|
2011-01-27 21:53:20, csütörtök
|
| |
| |
,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban."Máté evangéliuma 5:14-15
Gondolkodtatok-e már azon, vajon miért hasonlítja Jézus a keresztény embert a világossághoz? Íme néhány ötlet:
A világosságot nem lehet elrejteni. Felhívja magára a figyelmet. A jó keresztény is úgy él, hogy környezetében felfigyelnek rá.
A világosság vonzó. Azok, akik táboroztak már hegyekben, távol a civilizációtól, ahol nincs áram, tudják, hogy a tábortűz világosságának nehéz ellenállni. Ha világít, magához csalogat és meleget áraszt. Ilyen vonzásköre lehet egy kereszténynek is.
A világosságnak életadó ereje van. Gondoljunk csak arra, amikor hosszas esőzés, borongós időjárás után kisüt a nap. Szinte életre kel a természet, csicseregnek a madarak, s a napsütés jókedvre derít bennünket. Az Istent követő ember is ilyen befolyást áraszthat maga körül: jó kedvre derítheti azokat, akikkel kapcsolatba kerül.
A világosság biztonságérzetet nyújt. Sok régi történetet hallottunk már a világító tornyokról. A tengeren hajózóknak bizony nagyon sokat jelentett az, ha meglátták a világító tornyot. Tudták, hamarosan célba érnek. Keresztényként mi is lehetünk olyanok, mint egy világító torony: irányt mutathatunk és biztonságérzetet nyújthatunk.
A világosság nem létezik önmagában. Valami táplálja. Mi keresztények tudjuk, hogy mindent, amink van, Istentől kaptunk. Ezért azzal, hogy világítunk, nem teszünk mást, minthogy felhívjuk az emberek figyelmét arra az ,,áramforrásra", amiből a mi világosságunk táplálkozik.
A világosságnak célja van. Ha este hazaérve belépünk a lakásba, felkapcsoljuk a villanyt, hogy lássunk. Ha bajban vagyunk, eltévedünk, akkor S.O.S. jeleket adhatunk egy hegytetőről lámpánkat használva. Ahogy a világosságnak legtöbb esetben célja van, úgy a keresztény élete is meghatározott cél felé halad: minden tettével azon van, hogy felkészüljön Istenével való találkozásra.
A kérdés ma reggel, hogy betöltjük-e ezt az Isten által nekünk szánt szerepet? Hogy világítunk? Mi az, amit megvilágít a reflektorunk? Istenre és az ő csodálatos dolgaira, végtelen szeretetére hívja fel a figyelmet, vagy pedig önmagunkat, elért eredményeinket, saját megvalósításainkat helyezzük reflektorfénybe?
Megtérés - gyermeki alázattal
,,És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be."
(Máté evangéliuma 18. fejezet 3-5. vers)
Olyannak lenni, mint a kisgyermek. Volt idő, mikor egyes keresztények szó szerint értelmezték e sorokat. Abbahagyták a munkát, mellőzték az evőeszközök használatát, eldobták ruháikat és négykézláb csúsztak-másztak.
Márk és Lukács evangéliumának párhuzamos helyeit e szöveg mellé téve világossá válik Jézus szavainak valódi értelme.
,,A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba." (Luk.18:17)
Ő nem azt kérte követőitől, hogy viselkedésük legyen gyerekes, hanem hogy olyan bizalommal, hittel és ragaszkodással kötődjenek Hozzá, mint gyermek szüleihez, mikor egy-egy idegen láttán anyja vagy apja lábához tapad...
Szünidei gyermektáborunkban, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a lelki akadálypályán én kapom azt a hálátlan feladatot, hogy eltérítsem a gyermekeket a helyes céltól. És minden évben elgondolkodom, milyen nagy felelősség e kicsikkel bánni, mert bizony hiába a figyelmeztetés előre, vannak köztük, akik mindent elhisznek.
Bizony mind így vagyunk, ahogy egyre-egyre megtapasztaljuk, hogy visszaélnek bizalmunkkal, mire felnövünk, azt vesszük észre; nem hiszünk már senkinek és nem bízunk senkiben. Mert már annyiszor megjártuk.
De ,,Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)
De hogy lehet megőrizni ezt a gyermeki bizalmat, ezt a feltétlen ragaszkodást?
Jézus tanácsa: Alázd meg magad! Ne akarj főnők lenni! Ne gondold, hogy te jobban tudod, mint a másik! Ne légy társad lelkiismerete!
Hanem fogadj be engem és hallgass rám!
forrás: reggelidicseret.blogspot.com * KEGYELEM.NET
 Link Grönland jeges vidéke - Gyerekdalok  Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
