|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 22:30:00, péntek
|
| |
| |
Emlékezzünk hős honvédeinkre! - Karácsony 1942-ben
http://kuruc.info/r/34/52621/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 22:22:18, péntek
|
| |
| |
A Budaházy-ügy
Nehéz e témáról higgadtan írni. Nehéz megálljt parancsolni az érzelmeknek, különösen most, az ünnepek küszöbén. Ezért azt hiszem, úgy a legcélszerűbb, ha itt, az írásom legelső szeletében rögzítek egy fontos dolgot, s az olvasó ennek szellemében ítéli majd meg a kerek egészet. Budaházy Györgyöt én egy jó hazafinak tartom, aki megalkuvás nélkül hisz abban, amit tesz, s aki mindig kérlelhetetlenül követi azt, amit a szíve diktál.
S emellett én azt gondolom még Budaházy Györgyről, hogy ő egy olyan ember, aki sajnos képtelen hallgatni a józan ész szavára. Makacssága, forrófejűsége, taktikai érzékének teljes hiánya nem csak őt, hanem a környezetét is bajba sodorhatja.
S emellett még abban is biztos vagyok, hogyha 2006 őszén az elvtársak leültek volna, hogy megalkossák a ,,kukaborogató szélsőségesek" archetípusát, akkor vért izzadva, több napos megfeszített munkával sem tudtak volna Budaházy figurájánál jobbat kitalálni. A símaszkos és betyárruhás színpadi felszólalások, az ökölrázós, felvonulós zsidózás, a ,,ha lenne még ezer harcosom, kirángatnám a Parlamentből Gyurcsányékat" kezdetű vakvilágba kiáltott ígéretek, a nem éppen cizellált megnyilvánulások sokasága mind-mind kontraproduktívnak bizonyultak, s sokkal többet ártottak, mint használtak az MSZP-kormánnyal szembeni ellenállásnak. Ez tényszerűen megállapítható, hiszen például a főpolgármester-választáson pont a ,,kukaborogató szélsőségesekkel" való riogatás miatt veszített a polgári jobboldal jelöltje, s kapott újabb hosszú éveket a szabadrablásra és rombolásra Demszky Gábor. Majd a ciklus hátralevő része azzal telt, hogy a balliberálisok védték a demokráciát a nemlétező fasisztáktól, s e képzeletbeli harchoz az emblematikus Budaházyt és követőit használták fel, akik óramű pontossággal szállították a leghatásosabb vágóképeket az esti híradónak...
De tudják mit? Mindez egy cseppet sem lényeges. Semmit sem nyom a latba. Nem számít, hogy ki mit gondol Budaházy Györgyről. Nem számít, hogy ki tartja őt hősnek és ki tartja őt provokátornak. S az sem számít, hogy nekem mi a véleményem róla. Itt kizárólag egyetlen egy dolog számít: Budaházy Györgyöt is megilleti a tisztességes eljárás. Budaházy Györgyöt is megilleti az ártatlanság vélelme, s Budaházy Györgyöt is megilleti az, hogy a média ne kiáltsa ki terroristának egy prekoncepció alapján. S főként: Budaházy Györgyöt is megilleti az, hogy ne játszadozzon se az ő, se a családja érzelmeivel a bíróság.
Mert az Ítélőtábla egy, november 24-i végzésében az előzetes letartóztatás indokai közül kivenni a bűnismétlés veszélyét, ezáltal lehetővé tenni az óvadék megállapításának kérését, aztán erre rábólintva kitűzni december 23-ára az ülést, reményt keltve a családban, hogy végül mégis együtt tölthetik a karácsonyt, majd az ülésen egy mozdulattal lesöpörni Budaházy védőjének indítványát, nem más, mint játszadozás. Méghozzá az aljasabb fajtából.
Morvai Krisztina Kenéz Andrea bírónőnek címzett nyílt levelében így fogalmaz: ,,A gyermekek nyilvánvalóan hetek óta azon izgulnak, szoronganak, hogy a nekik nagyon hiányzó édesapjuk velük töltheti-e a karácsonyt. Ön azt akarta, hogy az utolsó pillanatig kelljen várniuk arra, hogy erre a - számukra legfontosabb - kérdésre választ kapjanak. A tárgyalás kitűzésének időpontjából, a karácsony előtti utolsó munkanapból minden jóérzésű ember arra következtetett, hogy a gyermekekre, a családra és a vádlottra kedvező döntés születik, hiszen ellenkező esetben egy bíró - pontosan ismerve az eset összes körülményét, és tudva, hogy milyen döntést készül hozni - nyilvánvalóan nem szánta volna magát ilyen gonosz, a gyermekekkel szemben kegyetlen lépésre."
S mindehhez visszafogottan és diplomatikusan én magam csak annyit fűznék hozzá, hogy Kenéz Andrea bírónő, aki ezt az aljas játszadozást levezényelte, mélységesen szégyellje magát. A legalapvetőbb emberséget és a legelemibb tisztességet csúfolta meg tettével. Nincs ezen mit szépíteni.
Budaházy György tehát továbbra is marad a börtönben. Jobb híján mindenki találgat: egyesek szerint tényleg bűnös abban, amivel vádolják, mások szerint ez egy koncepciós eljárás, s Budaházy teljességgel ártatlan. Ám ha ez utóbbiról van szó, akkor mi lehet ennek az ügynek az oka és a miértje? Azaz, tegyük fel a kérdést: kinek az érdeke, hogy Budaházyt ilyen hosszú ideig benntartsák?
A radikális tábor szerint a hatalom fél Budaházytól, ezért zárták be az MSZP nyomására, és ugyanezen okból tartja őt benn a Fidesz. Nos, ez az a magyarázat, melyet én a legkevésbé sem tartok életszerűnek. Aki a realitás talaján mozog, az pontosan láthatja, hogy Budaházy semmiféle veszélyt nem jelent a hatalomra. Egy viszonylag szűk, magába zárkózó szubkultúra hőse ő, szélesebb támogatottsága nincs, és nagy valószínűséggel nem is lesz.
Ezt szem előtt tartva akárhogy vizsgálom, arra jutok, hogy a politika jelenlegi palettájáról egyedül a Fidesznek nem érdeke, hogy ő börtönben legyen. Ugyanis a Fidesz célja nyilvánvalóan az, hogy a radikális táborból minél nagyobb szeletet hasítson ki (radikális terminológiával minél több embert szelídítsen és altasson). Ennek pedig a legfontosabb feltétele a radikálisok alaptételének feloldása, mely szerint MSZP = Fidesz. Viszont amíg Budaházy előzetesben van, addig ez aligha sikerülhet. Ugyanakkor a Fidesz a reá nehezedő felelősség miatt nem engedheti meg magának, hogy bármilyen konkrét lépést tegyen a Budaházy-ügyben (maga lenne a politikai öngyilkosság mind hazai, mind nemzetközi szinten; és figyeljük meg, hogy még a radikális Jobbik is, ha teheti, kerüli e témát), inkább hagyja, hadd csordogáljon szép lassan a maga útján.
Ellenben az MSZP-nek mindez igazán nem jön rosszul, hiszen számára az a lényeg, hogy a kormányt minél több helyről, minél erőteljesebben ekézzék, támadják, s lássuk be, a hangos és markáns radikális tábor ebben meglehetősen jó. Karöltve a Jobbikkal, amely - kissé morbid módon - végső soron a legtöbbet profitálja Budaházy benntartásából, ugyanis ez az egyik tartóoszlopa a ,,húsz évet a húsz évért" szlogennek és az ,,MSZP = Fidesz" alaptételnek.
Az ügy tehát bonyolult, szinte átláthatatlan, ám bármennyit is boncolgatom, végül mindig ahhoz a megállapításhoz lyukadok ki, amelyet Bogár László a tőle megszokott zseniális közérthetőséggel fogalmazott meg: bárki nyeri a választásokat, kizárólag az uralmat gyakorolhatja, ugyanis a hatalom a ,,Mindenkori SZDSZ-nél" marad. Az kétségtelen tény, hogy az uralom gyakorlója és az uralom mértéke (főleg egy kétharmados arány) kardinális kérdés, és az ország szempontjából nagyon fontos tényező.
Viszont naivak ne legyünk, s főként ne csapjuk be magunkat: Magyarországon a ,,Mindenkori SZDSZ" befolyása még mindig irtózatos. Ezernyi fronton tapasztalhatjuk ezt nap mint nap.
Ám e szempontból semmi sem adhat felmentést a Fidesznek. A feladat kétségkívül gigászi, de elkerülhetetlen, hogy a bíróságok háza táján végre legyen egy alapos tisztogatás. Mert ez aligha mehet így tovább.
Budaházy pedig? Nos, nekem úgy tűnik, hogy őt a ,,Mindenkori SZDSZ" 2006 őszétől kezdve a tudta nélkül használta fel a saját céljaira. Egy ideig kinn, a tüntetések balhéival, most benn, egy méltatlan kálvária kellős közepébe rántva.
(fotó: index.hu)
http://ellenkultura.info/a-budahazy-ugy.html#minimize |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 22:21:35, péntek
|
| |
| |
Betlehemi jászol
2010. december 24. - 16:49
A karácsonyi esemény legbeszédesebb szimbóluma a jászol, melynek története hosszú évekre nyúlik vissza. A ferences rend megalapítója, Assisi Szent Ferenc 1222 karácsonyán Betlehemben járt. A püspökre olyan nagy hatással volt a karácsonyi liturgia, hogy hazatérvén a pápához fordult engedélyért, hogy a következő esztendőben ő is hasonlóképpen ünnepelhesse meg a karácsonyt. Szent Ferenc egy barlangot béleltetett ki szalmával, ahová jászlat állított, élő állatokkal és ott tartotta prédikációját a híveknek.
Az első igazi jászlat azonban Arnolfo di Cambio készítette 1283-ban Rómában a Santa Maria Maggiore bazilikában. Az ötlet aztán gyorsan terjedt az európai városokban. Sok jászol a főszereplőket kiegészítve hétköznapi jeleneteket, mesterségeket is bemutatott. A hagyományos betlehemben a Szent Családon kívül a pásztorok, a háromkirályok és az angyalok is jelen vannak.
Hazánkban is elterjedt szokás a betlehemezés, amelyet december 24-e délutánján játszanak. Ezen a napon felidézik Jézus születésének körülményeit a Bibliából ismertek szerint.
Eleinte felnőtt férfiak elevenítették meg a történetet, az elmúlt esztendőkben már kisfiúk játsszák. A játék végén jókívánságokkal búcsúznak el a háziaktól, akik köszönetképpen megajándékozzák őket.
szépkarácsony.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 22:11:59, péntek
|
| |
| |
A karácsonyfa története
2010. december 24. - 17:30
A mai ember számára úgy tűnik, mintha a karácsonyfa mindig is létezett volna. A fenyőfadíszítés szokása azonban a télnek e bizonyos szakában korántsem olyan régi keletű: 1850 táján került át Németországból más nyugat-európai országokba. Először vasárnapi iskolákban, majd röviddel 1900 előtt szabad gondolkodású protestáns családok házaiban bukkant fel. Ortodox protestáns, illetve római katolikus körökben a feldíszített fát - mint pogány és világi dolgot - elvetették, s ebben csak a második világháború után történt változás.
Ma már úgy tűnik, mintha karácsonyfa örök időktől fogva létezne. A fenyőfadíszítés szokása azonban korántsem olyan régi keletű. Először a 16. században Németországban tűnt fel a lámpákkal és díszekkel felékesített tűlevelű, és csak 1850 körül terjedt át más nyugat-európai országokba. Hollandiában például először vasárnapi iskolákban, majd röviddel 1900 előtt szabad gondolkodású protestáns családok házaiban bukkant fel. Ortodox protestáns és római katolikus körökben a feldíszített fát pogány és világi dolognak tartották, s ebben csak a második világháború után történt változás.
A régi szokások
Ma a karácsonyfát lámpákkal, gömbökkel, édességekkel és ajándékdobozkákkal aggatjuk tele, bizonyos ősi szokások emlékeként. A hivatalos kereszténység felvétele előtti időben szokás volt az úgynevezett szent fák előtt fényeket gyújtani. Kr. u. 452-ben azonban ezt a római katolikus egyház betiltotta.
Nagy Károly császár 800 körül a törvényeket és rendelkezéseket tartalmazó 'Capitularia' című művében hasonló módon betiltotta a fák és a kutak kivilágítását is. Érthető a tiltás, ha tudjuk, hogy az 'Yggdrassil' (kőris) világfát, amelyen egy északi legenda szerint Wotan függött, egy szent kút mellett elhelyezkedő örökzöld faként írják le. A kereszténység előtti néphitet módszeresen igyekeztek kiirtani.
A karácsonyfa
A fa melletti fénygyújtástól a fán lévő fényekig csak egy kis lépés. A pogány szent helyeken a most karácsonynak nevezett időszakban egy műfát állítottak fel (egy póznát mellékágakkal), melyeken fényeket gyújtottak. A svédek ekkor még háromágú gyertyatartót használtak, és csak akkor kerültek a fények az élő fára, amikor tömegesen kezdték gyártani a gyertyákat. Ezt egy 13. századi frank szövegből tudhatjuk meg, amelyben egy égő gyertyákkal teli zöld fáról tesznek említést.
Ezután egy ideig csend honolt a karácsonyfa körül. Csak 1600 körül bukkan fel újra Elzászban, ahol a fát karácsonykor a házakban égő gyertyákkal, színes, kivágott papírfigurákkal, almákkal, süteményekkel, aranyfüsttel és cukorral díszítették fel.
Mindenszentek és halottak napja
Egy másik feldíszített fa az volt, amelyet a korai középkorban mindszentkor és halottak napján (november 1-én és 2-án) a templomok bejáratánál állítottak fel. Ezt gömbökkel díszítették, melyek az elhunytak lelkeit szimbolizálták. Nagyon valószínű, hogy a gömbdíszek használatának szokása innen került át a karácsonyfára, így az az évszázadok során az életfa, a fényfa és a túlvilágfa egyfajta kombinációjává vált.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 22:03:38, péntek
|
| |
| |
Karácsonyi érdekességek
A karácsonyi hagyományok, szokások hátterében történetek, apró érdekességek, hihetetlen, de igaz tények állnak.
A karácsonyi énekeket Assissi Szent Ferenc honosította meg a templomokban.
1649 és 1660 között Angliában Oliver Cromwell betiltotta a karácsonyi énekeket. Úgy gondolta, hogy a karácsonynak egy komoly, fennkölt ünnepnek kell lennie, ehhez nem valók az énekek és az összejövetelek. Az ünneplést a szentbeszéd, a prédikáció és az imádkozás jelentette.
A Csendes éj című éneket 1818-ban egy osztrák pap, Joseph Mohr írta. A karácsony előtti napon közölték vele, hogy a templom orgonája eltörött és Szentestére nem készül el. A pap bánatos lett, és mivel a karácsonyt zene nélkül nem tudta elképzelni, úgy döntött, ír egy dalt, amelyet a kórus előadhat. Leült és megírt három versszakot. Később ebben a kis ausztriai templomban hangzott fel először a Stille Nacht.
Az Egyesült Államokban Alabama volt 1836-ban az első állam, 1907-ben pedig Oklahoma az utolsó, amely hivatalos ünneppé nyilvánította a karácsonyt.
Az első karácsonyi üdvözlőlapot 1843-ban nyomták, Sir Henry Cole részére. Nagyon elfoglalt ember volt, aki időt akart nyerni karácsonyi leveleinek megírása során, viszont érdekeltsége fűződött a postai hálózat bővítésében is. Csak az 1860-as évek során terjedtek el a képeslapok, az olcsóbb nyomdai megoldások bevezetésével.
1937-ben Ausztriában jelent meg az első bélyeg, amely a karácsonyt köszöntötte.
Az ausztráliai Darwin városában 1974-ben karácsonyeste és a kora hajnali órákban végzett hatalmas pusztítást a Tracy nevű ciklon.
1914-ben Szenteste éjszakáján éjfélkor hirtelen megszűntek a lövések a német lövészárkokból. Egy német rézfúvós zenekar karácsonyi énekeket kezdett játszani. Korábban, karácsony reggelén a német katonák kimásztak az árkokból, közeledtek a szövetséges vonalakhoz, miközben ezt kiabálták: Merry Christmas! (Boldog Karácsonyt!). A szövetséges katonák először trükknek vélték az eseményt, de hamarosan ők is előjöttek az árkokból és kezet ráztak a németekkel. A tűzszünet néhány napig tartott, a katonák cigarettát és karácsonyi pudingot osztogattak ajándékul egymásnak, énekeltek, sőt még fociztak is.
Ausztráliában néhány lelkész azt tanácsolja, hogy "Merry Christmas" helyett "Happy Christmas" üdvözléssel köszöntsék a karácsonyt. Az ottani angol nyelvhasználatban ugyanis a Merry szónak a mellékjelentése lerészegedésre utal.
Hollandiában és Belgiumban december 6-a, Szent Miklós napja az első ajándékozó nap.
Tom Smith, egy londoni édességbolt tulajdonosától származtatható a szaloncukorhoz hasonló bonbon. Tom 1840-ben franciaországi utazásán vette észre az összecsavart papírba csomagolt különböző édességek választékát. Ezek a bonbonok nagyon népszerűek voltak, ezért elhatározta, hogy lekopírozza azokat. Főként fiatal férfiak vásárolták aztán tőle az édességet szerelmük részére. Ez adta az ötletet, hogy Tom kis "szerelmes mottóval" ellátott papírcédulákat helyezzen a csomagolás belsejébe. 1846-ban a karácsonyt is célba vette: a cukorka helyett kis játékok, apróságok becsomagolásával is próbálkozott. Az ötlet és a csomagolási mód aztán elterjedt, például a mai szaloncukornak megfelelő édesség formájában.
A karácsonyfán lévő csillogó ezüstfüzér annak az asszonynak az ismertetőjele, akinek a férje meghalt. Ez az asszony egyedül nevelte fel gyermekeit. Keményen kellett értük dolgozni és számukra boldog karácsonyt biztosítani. Egyedül díszítette fel a karácsonyfát is, hogy meglepje a gyerekeket. Sajnos a pókok észrevették a fát és ágról ágra haladva körbefonták hálójukkal. A gyermek Jézus meglátta a fát és tudta, hogy a család karácsony reggelén felkelve megsemmisítené azt. Ezért a pókhálót kicserélte csillogó-villogó ezüstfüzérre.
A legtöbb példányszámban eladott karácsonyi lemez Bing Crosby White Christmas (Fehér karácsony) című felvétele.
(kulturport.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 21:56:00, péntek
|
| |
| |
Karácsonyi történet - egy igaz székely ember emlékének
2010. december 24. - 19:52
Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét.
Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre.
Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása.
Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés. Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.
Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú.
Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának:
- Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték?
Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán.
Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.
A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben.
A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon. A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen.
Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett.
De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember. Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait.
A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított.
Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt.
- Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot.
- Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt.
- Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.
Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította.
Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett.
- Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul.
Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza.
Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk. Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol.
Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye.
- Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni.
Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.
- Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest.
Garay András
(Serbán András igaz székely ember emlékének) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 21:45:33, péntek
|
| |
| |
"Nincs fa, megfagyunk" - Amikor a meghitt ünnep elmarad
Neizer Anita bullet 2010. december 24. 11:53
Vannak, akik nem azon törik a fejüket, hogy az utolsó kacatot is megvegyék december 24-én, csak hogy adhassanak valamit. Van, aki nem aggódik, hogy elrontotta a töltött káposztát, hogy rosszul faragta be a fát. mert nincs se hús, se fa. Az ünnep közeledtével az emberek többsége ugyan adakozik, de a segítség az év 365 napján bármikor elkelne. Aki fázik, az novemberben is fázik, aki éhes, az májusban is éhes, aki szeretetre vágyik, annak júliusban is jól esik az ölelés.
Nógrádszakál 2010 decembere. Négy hónap telt el azóta, hogy a szécsényi kistérség településén élő családról írtunk. Három lányt nevel egyedül a nagymama, édesanyjukat négy évvel ezelőtt gázolta halálra egy olasz autós. Nem tűnnek ki manapság életkörülményeikkel, ezrével lehetne írni hasonló családokról, akik hitelt törlesztenek, egy szobában élnek négyen, havonta mindössze százezer forintból. A nagymama és három unokája napról napra él, mégsem látszott meg akkor ez rajtuk, a lányok nagy álmokat szövögettek. A legidősebb azt mondta, mentőápoló lenne, fel is vették Budapestre egy iskolába, ám arra nincs pénze, hogy elkezdje.
Azóta eltelt négy hónap, az álmok kicsit lecsökkentek, a helyzet változatlan maradt. "A legnagyobb baj, hogy nincs pénz fára, nem tudunk fűteni. A mamát mentő vitte el, mert tüdőgyulladása van. Nekünk meg már nincs pénzünk a buszbérletre" - mondta most, karácsony előtt a legidősebb lány. Pedig cikkünk megjelenése után ugyan szép számmal jöttek ígéretek, volt, aki albérletet ajánlott, volt, aki a tanszereket vette volna meg. Ahogy jöttek, úgy el is tűntek. Ám akadtak olyanok, akik személyesen vitték le adományaikat, vagy nagyobb összeget utaltak át a családnak. Mindez négy hónapig volt elegendő.
"Nincs fa, megfagyunk, most itt tartunk. Nincs karácsonyfánk, se meleg vacsoránk" - meséli Kinga, aki már nem jönne Budapestre, tudja, hogy lehetetlen. A tanulást nem akarja feladni, elvégzi a környezet-technikusi képzést, és megpróbál bejutni egy közelebbi iskolába. Fa ugyan nem lesz, de karácsonyi vacsora biztosan. A Gyermekétkeztetési Alapítvány ugyanis amint meghallotta a segélykérést, adománygyűjtésbe kezdett.
Ahol hideg van, ott novemberben is hideg van
"Mindenki úgy segít, ahogy tud. Nem meglepő, hogy sokan fellángolnak egy cikktől, egy kampánytól, aztán pedig eltűnnek" - mondja a Gyermekétkeztetési Alapítvány igazgatója. Megyeri István szerint az emberek többsége így gondolkodik, főleg karácsony közeledtével jutnak eszükbe azok, akiknek kevesebb adatik. Az ünnepekkor többen adakoznak, pedig szerinte meg kellene érteni, hogy az is egy nap. "Nem különbözik semmiben november vagy április más napjától. Ahol mindennapos a hideg, a szegénység, ahol mindennapos az, hogy keveset esznek, azoknak ebből a szempontból ugyanolyan a karácsony környéke, mint bármelyik másik hónap másik napja" - magyarázza.
"A karácsony sokat segít, jó alkalom az adakozásra" - mondja a hátrányos helyzetű családban, állami gondozásban élő fiatalok támogatásával foglalkozó alapítvány vezetője. A KUL Alapítvány koordinátorának tapasztalata szerint azonban nemcsak az ünnepek folyamán adakoznak az emberek, hanem évközben is egy-egy jótékonysági eseményen. "Megértem azokat, akik azért nem mernek adakozni, mert nem tudják, hova kerül a pénzük, a felajánlásuk, hiszen sok a szélhámos szervezet. Ezért mi megpróbáljuk közelebb vinni ezeket a gyerekeket az emberekhez, hogy lássák, ők tényleg megérdemlik a segítséget" - mondja Apáthy Judit.
Ölélés nélkül nem megy
Az intézetben élő gyerekek többségének még ha lenne is hova menniük karácsonykor, akkor sem tudják családjuk körében tölteni az ünnepeket. Szüleik olyan mélyszegénységben élnek, hogy nem tudnák őket ellátni az ünnepek alatt. Az intézetben ugyan kapnak meleg ételt, ünnepég is van, néhol még karácsonyfa is, de az ajándékokra nem mindenhol telik. Az önkénteseknek és az adományoknak köszönhetően azonban ezt is sikerült megoldani.
"Ezek a gyerekek még egy ölelésnek is örülnek. hihetetlen milyen hatással van rájuk, ha csak annyit mondunk nekik, hogy 'igen, értékes ember vagy'. Nem hiszik el magukról, hogy megérdemlik a szeretetet" - mondja Apáthy. A KUL abban próbál segíteni, hogy az intézetis gyerekek is egészséges felnőttek legyenek, akik tejes jogú tagjai lehetnek a társadalomnak.
Mint mondja, "sok kicsi, sokra megy, adakozni és önkéntes munkát végezni pedig azért jó, mert az a tudat, hogy adsz, rendkívül jó. Egy szó, egy mondat, egy cselekedet, másoknak hihetetlen boldogságot ad".
http://hirszerzo.hu/belfold/20101223_karacsony_adakozas#utm_source=hsz_daily& utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2010_12_24&utm_content=top |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 16:46:46, péntek
|
| |
| |
A három PÁRTtitkárok mit visznek?
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/8/8/9/1/BIG_0008468891.gif
hát Marxot Engelsztet meg Lényintet... :-)
vagy
1. a kapitalistáktól jogosan "eredeti tőkefelhalmozott" aranyokat (tőkét) - ez a tisztán csillogó materialista gondolkodást jelképezi,
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/9/3/7/6/BIG_0008469376.jpg
2.Krasznaja Moszkvát - ez a kommunizmus esszenciájának aromatikus bódulatát jelképezi,
3. és mahorkát amelyet elégedetten szivogatnak a PÁRTkatonák a dolgos ideológiai munka után.
Éjjen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 15:02:50, péntek
|
| |
| |
Böjte Csaba: Hálás szívvel köszöntelek, és kívánok áldott szent karácsonyt
Karácsonyi esti ima!
2o1o karácsonya van! Alázattal, szeretettel arra kérlek Istenem, hogy népem
nagy Karácsonyfája alá ajándékként a Bátorság erényét tedd. Azt a
bátorságot, mellyel kétezer évvel mint védtelen kisgyerek közénk jöttél, s
mellyel ránk mosolyogtál. Mint Isten tudtad, hogy mi lakik az emberek
fiaiban, hogy mennyi háború, kegyetlenség, kapzsiság, önzés és gőg lakik a
marék porból született ember szívében. Tudtad, és te mégis egyedül, üres
kézzel eljöttél közénk, hogy egy új világot álmodjál velünk, a szeretet, a
jóság, az irgalom világát. Mertél embereket megszólítani és hívni, hogy
társaid legyenek e csodálatos új világ teremtésében. Csodálom ezt a
hihetetlen bátorságot, mellyel szembe mentél minden gonddal, nyomorúsággal,
emberi gyarlósággal. A kudarcok, árulások nem torpantottak meg, még a
nagycsütörtök, nagypéntek sem törte meg bátorságodat, hisz húsvét hajnalán
újból szeretettel szemünkbe mosolyogtál, és elkezdted bátran összegyűjteni
nagycsaládodat, tovább építeni álmodat, a Te országodat köztünk.
Uram Istenem, tudom, hogy egy bátortalan, félénk lélek nem tudja megfogni a
Te teremtő kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a teáltalad
neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri kibontani. Ezért is kérem
2o1o Karácsonyán tőled Istenem, a bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel
gyermekeid arcán a te Isteni arcod egyik legszebb vonását, a Bátorság szép
vonását!
Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét gyermekeinknek, hogy merjenek szembe
menni az iskolában, de az élet minden percében a saját korlátaikkal,
félelmeikkel. A nagyra nőtt fiataloknak is ugyanezt a bátorság erényét
kérem, hogy merjenek otthont teremteni, családot alapítani, gyermeket
vállalni, nevelni szeretettel. És magunk számára, a felnőtt korosztály
számára is ugyancsak a mindennapok bátorságát kérem tőled Istenem. Azt az
Isteni bátorságot, mely felragyogott Árpád vezérben, mikor megálmodta itt a
Kárpát-medencében a közös otthonunkat. Szent István bátorságát, mellyel
hitet és hazát adott népünknek. Azt a bátorságodat, mely Szent László
királynak erőt adott kiállni Erdély ostromlott népéért. Domokos Kázmérnak,
1661-ben a szörnyű törökdulás után te adtál bátorságot, hogy a romokon
mindent újra kezdjen. Márton Áron szentéletű püspökünkben ugyancsak a te
bátorságod lángolt fel, mikor egyedül is szembe mert menni a kommunizmus
kegyetlen, mindent leőrlő gépezetével. Ragyogjon hát fel bennünk is, a
huszonegyedik századi gyermekeidben, szép Isteni tulajdonságod, a sötétséget
legyőző Bátorság.
Alázattal kérem a bátorság kegyelmét népemnek, az emberiségnek, ennek a
csodálatos szép nagy világnak. Soha ilyen lehetőségek nem voltak a tovább
tanulásra, önmagunk képzésére, kibontakoztatására, közös álmaink
megfogalmazására, és azoknak hittel, kemény munkával való megvalósítására!
Adj bátorságot Istenünk, hogy ne torpanjunk meg! Emberi kishitűségünk, a
félelmeink, végtelenre nyitott szárnyalásunkat ne törje meg. Ne álljunk
ijedezve, egy - egy árnyék, a gonosz lélek torz, csalóka fintorai miatt
elbizonytalanodva, remegve a félelem vakvágányára. Mindaz a tudományos,
technikai vívmány melyet oly sok elme az évezredek alatt fáradhatatlanul
létrehozott, s mely ma a kezünkben van, s melyekkel alázattal élhetünk,
szolgálhatunk, csak arra vár, hogy bátran megfogalmazzuk álmainkat, azokat
bizalommal egyeztessük, és a világot tovább teremteni akaró Istennek
bátorságával elinduljunk. Olyan lehetőségeink vannak, melyről a történelem
nagyjai nem is álmodhattak. Az egyetlen kérdés: merünk-e élni velük?
Istenünk, mi a te képedre és hasonlatosságodra születtünk, ragyogtasd fel a
szeretet, a jóság, a világot tovább teremteni akaró szabad ember bátorságát
gyermekeid arcán!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2010 dec. 24.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 14:47:40, péntek
|
| |
| |
Tragédiák! Mikulásbaleset és félresikerült nyesés
2010. december 24., péntek
Karácsony nem csak a csodákra képes szeretet, hanem az egyébként lehetetlen balesetek és tragédiák napja is. Két eset minket is különösen megrázott.
Az egyik tűzoltó készítette a képet
http://hircsarda.hu/wp-content/uploads/2010/12/schmuck-is-coming-to-town.jpg
A Tisztelet Társaságának elnöke Schmuck Andor klasszikus trükkel akarta meglepni a társaság nyugdíjasait és a kéményen keresztül szeretett volna Mikulásnak öltöve betoppanni az ajándékokkal. De egész egyszerűen beszorult a kéménybe. A szabadítást levezényelő tűzoltók szerint hatalmas szerencséje volt az egykori zenésznek, ugyanis a ház már átállt konvektoros fűtésre, és a kémény alját már befalazták. Ha sikerült volna lemennie a kéményen, valószínűleg az egész házat el kellett volna bontani, hogy kiszabadítsák.
Nem teljesen ez történt
Debrecenben pedig szerencsés kimenetelű tragédia történt. Egy vak giroszos saját, néma fiát nyeste a karácsonyfatartóba véletlenül. A mentősök a 45 éves férfi nyesési gyorsaságával és rutinjával magyarázzák a történteket. ,,Amikor kiértünk kérnünk sem kellett, nekünk is rendes formára nyesett több mindent. Elképesztő." - nyilatkozta az egyik mentős. A 9 éves fiú egyébként túlélte, és most jelenleg is a család nappalijában tartózkodik több tucat gömbbel elfedv
http://hircsarda.hu/2-bulvar/15552-tragediak_karacsonykor/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
736 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 660
- e Hét: 3762
- e Hónap: 14873
- e Év: 168369
|
|
|
Offline
