|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 17:25:26, vasárnap
|
| |
| |
Az ölelés az egyik legbensőségesebb mozdulat két ember között.
Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot.
Szakemberek állítják, hogy napi húsz másodpercre lenne szükségünk
az érzelem dús szeretgetésből és sokkal boldogabb emberek lehetnénk.
Az ölelés megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad, hogy
van valaki akire számíthatsz, segít legyőzni a félelmet, erőt ad.
Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jóleső érzés, és
semmilyen külső dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.
Öleléskor a két szív csakra összeér, ettől indul el az a bizonyos
bizsergető érzés. Ezért fontos hogy mikor megöleljük a másikat,
akkor a két mellkas simuljon össze. A szoros testi érintkezéskor
a két ember aurája szinte összeolvad, amikor bioenergiát adnak
át egymásnak. Kiegyenlítődik az aurájukban fellelhető hiányok
és feleslegek, mindegyikük azt adja a másiknak, amire szüksége
van.
Az ölelés lecsendesíti a lelket, megnyugtat. Egy pár pillanatra el
tudja feledtetni a világi dolgokat, a problémákat és erőt ad. Az
együvé tartozás olyan intenzív érzését váltja ki bennünk, ami
semmilyen más módon nem érhető el.
Igazán csodákra képes. Ha elég hosszú az ölelés és tiszta szeretet
árad feléd a másik emberből hihetetlen gyógyuló folyamatok
mehetnek végbe benned. Pl. megtanulsz újra bízni, tapasztalod,
hogy szeretnek téged, de nincs kényszer, nincs mitől félni, és így
előbb-utóbb minden ellenállás, védelem szertefoszlik és megnyílik
a szív a szeretet felé - és akkor csak vagy, és érzed a másikat,
ahogy a te szíved az övével találkozik és úgy érzed, hogy ismered
őt valahonnan és ő is téged - már nem idegen. Rájössz, hogy bárkit,
bármikor szerethetsz szabadon - csak úgy mert ő van, mert te vagy.
Egy bölcs ember mondta: Akit megölelnek, az önkéntelenül és majd
hogy nem minden ok nélkül boldog lesz. Ölelni és ölelve lenni. A bal
kéz fent, a vállán, a jobb kéz az Ő bal karja alatt, a mellkasok egy
máshoz simulnak. Milyen egyszerű és mégis milyen megfoghatatlan.
Elszáll a gondolat, s csak a pillanat él. Jótékony légüres tér. Isteni
extázis. A tündérek is mosolyognak ilyenkor körülöttünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Léleksimogató |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 17:24:24, vasárnap
|
| |
| |
Kornis Mihály : Ha bántanak
Sose bánts senkit, mert azzal a hatalmába kerülhetsz. Elmondom, hogy értem
ezt. Nem úgy tanácsolom ezt neked, mint aki képes rá, hogy ne bántson meg
senkit. Ellenkezőleg. De ma már, amennyire csak tudom, fékezem magam.
És nemcsak azért, mivel beláttam, hogy ha bántásra sértéssel felelek, csak a
gyöngeségemet bizonyítom - félelmemet, hogy talán nem tudom a választ az
életnek egy hozzám intézett kérdésére, amitől pánikba esve, a problémát a
másik felől érkező sértésnek és sérelemnek érzékelem, és a bennem keltett
indulatot hajítom vissza, válaszul -, hanem azért is óvakodom attól, hogy
megsértsek bárkit is, mivel beláttam, hogy akire haragszom, annak ezáltal
hosszú időre a hatalmába kerülök. Akkor is, ha ő ezt nem tudja.
Igazságtalanságot követek el vele szemben, s ezzel viszonyba lépek vele.
Alárendelt viszonyba kerülök. Nem elég, hogy a sérelemmel, amelyet nekem
okozott, kéretlenül is az adósa lettem, de ráadásul növelem is adósságaim
számát, azzal, hogy gyorsan vissza akarom adni a kölcsönt. Ezzel a
lépésemmel nem neki, hanem az igazságnak válók adósává. Olyan
értelmetlen eljárás ez, mintha valaki, akit azzal gyanúsítanak, hogy
felgyújtotta a szomszéd falut, válaszul, kétségbeesésében felgyújtja annak
a házát, aki őt a szomszéd falu felgyújtásával megvádolta.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni
A törlesztéssel csak növelni lehet. Beleőszültem, mire megértettem ezt az
igazságot. Kisgyerekek, akik még egyáltalán nem képesek uralkodni az
indulataikon - aminek részben ideg élettani okai vannak (csecsemőkoruk
hányattatásai során rászoktak, hogy inkább a primitívebb, a hüllővilágból
hozott, máris kész középagyukat használják, mint a gondolkodó, de még
éretlen, fejlődésben lévő homloklebenyüket), úgy gondolhatják, ha azt
okozzák a másiknak, amit az nekik, azzal "visszaadták a kölcsönt".
Te azonban már nagy vagy, felnőtt vagy, Olvasóm, én képzelt gyermekem,
fontos lenne belátnod, hogy sosem tudhatod pontosan, a másikat mi
kényszerítette arra, hogy fájdalmat vagy kárt okozzon neked. Ha képes
vagy abból kiindulni, mikor azon tűnődsz, miért bánt valaki - ha már képes
vagy tűnődni ezen, ahelyett, hogy visszaütnél, ez fél győzelem már. magában
véve is -, hogy az illető ugyanabból az anyagból van, mint te, fájdalmak és
kétségek bombázzák, és szenved, mert be van szorítva a körülményei közé,
éppúgy, mint te, ha tehát ezt veszed alapul, mindjárt esélyed támad jóvátenni
azt, amit a másik igazságtalansága okozott. Hogyan?
Aki nem áll bosszút, szabad marad
A bosszúálló maga is vétkessé válik. Elcsábul, azt teszi, amit az ellensége,
vagy aki bántotta, előír a számára: ,,visszaadja a kölcsönt", tehát utánozza
a támadóját. Az ellene vétőhöz kezd hasonlítani. Támadóm a szolgájává
akar tenni, vele kellene foglalkoznom ezután. Persze, ha mindegyre lenyelem
a dühöm, ellenségem akkor is nyert: előbb-utóbb gyomorrákom lesz. Ha arcul
ütöm, úgy meg hitvánnyá leszek. Ha olyan leszek, amilyen ő, akkor elérte a
célját. Nincs más választásom, mielőtt bármit tennék, meg kell értenem, hogy
mi mozgatja őt, mikor ellenem uszul. így úrrá lehetek a baj felett, amit okozni
nékem a legfőbb szándéka. Ez olyan, mintha bravúros ügyességgel, mindössze
az eszemet használva lefejteném magamról azt a bilincset, amellyel, amíg
aludtam, összekötözték a két kezem.
Ha bántanak, ess gondolkodóba
Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás:
valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően
magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is
lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz
kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy
támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka.
Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd.
Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül
semmire se mennél. Ő miattad ,,veri költségbe magát", hibázik, akár tudja,
akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se
jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj
valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre.
És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes,
hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell
mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el,
ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz.
Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.
Ordítani kell
Az indulatot persze nem szabad lenyelni. Lehetőleg azonnal ordítani kell.
Bele, egy párnába. De teli torokból! Mikor megbántanak, ha van annyi időm
s lélekjelenlétem, hogy hazáig kibírjam, ott üvöltök hosszan, akár a pusztai
farkas, vagy a hegyi medve, de díszpárnák közé temetve a fejem. Addig ütöm
a matracot, amíg nem érzem, hogy az utolsó cseppig el nem párolgott belőlem
az a rossz, amit kiváltott bennem a támadás. Ha erre nincs lehetőségem, kifutok
a szabadba, s csak arra vigyázok, ne legyen húszméteres körzetben körülöttem
senki, hogy meg ne ijedjen, mikor a néptelen utcán tagolatlan, üvöltő hangokat
adok ki. Ez ártalmatlanabb botrány, mint a gyomorfekély. Mi, emberek olyan
angyal jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél
vagy indulatod habját gyorsan lesöpröd, az erejét pedig a munkádba öntőd. És
az ölelésedbe. Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz egy angyalnál.
S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is.
Éppúgy, mint aki megbántott. Bukásainkban félelmetesen egymásra hasonlítunk
és csak győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 17:08:13, vasárnap
|
| |
| |
Ábrahám István
Konokul daccal már nem rázzuk fejünk,
Mert túl vagyunk mi minden lázadáson,
Nem töprengünk holmi számadáson,
Csak megszelídülve őrizzük helyünk.
Már nem hamvadunk lángos tűzviharban,
De szenvedélyünk él, lélegző parázs,
A kelő nappal kél bennünk új varázs,
Hangunk, mint dallam röppen zúgó zajban.
Mi már hittel értjük hű felünk szavát,
- Ó, a mindent bíró drága félszavak, -
Midőn befejezzük egymás mondatát.
Rút kétely sem verhet bensőnkben tanyát,
Szinusz görbénk több, mint pontos másolat,
Szelíd lélekkel nem vágyunk új hazát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 17:03:17, vasárnap
|
| |
| |
"Ha újra kezdhetném, máshogy csinálnám!" - ugye ismerős ez a mondat?
Most lehetőség nyílik arra, hogy lezárjuk a múltat és vele együtt a rossz
döntéseinktől is búcsút vegyünk. Tiszta lapok kapunk az élettől, így nincs
más hátra, mint tudatosan, jól átgondolva írjuk az életünket tovább.
Ne felejtsük el a szerencsét, a pénzt, a bőséget is beleszőni!
Akár egy unalmas, futószalagszerű munkahelyen is meg tudjuk ma teremteni
az alkotás örömét. Nem kell hozzá más, mint hogy minden erőnkkel azon
legyünk, hogy amin dolgozunk, az 100%-os legyen, még ha papírmunkáról
is beszélünk. Az érzelmeket sem szabad hanyagolni! Tudni kell, hogy hol a
határ, meddig mehetünk el a munkában és a párkapcsolatban is. Ha a kettő
keveredik, akkor valamit rosszul teszünk, hiszen fontos, hogy a munkát ne
vigyük haza!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 7. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 14:03:57, vasárnap
|
| |
| |
Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell.
Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik
egy fedél alatt élnek, azoknak útjuk is egy. De ez nem
így van. Nem a fedélen múlik, hanem az utakon. A fedél
nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak,
hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 14:02:41, vasárnap
|
| |
| |
Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra,
hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap.
Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 13:50:15, vasárnap
|
| |
| |
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon,
kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle
véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem
mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely
belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud.
Tanulj meg mindenkitől tanulni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-23 13:48:51, vasárnap
|
| |
| |
Nem elég olvasni. Újraolvasni - az összes tanácsadók szerint - fontosabb.
S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik vagy,
melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell
olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben
valamit.
Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem
olyan lassan és bonyolultan, mint az életben. Házastársaknak néha évtizedekre
van szükségük, míg egyik végül meg tudja értetni magát a másikkal. A könyvek
is nehézkes ismerősök. Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint
olvasni; ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely - nekünk, személyesen
- mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy
szeret és lélegzik az ember.
A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is
átadod magad nekik.
Márai Sándor: Ég és Föld (részlet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2011. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
427 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 604
- e Hét: 2560
- e Hónap: 24827
- e Év: 157381
|
|
|
Offline
