|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 15:44:10, péntek
|
| |
| |
lesz majd idő
hogy fáradt lépteim
hozzád vezetik ismét
nappalok csengőn tiszta
álmai
előtted állok majd
fejem lehajtom
és a földre hullanak
az elszaladt idő
könnyei
szavad hajamhoz ér
bőrömet simítja tekinteted
én csak állok csendben
köszönni sem tudok
Neked
magam mögött hagyom
minden büszkeségem
amit magadtól adsz nekem
már csak annyit és azt
kérem
és várok ha kell
végtelen évek nem érintenek
várok, amíg csak élek
amíg az ég elborul és a föld végül
eltemet
|
|
| |
|
4 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 15:37:06, péntek
|
| |
| |
Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott.
Dolgunk az életben, őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.
Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz,
Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.
Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük,
Életükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.
Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,
Elfogynak, mint a viasz, létük végén járnak.
Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,
Örökre elpihen bennük a fény, halkan, csendben.
De az örök fény nem pihen meg soha,
Mert éled már az új gyertyák délceg sora.
Mi, kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,
Értük is fénybe borítjuk, az egész világot.
(M. Laurens)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 15:32:26, péntek
|
| |
| |
Együtt vagyunk, mint a kaja, sülve-főve.
Illatok és ízek vesznek minket körbe.
A hangulat adott, eszünk egy jót.
Grillezz, ha neked is van sütnivalód!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aninált GIF 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 08:41:00, péntek
|
| |
| |
Egy pici kis hópihével indult minden,
De ez van itt minden egyes évben.
Amikor ideér a december, jön vele más is,
És akkor lesz itt a hangulat karácsonyi!
Mindenhol zöld fenyőfák díszelegnek,
Viszont más az igazi ebben az ünnepben.
A szeretet az, mi az embereket összehozza,
Szív a szívnek boldogságot ajándékozhat.
A mai nap másabb mint a többi,
A házunkat a sok ajándék elönti.
Szeretem a díszek ragyogását.
Hogy mit látok benne? Harmóniát!
Vörös, arany, ezüst és még sok szín,
Ez a kavalkád mindenkit ünnepelni hív.
Oly szép a karácsony mindenkivel,
Akit én teljes szívből szeretek.
Idén nem kérek ajándékot senkitől!
Csak néhány kedves szót valakitől.
Nem akarok kapni, csak meg akarom tudni,
Hogy milyen jó is szeretve lenni...
Inkább adok, bárkinek bármit,
Hisz ezt sokkal jobb megtenni.
S ha látom a boldogságot a szemekben,
Akkor lesz igazi a karácsony a lelkemben.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Cicás 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 08:08:50, péntek
|
| |
| |
Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben,
de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha
kedvesek vagyunk hozzá és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek.
Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak
számunkra, amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk.
/Joyce Hiffler /
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-03 07:52:23, péntek
|
| |
| |
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid A zene elillan.
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ? Mikor a nap véget ér,
te ágyadban fekszel, Tennivalók százai
cikáznak fejedben? Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid.
A zene elillan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
278 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2836
- e Hét: 6914
- e Hónap: 29181
- e Év: 161735
|
|
|
Offline
