|
2011-01-05 20:22:49, szerda
|
| |
| |
Már nem pucolom ki a cipőm,
és nem várom a Mikulást.
Már rég tudom, hogy nem a nyuszi
tojja a piros tojást.
A szülinapom már rég nem ünnep,
Az éveket nem számolom,
Repülnek egyre szellők szárnyán,
de a koromat vállalom.
Terveztem, milyen jó lesz nékem,
ha majd nyugdíjas leszek.
Mindenre jut majd idő bőven,
s mennyi mindent megteszek.
De ahogy az évek múlnak
szomorún tapasztalom,
itt fáj, ott fáj egyre jobban,
Hová is lett a tegnapom?
Vidámságot csak az ad újra
Ha megjelenik néha tán
Lelkendezve, és vidáman,
valamelyik unokám.
Ilyenkor élek, és úgy érzem
búslakodásra nincs időm.
Lehet. Mikulás napra mégis
ablakba teszem a két cipőm.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepek 1. |
|
|
|
|
|
Offline
