|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 16:26:56, csütörtök
|
| |
| |
Kaptam - lesz, akinek tetszik - lesz, akinek nem
(utóbbitól elnézést kérek, de én már koros vagyok lássunk tisztán)
Párkapcsolatról. Egy idézet Müller P. könyvéből. Elgondolkodtató.
Az igazi férfi
Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi,
mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett
állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül,
irányítja az aktust, s szinte beavatja az öle alatt fekvő szerelmesét az
egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi
időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott
ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték misszionárius póznak.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára
már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen
könyörtelenül ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották,
kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik
legboldogabb jósjel, a Virágzás miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a
Föld fent. Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin. Manapság ezt éppen
fordítva gondolnánk. A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek
és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok, és
minden kivirul. Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent
ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és
sötétség. Mai ésszel ezt nem is értjük. Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom és az asszony az ösztönös Homály és
Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban
teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek
valódi értelmét.
Nem az a baj - és ezt elsősorban a sértett férfiolvasóimnak mondom, hogy
évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást. Hűséget. Megbízhatóságot. Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban,
az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy
magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja. Az ilyen férfiakat nevezték
valaha hősöknek. Az igazi férfi nem agresszív. Sőt, éppen ő az, aki önmagában
és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem
a védelem volt. Nem a háború, hanem a béke megóvása. És főleg nem a hódítás,
hanem a közösség megmentése. A hűség. Ezen alapszik a keleti harcművészet
és az ősi szamuráj hagyomány. A keleti harci művészetekben csakis a védelem
a megengedett! A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték,
s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a
becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is.
Erős az, aki önmagát legyőzte - mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző
férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein
túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca! Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények
nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az,
hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat. Nem az a baj, hogy férfiuralom
van - az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak. Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé de megbízni
bennünk, főleg egy életen át, nem lehet. Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt
látsz, de alig találkozol már szép férfival. ez nem csak az én véleményem: rengeteg
lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a jóképű fiúkról, a szexepilről és
a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez
hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos
farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között
miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset
adnak!) A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak,
egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik
meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain.
Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület,
mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a felsőbbrendű Ennek a jele egy
férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében
az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen.
Nem divat manapság. Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Férfiak 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 16:12:35, csütörtök
|
| |
| |
Gaudi Éva Molly:
Lassan múló nappalok,
Hosszú álmatlan éjszakák...
Sehol nem talállak!
Kereslek a tó tükrében,
Halvány holdsugárban,
Levágott fű illatában,
Lámpák fényében,
Suhanó árnyék mögött,
A víz ízében,
Bagolyhuhogásban,
Viharfelhők fölött,
Könyvek lapjai között,
Hegyek gyomrában,
Bogarak álmában,
Almafa kérgében,
Csillagok könnyében.
Nem hiába kutatlak,
Megvagy valahára.
Belém bújtál,
Szívem legmélyebb zugába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 16:08:02, csütörtök
|
| |
| |
Idegeidben azt a lobbanást,
tudod, melyiket, a villámcsapást,
amely megolvasztott, megvakított,
s egy percre csillagokig tágított,
s az utat közben, mely lángként sodort,
és mind a jót, ami előtte volt,
s az utózengést, mely oly lankatag
zsongatta még ájult tagjaidat,
mondd, a zuhogó, görcsoldó varázst,
testedben azt az édes robbanást,
azt a legfőbb, közös pillanatot,
melynek nevet még semmi sem adott,
hacsaknem vallás, s amelyben velem
együtt haltál-születtél, gyermekem,
mondd,de csak úgy mondd,
hogy ne mondd ki, mit,
mondd, édes, azt a percet, s társait
(ne is szólj, elég ajkad mosolya) -
el tudnád felejteni valaha?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 16:04:21, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc
Sehol se tudtam lenni, hogy oda
ne kívánjalak: minél kevesebb,
annál fájóbb volt szép és jó nélküled,
annál forróbban vágyott szívem a
társra, terád: a Mindenség maga
gyógyult - s én benne - amikor veled
voltam, vagy ha csak előlegezett
az együttlét reménye-mámora.
Isten békéje! - mondták valaha
a boldog szerelem álmaira,
ezt a békét nem érzem már soha:
soha a Legfőbbet, bár te se hittél,
a Titkot! Azt, kit, míg voltál-szerettél,
Kedves, legjobban Te közvetítettél.
Te szítottad legjobban azt az érzést,
hogy jó lenni,hogy élő tűz vagyok,
hogy otthon a Mindenben: áthalok
a Kezdetbe: tudatom vágyva néz szét
s mohón issza a nyugodt egyetértést
a harcos részek közt: az a Titok
nyílt általad, melytől nevet kapott
egykor valami világ nagy Egészség.
Mit sok-sok együtt, te egymagad adtad,
mit sok-sok alig, te tetőzve!. Vagy csak
képzeltem? Mindegy: minden nőt miattad
szerettem: mindenre futotta belőled.
Nem is érzek most sem eget, sem földet:
mindenek szíve, mindig nélkülözlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 15:58:43, csütörtök
|
| |
| |
b]Hozzávalók
0.5 kilogramm zöldbab fagyasztott
2 evőkanál zsír
1 púpos evőkanál liszt
1 darab vöröshagyma
2 darab fokhagyma gerezd
2 teáskanál Delikát ételízesítő
1 teáskanál fűszerpaprika
3 evőkanál tejföl
Elkészítés
A babot öntsük fel annyi vízzel, hogy épp ellepje. Ízesítsük Delikáttal.
Főzzük kb. 10-12 percig.
Ezalatt egy másik lábosban forrósítsuk fel az olajat és pirítsuk meg
rajta az apróra vágott vöröshagymát. Röviden pirítsuk össze vele a
zúzott fokhagymát, adjuk hozzá a lisztet és pirítsuk röviden (fél perc).
Húzzuk félre a tűzről és szórjuk rá a paprikát, öntsük föl egy kis
hideg vízzel (bő fél deci) és keverjük simára.
Rántsuk be vele a forrásban lévő főzeléket. Főzzük további 5 percig.
A végén szükség szerint ízesítsük Delikáttal. Keverjük hozzá a tejfölt is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 15:37:07, csütörtök
|
| |
| |
Képes Géza
Egyetlen jó az életemben
te voltál, te vagy, te leszel.
Kapocs, mely az élettel
összekötne, van ezer meg ezer,
de mindegyiket, bármely pillanatban
szétszakítom mint pókhálószövetet.
Hogy voltam, hogy vagyok, hogy
leszek köszönöm neked.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kapcsolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 15:26:20, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sohasem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom, hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
a szemembe, szívembe, számba.
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld, rejtekekbe
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
adatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak az Istent,
ki benned végül is fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vizes képek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 15:14:31, csütörtök
|
| |
| |
Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen.
És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha
jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás
zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek.
És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben,
és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja
a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet.
És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom,
hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.
Francis William Bain
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-02 14:57:44, csütörtök
|
| |
| |
Biztos voltam benne,
hogy megjelensz,
egymásba botlunk
és én tudni fogom
megcáfolhatatlanul:
Te vagy az.
Kerestelek.
Rakovszky Zsuzsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
278 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 78
- e Hét: 6954
- e Hónap: 16338
- e Év: 148892
|
|
|
Offline
