|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2011-01-06 12:47:03, csütörtök
|
| |
| |
mert "A magyar országimázs szempontjából pedig teljesen mindegy, hogy a magyar médiatörvény korlátozza-e a sajtószabadságot, vagy nem, ugyanis Berlinben, Párizsban és Washingtonban inkább a FAZ-ra, a Le Monde-ra, és a The Washington Postra fognak hallgatni, mint a Magyar Hírlapra, vagy a nemrég érkezett magyar nagykövetekre. Az előbb említett lapokról viszont nem mondhatjuk el, hogy nagyon a szívükbe zárták volna a magyar kormányt, és az ő médiatörvényét. Ráadásul egyre több külföldi kormány fejezi ki félreérthetetlen aggodalmát, kedden a három nagy EU-tag közül kettő, Németország és Franciaország is keményen kritizálta a magyar törvényt, sőt, Berlin már egyes jogköröket is megvonna a magyar elnökségtől. Erre korábban még nem volt példa, és Werner Hoyer német külügyi államminiszter szavai jelzik: Orbán Viktor elveszítette egyik legfontosabb szövetségesét, Angela Merkelt.
A magyar kormány nehéz helyzetben van: a médiatörvény miatt magyarázkodással indul a magyar elnökség ahelyett, hogy a számunkra kedves témákkal, mint például a Duna-stratégiával, vagy a horvát EU-tagsággal foglalkoznának a mérvadó print és online napilapok. A történet szempontjából most már az is mindegy, hogy valójában mi van a médiatörvényben,"
(Részlet a kitekinto.hu -n megjelenő írásból.)
*-*-*
EZ MÁR ENGEM IS FELHÁBORÍT!
Az a tény, hogy ezt el tudta az a vörös emigránsokból- idegenszívű médialakájokból álló csahos had érni, a tehetetlenség érzésén felül felháborodással tölt el.
Mint "bloggernagyinak" nekem sem mindegy, hogy megjelenhetnek-e írásaim a neten!!!
Engem az elmúlt 6 évben, mióta netezek, számos alkalommal letiltottak és kitiltottak a blogomból, mert meg mertem írni az igazságot!!!
Gyurcsány Ferenctől és az őt kiszolgáló médiásoktól miért nem féltették a médiaszabadságot?
Pedig, Gyurcsány-Bajnai korában is DIKTATÚRA VOLT amit erős MÉDIA-támogatással és kordonokkal, állig felfegyverzett rendőrséggel valósított meg a magát helytelenül és hazug módon baloldalinak nevező emeszpés pártpropaganda!!!
Ezek az elvtelen, a hazaárulástól sem visszariadó médiások - ott Nyugaton - mindent elkövetnek, hogy elkerüljék az elszámoltatást az elvtelen és hazaáruló pénzeszsák támogatóik.
Erről szól minden egyes támadás, amivel "bombázzák" Orbán Viktort és kormányát, valamint az általa, általuk a parlament által is megszavazott, a köztársasági elnök által aláírt törvényeit...
MEDDIG KELL MÉG ELTŰRNIE EGY ORSZÁGNAK és a benne élők többségének, HOGY KÜLFÖLDRŐL MOCSKOLJÁK BE AZON IGYEKEZETÉT, HOGY VÉGRE MÉLTÓ LEHESSEN MAGYARORSZÁG ismét RÉGI JÓ HÍRÉHEZ, AMIT A VÖRÖS DIKTATÚRA KÉSŐ UTÓDAI FOLYAMATOSAN BEMOCSKOLNAK???
Bóna Mária Ilona
"bloggernagyi"
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-06 12:14:11, csütörtök
|
| |
| |
Magyarország
Keserű szájízzel indul a magyar EU-elnökség
[ 2011. január 05., 14:55 ] [167] Immár végleg és hivatalosan is átveszi Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amelyet az egyszerűség kedvéért a továbbiakban mi is csak EU-elnökségnek fogunk hívni. Hazánkra fontos, de nem túl látványos feladat hárul fél éven keresztül: mi leszünk az EU különféle döntéshozó fórumainak házigazdái, amely komoly lehetőséget tartogat az ország számára. Az első néhány nap alapján azonban nem sok okunk van bizakodni: a válságadók és a médiatörvény kapcsán a kormányra zúduló nemzetközi pergőtűz miatt nagyon nehéz lesz akár csak döntetlenre is menteni ezt a meccset.
Feladatok
Az elnökséggel járó feladatok többsége nem túl izgalmas, és nem ad sok lehetőséget a magyar nemzeti érdek képviseletére. Mostantól a magyar diplomaták töltik majd be a különböző egyeztető fórumok és egyéb tanácsok elnöki feladatait, azaz ők adnak majd szót, ők bonyolítják le a szavazásokat, illetve ők felelnek majd a napirend meghatározásáért is. Ebből a rövid összegzésből is kitűnhet, hogy a vezetés itt elsősorban az adminisztratív területre korlátozódik, az egyedüli előnyt az adhatja, hogy a napirend összeállításánál néhány magyar prioritást nagyobb hangsúllyal tudunk majd bedobni a köztudatba, mint sima, mezei tagként. Az EU-t úgy érdemes elképzelnünk, mint egy tengeren haladó, több százezer tonnás tankhajót: ha a kapitány ütközésig tekeri is a kormányt, maga a hajó csak hosszú idő után kezd elfordulni eredeti irányából. Magyarország dolga azonban nem az, hogy őrülten rángassa a kormányt jobbra-balra, hanem az, hogy a navigátor, a legénység és a tulajdonosok érdekeinek megfelelően gond nélkül vezesse tovább a gigantikus hajót a manapság talán túlságosan is viharos vizeken.
A magyar elnökség programja a felkészülés során sokszor megváltozott, a végleges változatát pedig 2010 decemberében nyerte el. A program négy nagyobb pontban foglalja össze a magyar célokat, melyek közül végül a növekedés és foglalkoztatás, az erős Európa, a polgárbarát Unió, illetve a bővítés lettek a magyar félév elsődleges céljai. A legtöbbet talán a romastratégiáról (amely a mostani információk szerint nem is stratégia, hanem csak egy Fehér Könyv lesz), a közös gazdasági kormányzásról, illetve a bővítésről, elsősorban a horvát EU-csatlakozásról hallhattunk.
Inkább csak hibázni lehet
A hazánkra váró feladat jellege miatt hálátlan: ha jól dolgozunk, arról senki sem értesül, ugyanis ez azt jelenti, hogy az összes beterjesztés időben készen lett, és az ülések rendben lezajlottak. Ha viszont valamit elszúrnak a szervezők, akkor könnyen nevetség tárgya lehet az ország. Képzeljük csak el, mi történne, ha például Nicolas Sarkozy vadonatúj elnöki gépének ferihegyi leszállása után derülne ki, hogy elfelejtettek autót küldeni a francia államfő elé, vagy éppen nem a Dunára néző szállodai szobát foglaltak neki az egyik Roosevelt téren található elegáns hotelben. A magyar elnökség elsősorban ezeken az aprónak látszó, de annál fontosabb dolgokon bukhat el, legalábbis a fogalom technikai értelmében. Ne feledjük: a cseh kormány 2009-ben pont az elnökség kellős közepén omlott össze, az Unió szereke azonban békésen zötyögött tovább.
A felkészülés sem volt bonyodalmaktól mentes: mint arról mi is írtunk korábban, Győri Enikő, az európai ügyekért felelős külügyminisztériumi államtitkár csak három hónapos késéssel állt munkába, és a brüsszeli Állandó Képviseleten is számtalan változás történt a kormányváltás után. Új nagykövetet kapott az ÁK, illetve lecserélték a teljes Ecofin-titkárságot is (ez utóbbi nem biztos, hogy olyan jó döntés volt, különösen annak fényében, hogy a 2010-es ír és görög gazdasági összeomlás után a Matolcsy György által elnökölt testületnek kell majd megoldást találnia egy esetlegesen bekövetkező spanyol, portugál és olasz gazdasági összeomlásra is). Az uniós testületek biztos üzemeltetéséhez hatalmas személyes hálózatok kellenek, ezeket egy új nagykövet, legyen bármilyen tehetséges is, három hónap alatt egyszerűen fizikai okok miatt sem tudja kiépíteni (még egy olyan rendkívüli diplomata sem, mint jelenlegi ÁK-nagykövetünk).
Ahol igazán beleszólhatunk a dolgok menetébe
Hazánk elnökségére még két nagy kihívás vár: az első a Lisszabon utáni EU kiépülése, a második pedig a világpolitika eseményeire adott válaszok. Az első kérdés hatásai csak hosszútávon lesznek majd érzékelhetők, ugyanis jelenleg olyan nagymértékű változások zajlanak Brüsszelben, amelyeket még a mindennap ott dolgozó eurokraták is csak nehezen tudnak követni. Ezekben a napokban a brüsszeli dolgozók nagyobb része azzal van elfoglalva, hogy őrült erővel kapaszkodjon saját székébe, és minél több hatalmat, pénzt, befolyást vagy sarokirodát tudjon kilobbizni magának. Itt a magyar elnökség nincs jó helyzetben, ugyanis a Parlamenttel, a Bizottsággal, Herman van Rompuy-jel, és az Európai Külügyi Szolgálattal is meg kell küzdenie a költségvetési forrásokért, és a legmenőbb címekért is. Egy jó magyar elnökség sokat javíthatna a soros elnökség, mint intézmény helyzetén, azonban az első néhány nap tapasztalatai alapján nem a magyar sikertől lesz majd hangos a nemzetközi sajtó.
A magyar elnökségnek még egy fontos dolga lesz: képviselni az EU-t a világ előtt, és az Unió nevében megjelenni különféle rendezvényeken, fegyverzetellenőrzéseken, vagy éppen béketárgyalásokon. Ezt a feladatot értelemszerűen a magyar diplomaták fogják ellátni, és dolguk lesz bőven: január első napjaiban például a belarusz elnökválasztás visszaélései, a Szudán kettészakadásáról döntő (és valószínűleg véres polgárháborúhoz vezető) népszavazás hatásainak mérséklése, no meg az elefántcsontparti elnöki patthelyzet ad majd munkát a nem túl nagy létszámú Afrika-referatúrának a Bem rakparton. Abba ne is gondoljunk bele, mi lenne egy koreai háború, egy újabb gázai rajtaütés, vagy egy olyan mesteri Hugo Chávez-húzás esetében, ami az égbe küldené az olajárakat.
Keserű szájízzel indul az elnökség
A magyar elnökségnek - amely azért nem tűzött ki túlságosan is ambiciózus célokat, és a tisztes helytállásra játszott - mindennél jobban szüksége lett volna egy bíztató, lendületes kezdésre. Ez azonban a médiatörvény miatt elmaradt. A nemzetközi sajtóban az Orbán-kormány a sajtószabadság elsőszámú ellenségévé avanzsált pusztán néhány nap alatt, miután a törvényt elfogadta a parlament, és a köztársasági elnök 2010 utolsó napján kihirdette azt. Ha valakinek a kormányzati kommunikációs csapatban esetleg az a gondolata támadt volna, hogy mindegy mit, csak írjanak rólunk, az most alaposan melléfogott. A kritika a diplomácia szemérmes nyelvezetétől (amelyet sajnos néhány kormányzati vezető szemmel láthatóan nem tud dekódolni) egészen a fehér címlapos tiltakozásig és a sajtószabadság halálának vizionálásáig terjednek, a magyar kormány pedig eddig sikertelenül próbálta hárítani a kritikát.
Itt kell megemlékeznünk arról is, hogy egyes szerzők szerint hazánktól el kellene venni az elnökséget, büntetésképpen a médiatörvény elfogadása miatt. Nos, nekik csalódniuk kell majd, ugyanis Magyarországtól senki sem fogja elvenni az elnökség amúgy is meglehetősen rövid ideig tartó feladatát. Bár a párhuzam hazánkra nézve nem hízelgő, de Nurszultan Nazarbajev Kazahsztánjától sem vették el az EBESZ 2010-es soros elnöki székét, még annak ellenére sem, hogy a kazah elnök a ,,gyermekpornográfia és a radikális nézetek elleni harc jegyében, teljesen európai" sajtótörvényt hozott, amely regisztrációra kötelezte a blogokat, és komoly büntetéseket helyezett kilátásba a törvényt megszegő sajtótermékek, online naplók és közösségi oldalak számára. A nemzetközi felháborodás itt is jelentős volt, de a kazah nép vezetője nem hátrált meg (azért reméljük, a magyar törvényalkotóknak nem a kazah szabályozás mutat példát, mert bár a Kazahsztánban érvényes választási törvény is megfelel a demokratikus normáknak, az alkalmazása annál problémásabb).
A magyar országimázs szempontjából pedig teljesen mindegy, hogy a magyar médiatörvény korlátozza-e a sajtószabadságot, vagy nem, ugyanis Berlinben, Párizsban és Washingtonban inkább a FAZ-ra, a Le Monde-ra, és a The Washington Postra fognak hallgatni, mint a Magyar Hírlapra, vagy a nemrég érkezett magyar nagykövetekre. Az előbb említett lapokról viszont nem mondhatjuk el, hogy nagyon a szívükbe zárták volna a magyar kormányt, és az ő médiatörvényét. Ráadásul egyre több külföldi kormány fejezi ki félreérthetetlen aggodalmát, kedden a három nagy EU-tag közül kettő, Németország és Franciaország is keményen kritizálta a magyar törvényt, sőt, Berlin már egyes jogköröket is megvonna a magyar elnökségtől. Erre korábban még nem volt példa, és Werner Hoyer német külügyi államminiszter szavai jelzik: Orbán Viktor elveszítette egyik legfontosabb szövetségesét, Angela Merkelt.
A magyar kormány nehéz helyzetben van: a médiatörvény miatt magyarázkodással indul a magyar elnökség ahelyett, hogy a számunkra kedves témákkal, mint például a Duna-stratégiával, vagy a horvát EU-tagsággal foglalkoznának a mérvadó print és online napilapok. A történet szempontjából most már az is mindegy, hogy valójában mi van a médiatörvényben, Orbán Viktorra szupererős ragasztóval aggatták rá a ,,sajtószabadság gyilkosa" címkét, amit egyhamar biztosan nem tud majd lemosni magáról a magyar kormányfő. Magyarországnak úgy kellene most döntetlenre mentenie ezt a focimeccset, hogy már a kezdő sípszó előtt 0-4-es hátrányban vagyunk, ez pedig nem lesz egyszerű, különösen akkor, ha a németekkel még a válságadó miatt is sikerül összevesznünk.
kitekinto.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-06 10:38:47, csütörtök
|
| |
| |
Fagyhalál és hajléktalanság - KDNP elnökségi tag
Budapest, 2011. január 6. csütörtök
A Kereszténydemokrata Néppárt országos elnökségének egyik tagja csütörtökön teljes támogatásáról biztosította a Magyar Szociális Fórum (MSZF) igazságos és emberséges küzdelmét a hajléktalanok helyzetének javításáért, és a fagyhalállal szembeni politikai közöny ellen - adta hírül az MSZF.
Dr. Nemesszeghy György, a Keresztényszociális Műhely küldöttjeként arra kérte fel a KDNP országos elnökségének tagjait, hogy támogassák az MSZF keresztényszociális gondolkodással megegyező küzdelmét azoknak az érdekében, akikért még a harang sem szól.
Az MSZF szervezőjének, Simó Endrének küldött üzenetében a KDNP elnökségi tagja azt írta, hogy a jelenlegi helyzet ellentétes a keresztény elvekkel, és sürgősen változtatni kell rajta olyan szervezési módszerekkel, amelyek nem igényelnek számottevő anyagi
befektetést. A jelenlegi hajléktalan-ellátó rendszer hatékonysága igen
gyenge és több országhoz viszonyítva is igen alacsony színvonalú, határozott intézkedésekkel javítani kell rajta - írta.
Mint ismeretes, a Magyar Szociális Fórum és a Keresztényszociális Műhely - más szervezetekkel karöltve - tavaly április 13-án stratégiai együttműködésre lépett a lakhatási jog magyarországi törvénybe iktatásáért, és a lakhatási jogot megalapozó otthonteremtési program megvalósításáért.
A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal péntekre rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze a tömeges fagyhalál feltartóztatására irányuló kormányintézkedések azonnali meghozataláért. (Mellékeljük a sajtómeghívót.)+++
Kiadta: MSZF SZK
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-06 10:33:40, csütörtök
|
| |
| |
Közzétéve KDNP.HU - Több fényt! (http://kdnp.hu)
Negyvenezer emberrel több dolgozik
2011. január 5.
Kissé csökkent a munkanélküliségi ráta Magyarországon, tavaly szeptember-novemberben 10,7 százalék volt, 0,2 százalékponttal kevesebb, mint az augusztus-októberi időszakban - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentéséből.
Ez a ráta volt az eddigi adatok szerint 2010-ben a legalacsonyabb: tavaly a munkanélküliségi ráta az év eleji 11,8 százalékról csökkent 11 százalékra a május-július közötti időszakra, és ezen a szinten maradt június-augusztusban is, majd július-szeptemberben, és augusztus-októberben 10,9 százalékra csökkent.
Éves összehasonlításban ugyanakkor a munkanélküliek száma az egy évvel korábbihoz képest 3,3 százalékkal, 460 ezer főre nőtt. 2009 szeptember-novemberben 10,5 százalék volt az állástalanok aránya. Az adatok szerint a 15-74 éves foglalkoztatottak létszáma 2010 szeptember-novemberében 3 millió 828 ezer fő volt, ami 40 ezer fővel több, mint az előző év azonos időszakában.
Forrás: MTI
Copyright 2008 by KDNP
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-06 00:07:11, csütörtök
|
| |
| |
,,Akkor diktatúra volt..."
Egy kis szocilológiai ismeret ennek bizonyítására:
Az történt, ugyanis, hogy mire ifjúvá serdült az 1940-es években születettek korosztálya, akkorra már a PÁRT a KISZ és az ágazati SZAKSZERVEZETEK függetlenített apparátusai olymértékben telepedtek rá a gazdaságra, a kultúrára, az élet minden területére, hogy az 1970-es évek ifjúságának már semmi lehetősége nem volt az önerőből való továbbtanulásra, otthonteremtésre, családalapításra, a megélhetésre és ... törvényt (1971. évi IV. törvény) kellett hozni az ífjúságról!
2009. okt. 26-án meghallgattam Vukics Ferenc (MSZ) külföldi előadásait tartalmazó linkeket. Miután meghallgattam az 1. részt, melyben Vukics Ferenc - többek között egy olyan közbeszólásra, hogy "akkor diktatúra volt" - azt válaszolta:
"...a kádári időkben voltam gyerek és nekem boldog gyerekkorom volt. Mert akkor még működött a család, amely védelmezőn meg tudta a gyermeket védeni a bűnözőktől. Ma meg pont ez szűnt meg, a családnak a védelmező szerepe és ma már nem tudja úgy elengedni egy szülő a gyermekét, hogy ne rettegne attól, hogy megerőszakolják, vagy megölik az utcán..."
Ennek a részletnek az igazságtartalmát csak részben tudom elfogadni. Ugyanis, azokban a családokban lehetett boldog gyermekkora egy gyermeknek, ahol jó volt a szülők káderlapja... Mert bizony, ahol ez hiányzott, ott maga a hatalom erőszakoltatta meg azt a nyomorult gyermeket, aki egy láthatatlan skarlátbetűvel megbélyegezve, rossz káderlappal kellett azt a bizonyos Kádár-korszakot TÚLÉLNI, amit oly tragikus módon nehezített még az 1956-os forradalom leverését követő véres megtorlás! (1956-ért egy egész nemzedéknek az életével, vagy életminőségének lerontásával kellett fizetnie.) Ez a nemzedék - az 1940-es években születettek - amelyikhez tartozók még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek nyugatra a megtorlás elől, de már elég nagyok voltak 1956-ban ahhoz, hogy emlékezzenek az 1956-os forradalomra. Arra a felszabadultságos- együvé tartozásos- boldogságérzésre, amit már az akkori tíz év körüli korosztály képes volt átélni!!!
Nos, ezért érte a legkeményebb megtorlás 1957-től és még 2006-ban is ezt a nemzedéket, és maradékait.
Ezt a nemzedéket szokás "nagy generációnak" is címkézni, mert ez a nemzedék ifjú- pályakezdő értelmiségije kidolgozta az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS című, társadalomjobbító tervét 1968-ban. Ezt azonban a SZU-ban nem hagyták jóvá és akkor Kádár János kacsintott egyet és azt mondta: "...csináljátok meg elvtársak gebinben!"
Hát, megcsinálták! Lehetett a ledolgozott kötelező 8 órai munka után a vállalti GMK-ban, háztájiban - másodállásban, v. fusiban - a másik 8-10 órát, szintén végig robotolni... Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását!!!
A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak. A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami havi 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta...
Meg egyébként sem voltak ezek a penel-lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre! Nem maradt más ennek a nemzedéknek a pihenésre (relaxációra) és a munkaerejének megújítására (rekreációra), mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés! Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, az elmúlt években 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!
És, ami a legaljasabb- sunyi számítása az 1990 utáni mindenkori hatalmat gyakorló pártokratáknak, hogy direkte utaztak arra, hogy ennek a korosztálynak már nyugdíjat se kelljen fizetni!!! Sőt, ha valaki túlélte ezt a kizsákmányoló életmódot, de belebetegedve még eléldegélhetne, mint nagypapa, vagy nagymama már gyógyíttatni se legyen nekik miből és hol!
*
Visszatérve az 1971-re, amikor Vukics Ferenc még "boldog" gyermekkorát élte, akkor akkora bajban volt az akkori ifjú nemzedék, hogy TÖRVÉNYT (1971. évi IV. törvény) KELLETT HOZNI AZ IFJÚSÁGRÓL.
Jellemző erre a törvénynek nevezettre is a kontraszelekció (hármas ,,T"="T"ilt- ,,T"űr-,,T"ámogat) érvényesítésére való törekvés. Péládul, annak módja, ahogyan ,,T"ámogatták a NYELVOKTATÁST!
Idézet a törvényből: ,,...A fiatalok nyelvismerete - különösen a jövő szakemberével szemben támasztott irányt tekintve - népgazdaságilag igen jelentős." "... a vállalatok szervezzenek nyelvtanfolyamokat és a KISZ szervezet javaslata alapján az arra érdemleges fiatalokat munkaidő kedvezménnyel, költséghozzájárulással segítsék."
Aki pl. éppen gyesen otthon volt az aktuális kisbabájával, nem volt ,,ÉRDEMLEGES" egy ilyen nyelvtanfolyam elvégzésére!!!
A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!
Mit írnak a Törvényben az ifjúság MŰVELŐDÉSÉRŐL és a SPORTOLÁSRÓL?
"A fiatalok művelődési, kulturális igényeinek kielégítésekor az össztársadalmi cél tehát kettős: egyrészt a szocialista eszméket és életmódot magáénak valló új generáció kialakítása, a szocialista emberré válás elősegítése; másrészt a kulturális, művelődési igények sokoldalú kielégítése, a szabad idő kulturált eltöltésének biztosítása..."
Tetszik érteni, hogy mi volt a "CÉL"? A "SZABAD IDŐ" kulturált eltöltésének diktálása!!! A hogyan megmondása!!! Vagyis, csakis a PÁRT által megszabott módon!!! És ehhez még tessék hozzávenni azt is, hogy az akkori ifjak többségének - főleg az 1945 utáni ,,proletárdiktatúra" általi helycserés támadással létrehozott - új munkás-paraszt réteghez tartozóknak NEM VOLT SZABADIDEJÜK!!! Nem véletlenül válhattak ezek a hatalmas lakótelepek lakásai ÉJJELI MENEDÉKHELYEKKÉ!!!
Abban igaza van Vukicsnak, hogy mostanra azért sírjuk vissza ezeket az időket, mert akkor legalább HAGYTÁK DOLGOZNI a magyar munkást és parasztot! Most meg minimál-nyugdíjon, vagy rokkantnyugdíjon hajléktalanná válva tengődhet valahol az aluljáróban, v. a híd alatt - a saját hazájában!
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=140848
Ifjúsági törvény ide- vagy oda, mégis az 1980-as évek munkássága volt a legszegényebb. Őket érte 1990-ben a rendszerváltozás a legrosszabb szociális helyzetben, mert nem rendelkeztek semmilyen eszközzel (ismereti- kapcsolati- anyagi tőke) ahhoz, hogy a saját életükön változtatni tudjanak.
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Ezen széles népréteg úgy járt, mint az amerikai polgárháború felszabadított rabszolgái?
,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni."
Diktatúrát diktatúra követett az 1990 utáni két évtizedben is
A Magyar Szocialista Munkáspárt vezető ,,elitje" az 1980-as évek elejétől fokozatosan átvette a gazdasági hatalmat. A ,,spontán" privatizáció által megszerezte az állam ingó- és ingatlan vagyonát, kiépítette hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerét, ám alkalmatlansága miatt ezt a vagyont nem tudta működtetni.
Felépített egy látszatgazdaságot, amelynek működtetését átruházta az európai pénzügyi körökre, így megszabadult a társadalmi és gazdasági felelősségtől. Ezzel a lépéssel végérvényesen feladta eredeti feladatát, a magyar társadalom szolgálatát; tevékenységével példátlan módon csorbította Magyarország függetlenségét, nevén nevezve hazaáruló politizálást folytatott.
Az egypárti (MSZMP) diktatúra is kitermelte a maga elit-rétegét, amelyik mindig azt a pártot juttatja hatalomra, amely garantálni tudja privát érdekeinek védelmét, büntetlenségét, azt a pártot, amely az adott időszak külpolitikai környezetében szalonképesebb. Ez az áltőkés réteg minden erejével arra törekszik, hogy a társadalom beletörődjön a kialakult morális, gazdasági helyzetébe, ezért minden lehetséges tájékoztató, irányító és ellenőrző rendszert elfoglal.
Bizonyságul olvassunk csak bele az MSZMP KB 1989. évi jegyzőkönyveibe, hogyan gondolkodtak a médiáról, 1956-ról és a privatizációról, meg az akkori államcsődről:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvnSID=&from=30&pid=&pev=2006&pho=10& amp;pnap=&kat=&searchkey
=&hol=&n=furaila
2006-10-23, 04:12
Ennek a polgári erkölcsöt nélkülöző rétegnek olyan politika rendszerre van szüksége, amelyik őt kiszolgálja. Ez a módszer biztosítja a látszatdemokrácia működését, amely felhatalmazását látszatra a szavazóktól kapja ugyan, de azoknak semmiben nem felelős.
Röviden nézzük ennek a rétegnek a felemelkedését, tevékenységét és annak hatását a magyar társadalom egészére.
1980-tól az állami vagyon 90%-át a pártállami vezető elit kihasználva sajátos helyzetét a szó szoros értelmében elrabolta, a maradék 10% kisajátítása folyamatban van.
Ezek az elsősorban párt, másodsorban gazdasági kapcsolati tőkével rendelkező TSZ-elnökök, gyárigazgatók, feléjük teljes elkötelezettséggel bíró fiatal pártmunkások ( pl.Gyurcsány) lettek a mai társadalom ,,tőkései".
Vagyonszerzésük, gazdálkodásuk tisztázatlan, pontosabban eddig még nem volt vizsgálható... Nincs erkölcsi hovatartozásuk, meghasonlott oligarchikus tömeget alkotnak, immár csak egymásra és külföldi támogatóikra számíthatnak, mivel a magánosítható vagyon beszűkült.
Tevékenységük alapja nem az értéktermelés, hanem az árképzés, egyfajta áltermelői tevékenység, amelyet off-shore cégeken keresztül, banki közreműködéssel végeznek.
Ez nagyüzemi adócsalás. Miután az áfarendszer hiányosságai lehetővé teszi - nehezen mérhető iparágakban, mint pl. építőipar- a számlázással történő visszaéléseket, ezért az áltőkés réteg off-shore tevékenysége a feketegazdaság motorja.
Az adatok igazolása a számok tükrében:
Leleplezett adócsalások:
1991-93: 49-54
1994-96: 147-236
1997-2001: 524-1590
Miután a puha törvények ezt a tevékenységet nem büntetik szigorúan, ezért az adócsaló arisztokrácia él és virul. Az így kialakult áltőkés réteggel szemben versenyképtelen az a szűk valódi vállakozói réteg, amely betartja a piaci és adózási szabályokat, amely tisztességes úton szerezte és tartja fenn vagyonát.
Beszélnünk kell még az 1990 után létrejött 300 hektár fölötti nagygazdaságok-ról. Ezeknek a birtokoknak a tulajdonosai hasonló módon tették rá a kezüket a termőföldre mint a volt pártelit az állami vagyonra. Ez a réteg a jelenlegi szabályozások szerint akkor is jövedelemhez jut az állami és EU-s forrásokból, ha nem vagy alig termel. Érdekeikkel ellentétes a hazai élelmiszertermelés felfuttatása, hiszen a belső piac gyakorlatilag megszűnt és a termelés kockázati tényezőit az állam, a lakosság ellátását pedig az uniós, bizonytalan eredetű beszállító vállalja magára. Ez a nagybirtokos réteg -éppen emiatt- a jelenlegi rendszer védelmezője pártállástól függetlenül.
A társadalom
A kialakult ,,rend" következménye a társadalom 80%-ának elszegényedése, 30%-ának koldusbotra jutása, jelenleg 450.000 jegyzett, 700-800 ezer tényleges munkanélküli.
Ez a munkaképes lakosság óriási hányada.
A hatalmat megszerző áltőkés réteg bűnözői szemlélet kiszolgáltatta, éserlölcsileg megingatta az egész társadalmat. A családok 50-60%-a széthullott, miután a hagyományos munkaerőpiac megszűnt, a nők döntő többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévő gyermek.
Budapest 1.700.000 lakosából 90.000 hajléktalan.
A fiatalok életminőségük szerint: 20%-a nyertes, 40% ,,túlélő", 40% vesztes.
Lakásépítések
1974-1990 között 1.238.000 lakás épült,
1990 után 467.000.
A mai igények szerint 380-440.000 lakás hiányzik.
Rohamosan növekszik a halálozás.
1980 15-25 ezer fő
1990-95 között évente 17-33 ezer fő
1999 48 ezer fő
1995-2005 között átlagosan 33 ezer fölé nőtt
A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal férfiak szív-és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2007-ben duplájára nőtt.
Rohamosan csökken a születések száma:
1974-89 között 2.380.000 gyermek született
1990 után 1.680.000 gyermek született
Ez 700.000 fő veszeteséget jelent, a népességfogyás 5-szöröse az európai átlagnak.
Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevő hatalom felelősségét. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben 7 millióan leszünk.
A szocializmus lényege bevallottan az osztálycsere volt, ám soha nem politikai értelemben, hanem egyértelműen gazdasági értelemben. A kommunista ideológia csak a kifosztás elvi alapját képezte. Az ország gazdasági és politikai önrendelkezését biztosító magyar alkotmányt felfüggesztették, hiszen annak cikkelyei akadályozták társadalmat megosztó terveiket. A polgári és a birtokos réteggel szemben rendkívüli diszkriminációt alkalmaztak. Jövedelmi osztálycserét hajtottak végre, amely azon túl, hogy a nemzeti vagyont kisajátította, gyakorlatilag nem tett semmit az ország egészének gyarapodása érdekében. Bizonyítja az, hogy a rendszer nem tudott valós tartós gazdasági, valamint össztársadalmi értéket előállítani. Ennek a kudarcot vallott rétegnek a családi, baráti kapcsolatai a ma uralkodó élősködő álarisztokraták.
Jövedelmi viszonyok:
Az álarisztokrácia (1.000.000) ember a jövedelmek 25% birtokolja.
A felső réteg (2.000.000) ember a jövedelmek 26%-át birtokolja
A temgődő, szegényedő (4.000.000) ember a jövedelmek 28,6%-át birtokolja
A legszegényebb (3.000.000 koldus) a jövedelmek 20,4%-át birtokolja
A társadalom 80%-a termelésben játszott szerepe alapján
relatív veszteséget szenvedett el.
Az alsó harmad 72%-ot
A stagnáló, szegényedő 14%-ot
A felső réteg 3 %-ot
Míg az álarisztokrácia 23% nyereséget ért el.
Az adatokból látható hogy az élősködő réteg vagyoni helyzetének alapja a társadalom kizsákmányolása.
A jövedelmi különbségeket tehát, egy belső jövedelmi kifosztás idézte elő, majd az EU csatlakozás után a megmaradt állami függetlenség feladása a végletekig fokozta ezt a folyamatot.
Ennek haszonélvezői a társadalom szűk rétegét képviselő oligarchák,
lebonyolítója a volt pártelit által kinevelt és pozícióba juttatott jelenlegi politikai elit,
elszenvedője a teljes magyar társadalom.
Termelés és jövedelem
A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem.
A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén, ezt csak egyes távolkeleti országok előzik meg ebben a vonatkozásban, átlagkeresetéből viszont kevesebb árut tud vásárolni, mint a környező országok munkavállalói.
A munkaerő láthatóan leértékelődött, a jövedelem/termelés érték alapján a legrosszabb helyen áll Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, amiből nyilvánvaló, hogy munkavállalót (és már nem csak a volt munkást) kizsákmányolják.
Ez az alkalmazotti jövedelem 64 %-ban tér el a termelési értéktől.
Ez azt jelenti, hogy egy iparban dolgozó 2005-ös értéken 4,15 évnyi bérét veszítette el 17 év alatt!
Tehát:
Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nőtt, addig a reálbérek csak 16%-kal! Ez az utóbbi 17 év alatt a családokra vetítve nettó 9,1 millió forint ki nem fizetett bérveszteség!
Mivel az ipari termelés meghatározó része idegen cégek kezében van, ezért ezek a vállalatok ezt az összeget nyereségként kivitték az országból. Ugyanezek a cégek gyakorlatilag minden előny megkaptak a törvényhozástól a magyar vállalkozásokkal szemben. Sokszor törvényellenes tevékenységüket elleplezte a mindent átható korrupció, és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció.
Élelmiszerfogyasztás
Az alapvető élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.
1995-97-ben a lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant.
A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében, ez 1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, és ez súlyosan befolyásolja a közegészségügyet.
6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, 10-15%-os lemaradásban vannak, miközben termelési erőfeszítésük nő.
1990 után, egy idegileg és fizikailag kimerítő termelés zajlik Magyarországon, ez társadalmi kimerültséghez, és egészségügyi katasztrófához vezetett. A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza. Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 32 évvel ezelőtti szintre jutottunk, jelenleg egy szintre kerültünk Bulgáriával.
(KSH-adatok)
A 3.000.000-os leszakadt tömeg minimálbéréből és segélyeiből nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas. A magyar társadalom erre a 3.000.000 -os tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat.
Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül.
A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidőben pedig európai társadalmi szinten példátlan. Magyarországot kirabolták, elszegényítették, a lakosság jelentős része a fizikai lét határán tengődik, miközben egy jól körülhatárolható réteg valós gazdasági tevékenység nélkül, óriási hatalom birtokában, nemzetellenes tevékenységet folytatott.
Az ilyen veszteségi helyzet még háború esetén is ritka, békeidőben társadalomellenes.
A tények egyértelműek. Magyarországot, önjelölt urai kizsákmányolták, és diktatórikusan kormányozták. Ez a rendszer javíthatatlan.
Ha a társadalom ezt a sokkot túl akarja élni, akkor nincs más megoldás, mint-hogy a helyébe lépő hazafias hatalom feladata a nemzetstratégiai kérdések - mint az élelmiszeripar, az energiaszektor, a népesség csökkenés, a jövedelmi viszonyok, eladósodás- a lakhatás - gondjainak azonnali orvoslása.
Bp. 2009. okt. 26. - 2011. jan. 5.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2011. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
83 db bejegyzés |
| e év: |
399 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1375
- e Hét: 3085
- e Hónap: 11689
- e Év: 47630
|
|
|
Offline
