöbb ügyfele cigány. Azt mondja, mindössze egy alkalommal törték fel a boltot, különben béke van közöttük.
- Adj már egy kólát, János, szól közbe egy meghatározhatatlan korú cigányasszony. Meg egy kiflit a gyereknek.
- Az emberem? Az éppenhogy a múlt héten bukott be...
- Bebukott?
- Hát! Most Sátoraljaújhelyen van, februárban lesz a tárgyalása.
- Mi volt a balhéja?
- Az úgy volt - nyitja ki az üveget - hogy felkereste az osztálytársa Encsről, a Nyilas Misi, aki valamikor nyomdában dolgozott és ügyesen rajzolt. Évekig azzal kereste a kenyerét, hogy diákoknak hamisított MÁV utazási bérleteket. Az emberem meg segített neki az eladásban, volt olyan hónap, hogy kétszázezret is hazahozott...de aztán valaki beköpte...innen a faluból. Irigyek az emberek, maga is láthassa...
- Megmondaná ennek a Nyilas Misinek a címét? Fölkeresném...
- Sört iszunk - rendel egy fiatal férfi. De a címet azért megkapom.
- A s ú j álljon belétek, nézze, olyan részegek, hogy elterpeszkednek itt. Ha látnak rajtam egy jobb nadrágot, addig mozognak, hogy kiégetik a csikkel...de a cigány sem egyforma ám, el ne higgye mán! Némelyik iszik, késel vagy öl, de a másik meg jószágot tart és féli az Istent.
Az üzlet előtt kopott rendőr-ruhában, lyukas tányérsapkában Kálmán vigyorog, mintha itt minden őérte történne.
- Hibbant az - ütögeti a homlokát az asszony - így született...
Az egykori járásszékhelyen egyetlen elegáns utca van, hamar megtalálom a bebukott cigányember osztálytársát, Nyilas Misit.
- De Jób, hát én i s zsidó vagyok - élénkül fel, amikor a nevemet hallja. Hirtelen azt sem tudom, mit tegyek, végül megadom magam és vele mosolygok. Rejtelmesen, sejtelmesen...aztán remek kóser pálinkával kínál....a második stampó (ő mondta így!) után megered a szó:
- Közel ide Gönc, ott főzik, mert tudod - hajol hozzám bizalmasan - annak idején nem vittek el ám minden zsidót. Azok leszármazottai főzik, Kicsit drága, de megéri. Rengeteg gyümölcs maradt a termelők nyakán, így aztán a cefrébe ment nem csak az "osztályos" de a kiváló is. Ezeket széjjelbontják, a csutkákat kidobják, és ászokon érlelik meg, azért ilyen finom és szép - nyit ki egy körtepálinkát.
Tanúsíthatom, valóban csillog, mint az étolaj és kiváló a zamata.
- Mondd, Misi, te zsidó is vagy, megy Nyilas is? - szegezem neki a kérdést.
- Sokat ugratnak vele, de jól megvagyok a nevemmel. Azelőtt Pfeilmann volt a nevünk. De, tudod, azért én szégyellem, hogy itt születtem Magyarországon. Én zsidó vagyok! Tudod, az a baj, hogy akit a magyarok annak idején Párizsba küldtek, nem tudott franciául...még makogni sem.
- Ezt honnan veszed?
- A legjobb szlovák történészek írták...
- És te elhiszed?
- Nem hallottam még az ellenkezőjét...
Ezt már nem bírtam elviselni, lepattogzott rólam az álarcom:
- Hát akkor elmondom: gróf Apponyi Albert három nyelven, angolul, franciául és olaszul mondott akkor beszédet Trianonban!
Furán nézett rám, hirtelen rideggé, elutasítóvá vált. Felismerhette, hogy nem vagyunk egy véleményen, azaz én is "megbuktam".
Másnap kora reggel még visszamegyek a cigányfaluba. Élénk a forgalom, a Haraszt-hegy felől gépkocsi "konvoj" közeledik, dagasztva a vékony hólepel alatt a sarat. Az '70-es évek "csúcs" technikája!
Vén ROBUR, Garant, fura kisteherautó, engem Wartburgra emlékeztet, Trabantból eszkabált kistraktor. Végül egy öreg-öreg IFA. Rajta kopott felírás: Készült a Német Demokratikus Köztársaságban. De egyben mind megegyeztek: egyikükön sem volt rendszámtábla!
Csakugyan lehetséges, hogy ezt sem az Erdőbirtokosság, sem a Rendőrség nem tudja?
A mezőőr félti az állását, a rendőr is inkább elfordul, ha az országos cigányegyesületek nagydobra verik, akkor itt fejek hullanak...
Megy az erdő vándorútra...
Mögöttem hirtelen elegáns terepjáró fékez:
- Menjen innét, amíg jól van! - hallom a letekert ablak mögül. Vattakabátos, puffadtképű cigányember ül a volánnál. Mögötte "nemazidénlebarnult" utasok, ölükben motoros fűrészekkel hadonászva.
Megyek hát, amíg "jól vagyok" - fogadom meg a szívélyesnek csöppet sem mondható jótanácsot.
Igen, megy az erdő vándorútra. Láthalólag Karácsony idején ez itt így szokás. Hiába no! Élni köll.
De kik azok, akik a cigányság nyomorát pajzsként maguk előtt tolva mint áttétes rákbetegség, fertőzik most már el az egész országot?
"Kicsiny Betlehemben megcsendül az ének..." éneklik pár nap múlva a békés magyar otthonokban.
Amikor a magyart a rendszerváltáskor ócska lőrével arculcsapták, most mámoros álmában arra halad, amerre a kóser ló viszi az ország szekerét...mikor ébred fel vajon?
"...megszületett megváltója e bűnös világnak..." - zengi az otthonokban ezernyi hang, miközben a fenyőágakon a gyertyák, a decemberi gyertyák hamiskásan hunyorognak...tán ők tudják, honnan kerültek ide a fenyők.
(Czékus Jób)
http://66.7.214.212/~karsay/index.php?option=com_content&view=article&id= 314:megy-a-feny-vandorutra |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 22:32:16, szombat
|
| |
| |
Az elmúlt 200 év történelmi csödje
2010. December 06., hétfö - 00:14
Tatár József írása: Ha a címben szereplő megállapítást az aktualitásoknál akarjuk kez-deni, akkor vegyük előre a legutóbbi választások utórezgéseit.
Mint tapasztalhatjuk, a közhangulat beleszürkült a hétköznapokba, vagy másképpen fogalmazva, a választások előtti eufória után minden visszazökkent a megszokott kerékvágásába.
A parlamenti demokrácia mutatványosai bezárták a kasszát, sátrat bontott a cirkusz, a lovakat visszavitték az istállóba, az elefántokat pedig a porcelánboltba. Ha egyebet nem is tettek ,,politikusaink" májusi produkciójukkal - a fáradt gőzt mindenképen kiengedték a választópolgárokból - és így teret kaphatott ismét a passzívitás.
Az egy hónapon át tartó shownak vége, de azon a bizonyos napon mindenki úgy csörgethette a kardot, ahogy akarta.
Mindenki szembefordulhatott mindenkivel, egy szál plajbásszal a kezében. A szavazólapon beleadhatta minden dühét az X-be és legyőzhette a szabadon választott ellent a polgár, legyen az fideszes, emeszpés, jobbikos, vagy akár lehetmásapolitikás.
De másnap felkelt a nap, ugyan úgy ott gőzölgött az aszfalton a kutyagumi, esett a forint, nőtt a svájci frank, beomlottak a hitelek, kilakoltatták a családokat, ott legelöl a bulvárban meg tovább fasiztáztak, és cigányoztak azok a nekikeseredett létminimum alattiak, akiket a játékmesterek könnyen hadra foghatnak majd, egy alaposan előkészített spontán belpolitikai válságban.
Mi pedig - a lassan lerongyolódó átlagnemzetiek - akik mindössze hazánk szekérrúdját próbáljuk időtlen idők óta helyes irányba állítani, tovább húzzuk az igát.
Nem mondhatnám, hogy szokatlan számunkra a helyzet, maximum azt, hogy megszokhatatlan.
Megszenvedtük mi már az elmúlt 20 év alatt éppen elégszer a válasz-tói ingerküszöböt. Igazán nem is számítottunk arra, hogy az össze-zavart fejekből pont most pattanjon ki az isteni szikra, hogy most jöjjön rá a kritikus tömeg az átverésre, arra, hogy a kártyalapokat mindig ugyan abból az ingujjból varázsolják elő. Nem reméltük azt, hogy megtévedt véreink éppen most jönnek rá a turpisságra, de azt elvártuk volna, hogy felismerjék néhány millióan, hogy már hat ász van az asztalon. (Sokan a játékszabályokkal sem voltak tisztában).
Ennek okán miért éppen 2010 lenne az új kezdet? Lehet, hogy talán erre fölösleges is a szót vesztegetni, de sokkal fontosabb az, ami ennek okán szakad a nyakunkba, mert az okozat viszont már most jól körvonalazható.
A lényeg fenyegetően ott sötétlik az ígéretek színes szappanbubo-rékjai, a tűzijátékként kilőtt szavak mögött.
Ha innen nézzük a problémát, vagyis realista szemüvegünkön keresztül, akkor reménytelenül túl vagyunk azon a bizonyos kritikus ponton, amelytől igaz szívű őseink rettegtek, amit nevezhetünk nem-zethalálnak. Ha onnan nézzük a lehetőségeket, és elszánt, gondol-kodni/tenni képes magyarként a száraz tények fölé tudunk emelkedni, akkor még lehet remény az újjászületésre. Pontosítok: csak akkor reménykedhetünk a túlélésben.
Jelenlegi állapotunkban - mások ránk tukmált realitásában - megreformálhatatlanul, befoltozhatatlanul, gyógyíthatatlanul, állunk annak zsákutcának a végén, ahová kormányoztak bennünket a drága-látos reálpolitikusaink. Nekiszorultunk a történelem tűzfalának, a többi, önmagát pusztulásra ítélt nemzettel együtt, akiket szintén hamis önképük sodort mellénk, és emiatt képtelenek a megújulásra. Ott állunk köztük a sorban, várjuk az adósságspirállal érkező kivégző-osztagot és a mindent megváltó sortüzet. Persze lenne még időnk változtatni, de eszünk ágában sincs visszatérni a járható útra. Inkább a dicső (vagy dicstelen) halál.
Ez a hozzáállás mindenesetre az elmúlt két évszázad történelmi kölcsönhatásainak tragédiája, már nem csak, hogy nem tudjuk, nem is akarjuk észrevenni azt a járható utat.
Nem merjük - még most sem - bevallani magunknak, hogy a ránk erőltetett, hazugságon gyökeredző belső rendszerünk, - csakúgy mint a külső politikai rendszerünk - egyszerűen összeomlott, és már csak a kiüresedett látszat védelmében imitálunk látszatintézkedéseket. Észre kéne venni a hóhérmunkát, mert éppen ezzel - a hazugságokra épülő hazugságokkal - dózeroljuk le a jövő nemzedékét. Ne higgyük azt, hogy a fiatalok nem látják szerencsétlenkedésünket. Nagyon is látják, tapasztalják, mert az információs sztrádán mérföldekkel járnak előttünk, és egyszerűen - jó magyar szóval - lúzereknek tartanak bennünket.
Ahogy a bölcs megjósolta: Minden ki nem mondott igazság méreggé vált. Ezzel együtt a kétszáz éve megálmodott ,,modern" ,,európai" nemzetté válás kísérlete befuccsolt, bele kell kezdenünk egy új, minden eddiginél hatalmasabb nemzetépítésbe.
Tisztelet a reformkori igyekezetnek, de a polgári átalakulás, a Hitel, Világ, Stádium, a folyószabályozás, az Akadémia, A ,,legyünk mi is az új világrend része" még Széchenyi szerint is egyéni ambíciókból fakadó ,,pandoraszelence" volt, amit nem kellett volna kinyitni.
A reformerek korszakos jelmondata, miszerint ,,nyelvében él a nemzet" felülírta a Szentkoronában él a nemzet paradigmáját, identi-tásválságba sodorva, magára hagyva a magyarul nem beszélő nemzetrészeket, és odavetve az ,,oszd meg és uralkodj" elvét szolgáló kisstílű provokátoroknak. Így szabadulhatott ránk Trianon, a máig identitásukat kereső utódállamok kisstílűsége, akinek belső fejlődése és békéje a Szentkorona értékrendbe van kódolva, vagyis felemel-kedésük kulcsa a magyar újjászületés.
A nyelvében homogén nemzetállam kialakulásának szellemi alapja, a ,,legnagyobb magyar" és a ,,haza bölcse" által összetákolt moderni-záció (eltekintve 1848-49-től) majd az azt követő 160 év micsurin-gyümölcse mára beérett. Beérett, és 5 generációt kellett ahhoz elbutítani, hogy kilúgozzák a magyarból miért is magyar, mi a joga, mi a kötelessége, hogy mára ne tudja mi az igaz mi a hamis, egyáltalán mi végre is van ezen a véráztatta földön.
A jelenlegi helyzet szerint két út maradt előttünk. Vagy elfogadjuk a jelenlegi helyzetünket, és történelmi értékrendünket végképp feladva nyugati befogadó országgá válva lekerülünk a térképről, vagy belátjuk, hogy az elmúlt 200 év nyugati integrációs kísérlete óriásit bukott. Nem mostani felismerés ez, nem kell emiatt a szívünkhöz kapni, előrevetítette ezt már Széchenyi is Döbling előtti, 1849 márciusában írott utolsó levelei egyikében. Ha viszont kudarcunkat beismerjük, rögtön észre fogjuk venni azt is, hogy történelmi skizofréniánkon röhög a világ.
Röhög, mert ők látják azt, amit mi nem láthattunk a ránk erőltetett szemellenző miatt. Ők látták, (sőt tanulták az iskolában), hogy miközben az európai és amerikai nemzetek tucatnyi szabadság-harcában sok ezer magyar áldozta az életét, addig röpke kétszáz év alatt saját szülőhazánkban hagytuk szétverni közösségi létezésünk alapját képező együttélési, együttgondolkodási rendszerünket. Most sem teszünk egyebet, mint éppen feladjuk nyelvünket, feladjuk hagyományainkat, tréfásan parasztozunk, ezzel jól belerugdosunk a tradicionális múltunkat keservesen őrző emberekbe. Hiszünk ezzel szemben mindenható áltudományoknak, akadémiai szinten magasztal-juk fel a porcelánbolti harci elefántokat, a nyelvújítókat, akik több mint háromezer műszóval belerondítottak ősrégi organikus nyelvünk-be. Felmagasztaljuk azokat is, akik szembefordulva a nemzeti önren-delkezéssel, 1867-ben kiegyeztek, majd szövetségre léptek a hazug módon meaculpázó hóhéraikkal. (Ez pontosan olyan, mintha 1956 után 1975-ben csatlakoztunk volna a Szovjetúnióhoz, mégpedig úgy, hogy felkent királyunkká a szabadságharcunkat leverő Nyikita Hruscsovot válasszuk). Nem csoda, hogy 19 évvel 1848 után, a gyáva, megfélemlített, önmaguk képességében nem bízó, Kossuth és Görgei árnyában vergődő, ezért Kossuth-Görgei helyzetet kreáló látszat-magyarok levezényelhették nagy álmukat, az 1867-es kiegyezést. A kiegyezés a pénzért veszteshez csatlakozás tragikus példája. Kevés ehhez hasonló baklövés volt a magyar történelemben, pedig a végkifejletét már akkor is lehetett látni, - nem csak az utókor kritikus szemüvegén keresztül. Tudta mindenki, hogy 1867-re Habsburg birodalom belerokkant a nemzeti önrendelkezések ellen vívott háborúkba, ellehetetlenült, sikertelenül próbálta megakadályozni az Olasz és Német egységet, ráadásul a krími háborúban de factó szembefordult Oroszországgal. Külpolitikailag hibát hibára halmozott, Európa legrekciósabb hatalmává vált, akkor és ott rúgtak bele, ahol akartak. Erre jött Deák - aki addigra elfelejtette, hogy az 1848-as kormány igazságügy-minisztere volt - és feladta a magyar külügyet, hadügyet, pénzügyet, egy illúzióért és egy operettvárosért cserébe, amelyet 1873-ban Budapest névre kereszteltek, és amelyet azon túl, hogy gigantikus korrupcióval épült - hiába, nem változnak az idők..- eleve multikul-turális pénzügyi központnak lett szánva. Ma is az. Bár Budapest Magyarország területén van, mégsem Magyarország része - mint tapasztaljuk -, körülbelül úgy működik, mint Londonban a City).
Mellesleg 1867 miatt kaptunk egy gúnyos mosolyt a világ tájéko-zottabb népeitől, akik nem tudták mire vélni a nagy összeborulást a szabadságharc hóhérjaival. Kossuth és Klapka - mint a magyar ügy európai szószólói - a magyar függetlenség mellett, azaz 48-as alapon gondolkodtak, irigyeik és ellendrukkereik - minden ötlet nélkül, de főképpen ellenük játszva - a kiegyezésre, hozzásimulva az egyre nagyobb bajuszú uralkodóhoz.
Apropó Ferencz József! Ki meri cáfolni a következőt: Aki kivégeztette az aradi vértanúkat, azt nem nevezhetjük apostoli kirá-lyunknak. (Persze, mondhatják sokan felfortyanva: Az Haynau volt! Ilyen alapon nem Kádár felelős az 56 utáni vérengzésért, hanem Bogár hóhér.) Ki gondolhatja, hogy magyar uralkodó az, aki kény-szersorozott magyar 48-as honvédekkel akarta leveretni az olasz egységért, a függetlenségért kűzdő Garribaldi vörösingeseit, akik között Türr Istvánon és Tüköry Lajoson kívül még 3000 magyar szabadságharcos is harcolt? Mennyire lehetett a Német-római császár leszármazottja az, aki német létére szembeszállt a Bismarc vezette német egység gondolatával? (Nem mellékesen a porosz haderő mellett a Klapka légió 1500 magyar harcosa is küzdött!) Végül felvetődik a kérdés: Ki lehetett az a nagyon bölcs magyar, aki akkor állt mellé a császári csődtömegnek, amikor tönkrevertek Solferinónál és König-gratz-nél, akit Bismarc jogosan kiátkozott a német egységből, és aki csak ezért fanyalodott a mézesbödön köré kívánkozó deáki bölcses-ségre, mert a trónját jobban féltette mindennél. (Halála után 22 évvel az osztrákok eufórikus állapotban csatlakoztak a Harmadik Biroda-lomhoz, és ma is csak a nagyhatalmi szalámipolitika tartja fenn a jelenlegi állapotot. Ausztria jelenlegi formájában mesterségesen létre-hozott, Németországtól leszakított ütközőállam, Bécs Budapesthez hasonlóan pénzügyi és multikulturális központ).
Végül: Ki gondolhatja komolyan, hogy nemzeti érdekeinket képvi-selte a ,,mindent megfontoltam, mindent meggondoltam" frázisa, amelynek eredménye képen a nem hadviselő Magyarország ízekre lett szedve? 1867 következménye Trianon, a szétszaggatott nemzettest, 1867 oka a Szent Korona ország feldarabolásának, a történelmi auto-nómiák felszámolásának, és tették mindezt ferencjóskás álmagyarok hurrábékevan hangulatban, wurlicerzenére.
A magyar tudatmódosulást jól szemlélteti a Kossuth nóta torzulása 1848-1916-ig:
1848: Kossuth Lajos azt üzente, hogy kevés a regimentje. Hogyha kevés kettő-három lesz belőle tizenhárom! Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!
1867: Kossuth Lajos azt üzente: Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájuknak el kell menni! Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!
1916: Ferencz József(!) azt üzente: Elfogyott a regimentje! Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni!
Valahogy így tudott beleégni előbb az elvtelen megalkuvás az ükgenerációba, akik engedtek a 48-ból, azok unokái engedtek trianonból, azok unokái pedig 56-ból és nekünk már nincs miből engednünk, mert elfogyott alólunk a hazánk.
Ebből a képletből kiolvasható az a történelmi tragédia, aminek ma az általános tünete hétköznapi szocializmus, amely beleette magát az ,,osztogatásra" váró, ma élő átlagemberek tudatába. Mert a szocializ-mus nem csak filozófiai kérdés, hanem életviteli kérdés is, amelynek kulcsszava a ,,kapni" ami a legmegrögzöttebb szocialista örökség, és amíg e köré a szó köré szerveződik a hétköznapi élet addig tere van az államszocializmusnak is. Talán nem kell mondani, hogy ebben a kötelességhalogató posványában milyen nehéz megértetni az arctalan tömeggel, hogy mai nemzeti gondolkodóként immár nem azért akarjuk a változást, hogy adakozásra sarkalljuk a nagypénzűeket és nagyhatalmúakat, hanem azért, hogy hagyjanak bennünket élni, végre eresszék el előbb a torkunkat, aztán a kezünket is.
A parlamenten kívüli ellenzéknek ma kétszeresen is nehéz a helyzete, mert nekünk valóban az igazat kell kimondanunk, és megalkuvás nélkül kell cselekednünk, nem úgy, mint a saját korlátaival küszködő, egyszerre pártépítéssel, ugyanakkor médiafelület hiányával birkózó parlamenti radikális pártnak. Nem bántás képen mondom, de helyze-tükből fakadóan szükségszerűen haladnak előbb a nagyotmondás, később az osztogatás populizmusa felé, amely szükségszerűen talákozik az érdemtelenül elfogadás populizmusával. Így lehet az alkotó munka szentségét relativizálni, így lehet megerősíteni a bolsevista életszemléletet, így lehet kikaparni a gesztenyét a kómában lévő szociknak. A bukott váltópárt talán éppen ezért hanyatt dőlve várja az általuk előidézett közállapot miatt kiéleződött helyzetben az államcsődöt, az ezzel járó szociális sokkot, mert mandinerből akar nyerni. Talán nem tévedek nagyot, ha saját tapasztalatok alapján azt mondom: Teljes gőzzel folyik a szervezés, az aknamunka, pénz van dögivel, talán már meg is vannak az előre kreált bűnbakok. Ilyen forgatókönyv szerint lesz kiugratva a nyúl a bokorból, majd jól meg lesz sörétezve és vissza lesz kergetve az üregébe. Aztán jönnek a ,,boldog békeidők", a konszenzusok konszenzusai, és a pacifikált Magyarország kitárt - de begipszelt - karokkal fogadja majd a pénzeszsákokkal érkező új honfoglalókat.
A hosszú bajuszú Deák Ferenc pedig bölcsen visszatekint reánk onnan a magas égből, és innen az inflálódó húszezresről. Rossz idők jönnek.
Rossz idők jönnek, ha nem tudunk megújulni. Nekünk - tudatos és konkrét változást akaróknak - a tömegbázisunk elenyésző, de éppen elegendő ahhoz, hogy nekiinduljunk. Mindenképpen szakítanunk kell a jelenlegi, torz alapokon álló felfogással, minden tekintetben újra kell gondolnunk a nemzeti radikalizmus alapjait, és nem trianont kell alapvetésnek tekintenünk, hanem messzebbről 1867-ről kell beszél-nünk. Szükségszerű hogy kitekintsünk messzebbre is, ezzel együtt felelősséggel felül kell vizsgálnunk a reformkor szellemiségét, annak hatását is. Ha nem tesszük meg a kellő lépéseket, nem készülünk fel, ismét kudarcra ítéljük nem csak magunkat, utódainkat is, mert bár a huszonéves generáció tudásanyaga elképesztő (a technikai forradalomnak köszönhetően) segítségre, tanácsra szorul. És ott van még egy hatalmas fiatal tömeg, akit a magyarbálinti kultúrpolitika hatása jórészt funkcionális analfabétává tett, aki a társadalom perifériájára szorult, erkölcsi és szellemi káoszban van.
Természetesen nem csak az ő hibájuk ez, hiszen nem lehet mindent az iskolára fogni. A suli nem pótolhatja a családot, és a családnak kellene a helyes irányt megmutatni, de a mai negyvenesek még a húszéve-seknél is nagyobb káoszban - őskáoszban - vegetálnak.
Gyermekfejjel beleszoktatták őket a késő-kádárizmus pirosnyak-kendős langyos vizébe, aztán kaptak egy megrendítőt a ,,rendszer-váltástól" mostanában meg éppen rájuk számol a banktőke. Padlót fogtak. (Szó szerint egész életükben csillagokat láttak, hol vöröset, hol sárgát) Nem is tudják hirtelen min háborodjanak fel jobban: A politikán ami becsapta őket, a szegénységen ami átcsapott rajtuk, a nemzeti radikális gyermekükön, vagy a posztkommunista szüleiken. Tisztelet a kivételnek. Az effajta tanácstalanság szükségszerűen passzivitást szül, és megérkezik a ,,hátha ad majd valaki valamit" kapituláló gondolat.
Mert ne feledjük: a magyar ma már inkább ,,kapni" akar - jó állást, jó fizetést, jó szociális és egészségügyi ellátást, 13 havi nyugdíjat - mint alkotni, és abból jólétet teremteni. Ez tény, bár lehetne kibúvókat találni, hogy így adó, meg úgy állami elvonások, meg hogy nem éri meg, de felesleges. A lényeg, hogy a nagy többség a kisebb kihívás irányába törekszik.
Ezt verte bele a lakosságba az elmúlt 60 év eltorzult politikája, majd az aprópénzre váltott demokrácia.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a ,,kapok vagy nem kapok? mert ha nem, akkor majd jól ellenetek szavazok" filozófiájával érte el eddigi legmélyebb pontját a magyar közgondolkodás.
Kis kitérő után - elmerengve múlton - visszakanyarodtunk a mai fájdalmas magyar valóságba. A ,,demokratikus" választások tapaszta-latán keresztül a mostani választásra is elmondhatjuk: A voksok igazságában hívő egynapos megtévesztett tömegdemokraták még most sem fogták fel - robotoljanak is a bérrabszolgaság uránbá-nyáiban - hogy mire is megy ki valójában a játék. Még egy darabig velük fogják ünnepeltetni a parlamenti pártok a börtönőrváltást, még egy darabig rendesen megy a vakítás. Tetézi a bajt, hogy a szavazó-fülkében kiélt álidentitás öröme összekeveredett a kanapékényelembe süppedt átlagpolgár hidegsör-VB-láz hangulatával, ami most aligha-nem bizonyos körben felül ír mindent. Felülírja az árvizeket, a vulkánkitörést, a klímaváltást, de még az államcsődöt is.
Ha ez a bizonyos kör csodálatos öntudatra ébredés folytán mégis észrevenné az önnön pusztulására utaló tüneteket, és szúrósabb szem-mel, keményebben markolná meg a lapátnyelet, akkor a friss őrség nem habozna. Ugyan úgy megszórná őket jó esetben gumigolyóval, mint 2006-ban elődeiket az előző váltás. De ez ne rettentsen el bennünket.
Kétségtelen, hogy bizonyos szellemi színvonalon könnyebb beleka-paszkodni a semmittevésbe a választásokban vakon hívő, a felelős-séget politikai pártokra testáló lakosságnak. Nekünk erre nincs módunk. Le kell írni a pártpolitikát, és éljen a nemzetpolitika!
Nekünk nem lehet ilyenkor nyár közepén sem megpihenni, a jól végzett munka örömével kivonulni a közéletből, mert még egy jó darabig jól végzett munkát kell produkálnunk. Kb. mindhalálig.
http://66.7.214.212/~karsay/index.php?option=com_content&view=article&id= 308:az-elmult-200-ev-toertenelmi-csoedje&catid=44:proza&Itemid=59 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 22:20:30, szombat
|
| |
| |
Az amerikai szenátus elé kerülő új Élelmiszerbiztonsági törvény illegálissá tenné a zöldségeskerteket
2010/11/23 10:28, Látták: 471
Az amerikai szenátus elé kerülő új Élelmiszerbiztonsági törvény illegálissá tenné a zöldségeskerteket
Az amerikai szenátus elé kerülő 510-es számú törvény az Élelmiszerbiztonság modernizálásáról sokak szerint az amerikai történelem egyik legveszélyesebb törvényjavaslata. A törvény értelmében a kormánynak jogában állna meghatározni kinek biztosít jogot arra, hogy növényt termesszen, illetve azzal kereskedjen. Elfogadása esetén a hátsókertben fejlődő paradicsompalánta sorsáról is Nagytestvér döntene. A kormánynak jogában állna letartóztatni a helyi piacokon saját termelésű zöldségeiket, gyümölcseiket áruló kiskerttulajdonosokat. A bio zöldségek és gyümölcsök szállítása csak a kormány előírásai szerint történhetne, ellenkező esetben büntetőeljárás indítható a gazda ellen.
,,A törvényjavaslat a növénytermesztés és kereskedelem valamint saját fogyasztási cikkeink szabad megválasztása elleni legsúlyosabb támadás. Teljes mértékben alkotmányellenes, ellentmond minden természeti törvénynek, de úgy is fogalmazhatunk, hogy ellentétes Isten akaratával," mondta Dr. Shiv Chopra, kanadai wistleblower.
Ez a diktatórikus törvény minden növénytermesztést, beleértve azt is, amit saját hátsókertünkben ültetünk, a Nemzetbiztonsági Minisztérium fennhatósága alá vonna. Ugyanazok az emberek, akik a Közlekedésbiztonsági Hatóságot (TSA - Transportation Security Administration) irányítják és előírják, hogy ma Amerikában teljes testátvilágítás vagy megalázó motozás nélkül nem lehet utazni, ezentúl abba is beleszólhat, hogy ültethetünk-e paradicsomot és paprikát a hátsókertben.
A törvény felhatalmazná az amerikai kormányt, hogy illegális kereskedelem vádjával (,,csempészés") letartóztassa azokat, akik a saját kiskertjükben megtermelt salátát megpróbálják eladni a helyi piacon.
Amerikának többé nem lenne joga határozni saját élelmiszerellátásáról, átadva a végső döntés jogát a Kereskedelmi Világszervezetnek és a Codex Alimentariusnak.
A törvény nagyon homályosan fogalmaz, így azt a hatóságok szinte bármire alkalmazhatják. A bio farmok tulajdonosai leginkább attól félnek, hogy a törvény illegálissá tenné a magok kigyűjtését a saját maguk által termelt növényekből. Ezzel a lépéssel a hatalmas, génmódosított technológiát alkalmazó agrárkonszernek, mint a Monsanto, teljes monopóliumot élveznének az élelmiszerellátásban, mivel mindenki tőlük kényszerülne magot vásárolni. A génmódosított magból kikelt növények magja pedig steril, így a magokat minden évben újra meg kellene vásárolni.
Forrás: NaturalNews
http://vegsoidok.hu/blog/az-amerikai-szenatus-ele-kerulo-uj-elelmiszerbiztonsagi- torveny-illegalissa-tenne-a-zoldsegeskerteket?honnan=Nemzeti_Hirhalo |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 22:03:55, szombat
|
| |
| |
BANKWATCH: EU-EURÓMILLIÁRDOKAT NYELTEK LE A KÖZVETÍTŐ BANKOK
2010. december 11. 17:26:16
A gazdasági válság következtében szétvert kelet-európai kisvállalkozásoknak szánt milliárdos uniós készpénzt a közvetítő bankok maguknak halmozták fel: ezzel a drámai kezdőmondattal számol be az uniós ügyekre szakosodott Eubserver.com szakportál tegnap a prágai Bankwatch, a bankok átláthatóságát szorgalmazó kampánycsoport új jelentéséről, amelyből kiderül, 2008 és 2010 júniusa között a magyar, lengyel, cseh és szlovák kis- és középvállalatoknak csupán 0,001 százaléka kapott az Európai Unió által az erre a célra a közvetítő bankoknak átutalt milliárdokból.
2008-ban kiderült, hogy a kis- és középvállalkozások a hitelezéseket is érintő válság miatt nem tudtak kölcsönhöz jutni. Erre válaszként az európai pénzügyminiszterek ösztönző csomagot hoztak létre, amelynek része volt 15 milliárd euró, hogy ezzel gyorssegélyt nyújtsanak e vállalkozásoknak az Európai Beruházási Bankon (EIB) keresztül.
Az EIB azonban a hitelösszegeket közvetítő intézményeknek - legnagyobb részben kereskedelmi bankoknak - utalta át, amelyektől azt várták, hogy a számukra elküldött forrásokat saját összegeikkel kiegészítve adják tovább a kisvállalkozásoknak.
A Bankwatch december 8-i jelentése szerint azonban egyáltalában nem ez történt. A közvetítő kereskedelmi bankok stoppolták a pénzt, saját készpénzállományukat növelték vele és nem továbbították azoknak, akiknek az unió azt szánta.
Ezt annak ellenére nem tették meg, hogy egyes bankoknak több mint két évük állt rendelkezésére az összegek kölcsönzésére, írja a jelentés.
Az EIB által rendelkezésre bocsátott 15 milliárd eurónak eddig csak 69 százalékát adták tovább, de ez is csak ,,optimális" számítás, állítják a jelentés készítői.
Magyarország és Lengyelország esetében ráadásul az a fura helyzet állt elő, hogy 2008-ban és 2009-ben az EIB készpénzéből mind kevesebb számban továbbították a kölcsönöket.
A jelentés egyik táblázata bankokra lebontva mutatja be az általános kölcsönök nagyságát és azt, hogy ebből mennyit, hány esetben kölcsönöztek. A táblázatban szereplő MKB Global Loan Hungary nevű bank csupán két esetben adott kölcsönt és a két kölcsönnél az átlagos kölcsön nagysága 10 millió euró volt. Összehasonlításként a szlovák Unicredit Leasing Slovakia GL például 1407 esetben nyújtott átlagosan 49 751 euró értékű kölcsönt.
A Bankwatch szerint valószínűnek tűnik, hogy a közvetítő bankok szigorították hitelfeltételeiket. E bankok nehezen jutottak olcsó pénzhez és így az EIB-től kapott összeg jelentősen segített likviditási helyzetükön.
A jelentés szerint a közvetítő bankok a lehető leghosszabb ideig akarták maguknál tartani az uniós forrásokat. Maga a csomag célja az volt, hogy a gazdaság kis- és középvállalkozási szektorát ösztönözze, de e helyett a közvetítőket ösztönözte.
Noha a jelentés a közép-kelet-európai térségre összpontosít, a jelek arra mutatnak, meglehetősen hasonló helyzet alakult ki Európa nyugati felének egyes országaiban is. Írországban például a helyi cégek szintén alig részesültek az EIB által a közvetítő bankokon keresztül elindított összegekből.
A jelentéstevők megjegyzik azt is, több hitelfelvevő vállalkozás panaszkodott arra, hogy a kölcsönöket túl drágán adták.
A jelentés azt is megállapítja, hogy 30 globális kölcsönből csupán négy kölcsönt juttattak el maradék nélkül kis- és középvállalatoknak.
Ami Magyarországot illeti, egy 20 millió euró összegű globális kölcsönösszeget csupán két egyéni vállalkozás kapott meg.
A statisztikai adatok szerint az Európai Unióban összesen 20,7 millió kis- és középvállalkozás működik, amelyeknek tehát rendkívül elenyésző hányada részesülhetett csak az ösztönzési csomagban.
A jelentés kitér több térségi bank esetére. Így a magyarországi Volksbank Hungary GL II a gazdasági ,,szétolvadás" idején 2008. november 14-én kapott 30 millió euró összegű globális kölcsönösszeget. Ennek ellenére e banktól 2010 júniusig csupán egyetlenegy kisvállalkozás kapott kölcsönt. De a magyarországi CIB GL III se tudott eddig ,,túladni" az EIB-től kapott kölcsönösszegen annak ellenére, hogy azt még korábban utalták át számára.
A jelentés azt a kérdést is felteszi, vajon az EIB, amelyik célzott módon közvetlen segítséget tud nyújtani a szükséget szenvedő szektoroknak Németországban, Franciaországban, Nagy-Britannia és Olaszországban, miért nem képes ugyanerre Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország esetében?
Lovas István
Brüsszel
Forrás: Magyar Nemzet
http://nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=2&AID=14&Direkt=7426 3&offsetlo=0 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 21:56:00, szombat
|
| |
| |
Kelet-Európa kárára spórolnának a nagy EU-tagállamok
2010. december 17., péntek, 11:33
Az Európai Unió három leggazdagabb állama tíz évre befagyasztaná az EU költségvetését, erről egyelőre nem hivatalos tárgyalások folynak. Magyarország és az egész régió rosszul járna egy ilyen döntéssel.
Franciaország, Nagy-Britannia és Németország egyeztetéseket folytat az Európai Unió költségvetésének 2020-ig, reálértéken történő befagyasztásáról - írta pénteken a Financial Times londoni üzleti lap internetes kiadása. Az FT szerint David Cameron brit miniszterelnök csütörtökön személyesen lobbizott más tagországok vezetőinél azért, hogy legalább tízen álljanak a gondolat mellé, Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár ugyanakkor igyekezett bizalmasan kezelni az ügyet, nehogy az idejekorán diplomáciai konfliktust keltsen az eurózóna adósságválsága miatt egyébként is feszült helyzetben.
A hír azonban kiszivárgott, és a brüsszeli uniós csúcson mindhárom ország jelen lévő vezetője, egymástól függetlenül megerősítette a tárgyalások tényét - jelentette az [origo] helyszínen tartózkodó tudósítója. Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és David Cameron egyaránt nyíltan beszélt a takarékossági kezdeményezésről. David Cameron szerint amikor minden ország megszorításokat hajt végre, akkor az uniónak sem kellene költekezni.
Ha valóban befagyasztanák a jeleneg 141,5 milliárd eurós EU-büdzsét - vagyis legfeljebb az infláció mértékével megyegyező mértékben növelnék -, az elsősorban azoknak a szegényebb országoknak jönne rosszul, amelyek több pénzt kapnak az EU strukturális alapjaiból, mint amennyit befizetnek oda. Ilyen állam, szomszédaival együtt, Magyarország is.
Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke záró sajtótájékoztatóján is szóba került a három ország felvetése. Barroso csak annyit mondott, hogy a 2014 és 2020 közötti költségvetés részletes megtárgyalása csak jövő nyártól esedékes, és mindketten hozzátették, hogy nem kommentálnak ötletszintű felvetéseket, amíg azokat meg nem vitatták és hivatalos álláspont nem született róluk.
Az FT értesülései szerint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke dühösen fogadta a szervezkedés hírét. Barrosónak vélhetően vezető szerepe lesz a következő hatéves (2014-2020) EU-büdzsé előkészítéséről folyó tárgyalásokon, és a jelek szerint a közösség lengnagyobb befizetői az ő megkerülésével akarnak elfogadtatni egy jelentős változtatást.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20101217-europai-unio-a-keletiek-karara-sp orolnanak-a-nagy-eu-tagallamok.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 21:42:41, szombat
|
| |
| |
A komcsik tetteinek "humanista értékeiről" értekezett az Orbán által is pénzelt antifasiszta Moszkvában
2010-12-18. 20:17
Le kell állítanunk a nácizmus újraerősödését - hangoztatta egy moszkvai konferencián pénteken Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége - Összefogás a Demokráciáért (MEASZ) elnöke.
Hanti Vilmos a Nácizmus nélküli világ: az egész emberiség célkitűzése elnevezésű értekezleten egyebek között "megállapította", hogy napjainkban Európa-szerte, így Magyarországon is, megerősödőben vannak a neofasiszta erők. "Ezek az erők meg akarják hamisítani a történelmet, le akarják rombolni az antifasiszta ellenállók tetteinek humanista értékeit, miközben tisztára akarják mosni a nácizmus rémtetteinek elkövetőit" - hisztizett.
Szerinte napjaink gazdasági válságának hatására az elszegényedő emberek nagy számban keresnek menedéket a "szélsőjobb populista ígéreteiben, a különféle kisebbségek ellen irányuló bűnbakkeresésben". Az antimagyar szerint jobb gazdasággal, igazságosabb életfeltételekkel jelentősen csökkenthető a "neofasiszta eszme vonzereje". "Tudnunk kell, hogy a rasszizmus a nácizmus előszobája" - hangoztatta az elnök, szombati tájékoztatása szerint.
Hanti Vilmos véleménye szerint az oktatási rendszerekben nem kap kellő hangsúlyt "a demokratikus értékekre való nevelés". Ezért a kormányoknak eredményesebben kell elősegíteniük "a humanista, demokratikus értékelvű magatartás kialakulását, s határozottabbnak kell lenni a nácizmus kritikájában".
Hanti Vilmos moszkvai hallgatóságát arról is tájékozatta, hogy a MEASZ Budapesten működteti a Demokrácia Akadémiát, ahol a fiatalok elméleti és tapasztalati ismereteket kapnak "a nácizmusról, a demokratikus társadalmi berendezkedés kérdésköreiről".
(MTI nyomán)
http://kuruc.info/r/6/71273/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 21:29:55, szombat
|
| |
| |
AZ ÚJ MÉDIATÖRVÉNY VESZÉLYEZTETI AZ ÍROTT SAJTÓ SZABADSÁGÁT
Huth Gergely nyílt levele
"Az Önök által elfogadott médiaalkotmány és a már parlamenti vitára bocsátott új médiatörvény alapjaiban veszélyezteti az írott sajtó szabadságát."
Nyílt levél L. Simon Lászlónak, a Magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága elnökének
Tisztelt Uram!
Önt mint a problémák megoldására mindig nyitottnak mutatkozó politikust arra kérem, kezdeményezze az elfogadás előtt álló új médiatörvény szövegének módosítását és a már elfogadott médiaalkotmány kiegészítését.
A kétharmados kormánytöbbség elhatározta a hazai médiaszabályozás teljes újraírását. Ennek részeként november elején a parlament elfogadta a a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényt, más néven a médiaalkotmányt. Ez a jogszabály január elsejétől felváltja a pártállami időkből ránk maradt, teljesen elavult sajtótörvényt, és rögzíti a Magyar Köztársaság elkötelezettségét a sajtószabadság és az újságírók szakmai szabadsága iránt. A törvény a hatályának kiterjesztésével megoldja azt a mai elfogadhatatlan helyzetet is, hogy az online médiának szinte mindent szabad, miközben lassan a nyomtatott sajtótermékek puszta léte is kétségessé válik a bonyolult és egymásnak is ellentmondó törvényi tilalmak miatt. Számos fontos gesztust tesz az oknyomozó újságírók forrásainak védelme és a szakmai függetlenség garantálása terén. Megtiltja például a médiatulajdonosoknak, hogy saját vagy hirdetőik üzleti érdekére hivatkozva korlátozzák újságíróik szakmai szabadságát, és tiltja a megalázott, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek öncélú szerepeltetését.
A médiaalkotmányba azonban hibák is csúsztak. A legfőbb hibája a balliberális közéleti körök által követelt és alkotmányossági okból végül helyesen elvetett gyűlölettörvény belecsempészése a törvényszövegbe. A törvény 17. paragrafusa ugyanis rögzíti, hogy a ,,médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére". Nem mintha nem értenék egyet a fenti tilalommal, de Önök elmulasztották részletezni, hogy pontosan mi számít például személy elleni gyűlöletkeltésnek. Így könnyen előfordulhat, hogy ha a Magyar Hírlap Gyurcsány Ferencet az állampolgársági népszavazás kampányában kifejtett uszítása okán hazaárulónak minősíti, akkor a bíróság majd a gyűlöletkeltés megvalósulását látja a kijelentésben. Köztudomású, hogy a sajtóperekben már eddig is elfogadhatatlanul ellentmondásos volt a bírósági ítélkezés, ezért a pongyola törvényszöveg újabb lehetőséget ad a véleménynyilvánítás aránytalan fokú korlátozására.
Ráadásul a 23. paragrafusba egy brutális elírás került, amely kétségessé teszi az egész törvény alkalmazhatóságát, bár ezt nyilván egy technikai módosítással orvosolhatja a parlament.
Az újságírás függetlensége és a sajtószabadság szempontjából a legfőbb problémát azonban a még decemberben elfogadni kívánt új médiatörvény, azaz a ,,médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról" szóló törvényjavaslat jelenti.
Ez a jogszabály határozza majd meg a közszolgálati média teljes átszervezésének módját, és tisztázza a magántulajdonú rádiók és televíziók működésének, a tartalmak szolgáltatásának részletes feltételeit. Megerősíti továbbá a médiaigazgatás és a közmédiumok felügyeletének már korábban elfogadott radikális átalakítását. A 175 oldalas törvény döntő része ezzel foglalkozik, és mert a korábbi rossz és álszent médiatörvény rendelkezéseit váltja fel, alapvetően jó irányba hat.
Ugyanakkor az új médiatörvény hatályát kiterjesztenék a nyomtatott sajtóra és az internetes médiára, sőt a blogok világára is. Tennék ezt anélkül, hogy kellő időt és energiát szántak volna a súlyos változtatások átgondolására. Hiszen miközben a törvény részletesen leírja például a sportesemények közvetítésének vagy a reklámfilmek gyártásának módját, az írott sajtó mindössze két helyen bukkan fel benne. Először a legelején, a törvény hatálya és alapelvei fejezeteknél, majd csak a 184. paragrafusnál. Ott már csupán a majdani bírságolások alanyaként.
Eszerint a mindenkori kormánytöbbség befolyása alatt álló Médiatanács a napilapokat legfeljebb 25 millió, az internetes lapokat szintén 25 millió, míg a hetilapokat 10 millió, a regionális lapokat pedig ötmillió forint bírsággal sújthatja, ha megsértik ,,a médiaigazgatásra vonatkozó szabályokat". Ugyanilyen okból kétmillió forintig terjedő bírsággal sújthatják a médiumok vezető tisztségviselőit.
A törvénytervezet szövegéből kiderül, hogy az a szerkesztőség minősül a ,,médiaigazgatásra vonatkozó szabályok" megszegőjének, amely megsérti az új médiatörvényt, a már elfogadott médiaalkotmányt, a Médiatanács majdani rendeleteit vagy az Európai Unió bármely, a sajtóra vonatkozó jogszabályát.
A törvény ráadásul bevezeti a médiabiztos intézményét is. Ő olyan személy lenne, aki hivatalból vagy névtelen bejelentésekre is kezdeményezhet eljárásokat, és terjeszthet fel médiumokat a bírságolásra.
Elérkeztünk tehát a legnagyobb hibához: Önök olyan gumiszabályt tártak a parlament elé, amilyet még nem látott az Országház. Miközben - nagyon helyesen - az öntudatos, gondoskodó állam szerepét választva, egyebek között a gyermekek és az egyházak védelmét szem előtt tartva a legapróbb részletekig szabályozták a rádiók és tévék működését, az írott, print- és online sajtót szabad prédaként vetnék a Médiatanács és a fellebbezések folytán a sajtóügyekben összevissza ítélkező bíróságok elé.
A ,,hazaáruló Gyurcsány Ferenc" példájánál maradva, de akár a médiaalkotmány vaskos szabályrendszerét tekintve máris elképzelhetjük a bíróságokon burjánzó, újságírók, szerkesztőségek elleni perek sorát. Ami még akkor is így lesz, ha a Médiatanács bölcsen és mértéktartóan ítélkezik, hiszen a sértettek majd éppen a büntetés elmaradását fogják számon kérni a bíróságokon.
A parlament most úgy készül az írott sajtó munkájának brutális korlátozására, egy újabb feljelentési és perelési lehetőség bevezetésére, hogy közben hatályban tartja a már ma is meglévő 41 (!), zömében elavult és egymásnak is ellentmondó jogszabályi helyet, amely a sajtó működését korlátozza.
A jövőben előfordulhat tehát, hogy mondjuk egy oknyomozó újságcikk egyetlen tényállítása miatt a sértett egy időben kezdeményez sajtó-helyreigazítási eljárást, indít pert a polgári bíróságon a személyhez fűződő jogainak sérelmére hivatkozva, több millió forintos kártérítést követelve, majd tesz feljelentést a rendőrségen, vagy indít magánvádas eljárást rágalmazásra hivatkozva a büntetőbíróságon, és új elemként bejelentést tesz a Médiatanácshoz is a huszonötmillió forintos bírság kirovását kérve, amely ha elmarad, a jogvitát (immár negyedik eljárásként) szintén a bíróságon folytatja majd.
Ha ez megvalósul, az egyenlő lesz az írott sajtó szabadságának felszámolásával.
Ezért kérem Önt és képviselőtársait, hogy kezdeményezzék a médiatörvény kiegészítését a írott sajtótól elvárt etikai elvárásokkal. Továbbá (hogy ne halmozódjanak tovább a büntetőeljárások) párhuzamosan kezdeményezzék a büntető törvénykönyvből a becsületsértésre, rágalmazásra vonatkozó tényállások törlését és a titoksértésre vonatkozó különféle szankciók alól a sajtó mentesítését. Kérem emellett, hogy a médiaalkotmány 17. paragrafusát pontosítsák azzal, hogy a gyűlöletkeltés tilalma nem jelentheti a szabad véleménynyilvánítás korlátozását.
Amennyiben a hátralévő napokban ezekre már nem nyílik lehetőség, kérem, hogy az új médiatörvény hatálya alól vonják ki a nyomtatott és internetes sajtót egészen addig, amíg a fenti módosításokra nem kerülhet sor.
Budapest, 2010. december 16.
Tisztelettel és a szabad sajtó iránti elkötelezettségében bízva
Huth Gergely
főszerkesztő-helyettes
Magyar Hírlap
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 21:28:28, szombat
|
| |
| |
Elmúlt a narancsos forradalom Ukrajnában (is)!
Vér folyt a parlamentben
2010. december 17., péntek
Több képviselőt mentőautó szállított kórházba
Tömegverekedésbe torkollott a BJUT-os blokád, így csütörtökön a parlamentben az észérvek helyett az ököljog érvényesült. A Batykivscsina honatyái az elnöki pulpitus elfoglalásával Julija Timosenko perbefogása ellen tiltakoztak. Mint ismeretes, a napokban több volt miniszter ellen is bűnvádi eljárás indult hatalommal való visszaélés, hűtlen kezelés, különösen nagy értékű állami vagyon eltulajdonítása vádjával. A főügyészségen Julija Timosenko ex- miniszterelnököt, az üvegházhatást okozó gázok kvótájának eladásából befolyt összeg törvénytelen felhasználása miatt, immár gyanúsítottként hallgatták ki.
A történtekről az Ukrajinszka Pravda többek között az alábbiakat írta.
A BJUT-osok az elnöki emelvényt egész nap blokád alatt tartották. Az ülésteremben plakátokat helyeztek ,,El a kezekkel Julija Timosenkótól!", ,,Hagyják abba a politikai repressziót!" feliratokkal.
Az érdemi munkára ilyen körülmények között nem volt semmi esély. A Timosenko-hívek azt is bejelentették, hogy a parlament épületében fognak éjszakázni, hogy másnap is folytathassák a tiltakozást.
Délután egyre több régiós képviselő érkezett az épületbe, 19 óra környékén számuk már elérte a negyvenet. Ekkor a parlamentben több helyütt kikapcsolták a világítást, a Régiók Pártjának csapata pedig behatolt az ülésterembe, s a félhomályban elkezdődött a csata.
A verekedés szemtanúi elmondták, a képviselők nem csupán taszigálták egymást, nem csak az öklüket használták, hanem székekkel támadtak egymásra.
Elsőként - véres fejjel - Mihajlo Volinec hagyta el a termet. Az ellenzéki képviselő a mentőautóra várva elmondta - s ezt a videofelvételek is igazolják -, hogy a régiós Petro Cjurko egy székkel támadt rá.
A második sérült Volodimir Bondarenko volt.
- Volkov és Geller kiráncigált az elnöki emelvény mögül, Szalamatyin pedig egy székkel a jobb kezemre sújtott - mondta el a sértett.
Mint később kiderült, a BJUT-os politikus töréssel került kórházba.
A következő rohamkocsi Vaszil Kravcsukért jött. A BJUT-os képviselőt az orvosok hordágyon vitték ki az épületből. Sztepan Kurpil újságíró elmondása szerint a férfit ketten lefogták, a harmadik pedig verte. A szemtanú szerint a legagresszívabb régiós Carjov és Cjurko volt.
Tegnapi nyilatkozataikban a régiós képviselők cáfolták, hogy bárkit is megvertek voltak.
- Én személy szerint senkit nem ütöttem meg - állította a Szevodnyának adott interjúban Olekszandr Volkov. - Volt némi tolakodás, de a sérülésekről szóló híresztelések légbőlkapottak.
- Az elnökséget felszabadítottuk. Nincs olyan erőd, melyet a bolsevikok ne tudnának bevenni - idézte Szalin szavait Oleg Carjov.
Vladiszlav Lukjanov pedig megjegyezte, hogy régiós képviselők is megsérültek.
Az Ukrajinszki Novini tudósítása szerint a parlamentben a pénteki nap a csütörtökihez hasonlóan kezdődött, annyi eltéréssel, hogy az elnöki emelvényt nem a BJUT-osok, hanem a Régiók Pártja képviselői szállták meg. Később a blokádot feloldották, s az ülés 398 képviselő részvételével, a kérdések órájával (ennek keretében a Miniszteri Kabinet tagjai számolnak be tevékenységükről) elkezdődött.
Röviddel később, Olekszandr Jefremov, a régiós frakcióvezető felszólalása közben a Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem és a Julija Timosenko Blokk-Batykivscsina képviselői elhagyták az üléstermet, a miniszterek meghallgatása a megfogyatkozott ház előtt folytatódott.
http://kiszo.hhrf.org/index.php?option=com_content&task=view&id=2073& Itemid=46
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 21:04:34, szombat
|
| |
| |
Annamária sk.
Tóth Ákos, Szalai Annamária.
2010. december 18. 10:39
Most már csak azt kellene valahogy megfejteni, hogy ki a jó atyaúristen ez a Szalai Annamária, akinek a rendeletalkotási jogáért Orbán Viktor leszavazza a saját helyettesét.
,,Ha hétfőn a parlament napirendre veszi, hogy Rogán Antal indítványára Szalai Annamáriának legyen rendeletalkotási joga, akkor Orbán Viktor leszavazza majd a saját kormányát a saját helyettesével, aki nem mellesleg az igazságügy-miniszter. Ha ez így lesz, akkor jobb leszámolni minden illúzióval, amely arra vonatkozott volna, hogy a Fideszben vannak még józan hangok, olyan személyiségek, akik képesek előcsalogatni Orbán Viktorból azt, ami egykoron bizonyosan benne rejtezett. Nincs már ezen mit siratni, csak jobb, ha tudjuk.
Most már csak azt kellene valahogy megfejteni, hogy ki a jó atyaúristen ez a Szalai Annamária, akinek a rendeletalkotási jogáért Orbán Viktor leszavazza a saját helyettesét. Miért olyan átkozottul fontos, hogy a médiahatóság és a Médiatanács elnökének, minden média médiákusának, aki a jövőben azt tehet majd a sajtóval, amit csak akar és nem szégyell, még a tetejébe rendeletalkotási joga is legyen, azonkívül, hogy biztos igen jól esik majd neki papíron látni a frekvenciadíjakról szóló rendelet alatt, hogy »Szalai Annamária sk«. De nem, ez azért talán mégsem ér meg ennyit, bármennyire szimbolikus személyiségévé vált is Szalai Annamária a második Orbán-kormány ciklusának. Akkor mégis, miért?
Mondják, Navracsics nem állt ki teljes mellszélességgel a formálisan Lázár János által jegyzett, de valójában Orbán Viktor által kiötlött, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésére vonatkozó indítvány mellett. A kormányfő most Szalai Annamária rendeletalkotási jogának megadásával kicsit megleckézteti helyettesét, csak hogy tudja, hol a helye. És tudja meg mindenki. E ponttól a kérdés már csak az, hogy teremthető-e egyensúly a hatalomgyakorlás és a között, hogy majd a tanítványok és mások szemébe kell nézni. Ez most Navracsics dilemmája. Rogán Antalnak nincs ilyen gondja: nem tanít, nincs, akinek a szemébe kéne néznie."
http://mandiner.hu/cikk/20101218_annamaria_sk |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-18 20:37:43, szombat
|
| |
| |
Az AVH kezeli az előző rendszerben megfigyeltek adatait
Hozzáférhetőek lesznek az előző rendszer megfigyelési adatai, párhuzamosan azok kezelése az Alkotmányvédelmi Hivatal (a nemzetbiztonsági szakszolgálat) hatáskörébe kerül. Tehát az előző rendszer által a megbízhatatlannak ítélt személyekről titkosszolgálati eszközökkel begyűjtött adatok átkerülnek a jelenlegi rendszer titkosszolgálatához.
A jakobinus kormány sorra hozza a diktatúrát megalapozó intézkedéseit. Titkosszolgálatát átkeresztelik, a rövidítés baljósan sokatmondó. Most pedig átveszik az előző rendszer nyilvántartását is. Van még kétség, hová tartunk?
Bükkfalvi Roland - Jövőnk.info
2010. december 18
http://jovonk.info/2010/12/18/az-avh-kezeli-az-elozo-rendszerben-megfigyeltek-ada tait |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
736 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 320
- e Hét: 6072
- e Hónap: 9817
- e Év: 163313
|
|
|
Offline
