Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 179 
Minden nap esttel végződik
  2010-08-31 23:31:01, kedd
 
  Dsida Jenő - Minden nap esttel végződik



Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.

Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sok redős ruháját ;
minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ennél szebb estét!
  2010-08-31 20:03:53, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Üdvözlés, köszöntés,köszönés  
Esik az eső
  2010-08-31 19:34:13, kedd
 
  Változatlanul



  
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Angyali üzenet a mai napra
  2010-08-31 19:29:21, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
Álmodni
  2010-08-30 23:53:02, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Esik, esik
  2010-08-30 23:35:59, hétfő
 
  Esik, esik rendületlenül



  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudom, hogy vagy
  2010-08-30 23:28:09, hétfő
 
  Lesznai Anna - Tudom, hogy vagy



Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az eső szagú kert középen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a száz keblű létnek.

És utolsónak bevonulok én is -
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ének az esőben
  2010-08-30 23:18:04, hétfő
 
  Parti Nagy Lajos - Ének az esőben



Esik. Egyre vadabbul.
Gubancos eső, felhők sűrű haja,
szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül,
söpörnék borbély lányok pocsolyává
záróra után,
ám széjjelomol, kis szőke patak lesz,
s szórakozottan iramlik.
Látlak. Valahol morzsolod épp
tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod
a filter-csontig, harangszó cukrozza
a kávéd, födél alatt valahol,
födél alatt mindig,
mert hisz széles e nagy kerek ég,
tűzoltó garázs, s nagy piros kocsiját,
a vihart - égő derekunk oltandó - kivezényli.
Mitől óv meg a pikkely-tető, mondd,
mitől óv meg a nejlon-bunker, ha a
szél, az eső itt csörgölődik ereinkben?
Jönnek az éhes nyájak, sugárban zúdul
a dombról a vízbe az autó sor, cikkan
a nikkel ökörnyál, s lustán, tömpe pofával
a bálna-buszok hörpölik egyre a sok kis
vasárnapi Jónást, tenger tánc, és nincsen
senki, de Senki a parton,
mind az esőben cuppog, a csókban, a sárban.
Látlak. Valahol szoknyád igazítod,
hallom a hangját, sárga harangzúgás,
átpólyázza gerincem,
megmelegít, s bár elmállik, tudom én jól,
az esőben, akár a plakát, mégis
ringassad kicsikét még, kedves,
szoknya-harangod!
Fázom már, s érzem, hogy lichthof mélyéről
kiabálok, lichthof mélyéről, bár falait
sose látom, csak hallom, hogy az összes
fürdőszoba ablak, legalább száz emeletnyi,
hersegve kinyílik, s hullnak alá csurgó,
csöpögő, jól bezabált szivacsok, lásd, így
folyik itten a víg toros ünnep a bamba vasárnap
fénybe takart vizihullája fölött,
brummognak tengeri tücskök, kúszik ragyogó
hegedű szó, fürge higany szál föl,
föl az égbe, a szappan holdba.
Látlak, valahol fejedet rázod,
sátorodat, sátoromat sör színű hajból
fölém feszíted nyugtató födélnek,
világnyi biztonságnak,
simítható égi vidéknek,
úgyhogy bádog-kabátom összefogom,
összefogom magamon rongyos versem,
megidéztelek, itt vagy az égen,
itt vagy vizes ingemben, tea főzőm melegében,
itt és valahol, mint az eső,
nézd, zuhog egyre,
zuhog egyre vadabbul.




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fohász az esőhöz
  2010-08-30 22:48:14, hétfő
 
  Varga Imre - Fohász az esőhöz


Eső, ki az érzést
és suhogásodban a csendet
tengerekig nyílóan a teret,
benne a frissességet adod,
te eleveníts most!
Kimondhatatlan zenédbe
meríts! A teremtő lélek tükre,
társa vagy, csöppjeidben
a kezdet fénye ragyog.
Földre zuhogásod üteme
mondja, íme, hogy élek.
Vízből égre, majd földre,
és újra magasba, újra közénk le,
így jársz körbe-körbe.
Ami poros, fonnyadt, fáradt volt,
tőled tisztul, fénylik, újjá lesz.
Mit mond, mit mond másnak csöpögésed?
Hogy minden itt van most veled,
itt az irányok, tágan a terek,
a föld, levegő, tűz, az elemek.
Ilyen egyszerű és tiszta az öröm,
vized suhogja (megnyitva börtönöm)
pocsolyákba hulló cseppjeid, kör körön,
a teljes és üres egyszerre üzen,
megnő és tűnik is el,
egymás után a formák csendje, zenéje.
A szem hiába, hogy előzze, elérje,
csak bámulja, nézi, benne van,
fényeiben, csaló csillámaiban.
Egy-egy pillanat megáll időtlen.
Esik, kopog, suhog, míg a felhő telt.




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lélektársak
  2010-08-30 22:20:50, hétfő
 
  Brian Weiss - Lélektársak (részlet)


Kislány kora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról,
végtelen szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott,
akármilyen erős volt is benne a szorongás.
Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz
érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot.

Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon.
Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott.

Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt.
Férjhez ment de a férjének sosem mesélte el ezt a titkot, annyira gyerekesnek tartotta.
Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt.
Az asszonynak nagyon hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott a kéz érintése.

Gyönyörű kislánya született.
Kevéssel a születése után egy ízben, amikor maga mellé vette az ágyba,
a csecsemő megfogta a kezét.
Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő erővel árasztotta el a régi érzés.

Védelmezője visszatért.
Az asszony sírt a boldogságtól, a szeretet hatalmas áradását érezte:
tudta, hogy a köztük lévő kapcsolat messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján.
  
 
0 komment , kategória:  Ezoterikus  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 179 
2010.07 2010. Augusztus 2010.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 663
  • e Hét: 3536
  • e Hónap: 5160
  • e Év: 18354
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.